Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-11 / 127. szám
Két gyönyörű évtized a varosnak Szervezet a békéért (1.1 Kik osztották meg Európát? Az 1955. május 14-én alakult Varsói Szerződés históriája nem ezen a napon kezdődik. Voltaképpen ez a história sokkol messzebbre nyúlik vissza, mindenekelőtt azért, mert a Varsói Szerződés megalakítása nem kezdeményező, hanem válaszlépés volt - feleletodás a NATO megalakítására. Azt már régóta tudjuk, miért vált a szövetséges hatalmak vezetői potsdami értekezletének idejére o nyugati hatalmak magatartása sokkal elutasítóbbá a Szovjetunióval szemben, mint amilyen a korábbi jaltai értekezlet idején volt. Nemcsak azért, mert az Egyesült Államok Roosevelt helyett, aki az együttműködés híve volt, immár Truman elnök képviselete. Hanem elsősorban őzért, mert a potsdami értekezlet ideje alatt Truman rejtjeles táviratot kapott, amely az első amerikai atomkísérlet sikeres végrehajtásáról számolt be. A következő időszakra az atomfegyver lett a fő eszköze a szovjetéi lenes, a fiatal népi demokráciák visszaszorítására törekvő amerikai politikának. De nemcsak az atombomba. Churchill egykori brit miniszterelnök nyolcvanadik születésnapján valahogy beszédes hangulatba került, és valami olyant mondott el nyilvánosság előtt, ami eddig ismeretlen volt. „Már a háború befejezése előtt, mialatt a német katonák százezerszámra kapituláltak, táviratot küldtem Montgomery tábornoknak, és utasítottam, gondoskodjon róla, hogy a németektől zsákmányolt fegyvereket gyűjtsék össze, hogy ozok minden további nélkül kiadhatók legyenek a német hadifoglyoknak, akikkel majd együtt kell működnünk a szovjet előnyomulás megállítására." A Churcill-nyilatkozat botrányt kavart, és az ezt követő sajtóvizsgálatok, nyomozások sokoldalúan bizonyították azt, amit az egykori brit kormányfő kifecsegett. A Spiegel című hetilap a kutatásokat, omelyekben Arthur L. Smith történész vitt vezető szerepet, így összegezte: „Brit égisz alatt az egykori hitleri Wehrmacht még hónapokig, 1946-ban is, tovább létezett. Hárommillió német katonáról volt szó, akiknek egy része könnyű- fegyverekkel is rendelkezett, s akiket régi tábornokaik vezettek; okikét az angol ellenőrök (értsd: a fegyver- szünet végrehajtását ellenőrző katonai személyek) a szovjet szövetségessel való fegyveres összecsapásra tartottak készenlétben. Ez a történész Smith számárai annak bizonyítéka, hogy Churchill szilárdan eltökélte, a Szovjetunió elleni harcban biztosítja a németek támogatását, tekintet nélkül arra, hogy nácik-e ezek a németek vagy sem." Végül is csak a határozott szovjet tiltakozás kényszerítette ki annak o német „szellemhadseregnek" feloszlatását, amelynek története sok szállal kötődik a második világháborút követő drámai eseményekhez, s azok egyik legfontosabb mozzanatához: azoknak az imperialista terveknek végrehajtásához, amelyeknek cél- jc az európai erőviszonyok erőszakos megváltoztatása, a határok újrarajzolása volt. A német katonai kontingens titkos fegyverbentartása mögött az az elképzelés állt, hogy a háborút a Szovjetunió ellen haladéktalanul vagy igen rövid időn belül kirobbantják. Ez a terv méa nem vallott kudarcot, amikor a második vasat is a tűzbe tették. Elkezdődött egy alternatív elképzelés kidolgozása: olyan agresszív katonai-politikai tömb kialakítása, amely — ha nem rögtön akkor a közeljövőben — hadat viselhet a Szovjetunió, a szocializmus útjára lépő országok, s a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. A dolog lényegénél fogva ezt a második tervet már nem lehetett titokban tartani. Az imperidlisto blokkpolitika ideológiai megalapozását Winston Churchill végezte el. 1946. március 5-i beszédében az Egyesült Államok Missouri államának fultoni egyetemén megfújta a hidegháború horsonáját: keresztes hadjáratot hirdetett o szocializmus ellen, és meghirdette oz angol—amerikai világuralom programját, mint mondotta, „nemcsak a mi időnkre, hanem a következő évszázadokra is’’. 1948 márciusában, tehát nem egészen három évvel a fosizmus felett aratott győzelem után jött létre Anglia kezdeményezésére a nyugateurópai országok első katonai tömörülése a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői Brüsz- szélben állapodtok mea katonai szövetségük megteremtésében. Igaz, formálisan ennek a szövetségnek megteremtését, még azzal próbálták indokolni, hogy o német agresszió ellen irányulhat ... Valójában ez az érvelés csak a közvélemény megtévesztésére szolgált. A létrehozott blokk igazi célját a szovjet kormány így jellemezte: „Ez magában rejti ozc a veszélyt, hogy Németország nyugati felét az- eljövendő agresszió stratégiai bázisává építik ki." A brüsszeli paktum vezető ereje Anglia volt, s ezzel is igyekezett az omerikai vezető szerepet némileg korlátozni. Ennek ellenére az amerikai politikusok (például Truman elnök) támogatták. Ugyanakkor az Egyesült Államok megteremtette a formális feltételeket ahhoz, hogy alkalomadtán csatlakozzék a brüsszeli paktumhoz, vagy saját égisze alatt egy másik katonai csoportosulást hozzon létre. 1948. július 6-án Washingtonban tárgyalások indultak meg az USA, Kanada és a brüsszeli paktumhoz tartozó országok képviselői között. Ezeken megterem» tették az új, szélesebb körű katonai csoportosulás alapjait. A tárgyalások szeptember 9-én értek véget. A kiadott közös közlemény kollektiv katonai szerződés megkötését ajánlotta a tagállamok kormányainak. Október végén a brüsszeli paktum Tanácsa határozatot tett közzé, amelyben teljesen magáévá tette az észak-atlanti védelmi szerződés megkötésére irányuló javaslatot. 1949. március 15-én hivatalosan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948 decemberében nem vettek részt a szerződés szövegének kidolgozásában. Március 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés tervezetét. A következő hónapban pedig - április 4-én — az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia. Olaszország és Portugália képviselői Washingtonban aláírták az Észak-atlanti Szerződést. Ezzel megteremtették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. A NATO-szerződés szövege azzal kezdődik, hogy a résztvevők „kifejezik hitüjret az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiban és elveiben". Valójában az ENSZ- re való ismételt hivatkozások sem tudták elfedni az objektív elemzés elől azt a tényt, hogy a katonai szervezet létrehozása ellentétben állt az ENSZ alapokmányával, s meqkérdőjelezte a világszervezet tevékenységének alapját is, nevezetesen azt, hogv a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egy- régesen kell fellépniük. Vajda Péter (Héttői számunkban: A Varsói Szerződés - válaszlépés) Kiadásra váró adatgyűjtemény a Budai külvárosról a „nagy radírozás" előtti állapotában örökíti meg a Budai külvárost. * Jó volna továbbadni mindazt, amit a rendhagyó vizsgáztatás során megtudtam e történelmi múltú városnegyedről. Erre nincs mód, csak egyet: amit a temetőkről mondtak az adatok. A Mindszentek temploma körül volt a régi temető. A telekadatok szerint a török után a mai alakban jelentkezett, s mivel a török aligha létesített itt temetőt, ilyen volt ez a középkorban is, bár kérdéses, hogy elég nagy volt-e az akkori városnak. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a 12. században „jött divatba" az egymásra temetkezés szokása ... Amit 1777-ben helytartótanácsi rendelettel országszerte meg is szüntettek. Ekkoriban keletkezett szemközt az új temető, ami aztán utóbb — már a Zsolnay parcellázta (!) területen — Ótemető utca formában örö kitté tett ránk. * A születésnapi jókívánságok után a további tervei felől dai, a Szigeti és a Siklósi. Az utóbbi a legfiatalabb, ez eleve kiesett a látóköréből, a középsőnek nem volt, mi vonzotta volna, igazi múltja csak az elsőnek volt. „Oíf volt a Tettye patak, az egykori város egyetlen energialorrása, ami malmok tucatját hajtotta és ami mellé ipar tudott telepedni.. . De ez a külváros a török után egyszerűen nem létezett, újjá kellett születnie, majd terjeszkednie, ami azóta is tart, .. A török utáni összeírásban a „császári hadizsákmányról" nincs szó a külvárosokról, illetve csak azt az egyetlen romos dzsámit említik, amiből utóbb az Ágoston téri templom lett. Más írások Brandstattnak, égett helynek említik ezt a területet, ahol lehettek utcák égett házsorokkal. Innen indulhattunk . . * A határvonalat úgy húzta meg, hogy nyugaton a belváros és a mai Hunyadi út egy része, délen a mohács—báta- széki vasúti töltés, keleten — kicsit erőszakolva - az egész A mostani után előszedem egy 1979 novemberi beszélgetésünk nyomán készült riportomat és ebben olvasom ezt a kérdés-feleletet: Most új területtel foglalkozik. Az Íróasztalán láttam a budai külváros térképeit... — Igen, ezt kezdtem el, de szinte reménytelennek látszik. 950 telek, csaknem kétszer any- nyi, mint a belvárosban.. . Számot vetve az idővel, most már úgy ütemeztem, hogy csak egy rövid - 1828-tól 1895-Tg terjedő - időszakot dolgozok lel. Ezt talán be tudom fejezni. A magain korában az ember már nem csinálhat hosszú távú tervet. . ." * A budai külváros eltűnt része: a Lánc utca Térképvázlat 1822-ből a Balokány-tóról a forrásokkal A Tímár utcai ház első emeleti, könyvekkel, festményekkel teli lakásban az ablaknál, amelyen most éppen besüt a nap, hatalmas íróasztal áll, dossziékkal, térképekkel, írószerszámok tucatjával. A sarkokban, szekrények mögött innen is, onnan is pausztekercsek kandikálnak elő. A kedves idős emberrel szemben ülünk a dohányzóasztalnál, s én újra meg újra készületlen diáknak érzem magam, amikor nekem szögezi a „hát ezt tudja-e?" kezdetű kérdéseket. Pironkodva vallom be tudatlanságomat, s csupán annyi a mentségem, hogy kívülem ugyanezekre a kérdésekre százszázalékos tükék sem tudnának válaszolni. dor a század elején jó fél esz- tenő alatt épült meg. Találkozásunk apropóját két tényhez fűzöm, s mindkettő szorosan összefügg a riportból idézettekkel is. Madas József április 27-én töltötte be 80. életévét, s elkészült a Budai külváros nagylélegzetű adat- gyűjteményével (ami talán még az idén meg is jelenik), és nem úgy, mint 1979-ben mondotta ! * Megy a „vizsgáztatás”. Tudom-e, hol volt a vesztőhelyfi Hlqrfqs- sztorí Hát tulajdonképpen erről volt szó most. De elébb hadd mutassam be Madas József nyugalmazott bányamérnököt, akinek a „Pécs-belváros telkei és házai" c'. 1977-ben megjelent páratlan adatgyűjteménye — túlzás nélkül — a belváros rehabilitációjának a bibliája. S hogy ez mennyire így van, álljon itt igazolásul három rö- ívjid nyilatkozat. Kárpáti Gábor régész: „Nekem, aki úton-útfélen dolgozom a belvárosban, nélkülözhetetlen a könyv, de a szerzője is azzal a hallatlanul sok információval, ami kiszorult a könyvből." Kistelegdy István építész- mérnök, a DTV belvárosi rekonstrukciós műtermének a vezetője: „Kiváló, alapos, jól használható munka, nagyszerűen lehet belőle következtetni az összefüggésekre, s a török óta nyomon követhető minden a helyszíni feltárások nélkül is. Kár, hogy a századfordulónál végetérnek az adatok." Kukái Sándor, a Városi Tanács belvárosi rekonstrukciós ügyeinek az operatív irányitója: „Az egyetlen, amire támaszkodhatunk az épületek korát illetően egyenkénti ku- tatgatás nélkül, ez a könyv. Én különösen az 1712 előttire vonatkozó utalásokat tartom fontosnak — ezek mind középkorinak becsülhető épületeket sejtetnek." S toldja meg ezt az újságíró is: számtalan, a belvárossal kapcsolatos íráshoz nyújtott felbecsülhetetlen segítséget a „Madas", például olyan esetben is, amikor megírhattam az ott talált adatok alapján, hogy a mostani Nádomb? És a hóhérház? És miért Ótemető utca az Ótemető utca? Miért Puturluk a Pu- turluk és Zidina a Zidina? Tudom-e, miért vannak az Aradi vértanúk útja fölött olyan nevű utcák, hogy Vilmos, Miklós? . . . Meg annyi érettségi tétel Pécsből. Elmeséli egy gondatlan utcaelnevezés történetét. A Puturluk utcát a 20-as években átkeresztelték, Majthényi Ferenc 48-as alispánnak akartak emléket állítani. Csakhogy Madas József kiderítette: az illető báró volt, a keresztneve pedig József. Aztán minden idők legnagyobb pécsi telekspekulánsáról beszél, a gyáralapító Zsolnayról, aki a gyárán semmit sem keresett, ezért kénytelen volt telkekkel foglalkozni. Olcsón vett, parcellázott, drágán eladott, s az új utcák a családbéliek nevét kapták meg. Visszakanyarodik a Puturluk utcanév elvesztéséhez és enyhén szólva a rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a nagymúltú, csak Pécset jellemző utcanevektől oly könnyedén megszabadult a város az elmúlt évtizedek folyamán, s felveti: nem kellene-e felülvizsgálni ezeket az átkereszteléseket? * Amint a Belvárosnak, úgy most a Budai külvárosnak is rengeteg a feldolgozásra, megírásra váró „mellékterméke". Madas József most már ezekkel kezd foglalkozni. De mi egyelőre magáról a Budai külvárosról beszélgetünk. Megtudom, miért éppen erre irányult a figyelme. Nos, ugye három külvárosa volt Pécsnek: a BuZsolnay-gyár a Zsolnay-domb- bal (hát itt, a mauzóleumtól kissé lejjebb volt a vesztőhelydomb és a mai Bokor utca 5. helyén az utolsó hóhérház) határolta, s ez a lent elég kiterjedt terület felfelé keske- nyedve a Tettyéig, a mostani vízműházig nyúlik, aminek a közelében volt az egyik törökörökség, az 1714-ben felrobbant lőpormalom. Csaknem ezer telek múltját kutatta fel, s e múlt egyeseknél 100, másoknál 300 évre terjed, és ha egy telekre 50 telekkönyvi adat jut. . . Még gondolatnak is sok ez a kb. félszázezer adat, amiből a Budai külváros megjelentetésre váró adatgyűjteménye összeállt. Az adatok alapján négy térképet szerkesztett arra a 2000-es léptékű alaptérképre, amit a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál társadalmi munkában készítettek el neki. A legrégibb ismert állapotot - mint a belvárosi adatgyűjteménynél is — az 1722-es térképlap rögzíti. A Belváros esetében azonban az 1722-es és a mai között alig van különbség — nem volt lényeges változás a telekhatárokat illetően -, itt viszont folytonos volt a változás, ezért is kellett két közbenső időpontban is rögzíteni a korabeli állapotot. 1780-hoz, a szabad királyi várossá nyilvánításhoz kötődik az 1786-ból származó, jól használható adatok alapján szerkesztett térkép, 1828-as a következő, amelynek az adatait a Helytartó Tanács által elrendelt országos összeírás adatai szolgáltatták. A jelen az 1965 körüli térképlapé, s ez faggatom Madas Józsefet, íme. „A Belvárossal párhuzamosan gyűjtögettem már a Budai külvárost és meglehetősen sok adatom van a Szigeti külvárosról is. Ez a gyűjtés már gyorsabban ment, hiszen a Belvárosnál megszereztem a rutint, megismertem a forrásokat, nem kellett már annyit ku- tatgatni... A Szigeti külvárosba már nem kezdek bele. Akárhogy is van, ebben a korban már. . . Fogjak neki, hogy aztán, ami utánam marad, azt kidobják, mert nem lenne folytatója a munkának? Nem, ennek semmi értelme! Most azt akarom leldolgozni — ha túl leszek az új adatgyűjtemény kiadásán ami összejött az adatgyűjtésnél. Például ez a temető-ügy, meg aztán mindaz, amit a Balokányról hordtam össze a századfordulóig . . ." Az ám, századforduló ... A belvárosnál is azt hiányolják, ami azután volt, s így lesz a Budai külvárossal is. Miért? Egyszerű a magyarázat: a régi telekkönyv, amelynek az adatait Madas József feldolgozta, 1895-ben megszűnt. Az új telekkönyv már a jelen, a feldolgozása pedig másra vár. De félő, hogy nem akad még egy olyan megszállottja Pécsnek, mint Madas József, aki életének két gyönyörű évtizedét ilyen nagyszerű munka révén ajándékozza városának. Hársfai István HÉTVÉGE 7. /
