Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-04 / 120. szám

T udomány A tudományos élet hírei Pécsi szerző tanulmány- kötete. ,,Dél-Dunántúl ipa­rának története a kapita­lizmus idején” címmel je­lent meg T. Mérey Klára, a történelemtudományok doktorának, a Dunántúli Tudományos Intézet tudo­mányos főmunkatársának tanulmánykötete. A kötet az Akadémiai Kiadó gon­dozásában látott napvilá­got. Kandidátusi disszertáció. Dr. Benkő András, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi adjunk­tusa sikeresen megvédte a „A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek törvényes­ségi felügyeletének jogi eszközrendszere" címmel írt kandidátusi értekezését. Párizsi tanulmányút. Március végén érkezett vissza féléves párizsi ta- nulmányútjáról dr. Lovász Tibor, a pécsi Fogászati Klinika tanársegéde. A Faculte de Chirurgie Den- taire Universite Paris Vil­en töltött hat hónap alatt a francia fogorvostanhall­gatók képzési rendszerét és a kint használt anya­gok, technikák magyaror­szági alkalmazhatóságá­nak lehetőségét tanulmá­nyozta. Tudományos fokozat. Március közepén kandidált dr. Kengyel Miklós, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karónak adjunktusa. Disz- szertációjának címe: „A tanúbizonyítás a polgári perben”. Előadások külföldön. Dr. Bognár József főiskolai do­cens, a JPTE Tanárképző Kar angol tanszékének tanszékvezetője az Ame­rikai Egyesült Államokba utazott. Egyhónapos kint­tartózkodásának ideje alatt különböző egyeteme­ken tart előadásokat. A közelmúltban jelent meg az Akadémiai Kiadó­nál az Állattani Közlemé­nyek LXXI. kötete, amely­ben több baranyai kutató tanulmánya is olvasható. Vass Anna írása az 1972- ben elhunyt országos hírű pécsi zoológusról, Geb­hardt Antalról emlékezik meg. Fazekas Imre egyik munkájában a magyareg- regyi lepkefaunát vizsgál­ja, másik tanulmányában több új és ritka lepkefajt mutat ki a Mecsek-hegy- ség területén. Majer Jó­zsef a szarvasmarhatele­pek és a legelő környéki bögölyökről ír. Uherkovich Ákos a dél-dunántúli nagylepkék jelenkori terje­dését vizsgálja. Pásztázó elektronmikroszkóp az Igazságügyi Orvostani Intézetben (Fotó: Maletics L.) Az orvostudomány és a bűnözés Csontmaradvány a mikroszkóp alatt Száznyolcvan—kétszáz apa­sági ügy — a szám évek óta nagyjából változatlan, ennyi esetben ad szakvéleményt a POTE Igazságügyi Orvostani Intézete. Minden más vizsgálat száma emelkedik, így a polgá­ri perekhez kötődőké is. Néz­zünk egy példát! Azokban az években, amikor csak nagyon kevesek voltak abban a hely­zetben, hogy örökséget hagy­janak maguk után, nyilván ritkán volt olyan per, amely­ben azt kellett megállapítani, hogy a végrendelkező — amikor testamentumát készítet­te — birtokában volt-e az eh­hez szükséges szellemi képes­ségeknek. Most, amikor egyre több háztartásban halmozód­nak fel nem ritkán nagy érté­kek, sűrűbben fordulnak e kér­dés eldöntése érdekében az intézethez... És persze —iga­zodva a bűnözési trendhez — emelkedőben van a bűnügyek­kel kapcsolatban nyilvánított szakvélemények száma is. Nő az érdeklődés az intézek munkája iránt. Ez — némileg lesarkítva — abból a nem pontos ítéletből fakad, hogy az igazságügyi orvostan véle­ménye egy-egy bűnügyben döntő. Dr. Harsányi László profesz- szornak, a pécsi intézet igaz­gatójának más a véleménye. — Nem hiszem — mondja —, hogy akár a távolabbi jövőben is a tudomány önmaga döntő lehet. Hiszen minden tudomá­nyos munkás, aki ilyen ügyek felderítésében közreműködik, a saját szempontjai — és csak azok — alapján mérlegel. Az összegezés a bíróság dolga, ahol minden oldalt, minden véleményt, minden eredményt mérlegre tesznek, s ezt követő­en mondják ki a döntő szót. Ott, s nem valamelyik labora­tóriumban. Az igazságügyi orvostan al­kalmazott tudomány, nem fog­lalkozik alapkutatásokkal. Eb­ből persze nem következik, hogy az igazságügyi orvos­szakértő ne figyelné az alap­tudományok kutatási eredmé­nyeit, ne ismerné fel az igaz­ságügyi orvostani munkában is felhasználható változásokat. Vagyis: változnak a módsze­rek, változnak az eszközök, a technikai felszereltség. Ez utóbbiról elmondható: Pécsett az élen járnák. A POTE Igaz­ságügyi Orvostani Intézete volt az első az országban, ahol — szakértői véleményezésre — el­sőként alkalmazták a pásztázó elektron mikroszkópot. Hihetet­len apró részletekre tudnak segítségéve! fényt deríteni. /\ japán mikroszkóppal akár har- minc-negyvenezerszeres nagyí­tást is elérhetnek, de általá­ban elég a tízezerszeres. A megszokott méretekhez igazo­dott szemünknek így is meg- hökkentőek a felvételek. Ugyancsak a pécsiek hasz-i nálták először a mikroszonda- vizsgálatot az igazságügyi or­vostanban: pontosan megálla­pítható a segítségével, hogy a vizsgált területen milyen ele­mek vannak. Így határozták meg - például egy koponya­sérülésnél - a vas jelenlétét, végső soron azt, hogy a gyil­kos milyen anyagból készült eszközzel végzett az áldozatá­val. Molekulányi mennyiséget is ki tudnak mutatni. A legendákkal azonban sza­kítani kell.- Amikor odaér Derrick a tett színhelyére és megkérdezi: nos, doktor úr, mikor állt be a halál?, nem szabad azt hin­nünk a válasz alapján, hogy ezt ott helyben ilyen pontos­sággal meg lehet állapítani - hallottuk a professzortól. - Az igazságügyi orvosszakértő előtt mindig ott lebeg az a határ, amíg választ adhat. Tudnia kell, hogy mi az, amit határo­zottan állíthat, vagy határo­zottan cáfolhat. A vélemények ugyanis nagyon gyakran csak valószínűsítenek, jóllehet, ez akár 98 százalékig is terjed­het. Tehát arra, hogy például egy bűncselekmény tettesét igazságügyi orvostani módsze­rekkel a leghatározottabban meg lehessen állapítani, nin­csen lehetőség, mert a véle­mény csak részterületet tár fel. Elméletileg csak az ujjlenyo­mat olyan, ami alapján azono­sítani lehet egy.-egy személyt. Mi a laboratóriumainkban pél­dául sok jelleg alapján hatá­rozzuk meg a vércsoportot, mondjuk egy bűncselekmény helyszínén talált maradvány­ból. Mégis csak azt tudjuk el­érni, hogy kimondjuk: ilyen vércsoportú ember az ország­ban legfeljebb másfél ezer van — persze ezzel is könnyűjük a bűnüldözők munkáját. Az igazságügyi orvostani in­tézet közreműködését több te­rületen veszik igénybe. Nagy­jából három fő csoportot lehet megkülönböztetni: minden esetben, amikor halálos sérü­lés volt, akkor is, ha embertől származó biológiai nyomok maradtak vissza egy bűncse­lekmény színhelyén, végül ha felmerül a gyanú, hogy a bűn- cselekmény elkövetésével gya­núsított, vagy már vádolt sze­mély nem egészséges. Gon­doljunk csak ez utóbbi rend­kívüli jelentőségére, hiszen jogszabályaink szerint nem büntethető az, akinek beszá­mítási képessége hiányzik, büntetése korlátlanul enyhíthe­tő annak, akinek beszámítási képessége korlátozott. Sok függ tehát az igazságügyi orvosszakértői véleményen, ami nem minden esetben az emlí­tett intézet közreműködésének az eredménye, nagyon sokszor más tudományágak képviselői­vel tartott konzultáció révén születik meg. Említettük: nő az intézet le­terheltsége, egyre gyakrabban, egyre többféle ügyben kérik segítségüket. A korszerű eljá­rások pedig munka- és időigé­nyesek. Vagyis egy-egy üggyel lényegesen többet kell foglal­kozniuk — ám jóval többet is tudnak mondani, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Mészáros Attila Elhízott gyermekek Pécsett a gyerekek csaknem tizennégy százalékának a sú­lya meghaladja a normálisát. A gyermekklinikán működő anyagcsere és endokrin gon­dozóban négyszáz gyereket tartanak nyilván. S az orvosok megállapítása, az* elhízás el­sősorban nem hormonális vagy genetikai okokra vezethető vissza, hanem a helytelen élet­módra és étkezési szokásokra. A helytelen életmód és étke­zési szokások ellen harcot indított a gyermekklinika. Eh­hez csatlakoztak a Nevelési Központ szakemberei és isko­laorvosa. Az iskolaorvosok a kiszűrt kövér lányokat és fiúkat be­utalják a gyerekklinika anyag­cseregondozójába, ahol kivizs­gálják és gondozásba veszik őket. Évente azonban még így is csaknem száz új gyerek je­lenik meg vizsgálatra. A leg­több kövér gyereknek nincs endokrinológiai zavara vagy genetikai rendellenessége, ha­nem úgynevezett „egyszerű” kövérsége van. Ezek többet esznek, mint amennyi a napi energialeadásuk. Az iskolai testnevelés kevés arra, hogy a megfelelő moz­gásigényt kialakítsa bennük. Szükség lenne a mindennapos testnevelés bevezetésére. Az elhízást nemcsak a rosz- szul megválasztott étrend, ha­nem lelki tényező is okozhat­ja. A kamaszodás időszakában a többiek állandó csúfolódása miatt ezek a gyerekek elkezdik alulértékelni magukat, kisebb­ségi komplexus alakul ki ben­nük, tulajdonképpen önmagu­kat rekesztik ki a közösségből és az mintegy önmagában visszatérő folyamatként to­vább csökkenti a gyermekek mozgását. A gyermekklinikán folytatott kövérség elleni harc kiegészí­tésére jött létre a Nevelési Központban az elhízott gyere­kek klubja és tornája, amelyet az egészséges életmód megta­nítására és a gátlások leküzdé­sére, valamint a rendszeres mozgás érdekében hívtak élet­re. A havonta egyszer megtar­tott foglalkozásokon a helyes táplálkozás mellett foglalkoz­nak a gyermekek pszichés problémáival is. Hetente két­szer vettek részt eddig zenés gimnasztikán és úsztak egy al­kalommal az uszodában. Most már csak a tornatermi foglal­kozásokat tartják meg, mert az uszodába bérletet kellene a gyermekeknek váltani, és ezt nem mindegyik szülő vállalja. A magas vérnyomásos gyer­mekeknél az egyenletes terhe­lés után alacsonyabb lett a vérnyomás és csökkent a pul­zusszám is. Ezenkívül a leg­utóbbi klubfoglalkozáson 1000 kalóriára beállított diéta ét­rendjét és receptjeit kapták kézhez a klub tagjai. Itt ugyanis nem a minden áron való lefogyasztás a cél, hanem már azt is eredménynek érzik, ha a gyerekek megtartják a súlyukat. Jelenleg 27 alsó és felső ta­gozatos diák a klub tagja, akik közül mintegy hetven százalék jár el rendszeresen a szüleivel együtt a foglalkozásokra. Szalai K. Makay Gusztáv emlékezete Makay Gusztáv 1910. március 12-én született Pécsett. Az Irodalmi Lexikon ez adatok után közli: „irodalomtörté­nész, kritikus". Ezúttal én még hozzáteszem: kiváló tanár. Volt időszak, amikor életrajzában nem tar­totta célszerűnek, hogy ponosan részletezze: édesapja pécsi polgár- mester volt, csak meg­jegyezte: „értelmiségi családból származom”. Hosszadalmas és fö­lösleges is lett volna magyarázni: az iratok szerint a család a leg­régibb pécsi tükék kö­zé tartozik, s 1683-ig visszamenően minden tagja paraszt volt. Az apa lett az első értel­miségi. Makay István a pécsi városi tanács tisztviselője lett. Az 1918. nov. 14-től 1921. aug. 20-ig tartott szerb ellenséges megszállás ideje alatt a város magyarsá­gának védelme miatt 1918. dec. 2-án letartóztatták, s Eszéken és Mitrovicán börtön­ben tartották. 36 évi közszolgá­lat után, 1936. nov. 26-án„ ami­kor polgármesterré választot­ták, beiktatásakor a következő­ket mondotta: „Pécs szab. kir. város tanácsa 1888. évi szep­tember hó 14-én tartott ülésén — áldott emlékű Aidinger Já­nos polgármester javaslatára — 11.349 1888, ügyszám alatt ha­tározatot hozott. A ciszterci fő­gimnázium I. osztályába be­iratkozott egyik budai-külváro­si szegény tanulónak az isko­lásgyermekek felruházására szánt pénzből 3 frt. 75. kr.-ért megvásárolta az iskolakönyve­ket. — Ez a szegény tanuló én vagyok. A jótéteményt hosszú közszolgálatom alatt meghálál­ni igyexeztem. Ügy érzem, még mindig nem tudtam, ígérem: rajta leszek, hogy megszolgál­jam." öt évig volt hivatalában, 1940. márc. 1-én nyugdíjba vo­nult, s 1941. dec. 29-én, életé­nek 65. évében hunyt el. Makay Gusztáv szintén a pé­csi 'Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd az egyete­met a budapesti bölcsészeti kar magyar—francia szakán végez­te mint az Eötvös Kollégium tagja. Az 1933 34-es tanévet a párizsi École Normale Supe- riéure-ben töltötte francia álla­mi ösztöndíjasként. 1937-ben doktori oklevelet szerzett ma­gyar irodalomból, magyar nyel­vészetből és esztétikából. Mindez egy nem szakember számára bizonyára keveset mond. Meg kell jegyeznünk te­hát, hogy az Eötvös Kollégium a párizsi École Normale mintá­jára létesült és 1899. évi ala­pítása óta felnevelte azokat, akik fémjelezni tudták a ma­gyar tudományt. Mindig érvé­nyes lesz ugyanis az alapító­nak, Eötvös Lorándnak a szen­tenciája: „Bizonyos dolog, hogy csak az lehet jó tanár, aki maga tudománnyal foglalkozik, mások eszméit is csak az képes helyesen hirdetni, akinek ma­gának eszméi vannak". Makay Gusztáv kiváló tanár lett. Pályáját Egerben kezdte, majd 1936-tól a pécsi Széche­nyi István egyetemi gyakorló reálgimnáziumban az egyetem elhelyezéséig, 1941-ig, majd et­től 1975-ig, nyugdíjazásáig a budapesti Trefort Egyetemi Gyakorló Gimnáziumban volt vezető tanár. 1957-től az egye­temen az irodalomtanítás mód­szertanának megbízott előadó­jaként működött, 73-tól pedig mint címzetes egyetemi docens. Az 1941-ben megindult pécsi „Sorsunk” c. folyóiratnak Lo­vász Pál és Weöres Sándor mellett Makay Gusztáv volt a harmadik társszerkesztője. Vár- konyi Nándor főszerkesztő „Per­gő évek" c. kötetében így jel­lemzi: „Makay főként az euró­pai és benne a magyar iroda­lom .nyugati’ áramaiba kívánt kapcsolódni. Eszményképe Ba­bits volt, kinek költészetében a szellem megőrizte primátusát az ösztönök és a fegyelmezet­len indulatok felett. Nem vé­letlen, hogy ő írt vallomásszerű nekrológot róla, s ismét termé­szetes, hogy minden cikke, köz­leménye ennek a törekvésnek jegyében íródott”. írásbeli munkásságáról rövi­den csak ennyit: francia és magyar irodalmi tankönyveket írt, a gimnázium II. osztálya számára írt irodalomkönyve 25 évig volt használatban! „Az iro­dalomtanítás főbb kérdései" két kiadást is megért, s különösen az 1959-ben megjelent „Édes hazám, fogadj szívedbe!" c. versértelmezéseknek volt nagy sikere, csakúgy, mint az 1967- ben megjelent „Tóth Árpád” c. kismonográfiájának, melynek bevezetőjében írt önvallomása nevelői ars poeticájának is te­kinthető: „Ahhoz az irodalom­tanári és irodalomtörténészi nemzedékhez számítom maga­mat, amely ifjúkorában, a két világháború között Ady és a né. pi írók vonzásába került, a fel- szabadulás után pedig — a legmaibb irodalommal igyek­szik lépést tartani". Csaknem félezerre tehető irodalmi és pedagógiai cikkei­nek száma. Kritikáinak értékei beépültek a magyar irodalom- tudományba, esztétikába, poéti­kába. A nevelő Makay Gusztávról pedig személyes élményként is szólhatok. 1946-ban, mint Eöt­vös-kollégista, a kollégiumban tartott szemináriumi óráinak én is részese lehettem. Erkölcsi kö­telességnek' éreztük, becsületbe­li dolognak tartottuk az ő órái­ra való felkészülést. Boldogok voltunk, amikor az ő órája kö­vetkezett, ahogy megláttuk dél­ceg, fehérhajú alakját. Bámul­tuk hatalmas tudását, tiszteltük jellemét, nemes lelkületét. Egy nekrológban olvastam is: „helye van a magyar pedagó­gia nagyjai közt”. A „Pedagó­giai Szemle" 1984. nov. 30-J keltezéssel is ezt az értesítést küldte részére: „1984-ben a fo­lyóiratunkban megjelent könyv- recensiója .Kritikai nívódíjban’ részesült. A nívódíj átadására 1984. dec. 6-án de. 9.30 órakor kerül sor az Országos Pedagó­giai Intézetben. Kérjük szíves megjelenését". — Nem tudott megjelenni; december 2-án el­hunyt. Most lett volna 75 éves. Harcos Ottó HÉTVÉGE 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom