Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-04 / 120. szám
ZELK ZOLTÁN Hajolj alvó anyád fölé Hajolj alvó anyád fölé most, mint ö Hajolt gyerekkorodban ágyad fölé — s olyan mosollyal! olyan hajtással! olyan puhán! Nézzed szemét, a lehunyt pillák mögött tűnődik a szelídség. S rendekbe rakja érthetetlen képeit lassú életének. Nézzed kezét is! lúg marta ki az ujjakat és meggörbülnek, mintha kezedet szorongatnák, vagy mintha tálat tartanának. Nézzed szemét, kezét és arcát, hallgassad ringó lihegését — kedves szemednek az a játék: mellével hullámzik a dunna. Hajolj föléje szelíd ívben s kutassál párás álmai közt — asztalnál ül most két fiával s a tálak ételekkel telve ... dicsérd hát másnap ebédnél, dicsérd a krumplifőzeléket: hízelgő szó ringassa holnap, mintha föl sem is ébredt volna. borszerű plasztikussággal megrajzolt dallamok, formaívek - ezek adják játéka tökéletességét; és még valami: a „rákövetkező" érzékeltetése a ,,most"-ban, a drámaian köny- nyed periódusbefejezések, fejlesztések és átvezetések. A zongoraversennyel azonos értékű és színvonalú előadásban hangzott el szünet után Mahler V. (gisz-moll) szimfóniája. A tónusban, dinamikában kissé még daabos, kevésbé kiérlelt első tétel után, a japán karmester, közreműködésével az együttes a mű minden szépségét érzékeltette; a Scherzo különnemű hangulati és formaelemei — ezeken belül is az ellenirányú motívumok és mozgások összhangjával — érett, plasztikus előadásban hangzottak el. A remek vonóskar főleg az Adagietto-ban adta vissza gazdag, árnyalt tónussal a zene érzelmi nekilendülését, sajátos lélegzését. Ken-lcsiró Kobajasi karmesteri munkáját - mint mindig - most is az jellemezte, hogy egyszerre tudta a pontosan megformált részletek szépségét szellemmel, lendülettel és olyan dirigensi tálentummal, vezérlettel megcsillogtatni, amely egyúttal a kitűnő együttes minden tagjának lehetőséget adott a játékra, az egyéni muzsikus-kvalitások teljes kibontakoztatására is. V. J. Pécsi hangversenyek Rünki Dezső és Ken-lcsiro Kobajasi zenekari estje Pécs idei különösen színvonalas és eseménydús hangversenyélete újabb nagy élményt tartogatott a zene híveinek szerdán kora este: a Magyar Rádió és Televízió Zenekarának felléptét, két világhírű művész: Ránki Dezső és Ken-lcsiro Kobajasi közreműködésével. A POTE auláját és karzatát zsúfolásig megtöltő közönség e „nagy nevekben” nem csalódott: kitűnő hangverseny, felejthetetlen élmény volt. Ránki Dezső zongorajátéka - az is, amit most Mozart C-dúr (K. 415. sz.) zongoraversenyének tolmácsolásával nyújtott - külön tanulmányt érdemelne; egyik legkiválóbb pianistánk korántsem véletlenül arat mindenütt a világon mind nagyobb sikereket. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy e kitűnő zongorajáték titkának, összetevőinek megfejtésére akár csak közelítőleg is vállalkozzam — előadóművészi teljesítménye, úgy, ahogy van, kifogástalanul tökéletes, voltaképp túl van azon, ami szavakkal leírható, megközelíthető, épp ezért ki-ki akár homlokegyenest másban-másban láthatja, vélheti felfedezni alapját, lényegét. Ami engem illet, abban a már-már mérnöki pontosságban, a zeneszerzői szándékoknak abban a feltétlen tiszteletében látom Mozart-játékának fő erényét, amely alkalmas a mű minden „horizontális" és „vertikális" elemének érzékeltetésére, amiből Ránki mintegy kinöveszti, kifejleszti azt a sajátos mozarti poézist, aminek ma kétségtelenül ő az egyik leghivatottabb tolmácsolója. Pontosság és finom kifejezőerő poétikus egyensúlya; ellentmondó vagy különnemű elemek egyszerre, egységben való érzékeltetése; szinte szoPécsi Kisgaléria Két évvel ezelőtt „A gyermek és környezete" volt a témája a szombathelyi Textil Biennálé- nak, amelynek nagydíját - má- sodmagóval - Molnár Mária, a győri Graboplast tervezője nyerte el. A művész jelenleg látható kiállítása a Pécsi Kis- galériában ékesen bizonyítja, hogy e nagydíj nem hullt véletlenül és nem hullt érdemtelen ölébe. A társadalmi előítélet hajlamos ugyan arra, hogy az egyedi munkákat készítő iparművésszel szemben a gépi textíliák tervezőjét inkább csak szánja, s különösen sajnálkozik azon, aki textiltervező létére műanyag — értsd: nem nemes anyag - dekorátoraként kénytelen hasznosítani diplomáját, — ám Molnár .Mária tervezői tevékenysége alkalmas arra, hogy szétzúzza előítéleteinket, nemcsak a tervezői hierarchiát illetően, de a műanyag megítélésében is. Az első rácsodálkozást kiváltó termékcsoport a padló-, illetve falikárpitnak nevezett műanyag táblák serege. A két termék között az a különbség, hogy a padlókárpit vastagabb, nagyobb strapára terveztetett, egyébként minden mintából minden padlókárpitnak megvan a fali megfelelője. Ez azt jelenti, hogy egy fürdőszobát vagy konyhát úgy lehet bebo8. HÉTVÉGE Molnár Mária legfőbb erénye demokratikus alapállása. Nem azt mondja: ez a formavilágom, vagy nekem ez tetszik, hát ezt vegyétek! Hanem azt mondja: ez a technika ezt tudja, kínálunk hát a modernebb ízlésűeknek geometrikus alapformából, az extravagánsabbaknak csíkosból, a hagyományosabb környezetet kedvelőknek a kékfestők világát megEzt látni kell(ene)! rítani vele, hogy a padló és a falak teljesen azonos hatásúak. A kárpitok betöltik a csempe minden funkcióját, csak dekoratívabbak és lényegesen olcsóbbak. A minták és a szín-' árnyalatok sokfélesége lehetővé teszi, hogy egyéni ízlésünk vagy meglévő bútorunk színe szerint válasszuk ki a felrakandó kárpitot. Nekem legjobban a barna színtartományokban tartott négyzetrácsos minták tetszettek. Ezek ugyanis mind plasztikusak, a technikai eljárás sajátosságából következően, s ennek az enyhén plasztikus, meleg színhatású anyagnak van egy fantasztikus tulajdonsága a falön: képes panellakásaink alulméretezett fürdőszobáinak térhatását megnövelni, vagy legalábbis a szűkösség nyomasztó hatását megszüntetni. A rideg-hideg- fényes csempével szemben ugyanis a fészekmeleg érzetét sugallja. Bárcsak belsőépítészeink ismernék s kellő gyakorisággal használnák ezt az anyagot! Legalább az építészeknek, legalább azoknak, akik az elmúlt öt évben lakást rendeztek be, s legalább azoknak, akik az elkövetkezendő tíz évben lakást szeretnének berendezni, meg kellene nézniük ezt a kiállítást, amely a kárpitok mellett tapétákat, táskaanyagokat, asztali térítőkét, asztali alátéteket s textíliából ágyneműanyagokat mutat be, s nemcsak azért, mert e termékcsaládok mind praktikusak . . . idéző finom mintákból terméket, s hogy valóban kedvükre választhassanak, megcsináljuk mindegyik mintát sok-sok árnyalatban. Csak egyre vigyázzunk: mindegyik variáció nagyon esztétikus maradjon! Hát igen. Nekem a barna s a mogyoró árnyalatai ... de nem hiszem, hogy akadna látogató, aki nem találna kedvére valót. Csakhót el kéne menni a Kisgalériába. Ott van a Columbia presszóval szemben. Bükkösdi László Molnár Mária kiállításának egy részlete Fotó: Proksza László Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene A Baranyai Krónikaírás című levéltári kiadványsorozat 7. köteteként jelent meg Ba- rakonyiné Winiczai Klára tanulmánya: „Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene". Maga a szerző igen szerényen fogalmazva úgy véli a bevezetőben, hogy a tanulmány mindössze adalék „az apró- és törpefalvak jelenének és jövőjének tárgyilagos megítéléséhez, egy olyan aprófalvas folt empirikus megközelítésével, mely az országos vizsgálatokból eddig többnyire kimaradt, s véleményünk szerint e jellegzetes településhálózati adottságú területek között sajátos helyet foglal el." Kétségtelen persze, hogy a tanulmány adalék is a kérdés „tárgyilagos megítéléséhez" — s erre, mármint a tárgyilagos megítélésre már igencsak nagy szükség volna, nemcsak a nem túl nagy számú szakértők részéről, hanem végre a döntéshozók körében is. A szerényen megfogalmazott kívánalom ugyanis nemcsak azt jelentené, hogy vegyünk tudomást egy helyzetről, amelyről sokáig nem vettünk tudomást, még csak nem is néhány ellenintézkedést, hanem: „E településcsoport ellátási kérdéseiben félre kell tenni a településfejlesztésben mindmáig uralkodó egyoldalú gazdaságossági szemléletet, mert e falvak erkölcsi és gazdasági leépüléséhez vezet anélkül, hogy megszüntetné őket." S tagadhatatlan, hogy e tekintetben a tanulmányban foglaltak aktualitása semmit sem csökkent a megírása és megjelenése óta eltelt hónapok alatt. Az elmúlt kétszáz évben Magyarország településhálózata nagyot változott. Kétszáz éve a települések több mint fele mai értelemben vett aprófalu volt, s a lakosság egyötöde ilyenekben lakott. Manapság még mindig több mint egynegyedét teszik ki településszerkezetünknek az aprófalvak, de már csak a lakosság 2,4 százaléka lakik bennük. A legnagyobb települések tekintetében viszont a tendencia éppen fordított. A tanulmányban látható igen kifejező grafikonok településkoncentrációnkat ábrázolják, olyan ábrákon, melyeken alul a legkisebb települések, legfölül a legnagyobbak szerepelnek százalékos arányuknak megfelelő szélességben — s az utóbbi száz évben, ha részleteiben változó módon is, ez mindig fölfelé keskenyedő tornyot formált. Nem így a népességkoncentráció. Annak grafikonja már a múlt században fordított toronyformát öltött, egy T-betűt, melynek fölső, vízszintes vonala egyre hosszabbodik, míg legalsó szelete egyre keskenyül. A grafikonokat nézegető egyre nehezebben tudja elhessegetni az érzést, hogy ez a különös T-betű addig van rendben, ameddig yan talpa is, amin megáll, s ha ez megszűnik, eldől, ki tudja miféle új bajokat okozva. (Ez persze, már nem kizárólag az aprófalvak témája. . .) Barakonyiné Winiczai Klára tanulmánya egy általános országos áttekintést (a történeti áttekintést is beleértve) után Baranyát veszi górcső alá. Kitmutatja, hogy Baranya aprófalvas szerkezetének alapvető oka a természeti adottságokban keresendő, s eredete messzire visszanyúlik a történelemben. Gazdasági szükségszerűség volt tehát, amely a domborzati viszonyokkal, a gazdálkodás lehetőségeivel harmóniában állt. Az intenzívebb mezőgazdálkodás, majd az ipar megjelenése egyre erőteljesebben beleszólt ebbe a településhálózatba. Miképp a történelmipolitikai események is, a legnagyobb pusztulást jelentő török uralomtól egészen a legutóbbi ki-, azaz betelepítésekig. A tanulmány a megszokott kategóriák mellé-alá még egy új kategóriát is beiktat, a törpefaluét. E szerint kisfalunak az 500-1500, aprófalunak a 200-500 közötti lakosságszámú és végül törpefalunak a 200-nál is kisebb lélekszámú falvakat nevezhetjük. Az 500-nál kevesebb lakossal rendelkező falvak között ugyanis rendkívül nagyok a különbségek. Ha a közigazgatási önállóságát elveszített falu a tanács, iskola stb. mellett nem veszítette el azért még a vegyesboltját, azt a néhány kisiparost, akire okvetlenül szükség van, a kocsmát, a buszmegállót, ha a Gelka és a Patyolat még kijár a faluba, ha a közlekedés tűrhető — akkor a falu képes tartósan életben maradni. Ezzel szemben, ha a lélekszám 200 alá süllyed, akkor rendszerint oly mértékben válik gazdaságtalanná a még meglevő néhány intézmény működtetése, hogy az üzemeltető előbb-utóbb megszünteti, a falu megindul a teljes leépülés útján, a régi lakók menekülnek, az újak pedig, ha vannak, legfeljebb azért érkeznek, mert az olcsó életlehetőségek csábítják ide őket. A falu rendkívüli módon elszegényedik, de — és ez nagyon fontos - rendszerint nem szűnik meg máról holnapra. Hanem (mint azt igen megalapozott számok bizonyítják) éppen a törpefalvak vándormozgalma volt az utóbbi években nagyon élénk. Ennek okairól szociológiai felmérés is készült. A tanulmányíró kérdőíveire a falukrónikások adták meg a válaszokat, érdekes adalékokkal egészítve ki így az aprófalvakról meglevő képet. Eszerint a jó közlekedési, munka- és élet- körülmények inkább a nagyobb falvak esetében jelentenek vonzóerőt, legkisebb falvainkba vagy a csendért és a szép tájért költöznek (többnyire nyárra vagy hétvégére és kevesen), vagy pedig azért, mert itt olcsón lehet házat venni, megélni, gazdálkodni — persze, csak nagyon igénytelen, primitív szinten. Külön kérdéskör a törpefalvak elcigá- nyosodása, amely speciális jellegzetességeket eredményez, és különleges gondokat vet fel. A lakosság ösz- szetétele - az őslakosok alacsony, fogyó száma miatt a beilleszkedési nehézségeket növeli meg, továbbá az így ki nem haló, hanem tovább vegetáló kistelepülések többszörösen hátrányos helyzetű lakossága eddig nem ismert társadalmi-szociális problémákat érlel. Ilyen és ehhez hasonló kérdések feszegetik a viszonylag karcsú tanulmány- kötetet. Feszegetik - mert szinte valamennyi célratörően, visszafogottan tárgyalt probléma újabb kérdések százait indítja el az olvasóban. A tanulmány negyedik fejezete (,,Baranya falusi lakosságának életkörülményeiről") például a közlekedési, kommunális és egyéb ellátás néhány alapvető adatát tárgyalja - itt is a további megismerés igényét keltve fel. Részben igen nagy alapossága és konkrétsága az, ami miatt Winiczai Klára dolgozata egészen biztosan bevonul a kérdés legfontosabb irodalmába, részben nagy adaf- és példagazdagsága. Baranya - miként egy érdekes ábra beszédesen szól erről a kötetben — hazánk legerősebben aprófalvas megyéje, az ország ösz- szes apró falujának több mint egynegyede itt található, így hát Baranya ilyen irányú pontosabb megismerése nemcsak a „tárgyilagos megítélés", de az óhajtott cselekvés szempontjából is döntő fontosságú. H. E. Hincz Gyula rajza
