Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-14 / 130. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLII. évfolyam, 130. szám 1985. május 14., kedd Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Bemutatjuk képviselő­jelöltjeinket (3. oldal) Parkotépítenek a kesztyű- szabászok (5. oldal.) Augusztus Végére elkészül a városfal (Tudósítás az 5. oldalon) H árom évtizeddel ezelőtt született meg a Varsói Szerződés. Létrehozá­sára akkor került sor, amikor a hat esztendővel korábban megalakított NATO soraiba bevonták az újrafelfegyverzés útjára lépett Nyugat-Németi országot, és így Európa szo-l cialista országai szempontjá­ból a fenyegetés új dimenzió­ja alakult ki. Az azóta eltelt harminc esztendő alatt a Var­sói Szerződés a sokszor vál­tozó nemzetközi helyzetben megbízhatóan hozzájárult a fenyegetés ellensúlyozásához, és Európa békéjének biztosí­tásához. Ha feltesszük a kérdést, miért vált szükségessé a Var­sói Szerződés érvényének meghosszabbítása, akkor lát­nunk kell: az Európa és a vi-j lóg békéjét fenyegető veszély nem szűnt meg, és ennek a veszélynek fennmaradása, sőt bizonyos értelemben a foko­zódása elengedhetetlenül szükségessé teszi a védelmi szervezet fenntartását a szo­cialista államok számára. En­nek a veszélynek kiinduló­pontja elsősorban az Egyesült; Államok globális politikája, illetve a globális politika szol­gálatában álló katonapolitika. Ezekről szólva Mihail Gorba­csov, az SZKP főtitkára varsói pohárköszöntőjében kiemelte: napjainkban a NATO e poli­tika szolgálatában állva újabb és újabb agresszív doktrínákkal áll elő, erőtelje­sen növeli mind nukleáris, mind pedig hagyományos fegyverzetét. Mi tehát az amerikai kato­napolitika lényege, amelynek végrehajtásában az Egyesült Államok — bizonyos fenntartá­saik ellenére — a NATO álla­mait — is a lehető legaktí­vabb módon bevonta? Caspar Weinberger amerikai hadügy­miniszter szerint „direkt konfrontációs” hadászatra van szükség. Az ő iránymuta­tása alapján dolgozták ki a Pentagon védelmi Irányelvek 1944-1938 címet viselő ok­mányát, amely az amerikai katonai doktrína meghatáro­zott tételeit tartalmazta. En­nek három fő vonása van. Először: az Egyesült Államok­nak ki kell alakítania azt a képességét, hogy egy nukleá­ris háború győzelmes megví­vására alkalmas legyen. Másodszor: katonai fölényt kell elérni a Szovjetunióval s a Varsói Szerződés országai­val szemben. Ettől elválaszt­hatatlan azoknak az új ame­rikai nukleáris fegyvereknek rendszeresítése Európában, amelyeknek rendeltetése az eddigi hozzávetőleges egyen­súlyi helyzet alapjaiban való megingatása: ide tartoznak a kifejezetten első csapásmérés­re kialakított Pershing—2 ra­kéták, és a manőverező robot­repülőgépek. A katonai fölényszerzés a célja az Egyesült Államoknak az úgynevezett csillagháborús tervekkel is, amelyeknek vég­rehajtásába — a „technológiai ugrás” előnyeire való hivat­kozással — bevonják a NATO- államokat és Japánt is. A programok kifejlesztése nyil­vánvalóan destabilizálná a nemzetközi kapcsolatok, a fegyverkorlátozási megálla­podások egész eddigi rend szerét, és a mostaninál is éle­sebb katonai szembenállás­hoz vezet. Ezzel kapcsolatban Varsóban Gorbacsov rámu­tatott, hogy a szocialista ál­lamok védelmi szervezetének tagjai szükség esetén megte­szik a megfelelő válaszintéz­kedéseket. S végül harmadszor: a Pen­tagon jelzett irányelveinek szellemében utasítja el az amerikai politika mindazokat a tárgyalási és megegyezési javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés országai tettek és tesznek a különböző fórumo­kon. Válasz nélkül maradt a javaslat, amely arra szólít fel: a NATO kövesse a másik fél példáját, s mondjon le az atomfegyverek elsőként való bevetéséről. Nem született eredmény a bécsi tárgyaláso­kon, és nehézségek árnyékol­ták be az első fordulót Genf- ben is, az atom- és űrfegyve­rekről folytatott tárgyalásokon. Pedig a Szovjetunió április 7-én életbe léptetett morató­riumával nagymértékben meg­könnyítette az előrehaladás feltételeit ezeken a tárgyalá­sokon, amelyeknek eredmé­nyétől oly sok függ. Amerikai részről elutasították azt a szovjet indítványt is. hogy ne hozzanak létre támadó koz­mikus fegyvereket, a meglévő műholdromboló rendszereket pedig semmisítsék meg. A kontraszt szinte kiáltó: mialatt a fegyverkorlátozási tárgyalásokon nem lehetünk tanúi előrehaladásnak, olyan NATO-hadgyakorlatokról ér­keznek jelentések, amelyek már a „totális szembenállás” hadászatán alapulnak. Az en­nek megfelelően kimunkált, az európai NATO-erők főpa­rancsnokának nevét viselő Rogers-terv az ellenségeske­dések meglepetésszerű kirob­bantását irányozza elő, nagy erejű offenzíva folytatását „ellenséges területek” elfog­lalására. E zek azok a veszélyek, amelyek előtt nem le­het szemet hunyni. A nyugati propaganda részada­tok kiragadásával próbálja manipulálni a NATO-államok közvéleményét, hogy elhomá­lyosíthassa azt az alapvető tényt: a NATO és a Varsói Szerződés erői között hozzá­vetőleges erőegyensúly áll fenn. Az erőegyensúly képét pedig azért akarják elhomá­lyosítani, hogy „politikai hát­országot” teremtsenek azok­hoz a tervekhez, amelyeknek célja az erőfölény, mégpedig a döntő erőfölény megterem­tése. E tervekkel helyezkedtek szembe a Varsói Szerződés or­szágai, amikor meghosszabbí­tották védelmi szerződésük ér­vényességét. És természetesen nem a szocialista országokon múlik, hogy valóban további húsz vagy harminc évig ma­rad-e fenn e szerződés, mint ahogy nem rajtunk múlt Euró­pa tömbökre osztásra sem. / A politikában, sajnos, a fe­szültség fokozódásához az egyik fél szándéka is elegen­dő, az enyhüléshez mindkét fél óhaja kell. A NATO erre mutatott szándékot, a Varsói Szerződés államai a veszélyek láttán döntöttek a meghosz- szabbítós mellett. Mégpedig abban a szilárd hitben, hogy, amint Kádár János május el­sejei sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: „Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárul­tunk Európa és a világ béké­jének megőrzéséhez, erősíté­séhez is." Marjai József megbeszélése a Buli-csoport elnökével Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hivatalá­ban fogadta Jacques Sternt, a francia Compagnie Machine Bull cég elnök-vezérigazgató­ját. Magyar ipari és külkeres­kedelmi vállalatok hosszabb ideje eredményesen működnek együtt a Compagnie Machine Bull céggel. A megbeszélésen az érintett magyar szervekkel és vállalatokkal folyatott együttműködés továbbfejleszté­séről és újabb területekre való kiterjesztéséről volt szó. * Marjai József miniszterelnök­helyettes fogadta Per Kleppe-t, az EFTA főtitkárát is, aki ma­gánlátogatáson . tartózkodott Budapesten. A főtitkár kérésé­re létrejött találkozón áttekin­tették az Ausztriát, Svájcot, Svédországot, Norvégiát, Por­tugáliát és Izlandot tömörítő szabadkereskedelmi övezet és Magyarország közötti kereske­delmi kapcsolatok helyzetét. Várlconyi Péter Ausztriába utazik Várkonyi Péter külügyminisz­ter az osztrák kormány meghí­vására május 14-én Ausztriába utazik, ahol részt vesz az Oszt­rák Államszerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken. Kamara János a Szovjetunióba utazott Viktor Csebrikovnak, az SZKP KB PB tagjának, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága el­nökének és Vitalij Fedorcsuk- nak, a Szovjetunió belügymi­niszterének meghívására hét­főn belügyi delegáció élén hi­vatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba utazott Kamara János belügyminiszter. Szorgalmas munka a földeken Az újpetrei tsz kozórmislenyi határában az utolsó 140 hektáros táblát vetik be kukoricával Befejezés előtt akukoricavetés Gondot okozott a műtrágyaellátás Megyénkben a múlt hónap közepe óta folyik a kukorica vetése. A tavasz folyamán ösz- szesen 80 000 hektáron került földbe a vetőmag. A gazda­ságok túlnyomó többsége már befejezte a munkákat s a hét elejére csupán másfél ezer hektár maradt. A kedvezőre fordult vasár­napi és hétfői időjárás lehe­tővé tette, hogy Szentlőrinc, Kétújfalu és Újpetre határá­ban az utolsó táblákhoz fog­hassanak a gépek. Azokban a gazdaságokban, ahol már áprilisban elvetették — Mohá­cson, Majson, Lippón és Du- naszekcsőn — szépen sorol a kukorica. A múlt hét végi eső: ugyan jót tett a növények fej­lődésének, ám egyben késlel­tette ' és hátráltatta a vetés­ben elmaradottak munkáját. Persze, nemcsak az időjárás kényszerítette a gazdaságok többségét alkalmanként leál­lásra, hanem a krónikus mű­trágyahiány is. Ezt erősítették meg a Bajai Kukorica Ter­mesztési Rendszer pécsi iro­dájában: gyakran kellett a különböző termelőszövetke­zetektől, gazdaságoktól köl­csönkérni, átszállítani a nitro­gént, hogy a magok előtt még földbe tudják juttatni. Nem volt műtrágyaellátási gondjuk a KSZE Növényter­mesztési Rendszerhez tartozó gazdaságoknak, így az újpet­rei termelőszövetkezetnek sem. Elegendő mennyiséget tárol­tak, ezért csak az időjárás szólt közbe, azaz akasztotta meg a vetést. Egyébként nekik mindössze 150 hektár maradt vissza a 2050-ből. Újpetrén ma délre végeznek. Többi nö­vényük már földben van. Na­gyon szépen fejlődik a borsó, és a napraforgó. összegezve: a hét közepén Baranyában befejezik a kuko­rica vetését. Právicz L. Nyiko|aj Tyihonov magyar kitüntetése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a ma­gyar és a szovjet nép ba­rátságának erősítésében, a béke és a szocializmus ügyének előmozdításában szerzett kimagasló érde­meiért Nyikolaj Tyihonovot, a Szovjetunió Kommunista Párja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ját, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökét, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zász­lórendjével tüntette ki. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke levélben fejezte ki jókívánságait Nyikolaj Tyihonovnak 80. születésnapja alkalmából. Megkezdődtek az érettségi vizsgák. Képünk a Leöwey Klára Gimnázium IV. B osztályának magyar írásbelijén készült. (Tudósítás az 5. oldalon) Läufer László felvétele Szervezet a békéért

Next

/
Oldalképek
Tartalom