Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-30 / 117. szám
Dunántúli napló 1985. április 30., kedd Zeneszerző, pedagógus Bemutatjuk Vidovszky Lászlót A tanév kezdete óta új tanszékvezető áll a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara ének-zene tanszékének élén: Vidovszky László zeneszerző. Vidovszky László 41 éves, Békéscsabán született, Szegeden kezdte zenei tanulmányait, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenctől tanult zeneszerzést. Alapítása óta tagja a KISZ Központi Művészegyüttes Üj Zenei Stúdiójának, számos önálló zenekari művet, több filmzenét írt. 1984. szeptember 1-ével bízták meg a tanszék vezetésével, zeneelméletet is tanít. - Munkájáról beszélgetünk tanszéki szobájában, amely a reggeltől késő estig énekszótól, zongoraszótól hangos folyosóról nyílik. A szokásos pályát jártam végig nagy vargabetűk vagy kiugrások nélkül — mondja. — Ötéves korom óta muzsikálok rendszeresen, és büszke vagyok arra, hogy Farkas Ferenc tanítványa lehettem: a mai magyar zenét meghatározó szerzők többsége — Ligeti, Bo- zay, Kurtág, Petrovics, Szoko- lay, Durkó, Kocsár, Jeney, Vass Lajos — hozzá jártak. A hatvanas évek — miként a többi művészeti ágban — a zenében is az áttörés esztendei voltak, s mi, főiskolások jó vevők voltunk az új zenére. 1967 és 70 között a Művészeti Alap ösztöndíjasaként csak komponáltam, majd Párizsba kerültem UNESCO ösztöndíjjal. Az itt eltöltött idő tanulmányútnak kevés, de tájékozódásnak elég volt, a Conservatoire-on Olivier Messiaen óráit látogattam, dolgoztam a francia rádióban. 1970-ben Simon Alberttel. Jeney Zoltánnal, Sáry Lászlóval megalapítottuk az Új Zenei stúdiót - később idetartozott Kocsis Zoltán, Eötvös Péter is improvizáltunk, addig ismeretlen darabokat mutattunk be. Szerepeltünk szólókoncertekkel, filharmóniai bérletben, meghívtunk modern szerzőket, Steve Reich-et például. A stúdió maradt mind a mai napig zeneszerzői működésem fő színtere.- Milyen művek születtek itt? — Általában kislétszámú együttesekre készült darabok, amelyeket gyakran mi magunk adtunk elő. Irtunk úgynevezett audiovizuális munkákat, ezek nem tekinthetők hagyományos zenének, ilyenek voltak az Au- tokoncert, a Schroeder halála, a Souvenir de J, Később kollektív darabokat írtam, például: Undisturbed, á Hommage á Kurtag, de például 1980- ban felkérésre hagyományos felállásban írtam az Indulót, 1983-ban a Romantikus olvasmányok című kamaraművet.- Nemrég a Vörös grófnő című film stáblistáján olvashattuk a nevét. . . — Számos filmben működtem közre, ezek közül a Psychét említetn mint legnagyobb munkát, a televízióban bemutatott Nárcisz és Echo című kisoperám is ennek ötletéből született.- Volt egy ilyen című tanulmánykötet, ezért teszem fel nyersen a kérdést: kinek kell a modern zene ma Magyarországon? Nem csak a szűk szakmának?- A szűk szakma éppen nem hallgatja. De a kérdésre nem lehet egyszerűen felelni: a panaszokat, pesszimista véleményeket gyakran személyes elégedetlenség vagy utópisztikus elképzelések táplálják. Sokan alapul veszik a hangversenyéletnek az elmúlt két évszázadban kialakult típusát, és az ehhez képest bekövetkezett változásokat nem veszik figyelembe. Holott a hagyományos koncertélet a zene fogyasztásának ma már csupán az egyik csatornája. Ma a zene mindenünnen szól, gyakorlatilag mindenütt elérhető, és teljesen illogikus, hogy a megváltozott körülmények között változatlanul maradjanak a zenehallgatói szokások. Még nincs egy új minta, mérték, hogy milyen zenét, milyen körülmények között és hogyan hallgathatunk: az egyik ember koncerten, a másik rádióban, a harmadik lemezen, magnón. A popzenét sem tudják már csupán koncerten eladni (mert egy jegy áráért lemezt, kazettát vehet a hallgató), ezért egyre inkább mint látványosságot is tálalják.- Sok mindent megváltói látott a technika . ■ .- Bartók még azt írta: „az élő zenét sohasem pótolja a gépzene". És ma már a nyilvános koncerteken is gyakran szól gépzene (az énekes ráénekel), mert az élő zene nem tudja azt a minőséget adni, mint a stúdió. És vannak szokások, amelyek helyenkint másként és másként befolyásolják a látogatottságot. Frederic Rzewski, a Rómában élő amerikai zongorista egyszer meghívásunkra a Zeneakadémián 150 ember előtt játszott. Mi röstellkedtünk a szerény létszám miatt, ő kitüntetve érezte magát, mert játszott már Párizsban 30, New Yorkban 50 ember előtt. Vagy: Pécsett a Máté passióra nem telt meg a Liszt Terem, a 180-as csoportért majd szétdöntötték. Minden kor zenéje erősen differenciált, a közönség számára azt kell lehetővé tennünk, hogy mindenki a saját lehetőségeinek és igényeinek figyelembevételével minél körültekintőbben tudjon választani és zenét hallgatni.- Ha most arra gondolunk, hogy jövendő zenetanárokat nevelnek itt, akkor minden tekintetben nyugodtak lehetünk?- Hát nem: van mit tenni. A zenei képzésnek igen gyenge láncszeme, hogy a gimnazista korban, amikor az önálló zenei gondolkodás kialakul, a tanterv minimális óraszámot ír elő.- És lejjebb?- Óvodában és alsó tagozatban lehet, kell megalapozni a gyermek zenei anyanyelvi képzését, de azt is tudjuk, hogy hiányosak ezek az alapok. Az a zenei környezet, amiben a gyermek él, nem azonos uzzal, amit az iskola kínál és erősíteni kíván, márpedig az iskola nem akar vagy nem tud mit kezdeni ezzel az otthon és az utcán kialakult zenei miliővel. Talán jobban be kellene vonni az öntevékeny zenei megoldásokat az oktatásba: kórus, táncház, amatőr zenekarok stb.- Ennek részben nincsenek meg a személyi feltételei, részben számos próbálkozás fulladt már kudarcba. Mégis: mit lehet tenni?- Az általános iskolában fokozatosan lefelé kiterjeszteni a szaktanári rendszert, mert a tanítóképzők igen kevés zeneórája még arra sem alkalmas, hogy zenei ízlést kialakítson a nevelőben, akinek pedig döntenie kell a tanulók előtt. A zenei nevelés fontos feladata, hogy általa figyelmünk és felismerő készségünk, lelki és szellemi kondíciónk erősödjön. S ha így fogalmazok, akkor ez mór nem is zenepedagógiai, hanem annál sokkal több: az ország jövőjét érintő kérdés.- Milyen leltételei vannak meg ennek most itt?- Az egyetemi szintű oktatás megszervezéséért jöttem ide: a tervek megvannak, az eredményről később beszélhetünk.- Hogyan sikerült bekapcsolódnia Vidovszky Lászlónak Pécs művészeti életébe?- A tanításon kívül speciálkollégiumot, modern zenei kollégiumot vezetek, ez a tanszék- vezetői munkával együtt nagyon igénybe vesz: a koncertekre is alig jutok el. A Stúdióval júniusig minden hétvégém foglalt: Portugáliába megyünk, és Pesten is lesz önálló koncertem. Ez a bizonyos bekapcsolódás természetes folyamat. Például megtisztelő kötelességem, hogy a nyári nemzetközi zenei tábornak a Pécs városi Tanács kérésére kamaraművet írjak, és ott leszek a komlói nemzetközi kórusfesztivál zsűrijében is. Mindenesetre nem állok egyedül azzal az óhajjal, hogy az egyetem is intenzivebben vegyen részt a város életében, és az itt fellelhető művészi potenciált ne csak az oktatás közvetlen céljaira, hanem a tágabb közösség érdekében Is használjuk fel. Gárdonyi Tamás Csendes esti órák Maletics László képei a pécsi Várkonyi Nándor fiókkönyvtárban készültek. 1. Siklós, várkápolna. A kórus reneszánsz mellvéddel. 2. Siklós, vár. Perényi Imre címeres táblája. Az 1500-as évek elejéről. Interjú G. Sándor Mária könyvéről A baranyai reneszánsz Fényképekkel, rekonstrukciós rajzokkal gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg a télen az Akadémiai Kiadó Reneszánsz Baranyában címmel. A könyv szerzője G. Sándor Mária, az Országos Műemlékfelügyelőség régésze, aki évtizedek óta folytatja kutatásait Baranya területén. E kutatások egyik gyümölcse a most megjelent könyv, amit szakemberek, laikusok egyaránt élvezettel forgathatnak. A kiadót dicséri, hogy igényes kiállításban jelentette meg a baranyai reneszánszemlékeket tudományos igénnyel első ízben összefoglaló munkát. Ez alkalommal kértünk interjút G. Sándor Máriától, aki így beszélt e könyv születéséről:- Az előzmények 1960 nyarára nyúlnak vissza. Akkor kezdtem meg a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornokaként Márévár kutatását. Az okleveles anyag alapján gótikus építészeti emlékekre számítottunk, ám a kutatás első évében felszínre került egy addig ismeretlen, reneszánsz címer. Mint a további levéltári kutatások bebizonyították, Bakics Pál rác vajda címere, aki 1526 után birtokolta a várat. Bakics gazdag ember volt, a reneszánsz stílus jegyében átépítette a várat, és reneszánsz palazzót hozott létre a Mecsek közepén. Ezt a török elpusztította, de mivel ezután ott többé nem építkeztek, a régészeti kutatás szép számmal talált reneszánsz épületplasztikai töredékeket, és rekonstruálni tudta a reneszánsz palotát. A márévári feltárás annak bizonyításához is hozzájárult, hogy a mohácsi vész még nem jelentette a magyar viszonyok teljes leromlását, hiszen Bakics 1527- 1533. között építkezett.- Miként tágult aztán a kör? — Keresni kezdtük a párhuzamokat, és Szatmári György püspök építkezéseinek tanulmányozásával kibontakozott előttünk egy pécsi reneszánsz műhely. Sző- nyi Ottó, a pécsi töredékek ismeretében már ötven évvel ezelőtt írt ennek gondolatáról. Márévára olyan bő leletanyagot adott, hogy ennek alapján gyűjteni kezdhettük a többi reneszánsz kori építkezés, Pécs, Siklós, Pécsvórad reneszánsz kőanyagát.- Hogyan festhetett ez a pécsi műhely? — Pécs fontos humanista központ volt hazánkban, de Janus Pannonius idejéből nem maradtak építészeti emlékeink. Janus egyébként is más, irodalmi téren valósította meg önmagát. A nagyobb arányú, reneszánsz építkezés Szatmári György püspöksége idején, 1505—1521. között bontakozott ki, az 1400-as évek, a quattrocento stílusában. Szatmárival a humanista mecénás alakja jelenik meg Pécsett: sokat írnak művé- szetpártolósáról, támogatja Janus Pannonius verseinek kiadását, és ő hív ide Dalmáciából építőmestereket. Dalmát mesterek már Mátyás király számára is dolgoztak. Szatmárinak jó kereskedelmi kapcsolatai voltak Dalmáciával és nem szabad elfelejtenünk, hogy a pécsi egyházmegye ebben az időben a Dráván túlra is kiterjedt. Dalmáciái és itáliai tanulmányutaimon rá is találtam a baranyai reneszánsz épületplasztika ottani párhuzamaira, Fiesolében például a márévári loggia párjára . . .- Kinek a nevéhez kap- csolhatóak a pécsváradi vár reneszánsz emlékei? — Pécsvárad esetében nehéz dolgunk volt, mivel az előkerült leletanyag csekély és töredékes. A feltárást vezető régész, Kozák Károly bocsátotta ezeket rendelkezésünkre. A márévári faragott kövekből, azok rozettás, indás, virágos anyagából egy alkotó karaktere bontakozott ki, akit a „rozettás mesternek" neveztünk el. Az ő köre dolgozott Pécsvára- don, ahová valószínűleg a márévári munkák idején, vagy azok befejeztével hívta el őket Martinuzzi Fráter György, a monostor utolsó javadalmas apátja, akinek nemcsak pénze, hanem igénye is volt az új stílus iránt.- Hogyan illeszkedik ebbe a képbe Siklós? — Siklóson, Czeglédy Ilona ásatása során, sok reneszánsz emlék került elő, főként Perényi Imre, és kisebb részt Perényi Péter építkezéseiből. Kubinyi András történész adatai alapján tudjuk, hogy Siklós vára már 1507-ben a Perényieké volt. Itt két irányzat, a budai és a dalmát hatású pécsi építkezés találkozásának lehetünk tanúi, és ez új színfoltot jelent a baranyai reneszánsz képén. — A baranyai reneszánsz tehát létezett. . .- Ez az elnevezés ma már kutatási irányt jelez, és külön helyet kapott a készülő művészettörténeti kézikönyvben. Pécs vonzáskörében kialakultak sajátos vonásai, területi jellemzői, és a régészeti kutatások során lehetővé vált, e reneszánsz mü- helyföldrajzi egység bemu- mutatása. Jó volna, ha ezt teljesebbé lehetne tenni a történelmi Baranyára vonatkozólag, konkrétan a jugoszláviai Valpó várának megkutatásával, hiszen az is Perényi-birtok volt. Gállos Orsolya
