Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-27 / 114. szám
a telefonok, recsegett állandóan a rádió, hívni kellett sok helyet segítséget kérve, koordinálva a mohácsi munka ránk eső részét. Csak utána, órák múlva jutott eszembe: mekkora tűz volt!- Mindent locsoltam, amit láttam: embereket, égő bálákat, a megsüllyedt kocsit - emlékezik az egyik tűzoltó. - Észrevettem: az először égő XIV-es raktárszínről átugrott a láng a Xll-es sarkára. Rávágtam az első csapást. El is aludt, de nekem vissza kellett irányítanom a vízsugarat az előbbi színhez, a Tű—1-hez, védenem kellett azt is, az embereket, locsoltam magamat is... Másodszorra - hátrafordulva láttam, hogy a Xll-es megint lángra lobbant — már hiába csaptam oda . . . bér, Bayer és Brovinszky. A riasztás vasárnap hajnalban volt. Hétfőn reggel ők négyen megint szolgálatra jelentkeztek. Léber Jánost úgy kellett elküldeni orvoshoz. Amikor az a hetvennyolc, szürke köpenybe, sisakba — amelyeken lehúzva ott voltak az arcvédők, némelyiküké az égető forróságban puhává lágyult - öltözött ember a láng- tengerrel harcolt, megroggyant ember rótta magányos lépteit a raktárak körül. Bauer Ferenc, a Temaforg mohácsi gyárának igazgatója.- Azt hallottam a tűz mellett: ott megy a Bauer, de ne zavarja. Sirt. Bólint.- Soha, soha nem hallottam ilyen hangot - mondja Lórics József. Azon a korareggelen hárman is ott voltak a megyei ügyeletén. Lórics József, akinek már le kellett volna adnia a szolgálatot, Gibicsár Antal zászlós, aki korábban jött be a hírt hallva, mint azt előírták, s Antalovics Béla főtörzsőrmester, aki azt mondja:- Ott voltunk a Xll-es két bálasora közötti ,,utcában" — meséli a másik. - Nem tudom, abban az iszonyú hangzavarban, hogyan figyeltem fel egy kiáltásra: — Kifelé onnan! Rohantak kifelé. Pár másodperc múlva összerogytak a vasoszlopok. A lángoktól megkímélt épületeket is védeni kellett a hőtől. Ezek esőcsatornáiból megolvadt műanyag folyt. — Amikor 28 évvel ezelőtt a vezetője lettem ennek a gyárnak, egy kis műhely volt. Évről évre, mindig csak kicsit, de hozzárakva, rangos céggé lett, örök gondunk volt a raktározás, mígnem — 1983-ban — elkészült a 2. számú telep. Azt hittem, végre mindent megoldottunk. A szemem láttára égett le . . . Azóta a Nitrapen- ton az étlapomhoz tartozik.- Tragédia volt - folytatja most is annak érzem. Az árualapot pénzzel nem lehet pótolni. Hatalmas területen égett - 6500 négyzetméteren Március 24-én hajnalban, valamivel 4 óra után riadóztatták a mohácsi tűzoltókat: égnek a Temaforg 2. számú telepén a fedett színekben felhalmozót textilbálák. A hatalmas tűz eloltásában részt vettek a pécsi, a bajai, a szekszárdi, a komlói, a siklósi és a szigetvári tűzoltók is. A becsült kár 80 millió forint. A tűz okát vizsgálják. Ilyen kiterjedésű, ilyen féktelen, ekkora kárral járó tűzeset páratlan Baranya megye történetében. A helyreállítás megkezdődött, a munkát szinte azonnal elkezdték. Léber János törzsőrmester nehezen aludt el. Takarodókor - 10 óra volt - ugyan lefeküdt, de nem talált nyugalmat. Utoljára 11-kor nézte meg az óráját.- Rossz alvó vagyok amúgy is. - Ha pedig szolgálatot teljesítek még inkább. Amikor 3 óra 38-kor felvillant a riasztólámpa, azonnal észrevettem.- Én kapcsoltam fel a lámpát - mondja Bayer József törzsőrmester. - Kapuügyeletes voltam.- Egy Rózsa Aladár néven bemutatkozó ember jelezte: Bárban, a Levél utcában, egy lakásban ég a bútorzat — emlékszik március 24-ének hajnalára Brovinszky Mihály szakaszvezető. — A telefonnál voltam. Egy perc múlva Harnislő- ger Imre törzsőrmester — ő volt akkor a szolgálatvezető — elrendelte a riasztást.- Mohács I., II. fecskendő vonul! - Ennyi volt a parancs. Kilenc ember ugrott, rohant a járművekhez. A laktanyában csak a híradóügyeletes maradt. A bári tűz vaklárma volt.- Káromkodtak?- Nem c»- rázza a fejét Brovinszky Mihály —, a tűz komoly ellenfél, örültünk, hogy nem kellett „ringbe szállni”. A gépjármű-fecskendők 4 óra után 1 perccel indultak vissza Bárból. Közben sorompót kaptak, Mohácsra érve elhajtottak a Temaforg telepe előtt.- Semmit sem láttunk . . .- Hiszen egy lámpa felvillanására felébrednek I- Nincsen az a tűzoltó, aki ne venné észre azonnal! Nem kell csengő ... — bizonygatja Bayer József. A naplóban a visszaérkezés ideje: 4 óra 16 perc. Mór nem feküdtek le, nem lett volna értelme. Az álom elszállt belőlük. A nap elkezdődött, ha túl korán is. Harnisfőger törzsőrmester éppen jelezte telefonon Pécsre: vaklármára vonultak, amikor a Temcrforgtól kiépített közvetlen tűzjelző készüléken Mándi Lóránt portás izgatottan riasztotta a tűzoltókat:- Hátul a telepen . . . textilbálák . . .- Mekkora a tűz?- Nem tudom.- Van valaki életveszélyben?- Nem tudom. Néhány nappal március 24-e előtt az Országos Anyag- és Árhivatalból, illetve a Tema- forg-központból látogatók voltak Mohácson. Megnézték a telepet, gratuláltak a Temaforg mohácsi gyára igazgatójának: tisztaság és szép rend jellemzi munkahelyüket. Bayer Ferencet elégedettség töltötte el. Közel három évtizedes erőfeszítéseinek, a személyében rejlő prezicitás, rendszeretet gyümölcsének is tekintette az elismerést. A mohácsi Tema- foTg hírnévre tett szert, bel- és külföldön egyaránt. — A hulladékból csinálunk fonalat. Nézze meg — mutatja szűkös irodájában a két rot- ringot —, micsoda gyönyörű termék! Kell ennél szebb?! A 2. számú telep Mohács ipari negyedében van, körülbelül egy kilométerre a Dunától. Nagy területen fekszik, zárt és oldalaikon nyitott, palával fedett színek sorakoznak egymás mellett-mögött. Harnisfőger törzsőrmester azonnal a II. riasztási fokozotot rendelte el. A mohácsiakon kívül indultak a tűzoltók Pécsről is, összesen négy gépjárműfecskendő, egy áramfejlesztő - sötétek voltak akkor még a hajnalok -, s riasztották a Temaforg tűzoltóit is.- Ha a Temaforgtól jeleznek, az biztos nem vaklárma... — állítja Brovinszky Mihály csendesen.- Messziről láttuk már - folytatja Léber János -, hogy piros az ég alja a lángoktól. Ropogtak-robbantak a színeket fedő palák, amikor odaértünk. Az egyik raktár jó része teljes terjedelemben égett. Ekkora tüzet még nem láttam.- A pécsiek csak később érkezhetnek. Az jutott eszembe: mit fogunk mi itt kilencen csinálni?! - szól közbe Bayer.- Azonnal elkezdtem építeni »a táplálóvezetéket! - mondja Brovinszky.- Az első sugár vezetője, az első beavatkozó voltam. — Léber arcán még most is fel- piroslik a március 24-i tűz visszfénye. - Feladatom szerint szembe kellett szállnom a tűzzel, hogy a terjedését megakadályozzam. Ami vizet ráeresztettem, meg sem látszott a magas lángokon . . . Elpárolgott, mire a tűzhöz ért. Nagyon kellemetlen érzés volt: a tehetetlenségé. De meghátrálni nem lehetett! Török Béla alezredes, megyei tűzoltóparancsnok 5 óra 10 perckor érkezett a mohácsi telepre. Gyorsan körbejárta a területet, felmérte a veszélyes gócokat, magában már készítette a beosztást: az V-ös, kiemelt riasztási foknak megfelelő erőkkel hogyan gazdálkodjon. Azt pillanatokon belül látta: amíg az összes tűzoltó és gép nincsen a helyszínen, szó sem lehet a tűz támadásáról, védekezni kell. Visszaérve a vezetési pontjára, türelmetlenül nézett az órájára: mikor jönnek már a vízágyúk? Megjött, mind a négy. Kettő állandó mozgásban volt, előre araszolt, hátrált, ahogy a dühödt lángok követelték, a másik kettő „gyökeret eresztett", s „lőtte" a vizet az óriási tűzre. 8 óra 40 perckor a 4 vízágyú mellett 16 sugár ontotta a vizet. A legveszélyesebb szakasz a pécsieknek jutott. Velük szemben a szinte elviselhetetlen hőség - mögöttük pár méterrel az üzemanyagtároló. A lángok már az egyik, a térvilágításhoz szükséges reflektorokat tartó 30-35 méter magas vastornyot is kikezdték, szemmel láthatóan lágyult a kemény anyag a hőben . . . Hova dől majd? A legfeszültebb pillanatai voltak ezek is a Tema- forg-tűznek. Sugarak irányultak az oszlopra - hűteni, hűteni! Nem dőlt le. Bebesi Jenő őrnagy, e szakasz parancsnoka megkönnyebbülten sóhajtott, de fél szeme továbbra is az oszlopon maradt. Soha sem lehet tudni . . . A pécsiek mellett a komlóiak dolgoztak. A készáru-raktár tetejére mentek fel, onnan locsolták az égő bálákat, a hőség akkora volt, hogy a tető széle alá szeréit világítás mű- anyagbúrái megolvadtak és a rámpára folytak. Ki kesztyűvel, mások puszta kézzel igyekeztek megszabadulni a veszélyes anyagtól. • Ahol leállt a Tű—1, az egyik gépjárműfecskendő, laza volt a talaj, a sötétben nem vették észre. A súlyos gép azonnal megsüllyedt, se előre, se hátra. A lángok mind fenyegetőbbek lettek, úgy tűnt, szinte céljuk körbefogni a lebénult autót. Léber János látta a bajt, locsolta a kocsit, a rádiójánál álló tűzoltót, aki - a megyei ügyelet rádiójában Lórics Jó- zsel törzszászlós Pécsett is hallotta a szinte sikító hangot - kétségbeesetten kiáltotta:- Segítséget ! ! ! Ég a fecskendő! - Nem a maga mentését kérte. Akkor már folyt a festék a gépkocsi oldaláról, az iszonyú hő 20—25 méteres távolságból repesztette meg a szélvédő üvegét. Proksza László felvételei- Akkor nem azon gondolkoztunk: ki van ügyeletben: Villogtak a lámpák, csörögtek- Olvadt, bármikor lángra lobbanható műanyag azután a ránk dőlni látszó, leomló, füstölgő, bűzös, égő bálák . . . Akkor veszélyben éreztem magam . . .- Hány óra volt?- Nem tudom. A viz mindegyikünk órájáról levitte az üveget, a számokat.- Mikor érezték, hogy legyőzték a tüzet?- Semmikor. Nem volt ez győzelem. Mentünk a rohanva terjedő tűz után. Megmentettük ugyan a raktárbázis másik felét, de ha fúj a szél . . . Tíz óra felé leváltottak bennünket: Bejöttünk, a laktanyában nem volt víz. Mind az oltáshoz kellett. - Léber János hangja csendes. Azon a hajnalon, amikor a Mohácstól jó pár kilométerre lévő Lánycsókon is hallották a ropogva szerte-szét robbanó palák zaját, amikor a távolabbi országutakon a buszokban arról beszélgettek az emberek, hogy valami nagy tűz van Mohácson - talán a székgyár, találgatták -, azon a hajnalon több millió liter vizet használtak fel az oltáshoz a tűzoltók. Hetvennyolc ember szállt szembe ezzel a tűzzel. Jó pár óra, iszonyúan kemény munka után tudták körülhatárolni. Számtalan fecskendőből, még vízágyúból dőlt a víz az égő bálákra. Még másnap is folytak az utómunkálatok. Négyen megsérültek: Harnisfőger, Lé— az exportáru, leszerződve, el volt adva, lehívásra várt. A múlt évben 410 millió forint volt a termelési értékünk, ebből 117 millió az export.- Idén?- El szeretnénk érni az 1984. évi szintet. Nem csökkent a termelésünk, csúcsokat értünk el a feldolgozásban.- És a leégett raktárbázis?- Ha az összefogásra szép példát lehet mondani, akkor az a romeltakarítás volt. A MOFA, az Új Barázda Tsz, a Kebovit, az ÉPFU — egy műszak alatt 40 fordulót csináltak! —, a MÉH, a katonák, munkásőrök. . . Két-három nap múlva üres volt a terület.- Mikor nyugszik meg végleg?- Ha megtudom a tűz okát. Hogy többé ez elő ne fordulhasson. Múlt év decemberétől már nyugdíjban lehetnék, de hagytam magam rábeszélni a folytatásra. Azt tervezzük, hogy az év harmadik negyedében ismét készen lesz a raktárbázisunk. Akkor félreteszem a Nit- ropentont. És tudja, mi a szép ebben az egészben, ebben a tragédiában? Hogy ezt az újjáépítést nekem szabad megcsinálnom. Mészáros Attila HÉTVÉGE 7-
