Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-27 / 114. szám

A tanácsi tervcélkitűzések teljesítése eredményesnek ítélhető Együtt a lakossággal a köz javára Fellendülés a magánerős lakásépítésben - Kétszáz új tanterem - Vízmű száznál több faluban A választásokra készülve hasznos lehet áttekinteni, mennyiben sikerült megvalósí­tani a megyében a tanácsok által 5 évvel ezelőtt kitűzött célokat, fejlesztési programo­kat. A megyei tanács VI. ötéves tervének kiemelt céljai a kö­vetkezők: a lakásellátás javí­tása, az általános iskolai tan­teremépítés, az egészségügyi alapellátás és a szociális gon­doskodás fejlesztése, valamint a települések egészséges ivó­víz-ellátásának biztosítósa. Üj eleme volt a tervnek, hogy a korábbi beruházáscentrikus- sággal szemben nagyobb hangsúlyt kaptak a rekonstruk­ciók, a felújítások, a meglévő épületek megőrzése és helyre- állítása. A településhálózat-fejleszté­si célok között új vonásként je­lent meg a községek népes­ségmegtartó képességének erősítése, területileg arányo­sabb, kiegyenlítettebb fejlesz­tési politika megvalósítása, amely egyben a városok te­hermentesítését is szolgálhat­ja. A tanácsi tervcélkitűzések teljesítése a megyében összes­ségükben eredményesnek ítél­hető. A középtávú lakásépítési ter­vünk 13 700 lakás létesítésével számolt, ezzel szemben a terv­időszak végéig 14 700 lakás felépítése várható. Ez jelentős eredmény még akkor is, ha a lakásellátás feszültségei jelen­leg is fennállnak. A lakásépí­tési terv túlteljesítése egyértel­műen a magánerős lakásépítés fellendülésének köszönhető. Baranya megye az 1000 lakos­ra jutó magánerős lakásépí­tésben korábban a megyék között az utolsó 3 hely egyikét foglalta el, ma már felzárkóz­tunk a középmezőnybe. Kedve­ző tendencia, hogy a lakás­építések a községekben is megélénkültek. Az állami lakásépítés az eredeti elképzelésekhez viszo­nyítva csökkent ugyan, de mértéke, az összlakásépítésen belüli aránya így is meghalad­ja az országos átlagot. Az ál­lami lakásépítés csökkenése nem jelentette egyben az el­osztható tanácsi lakások szá­mának ugyanilyen arányú mérséklődését. A biztosított kedvezmények hatására — a 3 és 4-szeres térítési díj ellené­ben — 5 év alatt a megyében 2000 tanácsi lakást adtak vissza, ami az elosztható ta­nácsi lakásalapot növelte. A szociális bérlakásépítés csökkenése, a lakásárak nagy mértékű növekedése elsősorban a lakással nem rendelkező, alacsonyabb jövedelmű fiatal házasok és többgyermekes családok lakásproblémájának megoldását nehezítette meg. Éppen ezért, 1984 végén a ta­nácsok hároméves programot dolgoztak ki, amelynek kere­tében sokoldalúan segítik — pl. pénzügyi támogatást bizto­sítanak — az említett csalódok első lakáshoz jutását. A jövőt illetően egy rugal­masabb és sokszínűbb lakás- gazdálkodás van kibontakozó­ban, amikoris a lakáscserék ösztönzésével, lépcsőzetes la­káshoz juttatással, a csaló­dok szociális helyzetét jobban figyelembevevő támogatások­kal, a magánerős lakásépítés segítésével, garzon- és nyug­díjasházak létesítésével, a meglévő lakásállomány foko­zatos korszerűsítésével, egy- egy új lakással esetenként több család lakásproblémáját is meg lehet oldani. A VI. ötéves tervben első­sorban a demográfiai hullám miatt, kiemelt program volt az általános iskolák fejlesztése. A tanácsi tervek 180 iskolai tan­terem létesítésével számoltak, a pénzügyi feltételek erre ad­tak lehetőséget. A társadalmi összefogás eredményeképpen kétszer annyi tanterem létesül a megyében, mint amennyit terveztünk, ebből az új építés meghaladja a 200 tantermet. A terv túlteljesítésével sike­rült azt elérni, hogy a tanuló: létszám 5000 fős növekedése ellenére az oktatás körülmé­nyei nem romlottak, sőt, sok­helyütt javultak és a megnöve­kedett tanulólétszámmal álta­lában lépést tudott tartani az oktatási intézmények fejleszté­se. Ezen a területen is marad­tak még gondok. A városok­ban, ezen belül egyes város­részekben - pl. Pécsett, a Kertvárosban — kevés a tan­terem, nagy az iskolákban a zsúfoltság, sok a szükségtan­terem, a községekben az ok­tatásra alig alkalmas épület. A kétműszakos oktatás ará­nyát sem sikerült lényegesen mérsékelni, a napközis ellátás is a fejlődés ellenére elmarad az igényektől. Ez egyben a to­vábbi feladatokat adja. A VII. ötéves tervidőszakban a demográfiai hullámból adó­dóan folyamatosan, majd 1987—88. évtől ugrásszerűen növekszik a középiskolai ta­nulok száma. Erre a feltételek megteremtésével fel kell ké­szülni. A VI. ötéves tervben szereplő fejlesztéseken (Pécsi Nevelési Központ kollégiuma, 16 tantermes szakmunkáskép­ző, Művészeti Szakközépiskola, Pécsváradi Szakmunkásképző) felül. 1984—85-ben a megyében 4 középiskola bővítése, vala­mint Pécsett egy új középiskola építése kezdődött meg, de mindez a várható szükségletek­hez képest kevés. A következő években a középfokú oktatási intézmények fejlesztése érde­kében széles körű összefogásra lesz szükség, hogy a mintegy 3000 fővel növekvő létszám ré­szére megfelelő oktatási fel­tételeket lehessen biztosítani. A közművelődést érintően olyan jelentős létesítményekkel gazdagodott a megye, mint a pécsi úttörőház, Nevelé- s Közpon', komlój szín­ház- és hangversenyterem és az új sportcsarnok, a harká­nyi művelődési ház, új múzeu­mok és kiállító helyiségek, könyvtárak, befejezéshez köze­ledik a Pécsi Nemzeti Színház rekonstrukciójának első üteme­ként a kamaraszínház kialakí­tása. A VI. ötéves tervidőszakban folyamatosan történtek intézke­dések az egészségügyi alap­ellátás és a szociális gondos­kodás fejlesztésére. Pécsett új szociális otthon épül, több vi­déki szociális otthon bővítéssel egybekötött rekonstrukciójára került sor, ma már mind több községben működik öregek napközi otthona, mintegy két­szeresére bővült a házi szociá­lis gondozás hálózata és a szociális segélyek emelése is megtörtént. Tudjuk, hogy mind­ez kevés. Az idős korúak, ezen belül a kedvezőtlen helyzetben lévő egyedülállók számának növekedése a szociális gondo­zás kiemelt fejlesztését, a fel­tételek további javítását igény­li. Ugyanakkor ez a tevékeny­ség a jövőben sem nélkülözheti a társadalmi segítségnyújtás különböző formáit és nem pó­tolhatja a családi gondosko­dást. Az egészségügyi ellátást ja­vítja a felnőtt- és gyermekor­vosi körzetek fejlesztése, kór- hózrekonstrukciók (mohácsi, siklósi kórház, pécsi szülészet), valamint a folyamatban lévő kórházépítések — a sziget­vári, a harkányi, a megyei kórház és a tüdőszanatórium bővítése. A megye kedvezőtlen hidro­lógiai adottságai, a vízkészle­tek és a felhasználási súlypon­tok nagy területi eltérései, a felszín alatti vizek szennyezett­sége meghatározzák ezen ágazat fejlesztési feladatait és nagy volumenű fejlesztéseket tesznek szükségessé. A VI. öt­éves tervidőszakban folytató­dott, esetenként megkezdődött új regionális és térségi víz­rendszerek kiépítése (Pécs- Mohács, Vasas-Komló, Pécs- Szentlőrinc, Pécs—Siklós). ame­lyek továbbépítése, a vízter­melő kapacitások bővítése a következő időszakban is nagy anyagi ráfordításokat igényel. Lakossági források bevoná­sának köszönhető, hogy ma már több mint száz községben működik vízmű, vezetékes ivó- vízellátást biztosítva, a többi veszélyeztetett településen pe­dig ideiglenesen tartályos vagy tasakos ellátást valósítottunk meg. Jelenleg a megyében a lakások 83 százaléka közműves vízzel van ellátva, ami a meg­lévő problémák, jelentős beru­házásokat igénylő további fel­adatok mellett is számottevő eredmény. Sajnos, a közműves vízellátás fejlesztésével nem tudott lépést tartani a szenny­víztisztítás és a szennyvízcsa­torna-hálózat fejlesztése - je­lenleg a lakások 46 százaléka van bekapcsolva a szennyvíz­csatorna-hálózatba - ami kör­nyezetvédelmi szempontokból is mind fontosabb problémává lesz. A tervidőszakban megkezdő­det: a földgázprogram meg­valósítása Pécsett, Mohácson és környékén. A jelzett eredményeket a tanácsok nem érhették volna el a lakosság aktív közremű­ködése, a gazdasági egységek és társadalmi szervek támoga­tása nélkül. A lakosság, a kü­lönböző kollektívák által vég­zett társadalmi munka és pénzbeli hozzájárulás értéke öt év alatt várhatóan megha­ladja a 2 milliárd forintot, ami több mint kétszerese a korábbi középtávú tervidőszak­ban realizált értéknek. Dr. Bognár Zoltán a megyei tanács elnökhelyettese A magánerős lakásépítés új formája a sorház. Felvételünk Pécsett, a Tanár* képző Főiskola fölött készült, ahol vállalati támogatással épülnek magán* erőből a lakások. Egy híradás margójára A közelmúltban olvastam az újságban, hogy kocogás közben meghalt a kocogás ,,pápája". Nemsokkal ké­sőbb hasonló híradást kö­zöltek két közismert személy­ről, akik szintén kocogás közben haltak meg. Mivel az újság semmilyen kom­mentárt nem fűzött a hírhez, így körülményeinek ismerete hiányában mint feltűnő ér­dekességet tudatja az ol­vasóval, aki azt gondolhat­ja, íme, még az is meghal kocogás közben, aki kitalál­ta, tehát a kocogás nem is olyan egészséget megőrző mozgalom, amilyennek hir­detik, hanem életveszélyes. Bár nem hiszem, hogy ez a hír bárkit elriasztott a meg­szokott jóleső testmozgástól, mégis szükségét érzem, hogy a hírhez néhány megjegy­zést fűzzek. Az emberek valahol meg­halnak. Egy részük ágyban, párnák között, más részük valamilyen tevékenység köz­ben hirtelen. Némelyikük tu­dott valamilyen betegségé­ről, míg némelyikük nem. Mivel nem minden betegség vagy állapot kényszeríti az embert ágyba, sok ember jóhiszeműen tesz, vesz, dol­gozik, szórakozik és termé­szetesen kocog is. Milliók haltak meg íróasztal mellett, fizikai munka közben, tv előtt ülve, autóbuszon utaz­va, sportesemény nézőjeként. Nemrégiben megtudhattuk a tv-ből, hogy évente átlag 50 embert harap ketté a cápa, de a kommentátor azt is hozzáfűzte, hogy ez nem olyan sok, hogy pusztítsuk el a cápákat. Bizonyára el­hunytak már mókostészta- evés közben ís, azonban mégsem az a helyes követ­keztetés, hogy az emberiség ezentúl ne egyen mákostész­tát. Kommentár hiányában egy híradás azt inspirálhatja az olvasóban, hogy nem sza­bad íróasztal mellé ülni, tv- adást nézni, autóbuszon utazni, mert az veszélyes, ott meghalnak az emberek. Ilyen tévhitet kelthet tehát a ko­cogás közbeni halálesetről adott csupasz hír. Ugyan ki tudja, hogy az illető milyen intenzitással mozgott, mit csinált előzőleg, „sportsze­rűen" élt-e előtte, egyálta­lán ellenőrizte-e valaki az egészségét, életkorához, erőnlétéhez alkalmazkodó mozgást végzett-e? Tehet­nénk fel még száz kérdést, s akkor bizonyára kiderülne, nem a kocogás hibás, ha­nem rosszul választották meg a körülményeit. Nem a küszöböt kell megverni, mert megbotlott benne va­laki. A kocogás világméretű mozgalom, nagyon helyes egészségügyi célkitűzésekkel és nagyon jó eredményekkel. A kocogásba senkinek sem kell belehalnia, ha hozzá­értő, a testmozgások fajtáit ismerő orvossal rendszeresen ellenőrizteti magát, s taná­csait meg is fogadja és más szempontból is egészséges életmódot folytat. A hiányzó kommentárt pó­tolva, ismét felhívom a fi­gyelmet arra, hogy intéze­tünk felkészülten vár öreget, fiatalt egyaránt, aki bármi­lyen testmozgást kíván foly­tatni, egészségének rendsze­res ellenőrzése mellett. Dr. Szaiai István megyei sportfőorvos Az ebéd utáni kártyázás az öregek kedvelt időtöltése Fotó: Läufer L. Nem jó dolog egyedül lenni Otílián az alaligeti időseknek Vántus András rögtön a nyi­tás után eljött. Egy teljes na­pot itt töltött, aztán otthon így köszönt a feleségének; — No, ' mama, vagy jössz, velem, vagy csak én megyek, de akkor mégegyszer megnő­sülök! Mindez egy hónapja történt, de még ma is jót nevetnek az abaligeti idősek napközijének lakói Vántus Andrásnéval együtt, aki azóta mindennap jön a férjével. Az abaligeti otthon az első ilyen intézmény Pécs város környékén. Egy megfelelő épü­letet alakíttatott át erre a célra a tanács, csaknem teljes egé­szében megyei tanácsi támo­gatással. A 20 személyes ott­honban két tágas helyiség — egy társalgó, egy ebédlő —, egy melegítőkonyha, egy zu­hanyozó és két mellékhelyiség kapott helyet. A berendezést is jórészt a megyei tanács vá­sárolta. A friss festékillatot árasztó cserépkályhás társalgóban ki­tűnő a hangulat. Középen egy nagyobb asztalnál kártyáznak a férfiak. Vántusékon kívül még egy házaspár tagja van a nap­közinek: Szeibert Antal és fe­lesége. — Tóni bácsi hosszú ideig idegenvezető volt az abaligeti barlangban — mondja Schóber Józsefné, az otthon vezetője - kitűnően beszél németül. A kérdésre, hogy miért je­lentkeztek az otthonba, hogy érzik magukat, többen ugyan­azt mondják: nem jó dolog napközben egyedül otthon lenni. A gyerekek dolgoznak, illetve a többség nem is itt la­kik. csak a hét végén tudnak hazajönni. Nem is várják tő­lük, hogy a napi munka után az unokákkal együtt, hétköz­ben is utazgassanak. S akad, akinek szinte minden órában segíteni kell valamit. Bank Fe­rencnek egyik kezét elvitte a gép, a másikat meg nemrég eltörte, mert elesett. A gipsz még most is rajta van, a ka­nállal sem boldogul.- Nagyon az elején vagyunk - mondja Schóberné, sokmin­dent meg kell még tanulnunk, de örülünk, hogy elkezdhettük. A napközi indításával tízzel több falubéli idős embernek tudunk méltányos áron ebédet adni. Az ebédet az iskolából kapjuk. A reggeli és az uzson­na nyersanyagát is felküldik, csak össze kell állítanunk és nem nekünk kell reggel sorba- állni a boltnál, mint azt ere­detileg elképzeltük. Most a kertet akarjuk rendbetenni. Úgy gondoltuk, hogy néhány zöldségfélét - paprikát, para­dicsomot, zöldhagymát - meg­termelünk magunknak. A Sajgó Annuska néni ma már palántá­kat hozott. Egy hónappal a nyitás után azonban mór a jövőre gondol­nak. Az épületen belül ugyanis van még egy szoba-konyha, fürdőszobás üres lakás. Ez ki­tűnően megfelelne a téli bent­lakásra, vagyis a hetes nap­közi létesítésére, öten máris jelezték, hogy télen szívesen itt aludnának. T. É. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom