Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-01 / 89. szám
1985. április 1., hétfő Dunántúli napló 3 Dobsa Sándorné Németh László utcai különleges kiképzésű lakásában. Jelentős állami támogatás Lakás a súlyos mozgáskorlátozottaknak Nem szociális támogatást nyújt az állam, honem azokat a többletköltségeke; vállalja át, amelyek a különleges építészeti megoldások micrtí jelentenek terhei a súlyosan mozgáskorlátozottaknak az otthonteremtésben. Százezer forint támogatást kapnak azok a súlyos mozgás- korlátozottak, akiknek a visszafordíthatatlan rokkantsága meghaladja a 67 százalékot, és lakásukat nem tudják rendeltetésszerűen használni, mert szűk a belső tér, kellenek a speciális berendezések, kapaszkodók a tolókocsihoz. A százezer forintot maga az átépíttető, vagy vásárló igényelheti, ha a mozgássérül; a hozzátartozó, hatvanezer forint o támogatás, viszont kiegészül a negyvenezer forintos szociálpolitikai juttatással. Fontos feladatot kaptak a kérvények jutttatásónak elbírálásában a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetségének egyesületei. Segítik a jelentkezőket c szükséges iratok beszerzésében, környezettanulmányokat készítenek, hogy a valóban rászorulók kopják meg a jelentős anyagi juttatást. Az igénylést ugyan a MEOSZ központjának kell eljuttatni, de érdemes elsőként az egyesületekhez fordulni, még akkor is, ha valaki nem tag, mert ez nem akadálya a támogatás megszerzésének. Pécsett, a Mozgáskorlátozottak Baranya megyei Egyesülete pécsi központjában, a Tüzér utca 1—3-ban intézi a lakásügyeket, és segítséget ad minden fontos kérdésben, a szükséges igazolások beszerzésében. A baranyai egyesület már elismerést szerzett abban a jelentős munkában, amelyet tagjai lakáshoz juttatásának érdekében eddig végzett. Pécsett, a Lvov-Kertvórosban tizenkét tolókocsis lakásban helyezték el a családokat, s a közeljövőben újabb két otthont adnak át. A speciális lakások tervezésében azokat a megoldásokat alkalmazták, amelyeket az egyesület javasolt a nemzetközi szabványok alapján. Fontos tudni, hogy ezeket a terveket a támogatás'. kérők is igénybe vehetik, sőt, az egyesület megküldte a tervező vállalatoknak is. G. M. Erdők éve Amelyik fát nem vágják ki, az kiszárad Víziváros a Duna partján A mohácsi Emlékparkot tavaly nyolcvanezer vendég tekintette meg. Fotó: Cseri László Á vendégváró Mohács Jachtkikötő és sétány Múlt vasárnap Pécsett, a Fenyves soron vijjogott a fűrész, csattogott a balta: legalább tizennyolc sudár feketefenyő feküdt el: a fák már régen nem állva halnak meg, legalábbis a Mecseken nem. Fogadjuk el, minden rendben ment: építkezés miatt vágták ki a fenyőket — mégsem nőhet fenyőfa a hálószobában — engedély volt a fenyők, kivágására, vagy legalábbis lesz engedély mindegyikre. A közterületről kivágott fákért ellenértékként az építkező befizette a pénzt, s igaz, hogy még nincs meg az építkezési engedélye, de meglesz, mint ahogy meglesz az engedély utólag — az enge- délyezetlen fák kivágásához is. Minden , rendben tehát — nyugtatnak meg a városi tanács illetékesei, akik azt is elmondják, hogy bizonyára a szomszédok irigysége is közrejátszik a felháborodásban, azon szomszédoké, akik nem kétezerháromszázért vették a telek négyszögölét ugyanott, s akik ugyancsak favágással kezdték az építkezést, évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Mert egy építkezés mindig favágással kezdődik — mondja már az erdőgazdaság vezetője. A Mecsekoldal a legszemléletesebb példája a környezet- rombolásnak. Még a háború előtt kezdődött a hegyoldali parcellázás, építkezés, s máig tart — egyre magasabbra kapaszkodnak az épületek a hegyen, a talajviszonyok miatt omúgyis gyatra erdő egyre kisebb sapkát von a Misina köré. Elszennyeződött források igazolják az Ál latkert létét, betonakadályok a hegy-völgy szél hiányát. Még jó hogy 1985. az erdők éve, s fásítási hónap kezdődött. S az sem igaz, hogy ma már nem halnak meg a fák állva: Komló környékén már jelentkezik a „savas esők”-nek tulajdonított erdőpusztulás — ez a csapás föntről jön, s nem alulról, mint a Dráva környéki erdők pusztulása: ott a meliorációk következtében annyira leszállt a talajvízszint, hogy szomjukban halnak állva a tölgyek. S amerre jár az ember a Mecsekben, tarra vágott volt erdőkbe ütközik — hiányukra kevés vigasz annak a tudata, hogy az erdőgazdaság korántsem vág ki annyi fát, mint amennyire lehetősége lenne koordinált tervei alapján, s hogy pótolnak minden fát, amit kivágtak. Pótolják az erdőket, s lehetőség szerint a természeteshez hasonló módon: előbb megbontják csak az erdőket, hogy a szellősebb, naposabb részeken a makktermésből sarjak nőhessenek, s ha már nőnek, csak akkor vágják a többit. Ha sarjad a makkból fa: ha nem eszik meg a vaddisznók és a szarvasok, melyekből több van, mint amennyi természetes körülmények között lenne. Akkor ültetni kell. Vegyük tudomásul a gazdasági érdekek elsődlegességét: a telektulajdonos érdekét, hogy legyen háza a Mecseken, az erdőgazdaságét, mert fára szükség van, s ha nem időben vágnak ki egy erdőt, hát az tönkremegy, elértéktelenedik magától is. Értsük meg, hogy kitermelésre érett erdőrészek megközelíthetőségéért utat nyitnak újabbat — s bízzunk abban, hogy a felépült házak köré cserjét, bokrot, fát ültet majd a boldog lakó: hogy o tarvágások nyomán magától vagy csemetéről újra nő majd az erdő — ahova elmehetnek majd unokáink: akik talán már nem horják tele szeméttel, nem gyújtják fel szalonnasütés ürügyén, akik talán becsülni tudják még majd az erdőt — ha lesz még erdejük egyáltalán. B. L. Hullámzik a Duna. A sziget és a város között a testes kompok lassan szelik a vizet. Ez már a tavaszi forgalom. Fel- lélegzett a Duna-part, zöldül minden. A vendégváró Mohácsnak érték a nagy folyó. Vonzza a távolról érkezőket is. A sétahajók és a kompok tavaly egymilliószázezer vendéget szállítottak. S messzeföldön ismert már a barnyai kisváros a nemzetközi Duna-túrák révén, idén júliusban is várják a vendégeket a környező országokból, aztán Hollandiából, Angliából, Nyu- gat-Európa tájairól. Az immár hagyományos Sobieskie-túrára is jóval több résztvevőre számítanak, mint az előző években. Rangja van ezeknek a víziversenyeknek. A nagy nemzetközi forgalomra és a mohácsiak jogos óhajára való tekintettel idén szervezett strandot ad át a városi tanács a Sokacrévvel szemközt. Öltözőket, szociális helyiségeket építenek, lesz ételes, italos pavilon is — egyszóval végre az első igazi strand. Bár az tudvalevő, hogy a Dunában továbbra sem engedélyezett a fürdés, bárki saját felelősségére lubickolhat, s a legtöbben vállalják is ezt a felelősséget, csak idén kulturáltabb körülmények között tehetik. Fürödni pedig lehet az uszodában, az is megújul a nyárra, egymillió forintot költenek ró. Mohács Víziváros akar lenni. Régvárt terv a Duna-parti sétány. Ha a Révátkelési Vállalat műhelye elköltözik, jelentős partszakasz felszabadul, s a következő években átépítik a betontámfalat is — hangulatos világítással szép lesz a Du- na-parti sétány. Rendezik a kikötőt, mert a nemzetközi víziturizmus elért Mohácsig is, kell a messzi földről érkező jachtoknak a hely. S ha ilyen távolra hajóztak hangulatos városkép fogadja a vendégeket, a következő évtizedekben folytatják a part beépítését, a már meglévő épületegyüttesekhez kapcsolódva. S ha már Víziváros, Mohács vállalja a kisvárosi szerepet is, értékteremtőén. A belváros szépül, s még szebb lesz a nyárra. A városlakók összefogtak a házak csinosítására, s merész pasztellszíneket festenek. Vállalták az erkélyek, házak környékének virágosítását is. Megújulva várja vendégeit a belvárosi Korona szálló mosdós, zuhanyzós szobáival. Kerthelyiséget is nyitnak hozzá, ugyancsak a söröző mellett. Nyáron nyit a két maszek vendéglő a belvárosban és a Felszabadulás-lakótelepen, olcsó egytálételeket kínálnak majd. Sétáljunk vissza a Duna- partra, amely a baranyaiak kedvelt üdülőterülete is, Mohácstól Bárig egymást érik a bungalók, tavasztól őszig a vendégseregé az egész partszakasz. A Csele-pataknál pedig autóspihenő várja azokat, akiknek saját üdülőjük nem lévén, néhány napra letáboroznak itt, ingyen. G. M. Utcán hordható változat is készül Szuperpapucs Fájós lábú idősebb ismerősöm panaszkodott nemrég, hiába jár hónapok óta üzletről üzletre, nem kap kényelmes, meleg házicipőt. Nos, a piacon a megfelelő házicipők hiányát látva és felismerve, a Dunaföldvári Gumiipari Szövetkezet — amely eddig az országban egyedül gyártott gumicsizmákat — 1985. év elején házicipők gyártását kezdte meg. Csehszlovákiából vásároltak ehhez gyártó gépsort és a teljesen új eljárással készült házicipők első szériája már le is került a gépekről, sőt már vásárolható is egyes pécsi boltokban, mert az első szállítmány már megérkezett a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalathoz. Sőt, azok a mintadarabok is láthatók már a vállalatnál, amely a dunaföldvári szövetkezet továbblépési tervét is példázza. Mégpedig az új eljárással, a házicipők, papucsok mellett olyan vászon felsőjű, sportos megjelenésű cipőket kívánnak készíteni, amely utcai viseletre is alkalmas. Ennek megvalósításához segítő partnerként jelentkezet a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat. A következő héten együttműködési megállapodást kötnek, amely azt jelenti, hogy bizonyos összeggel segíti c> szövetkezet ezirányú fejlesztését. A gyártásban pedig az az újszerű, hogy mind a házicipőknél, mind az utcai cipőknél, a felsőrész szellőzést biztosító és nedvszívó textil természetesen a célnak megfelelően különböző fajtájú anyagból készül. A talp az úgynevezett fúvatott gumiból, ami habköny- nyű, puha, hajlékony, könnyed, nesztelen járást biztosít. (Az ilyen talppal készült papucs különösen panell-lakásokban lesz áldás — nem kopog!) A felsőrészhez nem ragasztják, hanem rávulkanizál iák a textilre, ezért remélhetően tartós is lesz. És ami a lényeg, ezek a lábbelik olcsók lesznek, legalábbis a szövetkezet elnökének ígérete szerint ezt különös feladatnak tekintik. S. Zs. Elégtelen A huncut- nyuszikat- visszaszáliít-ot-t-ák a gyártónak Romlott az előző évhez képest az idén forgalomba hozott húsvéti édességek minősége. Több a kifogásolt termék, különösen a Szerencsi Édesipari Vállalat diósgyőri gyárából kikerült tejcsokoládé-figuráknól jelentkeztek súlyosabb ízhibák. Az egyéb szabványos minőségű termékekre is a gyengébb minőség, a jellegtelen íz, a viszonylag szép, tetszetős csomagoláson belül a homályos, karcolt, foltos áru a jellemző, íme, ilyen bizonyítványt állított ki a húsvéti idényáruk minőségéről a Baranya megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás, melynek szokásos havi gyorsjelentéséből most következzenek a részletek. A csokoládéfigurák zöme a kereskedelem rendelése alapján tejcsokoládéból készült. Minőségükre általában jellemző, hogy a csokoládéíz gyengébb, a tej poros íz jobban kiérződik, felületük homályos, karcolt. A diósgyőri édesipari gyár 12 dekás, Huncut nyúl névre hallgató tejcsokoládé figurái feltehetően erjedt alapanyagból készültek, ízük kesernyés, dohosságra utaló, avas. Az ál.lomás ezért zárolta a huncut nyuszikat, a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztálya pedig elrendelte a 9000 figura visszaszállítását a gyártónak. Az étcsokoládé figurák a szabványnak ugyan megfeleltek, de ezekre is jellemző volt a gyengébb csokoládéiz, a fanyar, kesernyés jelleg. Cukordrazséból szegényes a választék. Az állomás szakemberei a Szerencsi Csokoládégyár két termékét vizsgálták, ezek közül a 10 dekás zselés tojáscukor-drazsé megjelenésében gyengébb, viszont állománya, ízhatása kedvező. A tojáscukor drazsé tetszetősebb megjelenése ellenére gyenge élvezeti értékű, a cukorburok keményebb, a drazsé belseje szintén, jellegtelen aromájú. Az egyéb idényáruk minősége a szabvány előírásainak megfelelt. A múlt évhez hasonlóan a Budapest Csokoládégyár 500 grammos, félédes, csokoládéba mártott és díszdobozban forgalomba hozott zseléi éppen csak, hogy megfeleltek, dobozonként - a gyenge csomagolóanyag miatt — egy-két szem megtört, elrepedt. Az állomás gyorsjelentése nemcsak a húsvéti idényáruk minőségéről szól, akadtak más kifogások is. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat bükkös- di üzemében készült másfél kilós, házi jellegű kenyér kis térfogatúnak, íztelennek találtatott, hasonlóan az Alföldi-kenyér is. Az üzem vezetőjét — tekintettel arra, hogy ilyen jellegű hibák korábban nem fordultak elő — figyelmeztették. A szentlőrinci sütőüzem termékei közül az előírtnál kisebb zsírtartalmuk miatt az 1 kilós Alföldi-kenyeret és a vajas sóspogácsát kifogásolták. Figyelmeztetés. Tolna megyében, a bátaszéki sütőüzem 1 kilós, házi jellegű kenyerét és a kakaós foszlós kalácsát minősítették szabványon alulinak, amiért is a vétkesek ellen fegyelmi fele- lősségrevonásra tettek javaslatot. Kis fajlagos térfogatú volt, ennek következtében rossz érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezett a decsi Egyetértés Tsz helyi üzemében sütött 2 kilós, házi jellegű kenyér. Az üzem vezetőjét figyelmeztették. Miklósvári Zoltán
