Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-01 / 89. szám

A Dunántúli napló 1985. április 1., hétfő SIKER JKS83­mtmxíam Feleki Kamill Pécsett Ritkán járja az országot. El­foglaltsága és a fárasztó uta­zás miatt. — Pedig nagyon szeretem a vidéken élő közönséget. Ez a közönség még meg tudja adni a színésznek azt az érdeklő­dést, szeretetet, ami igen fon­tos a munkánkhoz. Amikor el­vállalok egy-egy vidéki fellé­pést, soha nem a pénzszerzés miatt teszem, hanem ezekért az „apróságokért” és hogy kon­dícióban tartsam magam. Feleki Kamill elnézést kér, de készülődnie kell, pár perc múl­va kezdődik az önálló estje, itt a Magyar Néphadsereg pécsi Helyőrségi Művelődési Ottho­nában. Leheletnyi arcvíz, mini­mális smink. (,,Nem szeretem a maszkot. Egy színésznek min­dent a saját arcával kell meg­jelenítenie és elhitetni".) És a kellékek: három tábla csoko­ládé, egy csomó ezerforintos, a megfelelő percben majd elő­kerülnek a zakó zsebeiből. Mindent precízen összehajto­gat, elrendez, szeretettel végzi a megszokott mozdulatokat, a színházi szertartást. Van még időnk? — néz rám kérdően; mert a közönséget nem szabad megvárakoztatni, még néhány perccel sem. — Az „örök tavasz" című önálló estje egészen új, talán harmincszor sem adta elő még. Sikeres? Bár ezt meg sem kellett vol­na kérdeznem. Ez abban a pillanatban beigazolódott, ahogyan elkezdődött az elő­adás. Feleki Kamill a nézőtér­ről beszélgetett a színpadon álló partnernőjével, Harmath Andreával, és a taps, a neve­tés máris felcsattant. Megfo­galmazódott az est hangulata. És ez a legmélyebb siker, a színművész egyéniségének a hódító ereje. — A műsoromat a szórakoz­tatás szempontjából állítottam össze. Tudom, hogy ma ez eléggé lenézett koncepció, de szükségük van rá az emberek­nek. Kellemesen humoros, pi­káns és nem ordenáré jelene­tek, ének, zene, egy kis tánc. Feleki Kamill 1927 óta ját­szik színházban, filmekben. Több száz szerepet alakított. Zenés és prózai darabokat, komédiákat és színműveket. Soha nem kért magának külön szerepeket, de nem is vállalt el mindent nyakra-főre. Jó szerep és jó partnerek - mindig ez az elv vezérelte választásait.- Úgy látom, ma a fiatal színészeket nem jól képezik. Nem azt hozzák ki belőlük, ami bennük van, hanem belé­jük akarnak erőltetni tőlük tel­jesen idegen dolgokat. Nem tudom érthető-e, amit mon­dok? „Művész urak" lesznek sokan, ahelyett, hogy színészek lennének . . . Még egy pana­szom van: nagyszerű epizodis- ták mindenáron főszerepeket akarnak, holott abban már nem tudnak jók Jenni. És for­dítva is van így. De mindez sokakat nem érdekel, csak ma­gúknak akarnak minél hosz- szabb szerepeket megszerezni. Pedig a színész akkor színész, ha tudja, nem a színház van őérte, hanem ő van a színhá­zért, a közös sikerért. B. A. A FIN mai programja Pécs ifjúsága be­mutatkozik Ma kezdődik a pécsi If­júsági Házban egy ötna­pos rendezvénysorozat, amelynek keretében Pécs város ifjúsága mutatkozik be műsorokkal, versenyek­kel, s egyéb érdekes prog­ramokkal. Április elsején 16.50-kor nyílik az IH-ban egy kiállítás, majd 17 óra­kor kezdődik az „Amatő­rök a színpadon” c. mű­sor, énekkel, tánccal, verssel, prózával. Szer­dán, április 3-án délután 14 órától kerékpáros és motoros ügyességi verseny, autó- és motorbemutató lesz az IH előtti parkoló­ban. 20 órakor, az erede­tileg meghirdetett Kará­csony János, LGT helyett a Szélkiáltó együttes ad mű­sort. 4-én 14 és 17 óra kö­zött tojásfestés, videojá­ték, bűvészbemutató, majd 18 órától néptánc és tánc­ház lesz. * Ma kerül sor a pécsi felsőoktatási intézmények közös ■ ünnepségére a POTE aulájában. A napimádók elfoglalták a Mecseket Sültszalonnaíllat a fák között Kocsmából kulcsosház Fehérkúton Na végre! Itt van! Ezt vár­ta mindenki, a jó, kellemes napsütést, bár vasárnap reg­gel még kissé hűvös szellők fújtak (egy órásai korábban is kelt a jónép), de a Mecsek útjain, bekötőin sorra álltak le a kocsik. Megérkeztek a kirán­dulók. A Mandulás erdei biszt­rója előtt már többen napoz­tak és iszogattak, a felső ré­szén egy népes család már hosszú szalonnás nyársakat dugott a parázs fölé: elég korán keltek... A Mecseket átszelő országúton versenyzők tapossák a kerékpárokat, felri­kolt a menet előtt haladó rendőrautó, az egyenlőre csu­pasz fák alatti friss talajon ki­rándulók kotorják az avart, ibolyát vagy hóvirágot keres­nek, de a kezük egyenlőre üres: virág nincs. A közkedvelt Tripammerfánál kissé lehangoló látvány fogad­ja az embert. Prizmába rakott farakások jelzik a tél pusztí­tását, az erdei munkások a' fagytól elpattant, leroskadt gyönyörű fákat már fölszab­ták. Szerencsére áll még a „nagy öreg", a Tripammerfa, gondosan körülkerítve. Most egyszerre három kocsi is be­gördül, mintha versenyben érkeztek volna. Perceken belül lobog a tűz (a kijelölt helyen persze!), hegyezik a nyársa­kat, egyik kocsiból kemping­székek, asztal, sátorféle kerül elő, a gyerekek kutyákkal, lab­dákkal szaladgálnak. A ta­vaszt váró kirándulók „életet" hoztak az erdőbe. A Fehérkúti turistaháznál van igazi mozgás. A sportszer­vek átvették a házat a ven­déglátó vállalattól (már vagy öt esztendeje) és most az Egészségügyi Szakszervezet Sportklubja használja: a kö­zelmúltban kimeszelték a he­lyiségeket, takarítottak, teg­nap a sodronyos ágyakat fes­tették, a napon levegőzik az ágynemű. Akik társadalmi munkában rendezkednek, ter­mészetimádó klubtagok, van köztük pszichológus, mérnök, vendéglátós osztályvezető, sporthivatali előadónő, tiszt­viselőnő . .. valamennyien fes- tékesen, meszesen, porosán és — nagy lelkesen. Betévedt ide már átutazó vendég is, aki be­toppanva korsó sört kért, de hát ez már nem kocsma, ha­nem kulcsosház, turistáknak. A dömörkapui étterem talán az idei legnagyobb vasárnapi for­galmát bonyolítja. Az Állatkert előtt — két oldalt — autó és autó, hosszú sorokban. Pedig még dél sincs. Mi lesz itt dél­után? A napimádók elfoglal­ják a szépséges kis Mecsekün­ket. R. F. ...bűn szövetségbe n... Képzeljük el a pécsi Hősök terei italbolt füstös, alkoholgő­zös helyiségét, mint egy straté­giai megbeszélés színterét. Itl gyülekezett ugyanis — nem is egyszer — az a társaság, amelynek ügyét I. fokon tárgyal­ta a Pécsi Városi Bíróság. Hogy lopás — nem mond ele­get. Sokkal pontosabb így: na­gyobb értékre, bűnszövetségben üzletszerűen elkövetett lopás büntette és más bűncselekmé­nyek. Nézzük az ügy főszereplőit, akik dr. Wágner Ernő bíró taná­csa elé kerültek: Győri János, 1958-ban született, pécsi la­kos, csalásért, lopásért volt már büntetve. Az ügy másod­rendű vádlottja, az 1963-ban született Kovács Béla ugyan­csak pécsi, korábban lopás miot: egy évre ítélték. Volt már büntetve a harmadrendű vád­lott, Tóth Sándor is: a 28 éves pécsi fiatalember lopás és hiva­talos személy megsértése miat': került összeütközésbe a törvénnyel. A negyedrendű vád­lottat, az 1953-ban született Brazovits Sándort „mindössze" tartás vétségének elmulasztása terheli, bár ez jókora összegre duzzadt. Végül az ötödrendű vádlott, Fábos József, oki 1949- ben született, pécsi, mint hulla­dékgyűjtő kisiparos kereste a megélhetési forrásokat, ö lopás és más bűncselekmények miatt volt büntetve. Hogyan kezdődött? A társq- ság néhány tagja kijött a bör­tönből. Régóta ismerték egy­mást, volt mit megbeszélniük, s egyebek között arról is szó esett, hogy hiánycikknek számít a hegesztéshez szükséges dis- sous. és oxigén-gázpalack, pe­dig lenne rá vevő, Fábos tudna is üzletet kötni. Kapta magát Győri és Brazo. vits, elmentek a már említett italboltba és mély komolysággal megtanácskozták a dolgot. Megígérték Fábosnak: lesz pa­lack. Lett is, mégpedig a Déli ipari útról. Ott dolgozott ugyan­is a távhőellátást biztosító ve­zetéken a Csőszerelő Ipari Vál­lalat, lakattal zárt bódéban tartva a hegesztéshez, más munkákhoz szükséges felszere­léseket. Múlt év júliusának egy sötét éjjelén — a lakatot letör­ve —1 innen vitt el két dissous- és két oxigén-palackot Győri és Brazovits, El is adták Fábosnak 11 000 forintért, aki tényleg tu­dott rá vevőt, tovább is adta neki aiz árut 23 000-ért. Augusztus 27-én éjszaka egy magángarázs következett, innen egy-egy palackot loptak e| a reduktorokkal együtt, ekkor már hárman voltak, az előbbieken kívül Kovács is részt vett az ak­cióban. A „célfuvar" végpont­ja megint Fábos volt, 6500-ért megvette a cuccot, hamarosan tovább is adta 12 000-ért. A Hilti-fúró ugyancsak kur­rens áru. Mondta is társainak — persze megint a „stratégiai kocsmában"’— Győri: az ő munkahelyén ilyennél dolgoz­nak. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat egyik Korvin utcai rak­tárát törték fel, ellopták a 26 800 forint értékű fúrót, és egy 2 kilogrammos gázpalackot is. Fábos fizetett: 3000 forintot adott, azzal, hogy másnap to­vábbi 5000-rel megtoldja. Meg­maradt a pénze, mert jött a rendőrség . . . Győrit mint többszörös visszaesőt vonta felelősségre a bíróság, s 3 év 4 hónapi, fegy- házban letöltendő szabadság­vesztés-büntetést kapott. Kovács különös visszaesőnek minősült, büntetése 2 év 8 hónapi sza­badságvesztés; többszörös visz- szaesőkén; ítélte el a bíróság Tóth Sándort is, 4 évi, fegyház- ban letöltendő szabadságvesz­tésre, a negyedrendű vádlott, Brazovits 2 év 4 hónapi börtön- büntetést kapott, Fábos felbuj­tónak minősült, 2 év és 4 hó­nap szcbadságvesztés-büntetést kapott. Mindegyik vádlottat mellékbüntetésként több évre eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. A vád­lottak közül csak Kovács vette tudomásul, a többiek és védőik fellebbeztek. Az ügyet másod­fokon a Baranya megyei Bíró­ság tárgyalja majd. M. A. Főiskolai szinten Felvételi előkészítő népművelőknek A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző karán, főiskolai szinten, leve­lező rendszerben is képeznek népművelőket, magyar—nép­művelés szakon. A szakpár indításának célja, hogy o mór szerződésben levő, szak­képzetlen népművelőknek le­hetőséget nyújtson diplomá­juk megszerzéséhez. A jelent­kezőke: Baranyából, Somogy­bái, Tolnából és Zalából vár­ják. Ugyanis Dél-Dunántúlon egyedül a tanárképző karon oktatnak népművelőket leve­lező rendszerben. Az 1985— 86-os tanévre lezajlottak a jelentkezések. A Baranya megyei Művelő­dési Központ felvételi előké­szítőt szervez a jelentkezettek számára, ahol segítséget nyújtanak a felvételi vizsgá­hoz szükséges tantárgyak legfontosabb részeinek a fel­elevenítéséhez. A felvételi előkészítőt Pécsett, a Tüzér utcai Mozgalmi Házban ren­dezik. Az első foglalkozáso­kat ma, április 1-én és ápri­lis 2-án tartják. A felvételit megelőző időszakban kéthe­tenként szerveznek konzultá­ciókat. Az élet peremén... Kissé távolabb húzódom, mert rám köhög, a görcsös kínlódás­tól még jobban meghajlik amúgyis vézna háta, vékony, hosszú ujja és arcbőre sárga, válla olyan keskeny az öreg té­likabát alatt, mint egy tízesz­tendős fiúcskának. Kérdem tő­le, elfogadna-e egy korsó sört, bólint, aztán azt mondja, ke­nyere sincs; kiteszek eléje a kocsmaasztalra néhány fém hú­szast és doboz ciqarettát. — Ott kerestem az utca vé­gén . . . Abban a bádogbódé­ban lakik? — Ott. El is fagyott a lá­bam a télen. Pedig van taka­róm, kettő is, a nagykabátot is maqamra terítettem, de hát a bádoglemez nincs kibélelve. Nyitáskor itt vagyok, meleg- szek . . . Most már kitavaszo­dik, lehet metszeni is a sző­lőkben, akad munkám. — A segélyt hol kapja meg a postástól? — Itt, Ha nem találnak, a csapos átveszi, aztán ha bejö­vök, odaadja. Megint köhög, liheg, tenye­rével melengeti a korsót. Tö­rékeny alkatát tekintve nehezen hihető, hogy őrmesterig vitte a háborúban: katonás tartása a múlté. Ha voltak valaha álmai — azok szintén. — Amikor megjöttem a há­borúból, megtudakoltam az asszony címét, megyek utána Ózdra, éjjel volt, zörgetek, a feleségem ágyában egy férfi aludt. Annyit még megenged­tek, hogy reggelig meghúzzam magam a konyhában. Aztán alászolgája I Szutykos rongyót húz elő a zsebéből, beletemeti az arcát, sírdogál csendesen. Elképesz­tő, hogy egy hajdani feleség emléke sok évtized után is ké­pes megríkatni egy férfit. Egy roncsot. Géplakatos szakmát tanult annakidején Villány kör­nyékén egy papi uradalomban, □ háború után Ózdról hazaté­rőben visszamegy a műhelybe, ami már az állami gazdaságé. Aztán elkallódott. — A nyugdíjig kihúzhatta volna, szép szakmájával... — jegyzem meg neki, — Valahogy nem jött össze. Sehol nem adtak olyan mun­kát, ami megfelelt volna. — Legyint. — Tudja hogy van ez! — Pécsett, az otthonban mégiscsak jobb volt, nem? — Jobb ám a vénTstent! Min­denki haldoklott mellettem, én mostam le őket, amikor a mor­fium elillant belőlük, ordítottak a fájdalomtól. Egyszer nagyon kiborultam, vettem egy üveg bort, a gondnok meg kihajította ar udvarra. „Na jóéjszakát!" — elköszöntem, ez nem nekem való. — Mikor volt ez? — Húsz éve? Vagy több? Már nem is tudom. — Mindiq ebben a bádog­bódéban lakott? — Rosseb eszi! Volt nekem iá helyem itt a faluban, a hul­laházban. — Hol?! — Ügy, ahogy hallotta. Volt ott nekem eqy sezlon, asztal, pad, miegymás. Egy időben a barátnőm is velem lakott, de aztán elhagyott. Pedig jó dolga volt mellettem. Havi kétszáznyolcvan forin­tért naponta háromszor haran­gozott, a sírásás is hozott va­lamit, de a bérek nem változ­tak a későbbiek folyamán sem, csak az árak. A környék tyúkjai szétkotorták a sírok virág­ágyásait, eqy korhadt fake­reszttel közéjük csapott, a szép kokas ottmaradt, a haverokkal megsütötték, ő is kapott egy combot. Ezenkívül rendőrséggel dolga nem volt. — Aztán a hullaházat lebon­tották a fejem fölül. Most itt élek ebben a bádoqkoporsó- ban. Ha reggel kibújok, mesz- sziről látni a város tornyait... Rab Ferenc A tárgyalóteremben _________• _________ ' " ,Y "> v -M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom