Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-10 / 67. szám

SIKER f) t) fj OhinZo l ......... ?? A plakát­tervező 1953 óta több mint 1200 plakátot tervezett. Sok nem­zetközi plakátbiennálé nyerte­se, művei 10 ország állandó kiállításán szerepelnek. Wal­demar Swierzy eddigi legna­gyobb önálló tárlata március 31-ig látható a Pécsi Galé­riában.- Az Hl kiállított poszterek többségében az emberi arccal jellemez. . . — Korábbi korszakomban másféle plakátokat is csinál­tam. Egészen véletlen, hogy éz az arfyag így állt össze. Az arc egyébként mindent kifejez, főként azokban az esetekben, amikor konkrét emberek konk­rét helyzetét mutatja be. így a filmplakátok és színházi -pla­kátok esetén — mondja • Swierzy.- Mindegyik arcon valami­lyen érzelem tükröződik, kivé­ve önarcképét, amely a kiállí­tás propagandaplakátja . . . — Igen — nevette el magát Swierzy. — Tudja', az a négy­színű plakát egy játék ered­ménye, afféle mechanikus munka. Elromlott a színes té­vém, és ilyen mozaikosnak láttam a tévébemondót. Meg­próbáltam egy hasonlót össze­állítani. _- Egyébként is könnyen dol­gozik? — Higyje el, minden munka megkezdése előtt, ahogy a fe­hér lapra ránézek, remegés fog el még ma is. Mintha az első művemet csinálnám. Mindegyik plakát egy külön feladat, így nagyon nehéz ta­nácsot adni; hogyan készüljön a plakát. Mindig arra törek­szem, hogy feltűnjön. Megáll­jának mellette az utcán, att­raktív legyen, messziről is ha­tást érjek el vele. Ugyanakkor legyen teljesen személyes.- Hogyan él egy ismert pla­káttervező Lengyelországban? — Ugyanúgy, mint mindenki más. Tanítok a poznani Kép­zőművészeti Főiskolán. És na­gyon szeretek utazni. Bozsik László A távi rá nyitott gyilkos eljutott hozzánk is A fehér cápa ... „Először a nő azt hit­te, hogy a lába egy sziklá­nak, vagy valamilyen úszó fadarabnak ütközött. Nem érzett azonnal fájdalmat, csak egy erőszakos rántást a lábán... A hal most alul­ról támadott. A hatalmas, kúp alakú fej egy mozdony erejével sújtott. Az állkap­csok összezárultak." Az idé­zet Peter Benchley A fehér cápa című művéből való, amelyből 1975-ben világhírű filmet készített Steven Spiel­berg amerikai filmrendező. Világszerte milliók és mil­liók ültek be a mozikba az­zal a biztos tudoattal, hogy az Állkapcsok című film né­zése közben a frász fogja törni őket a borzongástól, annyira élethűek a gyilkos nagy fehér cápáról készített trükkfelvételek. Steven Spiel­berg, a film rendezője ezzel a produkcióval vált világhí­ressé és multimilliomossá. Filmjei és hatalmas trükk al­kalmazása közül a Harmadik típusú találkozások és az E. T.-t a magyar nézők is lát­hatták már. Állkapcsokról az volt a hivatalos vélemény, hogy az túlságosan is véres horror és túlságosan is drá­ga ahhoz, hogy nálunk is be­mutassák a mozik. Idén mégiscsak megvásá­rolta a MOKÉP az Állkapcso­kat. Csak találgatni lehet: az eltelt tíz év alatt vagy a „véres horror" jellege csök­kent a filmnek, vagy a vétel­ára. Inkább az utóbbira gya­nakodhatunk, hiszen a nyu­gati filmes szakvélemények szerint mindmáig az összes Spielber-film közül az Áll­kapcsok ment legmesszebb­re a nézők idegeinek borzo­lásában, ez valósította meg leghatásosabban a híres rendező bevallott receptjét, törekvését „Élvezem, hogy a nézőknek azt mondhatom: én pontosan tudom, mitől borzongsz, azért tréfálkozom ezzel". A film főszerepét alakító 8 méter hosszú, másfél ton­na súlyú, műanyag bőrű cá­pamaketteket hónapokon át építette egy trükkmester­brigád. A különböző moz­gások — például jobbra, vagy balra fordulás — vég­rehajtására más-más maket­teket építettek. Belülről- mindegyiket hidraulkius szer­kezet mozgatja, amit rádió- irányítással vezérelnek távol­ról. Lényegében ugyanazon az elven működnek ezek a műcápák, mint a repülő-, vagy hajómodellezők gépei. A műcápák tetszés szerinti sebességgel mozognak a ka­mera előtt, más-más szerke­zet „zabálja" embermaket­teket, harapja szét a búvá­rok vasketrecét, támad neki a halászbárkának. Az egyik változat állkapcsai között a gumimatracos kisgyerek egészben búcsúzik, látszólag harapás nélkül elnyeli a monstrum. A valóságban sér­tetlenül csúszik ki a szerke­zet másik végén. A trükkök olyan élethűen sikeredtek, hogy a felvételek közben nem egy beavatott statiszta idegsokkot kapott. Ebből is látszik, hogy Ste­ven Spielberg nagyon komo­lyan vette a „tréfacsinálást". De a MOKÉP is bebizonyítja hajlandóságát a tréfára: in­formációink szerint nem ta­vasszal,' hanem a strandsze­zonban, június végén kezdik vetíteni az Állkapcsokat a magyar mozik! D. I. Az eredeti Stradivári csak tizedik lett... Nyolcvanéves Artz Antal Lepedőben, darabokban hozták a hangszert Készített belőle mestercsellót A japán tévések előtt nincs lehetetlen. Hegedűkészítőkről, javítókról szóló filmhez gyűjtöt­tek anyagot és Cremonában egy zenész ajánlotta, akkor ke­ressék fel Budapesten Artz An­tal mestert is. Ö még emlékszik a szakma régi nagyjaira, és ő, ha kézbe vesz egy hegedűt, azonnal megmondja, honnan származik, ki készítette, az ér­tékét tévedés nélkül felbecsüli. A Kálmán Imre utcai, parányi műhelybe lépve citeraszó zen- dül fel. Az ajtó a nyitással a feléje szerelt régi citera húrja­it szólaltatja meg. Artz Antal múl; héten, március 5-én ünne­pelte 80. születésnapját. Ha nem mondaná, senki -sem té­telezné fel róla ezt o magas kőit, olyan fiatalos. A műhely egyik fala teleragasztva dedi­kált -fényképekkel, híres és ke­vésbé híres művészek monda­nak rajta köszönetét a mester mur kőjéért. — Az én időmben a hege­dűkészítés, javítás külön szak­ma volt. Az akkor jó hírű Bá­rány mester műhelyében tanul­tam és dolgoztam. Ez a mű- hely akkoriban csak olaszorszá­gi rendelésre dolgozott — me­séli Artz Antal. — Voltam én Pécsett is. az cnök városában. Kisegíteni küldtek, Lenhardt -János műhe­lyébe. Csak három hónapról vol;' szó, aztán ottragadtant öt évig. Sfeép város, jól éreztem magam, a pécsi legényegylet zenekarának is tagja lettem, mint csellista. A Puturluk utcá­ban laktam. Megvan az még? Egy patak folyt a közepén. No, ez a Lenhardt vett rá engem, hogy maradjak nála. Szód he­gedűket csináltunk. Hanem egyszer fejébe vette, hogy hár­fákat is akar készíteni meg ja­vítani, merthogy Magyarorszá­gon ezt senki nem csinálja. Az egész vagyona; rááldozta erre, aztán szegény belebukott, njjn- dene elúszott, pedig nagyon gazdag ember hírében állt. Ak­kor jöttem vissza Budapestre, 1929-ben. Két évvel később, 1931-ben nyitottam meg ezt a kis műhelyt, azóta itt dolgozom. — Régebben új hegedűket is készítettem. 56 darab egye­di, saját készítésű hegedűt ad­tam el, és 15 csellót. Ezekből soka: külföldre vittek. Ma már csak javítással foglalkozom, de ezt még legalább 30 évig nem akarom abbahagyni — mondja nevetve, és éz az ő szájából teljesen hihetőnek hangzik. — Artz Antal szívesen be­szél mindenről. Ám, - amikor megkérdem, mi a jó hegedű készítésének a titka, azt mondja, nincs titok, csak tud­ni kell a szakmát. Mutat egy gyönyörű kidolgozású, csodás hangzású csellót. Mint mondja, lepedőbe kötve, darabokban hozták hozzá, ő lehelt újra éle­tet belé. Elmeséli, a Stradivá- ri-nimbusz már a múlté. Nem a hegedű értéke csorbult — az változatlan —, hanem, hogy o hangja azóta is utolérhetetlen. hogy a Stradivári-titkot azóta senki sem tudta megfejteni. Nemrég Olaszországban ren­deztek olyan versenyt, hogy a zsűritagok nem látták, ki, mi­lyen hegedűn játszik, csak a hangzást díjazták. Az eredeti Stradivári-hegedű a 10. helye­zett lett csak. Még leírni is félek őzt a szót: idős mester —, hrszen a korá­nál annyira fiatalabbnak lát­szik. Nem is tudom megállni, hogy búcsúzóul az ilyenkor szokásos közhelykérdést ne te­gyem fel: Mitől ilyen? Nevetve mondja: talán a génjeim, ta­lán, hogy soha nem ittam, do­hányoztam és sokáig rendsze­resen sportoltam, eveztem, úsztam, teniszeztem. Sarok Zsuzsa HEDVIG Ibsen: Vadkacsa című drámájában Hedvig — a vadkacsa helyett önmagát megölő — gyereklány sze­repét alakítja nagy siker­rel Helga Rosenthal, a nyu­gat-berlini Feien Volks- bühne-ben. (Képünkön: Helga Rosenthal). A FÉLELMETES SZÉPSÉG » A bécsi Téli Galériá­ban, a Sonnenfeldgassen kiállították Pierre Klos- sowski rajzait. A művész a legtpbb életrajz írója sze­rint a nagy német költő, Reiner Maria Rilke termé­szetes fiaként született 1905-ben. Most kiállított alkotásai közül a félelme­tes szépségű, erotikus „véqzet asszonyát" ábrá­zoló Roberte című rajz aratja a legnagyobb si­kert. IGAZI ANYA Lana Tómért 37 éves korában egy családi vita során majdnem megölte saját lánya, az akkor 14 éves Cheri). Most egy amerikai bűnügyi filmben a 64 éves Turner és a 41 éves Cheril — riválisok. Az egykori filmsztár azonban igazi anya. mert így nyi­latkozott lányáról: „Job­ban szeretem öt, mint éle­tem valamennyi férfiját!". FUT AZ IDŐ Párizs melletti otthoná­ban betöltötte 84-ik élet­éi t Marianne Oswald, az egykor híres francia san­zonénekesnő. Pályáját Ber­linben kezdte, később lett a párizsi zenés színházi élet sztárja. Múzsája volt Albert Camus-nek,' André Gide-nek és ő vitte először sikerre Cocteau. Jacaues Prévert és Brecht dalait. Földessy D. Az elkövető mindig visszatér... Lebuktak a „diszkókirályok” K. Tibor és Cs. Zsolt: egyik sem érte el még a huszadik évét. Nem volt a dolog feltű­nő: társaságukban - hét fia­talemberről van szó - öten tizennyolc évesek sem voltak. A főnök: Tibor. Nincs külö­nösebben beijedve, mosolyog­va, itt-ott egy kis humort is megengedve meséli a törté­netet, ami a múlt nyár elején vette kezdetét, amolyan játé­kos, vidám csínyként „előad­va", de aminek csak az lett a vége, hogy előzetes letar­tóztatásba kerültek. — Csak vidéki diszkóba jár­tunk - mondja Tibor. Mármint Komlóhoz viszonyítva, mert mindannyian ott laknak. A vi­dék alatt Magyaregregy, ’Má- zaszászvár és még néhány ki­sebb község értendő, ahol volt diszkó, „mert Komlón már nemigen termett babér, a csa­jok ismertek bennünket, üres lett a dumánk". Ezek a kis Csitrik — vidéken, persze - meg bevették a komlói menő 4 vasárnapi Több mint 25 gépkocsit törtek fel fiúk szövegét, pláne, amikor meg is kocsikáztatták őket. Lassan-lassan diszkó-királyként kezdték őket emlegetni, diva­tos fiúk voltak, festett vászon­ból készült menő cuccokban jártak, tele zsebbel, „meg csicsedlikkel" - teszi hozzá Tibor. Egyszóval az első kocsit a múlt év nyarának elején „nyomta föl" K., egy Ladát, de azután el is tekinthetünk ettől a márkától, mert Tibor Wartburgra specializálta magát, azon egyszerű oknál fogva, hogy — bár jogosítvá­nya nem volt — csak ehhez értett, ugyanis nevelőapja ilyenen tanította meg vezetni. No, mindegy, jól jött nekik a Wartburg is, mert éjszaka már minden kisközség messze van Komlótól — mármint gyalog —, hiszen kettőkor buszra telje­sen felesleges lett volna vár­niuk. Belátták ezt ők is, így hát ha útjykba akadt valahol egy parkoló Wartburg, „fel­nyomták". Nem mentek per­sze egészen hazáig vele, ha­nem kicsit távolabb letették. Ami azt illeti, némi gyakorlat­ra tettek szert, mert csak egy ízben törtek össze egy kocsit, pedig a diszkó után ugyan ki ül be teljesen józanul a vo­lán mögé... Zsolt nem sokat beszél. Meg­szokta már, ha együtt van Ti­borral, az utóbbié a szó. In­kább csak bólint, el-elneveti magát, - ezek a srácok tény­leg nem tudják, mit is jelent­het nekik huszonöt elvitt, fel­tört kocsiról - itt-ott némi lo­pással fűszerezve - elszámol­ni! Például ahogy lebuktak: december 22-én éjszaka 2 órakor feltörtek egy Wartbur­/ got Pécsett, az Uránvárosban, elfurikáztak vele a Kertváros­ba, ott egy Ladát kinyitottak, kiszerelték a magnót, átrak­ták a Wartburgba, indultak a következő kocsihoz - mert- — mint Tibor mondja: „anyag- beszerző körútra indultunk", az uránvárosi kocsira csak mint szállítóeszközre volt szüksé­gük -, nem mentek kétszáz métert sem, amikor újabb, jól felszerelt autót akartak „fel­nyomni, ám a visszapillantó tükörbe beúszott egy rendőr­kocsi képe ... — Mi lehet ez? — kérdeztem Zsolttól.- Menjünk vissza a Ladá­hoz, nézzük meg — válaszol­ta társa. így tettek. A Lada gazdája azonban ébren volt, látta, ahogy kocsiját kirámol­ják a srácok, telefonált a ren­dőrségnek, ott termett az URH-s kocsi. És kijár éjjel ket­tőkor az utcán? Megkérdez­ték a rendőrök Tiborékat is, a válasz nem volt eléggé elfo­gadható ... Aztán kiderült: még vagy két tucat kocsi és tulajdonosa látta annak kárát, hogy a diszkókirályok nem szerettek gyalogolni. Tibor most elméláz:- Hát igen, Mázaszász- vár. . . Oda kell járni diszkó­ba! Csupa gazdag lány, meg buták ... Amilyen nekem ké­ne... Meg a cuccaink is! Mire kijövünk, divatjamúltak lesznek . . . — Átöltöztünk, mielőtt be­jöttünk volna a rendőrségre - teszi hozzá Zsolt, s rajta is látszik: megszakad a szíve a festett vászondzsekije után. — Most aztán mindent kezdhe­tünk elölről. .. Hát igen, tanácsos lesz. Csak másképpen. Mészáros Attila Holnap Pécsett, kedden Kaposváron Ómega­hangverseny Szeptember, december, már­cius — ez a lassan negyed- százados magyar rockzene­kor, az Omega jelentkezésé­nek, szereplésének időrendje az elmúlt félév alatt. A már­ciusi sorban,'holnap Pécsett, a városi sportcsarnokban adnak koncertet, holnapután, kedden pedig Kaposvárott. Benkő László, a zenekar vezetője: — Készül az új, a tizenkette­dik nagylemezünk. Ennek anya­gából december 26-án, kará­csony másnapján egyórás té­véműsort adtunk. Ebben a de­cemberi nyilvános szereplés­ben azonban régi és új Óme­ga-dalokat együtt hallhattak a tévénézők. Új lemezünk, ter­mészetesen, új zenei anyagot tartalmaz. Ezért nagyobb ter­jedelemben kell eljátszani élő hangversenyen, mint amennyit az egyórás tévémű­során, zenei korszakaink jel­lemzéseként játszhattunk. Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom