Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-09 / 66. szám
Jónéhány éve jelentős előnyöket ígért a BÉV-nek a líbiai munkalehetőség. A kinti, ugyancsak nagy kereset — legalábbis az itthonihoz képest — legalább 600 embert hozott többletként a vállalathoz. S mi van most? — A líbiai vállalkozás vállalatunknak majdnem a szanálást jelentette az év végén: csődbement a fővállalkozó, az ÉMEXPORT, s mivel kezességet vállaltunk tartozásaiért, a bank leemelte egyszámlánkról a 145 millió forintot, ugyanakkor 40 milliós kintlévőségünk se térül meg soha. A 84-es eredményünk a tervezett nyereség helyett 64 milliós veszteséggel zárult — mondja MischI Róbert, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója. A BÉV tehát padlóra került, ebben Líbián kívül a korábbi hitelek visszafizetései, és minden bizonnyal a meglévő belső feszültségek is szerepet játszottak. A vállalat mint a legnagyobb megyei építőipari szervezet, - már csak a meghatározó szerepe és múltja miatt sem * szűnhet meg. — A mélypontról való kijutásért és a remélt előrejutásért mit tett a BÉV megújuló vezetése? ' - A legkritikusabb helyzetben kaptunk jelentős politikai segítséget és bizalmat a megyei párt- és állami vezetéstől, és banki közreműködéssel sikerült megtalálni a pénzügyi rendezés lehetőségeit, így tehát csakis egyetlen lehetőség maradt számunkra: saját erőnkből talpon maradni és új növekedési pályára állni. A kezdő lépéseket megtettük azzal, hogy mozgósítottuk belső tartalékainkat. A megváltozott külső gazdasági erőtér egészen más helyzetet teremtett, mint néhány évvel ezelőtt: a BÉV is válogathatott a munkák között, egyszerre több — gyakran az erejét jóval meghaladó — munkát vállalt. Manapság viszont már a munka választja meg a kivitelezőt, azaz menni kell a munkák után, s mivel egyre kevesebb a nagy megrendelés, így az úgynevezett kis munkák képesek visszaállítani a vállalkozók tekintélyét és anyagi biztonságát. Az igényesebb megrendelők igényesebb munkát várnak el, s a rekonstrukciót is meg kell tanulni vállalni és meg kell tudni csinálni, hisz egyre nagyobb igény jelentekzik a felújításokra. Ezek önmagukban is megkövetelik, még az esetleges nyereséget felmutató BÉV-től is, hogy változtasson eddigi szokásain és magatartásán. Igaz, ehhez az elmúlt évben már hozzákezdtek. — Megtartjuk a nagyvállalati kereteket, hisz feladatainkat a jövőben is csak így tudjuk megoldani. De meghatározva a feladatköröket, hatásköröket, a felelősséget, az érdekeltséget és a szervezetet, létrehoztuk a vállalat keretein belül a. viszonylag önállóan működő és önálló érdekeltségű üzemigazgatóságokat — összegez a vezérigazgató. — Ezzel mi a céljuk? Néhány hete arra lettem figyelmes, hogy kora reggelre valamennyi szeméttárolói a pécsi Nagy Jenő utcában éjszaka felborították. Gyakorta észreveszem, hoqy a járdákhoz, a h'ázak oldalához kiürüli italon üvegeket hangáinak. Különösen amikor fagyos volt a járda, veszélyeztette cr járókelők testj épségét, nem is szólva azokról a kellemetlenségekről, melyeket az autózóknak okozhattak, amikor kerekeikkel az üvegcserepekre 'hajtottak. Néhány késő estig nyitva tartó szórakozóhelyet a békésebb járókelők inkább kikerülnek, mintsem vitába keveredjenek ez onnan távozó, meglehetősen italos és kötekedő vendégekkel. A környékükben lakók mór régóta megszokták, Üzemigazgatóságok a BÉV-nél Hét vállalatszerűén működő, önálló érdekeltségű egység — A nyereségtől függően 10 százalékos keresetnövelést akarnak elérni — Azt akarjuk elérni, hogy fokozódjék az önállóság és a felelősségvállaló képesség az egyes konkrét feladatok vállalása és jó minőségű megvalósítása érdekében. A hét újonnan kialakított üzemigazgatóságunk a következő: pa- nel-vasbetonelőregyártó, lakásépítő, magasépítő (középületek és ipari létesítmények építésére valamint rekonstrukciós feladatokra), gépészeti, befejező (szakszerelő ipari feladatokra), mélyépítő üzem és az ipäri bázis az új telepünkön. Ezek az üzemek vállalatszerűén működnek, egymással szoros kooperációban, kihasználják a kisszervezetek valamennyi előnyét és saját eredményelszámolás alapján közvetlenül érdekeltek az eredményeikben . .. — Közvetlenül érdekeltek. Ez korábban a BÉV-nél sem volt, hogy úgy mondjam gyakorlat. Ezt a közvetlen érdekeltséget most Ígérik. De mire alapozzák, hogy meg is tudják valósítani? — Számunkra, ha életben akarunk maradni, sőt előre akarunk jutni, csakis ez az egyetlen út járható: a keresetszintszabályozás. Meg kell tartanunk az embereinket, mert nélkülük nincs vállalat. Megtartani alapvetően pénzzel lehet. Lehetővé kell tennünk a munkával arányos bérek korlát nélküli kifizetését. Tehát több és jobb minőségű munkát feltételezve, meg azt, hogy mindenki takarékosan bánik az anyaggal, energiával, idővel és valamennyi termelési tényezővel. Ez évben el akarjuk érni a 10 százalékos keresetnövekedést. Tehát any- nyit és úgy kell dolgoznunk, olyan nyereséget kell hoznunk, hogy ezt megvalósíthassuk. — Ezt csak a fizikai dolgozóktól várják el? — Nem, valamennyiünkre egyaránt vonatkozik. Az intenzívebb munka, az alkotó gondolkodás, a feladatok előkészítése, a munkaszervezés, az együttműködés gs más tényezők is meghatározó jelentőségűek, tehát a vállalat minden dolgozójára egyaránt vonatkozik, hogy a maga területén tudása legjavát adva kell értéket és minél nagyobb értéket előállítania. — Az elmúlt évinél félezer- re! kevesebb az emberük, eny- nyien fordítottak hátat rövid idő alatt a BÉV-nek. Egyáltalán, képesek jelentős létszám- csökkenéssel is eleget■ tenni mindannak a kötelezettségüknek, amit a vállalattól joggal elvár a megye? — Azt fájlaljuk, hogy a nagy sodrással elment tőlünk egy csomó nem „líbiás” is. Nem a létszámot, hanem azokat a jó szakembereket sajnáljuk, akik elmentek. A létszám visszapótlása nem is célunk, a meglévő állomány viszont sem ösz- szetételben, sem minőségben nem a legjobb. Nekünk viszont kevesebb emberrel kell jobbat produkálnunk. Fogunk is, mert vonzóvá tudjuk tenni o vállalatot a kereseti lehetőségeinkkel. Olyan teljesítménynyel arányos keresetnövekedéssel számolunk, ami nem szab meg plafont... Mondtam, számunkra ez az egyetlen járható út. Nagy kockázattal jár, mert bele is bukhatunk, de nagyot nyerhetünk is általa: o talpon maradást és helyzetünk stabilizálódását. A krízis után ma már tudjuk,' merre van az előre. ’ - Mit terveznek erre az évre? — Úgy 120—130 milliós nyereséget kell elérnünk, dupláját, mint amit az elmúlt évre eredetileg terveztünk. A dolgozók kérik: legyenek meg a termelés feltételei, mert, ha látják is az értelmét, tudnak és akarnak is dolgozni. A vezetés feladata, hogy teremtse meg a jó munkavégzés feltételeit és értelmes feladatokat határozzon meg folyamatosan. Tehát, egyet akarunk. Az is fontos, hogy a hatásköröket oda adjuk vissza, ahová az való, ahol arra szükség van. Vissza kell állítanunk jó munkával a vállalat és a szakma becsületét, ugyanakkor nemcsak termelni, de gazdálkodni is meg kell tanulnunk. Mivel megszűntek a „pántlikázott" forintok, így minden fillért meg kell fognunk, hogy több maradjon beruházásra, fejlesztésre, bérre. — Ezért küldtek embereket fagyszabadságra ? — Ezért, sajnos, mert ez a szokatlanul kemény tél ugyancsak nem kedvező számunkra, az ilyen mélypontról indulásnál különösen nagy hátrányt jelent. Rontó tényező. Ugyanakkor újszerű is. Mert ahol nem tudunk, vagy a túlontúl magas ráfordítás miatt nem érdemes dolgoztatni, oda nem visszük az embereket, de nem is fizetjük ki a száz százalékot. Ezzel is nyomatékosítani szeretnénk, hogy bért csak munkára fizessünk, illetve a teljesítménnyel arányos legyen a jövedelem, hogy a teljesítménynek ne csak forintban kifejezhető, hanem erkölcsi értéke is legyen. Mert a jövőnk- re is gondolunk. Azt szeretnénk együtt megvalósítani, hogy néhány éven belül nagyon jól működő, és a szakmában országosan is elismert vállalat legyen ismét a BÉV. Murányi László Rongálok, rendbontók hogy ci zárórák után a hangoson éneklő, kiabáló csoportoktól egy ideig nem tudnak aludni. Van olyan tapasztalatom is hogy bizony nem sok eredményre számíthatnak azok, , akik a rongálások, rendbontók ellen fellépnek. Egyrészt tartaniok kell ellenfeleik agresszivitásától, másrészt meglehetősen magukra maradnak, kevés támogatást kapnak, inkább közöny veszi körül őket. Elgondolkoztató. Vajon tényleg belenyugodhatunk abba, -hogy a rendbontók, a rongálok, akik többsége akár italos állapotban, akár virtusból követi el tettét, uralja az utcát, kényszerű szótlan- sógrr bírta mindazokat, akik cselekedeteiket elítélik, azok ellen szívesen fellépnének? Semmi esetre sem! Ezt erősítette meg bennem annak a tanácskozásnak a véleménye, melyen az elmúlt héten részt vettem. Kétségtelenül a bűnüldöző szerveknek alapvető feladataik vannak a rend és a nyugalom őrzésében, . az állampolgárok biztonságérzetének erősítésében. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem a rendbontók, a rongálok vannak többségben, hanem azok akik az ellenük való határozott fellépést akarják és támogatják. Erősíteni kell bennük azt a tudatot, hogy nem maradnak megukra, ha felemelik ci szavukat. Erősíteni szükséges a társadalmi összefogást a rend és a nyugalom megőrzése érdekében. Ennek sokféle lehetősége van, melyből kivehetik részüket azok a társadalmi aktívák, szervezetek, melyeket éppen ennek fejlesztése érdekében hoztak létre. Egyetértek a tanácskozás azon állásfoglalásával, hogy legyünk szigorúbbak az apróbb rendbontás; elkövetőkkel szemben is, kapjon nagyobb nyilvánosságot elítél- tetésük, akár a tömegtájékoztatáson keresztül, akár úgy, hogy családjukat, munkahelyeiket értesítik. Ne a becsületes emberek szégyenkezzenek miattuk, szégyenlősük meg mi őket, talán ezen okulva, a közös fellépés eredményeként mind jobban csökken azok száma, akik a nagy többséq nyugalmát zavarják, jóízlését sértik! M. E. Kongresszustól kongresszusig (IV.) A szomszéd rétjének színe örvendetes olvasnivaló! Széles körben érvényesül a negyvenórás munkahét, az idén március egytől a gyermekgondozási díjat kaphatják kézhez — mint új társadalombiztosítási ellátást — a mamák, illetve az egyedülálló apák, egyetlen év alatt — tavaly — hetvenezer lakás épült fel... Az viszont nem örvendetes olvasnivaló, hogy tovább csökkent a születések száma, a tervezettnél kevesebb új otthon került tető alá állami pénzből, az idén januárban túlestünk „a soros” áremeléseken ... Kétféle olvasnivaló? Ugyanazon kötet, csak más és más lapok? Kiemelt fontosság Sok mindenről csatáznak — szélsőségekkel is átitatott — vélemények napjainkban, ám indokolt a mindennapi tapasztalatok alapján a feltételezés: az életkörülmények, a szociálpolitika az a terep, ahol a téves vélekedések legtöbb .csalánbokrára lelni. Mert általában az a látszat és nyomában az a vélemény, a másiknak, másoknak jól megy, annak, azoknak könnyű, de nekem, nekünk...?! A másiknak több a jövedelme, az újabb másiknak nagyobb a háza, annak gépkocsira is telik, amannak külföldi útra, kövérebb a nyugdíja, így, úgy, amúgy támoqatja az állam . . . bezzeg én, bezzeg mi . . . s nyújtható a panaszok listája tetszés szerint, ember leqyen a talpán, aki képes elkülöníteni óbban a jogost a jogtalantól I Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata az élet- körülmények javítását kiemelt fontosságú teendőnek ítélte meq, éppen a reálbérek, a reáljövedelmek előreláthatólag kedvezőtlen alakulása okán. S való igaz, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is ezen a területen gazdag a két kongresszus közötti időszakról készíthető leltár. Elsőnek a legérzékenyebb pontot, a legtöbbeket foglalkoztató részterületet, a lakásépítést vegyük tüzetesebb vizsqálat alá. öt év alatt — 1980—1984 — 386,2 ezer új otthon épült meg, a legtöbb — 89 ezer — 1980-ban, a legkevesebb 70,4 ezer — 1984-ben. Ez a lakásszám természetesen legkevesebb ugyanennyi háztartással egyenlő. Ha most a .háztartásokat csupán három fővel szorozzuk be, akkor is 1,1 millió ember költözhetett be fél évtized alatt új lakásába, kényelmesebb, táqasabb, az emberibb élethez gazdagabb terepet adó körülmények közé. Igaz, a költözők döntő része nagy terhek vállalásával jutott el idáig...! A XII. kongresz- szus évében — 1980. — az Országos Takarékpénztár lakásépítéssel kapcsolatos hitelei tizenhét milliárd forintot tettek ki, most már, az egy esztendőre kifizetett összeqet nézve, harminc milliárd felett járunk. Erőteljes kereslet Növekvő terhek fejében kerül tető a fejünk fölé, mert hiszen az építési telkek árától az építőanyagokon át a munkadíjakig, mindenért többet kell fizetnie az építtetőnek. Arról sem szabad viszont elfeledkezni, hogy a fél évtized alatt jelentősen kedvezőbbé váltak a hitelfeltételek, táqult a szociálpolitikai kedvezmények köre T- így például megszűnt a családi házat építők igazságtalan megkülönböztetése — ugyanakkor észben tartandó az is, milyen zavarok mutatkoztak az építőanyag-ellátásban ... Fény és árnyék folytonos váltakozása ez, pedig csak egyetlen terepen néztünk körül. Folytatva a szemlélődést. Az. áruellátás — hűen a XII. kongresszus határozatához, amelyben az áll, hogy „az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak" — valóban kiegyensúlyozottnak bizonyult. Voltak, vannak hiánycikkek, akadnak gondok a választékkal, ismétlődnek a bosszantó szolgáltatási tehetetlenségek, de ha tárgyilagosak vagyunk, azt mondhatjuk, nemcsak a közösségi, hanem a családi, az egyéni számvetéskor is, nem ez a jellemző, nem ez a meghatározója az áruellátásnak, a szolgáltatásoknak. Aligha puszta feltételezés, sokkal inkább tapasztalati bizonyosság, hogy ott, ahol több, mint kétszázezren várnak személyqépkocsira, ahol öt év alatt kétszeresére nőtt a gázkályhák eladása, ahol olyasmi is hiánycikknek szárrfít, mint a fagyasztószekrény, a színes televízió — ez utóbbiból 1980-ban 47 ezret, 1983- ban már 90 ezret vittek haza örömmel a vevők —, nos ott nem korlátozódik szűk körre a fizetőképes kereslet. Amint volt „fizetőképes kereslet" arra is, hogy kongresz- szustól kongresszusig nyolc százalékkal — a népesség minden százas csoportjából most már nyolvanhárom főre kiterjedően — növekedjék a közműves vízellátásban részesülők tábora. Léphetünk az egészségügy terepére — például 1980-ban 28,8, 1984-ben 31,6 orvos jutott tízezer lakosra, ötezerrel nőtt a kórházi ágyak mennyisége —, szemügyre vehetünk egy-egy virágot a szociálpolitika mezején — például az 1980. évi 835- tel szemben 1984-ben már ezer felett volt az öregek napközijének száma —, töprenghetünk az öt év alatt 240 ezer fővel gyarapodott nyugdíjasok táborának helyzetén, mindenütt haladás és gondok, megvalósult tervek és feszültséget teremtő még ki nem elégített, illetve új igények birkózását láthatjuk. Nem a lelátón Csak úgy ne értelmezzük ezt a láthatást, hogy egy érdekes mérkőzésnek — a kívánatos, a szükséges, a lehetséges birkózásának — pusztán a szurkolói vagyunk, ott ülünk a küzdőteret övező széksorokban és dolgunk a hol halkabb, hol hangosabb buzdítás ... A társadalomnak egyre szélesebb köreit fogja át az a felismerés, hogy nincsenek, nem lehetnek egymástól mereven elhatárolódott dolgaink, teendőink, hogy cselekedeteink összefüggő láncot alkotnak, s ennek ereje, teherbírása — akárcsak a fizikában’ a valóságos láncnak — akkora, amekkora a leggyengébb szemnek. Ennek a gyenge láncszemnek egyre inkább szellemi tőkénk hasznosítása, a társadalomnak az újra váló nyitottsága, a képzettség, a tudás színvonala és gyakorlati kamatoztatása bizonyul. Mészáros Ottó Következik: V. A szellem napvilága
