Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-04 / 61. szám

2 Dunántúli napló 1985. március 4., hétfő Lukács Jánosnak, a megyei pártbizottság első titkárának szóbeli kiegészítője Felelősséggel megyénk fejlődéséért Megfelelőfeltételeket biztosítottunk az alkotó munkához - Bizakodás, várakozás, türelmetlenség és tenni akarás - Továbbra is előtérben a bányászat presztízsének növelése Lukács János szóbeli kiegészítőjét mondja Tanácskozott a megyei párt­értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) magyar nép történelmi jelentő­ségű sorsfordulójával, hazánk felszabadulása 40. évforduló­jára való készülődéssel. Az el­múlt négy évtized ,a társada­lom életében nem nagy idő, mégis ez idő alatt olyan gyö­keres változások következtek be hazánk életében, olyan tör­ténelmi értékű fejlődést értünk el, amelyhez hasonlóra még nem volt példa. Büszkék va­gyunk arra, hogy pártértekez­letünk résztvevői között olyan elvtársakat üdvözölhetünk, akik az elmúlt négy évtized történe­lemformáló harcában mindvé­gig az élen haladtak. Az öröm­teli üdvözlésen túl szomorú kö­telességem is van — mondot­ta — Sajnos, az elmúlt párt­értekezleten megválasztott me­gyei pártbizottsági tagok mind­egyike nem lehet közöttünk. Időközben elhunyt dr. Bihari Ottó, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója és Novics János, a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára. A pártértekezlet az elhunytak emlékének egyperces felállás­sal adózott. — Mai tanácskozásunkkal a XIII. kongresszust előkészítő, jelentős állomáshoz érkeztünk — mondotta Rajnai József. — Pártértekezletünkön a megyei pártbizottság jelentést tesz az ötéves munkáról, megyénk po­litikai, gazdasági, ideológiai, kulturális életének fejlődéséről, gondjairól. Meghatározza a kö­vetkező ciklus fő feladatait, ál­lást foglal a Központi Bizott­ság kongresszusi irányelveivel kapcsolatban, megválasztja a következő öt évre a megyei pártbizottságot és a kongresz- szusi küldötteket. Megállapí­tom, hogy a városi és a városi jogú pártértekezleten megvá- lesztott 350 küldött közül 344 jelen van. tehát a tanácskozás határozatképes. Bejelentem, hogy a Központi Bizottság ha­tározata értelmében pártérte­kezletünknek három napirendje van: 1. A megyei pártbizottság beszámolója, a XII. kongresszus óta végzett munkáról. 2. A kongresszusi irányelvek vitája, az alsóbb pártszervek­nél és -szervezeteknél folytatott viták összegezése, állásfogla­lás. 3. A megyei pártbizottság tagjainak és a XIII. kongresszus küldötteinek megválasztása. E gondolatok jegyében meg­nyitom a kommunisták Baranya megyei pártértekezletét, s fel­kérem Lukács János elvtársat, ismertesse a pártbizottságunk szóbeli kiegészítőjét. Jegyzetelés Pártunk közelgő XIII. kong­resszusa nagy jelentőségű ese­ménye lesz hazánk belpolitikai életének, minden bizonnyal nemzetközi érdeklődés kíséri majd munkáját. A párt legma­gasabb fóruma, gondos hely­zetelemzés, széles körű viták, vélemények meghallgatása után állást foglal a párt és a társadalmi élet minden jelen­tős, az ország és a nép sorsát érintő valamennyi lényeges kér­désben, meghatározza a szo­cialista építőmunka további programját. A megye párttag- sáaa, egész lakossága is meg­különböztetett érdeklődéssel és várakozással kísérte és kíséri a konaresszusi előkészületeket, az eddig megtartott pártren­dezvényeket, pártértekezleteket — és talán nem túlzás azt ál­lítani —, Baranya kommunistái megyei értekezletének a mai munkáját is. Hol tartunk? A megyei pártbizottság jelen­ti, hogy az öt évvel ezelőtt ka­pott megbízatásának eleget tett, a megyei pártértekezlet állásfoglalása, a XII. kongresz- szus határozatai alapján irányí­totta, szervezte és ellenőrizte politikánk megvalósítását, igye­kezett megfelelő feltételeket biztosítani az alkotó munkához, az emberek boldogulásához. Most már így utólag elmond­ható — bár menet közben is érezhető volt —, a feladat nem volt könnyű. Küzdelmes, nehéz, tapasztalatokban gazdag, gon­doktól is terhes, de végsősoron eredményes időszak van mögöt­tünk. A politikai, társadalmi élet szenvedélyes vitákat is kiváltó témája volt és maradt a leg­utóbbi 5 év fejlődésének meg­ítélése, értékelése: a hol tar­tunk? — a milyen lehetősé­geink vannak? — kérdések megválaszolása. Nemzetközi összehasonlítással és korábbi önmagunkhoz való viszonyítás­sal bizonyítható: a világhely­zet, a világgazdaság kihívásai­ra ha késve is, de végül is jól reagáltunk. Ezekben az évek­ben is épült a szocializmus Magyarországon, hazánk nem­zetközi tekintélyét következetes politikánk, nem utolsósorban a legutóbbi öt-hat esztendő­ben felmutatott teljesítményünk, belpolitikai viszonyaink tovább emelték. Bizalom a politika iránt Ezek után összefoglalóan szólt a megyei viszonyaink jel­lemzőiről is — majd így foly­tatta: Milyennek ítélhető meg munkánk egésze? — Hol tör­tént jelentősebb előrehaladás? — Hol van elmaradás, megol­dandó probléma, vagy feszült­ség? Világosan, pontosan kell látni mire építhetünk, hol kell a megyei pártbizottság munká­ját javítani, a párt erőit moz­gósítani, esetleg bizonyos szük­ségleteket, gondokat országos fórumok elé tárni, segítséget kérve megoldásukhoz. Tenni kell ezt azért is, mert csak így juthat kifejezésre a felelősség, amelyet a politika képviseleté­ben megyénk fejlődéséért vi­selünk, és amely felelősséggel az itt élő embereknek tarto­zunk. Hogyan értékelhető tehát a munka, amelyet itt Baranyában 1980 óta folytatunk? A pártbi­zottság az írásos jelentésében erre azt a választ adja: pár­tunk XII. kongresszusa és a megyei értekezlet határozatai­nak megvalósítása — az adott körülmények figyelembevételé­vel — eredményesen folyt. Me­gyénk sokoldalúan fejlődött, a párt előtt álló alapvető és lé­nyeges politikai feladatokat megoldottuk. Megállapította, hogy a me­gyei szintű és szélesebben a megyében folyó munkával elő­mozdítottuk belső viszonyaink értékeinek megőrzését, gyara­pítását. A párt vezető szerepe érvényesül. Kifejeződik a biza­lom pártunk és politikája iránt. A megyei pártbizottság tevé­kenységét, a politika helyi kép­viseletét és végrehajtását je­lentősebb feszültség nem ter­helte és nem terheli. Politikai rendszerünk megyei intézmé­nyei, az állami, társadalmi szervek tekintélyes szervezetek, rendeltetés szerint és összessé- oéfcen eredményesen dolgoz­nak, élvezik az emberek és tag­ságuk bizalmát. A szocialista demokrácia fejlesztésében, a politikai, társadalmi, gazdasági irányítás korszerűsítésében a meayében is előbbre iutottunk. Baranyában törvényes rend van, a közállapotok rendezet­tek. A termelésben, az egész­ségügyben, az oktatásban, a kultúra területén dolgozó em­berek közérzete kielégítő. Dön­tő többségük munkájának ér­telmét látva, felelősen gondol­kodva, aktívan vesz részt a na­pi feladatok megoldásában, a politika alakításában. Hangu­latukat, magatartásukat a bi­zakodás, most nagy fokú vára­kozás, egészséges türelmetlen­ség és tenni akarás jellemzi, kifejezésre juttatva a béke megőrzésében és a szocializ­mus eredményes építésében való érdekeltségüket. Mindezek a megtett út poli­tikai eredményeihez, politikai értékeihez, vívmányainkhoz tar­toznak, nagyon fontosak. Ugyanis: szövetségi politikánk a társadalmi közmegegyezés, a béke és a szocializmus igen­lése jegyében kötődött és erő­södött. Napjainkban, amikor sokaknál a figyelem túlzottan és egyoldalúan az anyagiakra, javaik szaporítására, egziszten­ciális problémákra irányul, nem árt emlékeztetni, hogv az anya­gi-szellemi boldoguláshoz, a teljesebb élethez a közösségi magatartáson, a szocializmus vállalásán, a politikai rendszer kiegyensúlyozott fejlődésén, ér­te való munkálkodáson át — ezért átmenetileg, ha szükséges még áldozatot is hozva — ve­zet az igazi út. Ebben és ezek­ben kell kifejeződni igazi ér­dekazonosságnak. Mindamellett azt is tudni kell, vannak sokan akiknek igazi, valós anyagi aondjaik vannak. A mögöttünk lévő évek — még napjaink is — a terhek miatt igénybe vet­ték és veszik az emberek tü­relmét. Amennyi ebből raj­tunk és a hazai feltételeken múlik, azon változtatni kell. Ereznünk kell, hogy az embe­rek most mór nagyon sok kér­désben — jogosan — nem magyarázatokat, hanem irány­mutatást, intézkedést, cselek­vést és változást várnak. Ennek kell megfelelni mindenütt. Az sem nézhető tétlenül, hogy egyesek büntetlenül a za­varosban halásszanak, ügyes­kedéssel, törvényeket, szabályo­kat kijátszva halmozzanak fel anyagi javakat. Ez mélyen sér­ti a munkájukat becsületesen végző és a tisztességes módon élők igazságérzetét. Árnyaltabb a kép Beszámolónkban arról írunk, — hívta fel a figyelmet az elő­adó —, hogy Baranya gazdasá­ga differenciáltan fejlődött, a teljesítmények és az eredmé­nyek népgazdasági áganként, de azon belül is eltérően ala­kultak. Valóban így van. Amíg az ipari, építőipari termelés összességében csökkent, a me­zőgazdasági, az élelmiszer-, a fagazdasági termelés emelke­dett. A mai gazdaság minőségé­ben, színvonalában más, ösz- szességében verseny- és export­képesebb, mint 1980-ban volt. Iparvállalataink közül jó néhány országos összehasonlításban és a szocialista munkaversenyben is megállta helyét — sőt győz­tes lett, kiváló címet kapott. Mezőgazdaságunk nem egysze­rűen eredményesen, hanem helytálló az a minősítés is, hogy sikeresen fejlődött. El kell is­merni azoknak a kollektíváknak a munkáját, akik valóban ked­vezőtlen — alapvetően tőlük fügqetlen — nehéz körülmé­nyek között dolgoztak és igye­keztek a maximálisát nyújta­ni. Ide kell sorolni a bányásza­tot, egy sor iparvállalatot, a szállítást, közlekedést és meg kell említeni a kereskedelem helytállását is. A kép, amelyet rajzolhatunk nem egyszínű, árnyaltabb és az említett mérlegnek van egy másik oldala. Az 1980-as párt- értekezlet előterjesztése, felszó­lalói közül a bányászküldöttek olyan problémákról is szóltak, amelyekben azóta sem jutot­tunk érdemben előbbre. Ezek: a bányászat presztízsének, tár­sadalmi megbecsülésének nö­velése, a bányavállalatok gaz­dálkodási feltételeinek rende­zése, a bányászat kiemelt bére­zésének megvalósítása, a ked­vezmények visszaállítása és kü­lönösen a rehabilitáció ésszerű, humánus megoldása. Ezekben a kérdésekben a megyei párt- bizottság álláspontja most is támogató. Szólni kell arról, hogy nem elsősorban saját munkánk gyengesége miatt — de attól azért nem elválaszthatóan —, a pályakezdő fiatalok több ál­talános gondjának, mint a be­illeszkedés, a bérezés, a lakás­hoz jutás, és a nyugdíjasok bi­zonyos problémái megoldásá­ban sem jutottunk előbbre. Ez valóban gyengíti a fiatalok ki­látásait és rontja az idősebb emberek közérzetét. De mind­ezek ellenére sem hihetünk az olyan véleményeknek, amelyek szerint a fiataloknak és az idő­sebb nemzedéknek ma csak gondjaik vannak! Azzal sem érthetünk egyet, hogy a fiata­loknak sehol és soha sincs a társadalomépítő és saját mun­kájában sikerélménye, hogy nem kötődnek semmihez, csak beilleszkedési értékzavarokkal küzdenek. Szembe kell szállni az olyan nézetekkel is, amelyek szerint a nyugdíjasok csak ter­het jelentenek a társadalom számára, és hogy helyzetük ki­látástalan. Éppen rendszerünk vívmánya, hogy ahnyi állampol­gára élvezhet nyugdíjat, több­ségének a nyugdíj létbiztonsá­got, kielégítő anyagi hátteret jelent. Nagyobb önállósággal A dolgok alakulása mint tud­juk, tapasztaljuk — mutatott ró Lukács János — általában nem választható el a párton belüli helyzettől. A gyakorlatban ki­próbált elvünk, történelmi ta­pasztalatunk: a párt eszmei- politikai-cselekvési és szerve­zeti egysége nélkül nem érhet­jük el céljainkat, így szerepün­ket sem tölthetjük be. A párt­ban nálunk Baranyában is alapvetően rend van, egysé­günk is lényegében megvan, azonban e fórumon is megem­lítjük; azért ez az egység ese­tenként csorbát is szenved. A gond elsősorban abban jelent­kezik, hogy különbözőképpen értelmezzük megfogalmazott céljainkat, a döntéseket; külö­nösen személyes szerepünket a végrehajtásban, politikánk, eszménk képviseletében, védel­mében. Egyre több kérdésben hatá­rozhatunk önállóan. A jó dön­tés csak a viták, a vélemények összevetése során alakulhat ki. Nem kissebbítve a politika, az országos irányítás döntő szere­pét, nagyon komolyan kell ven­nünk, hogy dolgunk, sorsunk alakulása rajtunk is múlik, tő­lünk is függ, jobban mint bár­mikor ezelőtt. Igen nagy jelentőségűnek tart­juk azt a széles körű munkaver- seny-mozgalmat — hangsúlyoz­ta az előadó —, amely hazánk felszabadulásának 40. évfordu­lója és a kogresszus tiszteleté­re a megyében is kibontako­zott. Az a tény, hogy a dolgo­zók mintegy 80 százaléka vala­milyen módon csatlakozott a mozgalomhoz, újból jelzi, hogy a vállalatoknál, szövetkezetek­nél é; intézményeknél dolgozó emberek többsége azonosul céljainkkal, alkotó szándékkal segíti azok megvalósítását. A munkaverseny-mozgalom bázi­sai, motorjai most is a szocia­lista, briqádok, amelyek úttörői, mozgósító és példamutató sze­repet töltenek be a munkában, a közösségi életben. Kezdemé­nyező készségükre, odaadó munkájukra mindig lehet szá­mítani a qazdasági feladatok megoldásában, de akkor is, amikor a gyermek-, vagy okta­tási intézményeknek van szük­ségük dolgos kezekre, ha a vá­ros, falu szépítése, környeze­tünk kulturáltabbá tétele igé­nyel társadalmi segítséqet. Er­ről a fórumról is üdvözöljük a munkaverseny-mozgalom részt vevőit, köszönetünket és elisme­résünket fejezzük ki az eddig elért eredményekért. Arra biz­tatjuk valamennyiüket, hogy az eddigi lendülettel segítsék to­vábbi fejlődésünk meqalaoozá- sát, feladataink végrehajtását. Gyorsabb előrehaladást! A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusát elő­készítő rendezvénysorozat a pártértekezlettel befejeződik a megyében. Hisszük, hogy ered­ményes munkának értünk a vé­gére. A kommunisták tanács­kozásai elősegítették a pórt ve­zető szerepének érvényesülését, tömegkapcsolataik javítását, hozzájárultak a pártegység erő­sítéséhez, a pártdemokrácia fejlesztéséhez. A párttagság megnyilvánulásaira mindvégig a nyílt, őszinte, kritikus hang­nem és fokozott politikai érzé­kenység volt jellemző. A pártta­gokkal folytatott egyéni beszél­getések, a pártcsoportülések, a beszámoló és vezetőségválasz­tó tagavűlések, a pártértekez­letek jelentős politikai akció­nak bizonyultak. Módot adtak a párttagok személyes munká­jának, a DÓrtszervezetek ötéves tevékenységének értékelésére, a konqresszusi irányelvek sok­oldalú vitájára. A párttagság érzi a felelősségét, vállalja a magasabb követelményeket és kész a Dárt előtt álló feladatok végrehajtására. A Központi Bizottság konq­resszusi irányelveit tárgyaló pártfórumokat a szervezettség, pártszerűséq, kritikus légkör és a korábbiaknál erőteljesebb politikai aktivitás, sokszor szen- vedélyesséq jellemezte. A viták összességében azt igazolták, hogy a párttaqsáq döntő több­sége azonosul a megtett útról alkotott véleménnyel, nagyra béesüli a XII. kongresszus ha­tározatának megvalósulását. Helyeslik pártunk politikai irányvonalának megerősítését. Kifejezték, hogy gyorsabb elő­rehaladást tartanak, szükséges­nek az élet minden területén, és egyetért az irányelvek ilyen javaslataival. A gazdaság- és életszínvo­nalpolitikával összefüggésben az emberek, az elért eredmé­nyek elismerése, az irányelvek­ben megfogalmazott programok igenlése mellett érzékelhető ja­vulást várnak az életkörülmé­nyek és az életszínvonal terü­letén. Jobb és szervezettebb munkával a főmunkaidőben szerzett jövedelmekből akar­nak boldogulni. Marxista vá­laszokat, szocialista megoldá­sokat várnak a politikai, gaz­dasági, a társadalmi, az ideo- Jógiai és a kulturális élet na­pirenden lévő kérdéseire és fel­adataira. Befejezésül a megyei pártbi­zottság első titkára arról szólt, hogy pártunk hazánk felszaba­dulása 40. évében tartja a XIII. kongresszusát. A közeli dátu­mok közötti kapcsolat mély po­litikai tartalma abban van, hogy a negyven év nagyszerű eredményei annak a pártnak a nevéhez fűződnek, amelynek vezetésével történelmileg rövid idő alatt nagy mély­ségből indulva új országot te­remtettünk, amelyben népünk ma szabadon, viszonylagos jó­létben és békében él. A negy­ven évvel ezelőtti eseményekre gondolva tisztelettel adózunk mindazoknak, akik az ellenfor­radalmi rendszer felszámolásá­nak, hazánk felszabadításának és az új társadalom megterem­tésének történelmi feladatát magukra vállalták. E helyről is köszöntjük a munkásmozgalom régi harcosait, megyénk 45-ös párttagjait, akik hittek a dol­gozó nép erejében, hittek az újjászületésben, a szocialista jövőben. Köszöntjük megyénk párttagságát és ahogy eqyik jelszavunk kifejezi: köszöntjük a negyven év alkotóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom