Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-04 / 61. szám
1985. március 4., hétfő Dunántúlt napló 3 Jó légkörű vita a megyei pártértekezleten Cselekvő részvétel a politika megvalósításában Megfelelő megbecsülést a bányamunkának! A beszámoló vitájában az első felszólaló Bischot Antal, csapatvezető vájár, a Mecseki Szénbányák Kossuth Bányaüzemének küldötte volt. örömmel állapította meg, hogy megyénk az elmúlt néhány év nehezebb gazdasági feltételei ellenére is jelentősen fejlődött, majd a Mecseki Szénbányák eredményeiről szólt. Utalva az idei hidegebb tél által teremtett helyzetre, hangsúlyozta, hogy a biztonságos energiaellátás érdekében feltétlenül szükséges a szénbányászat helyzetének javítása. Szólt a Mecseki Szénbányáknál megkezdődött fejlesztésekről, a már üzemben lévő, illetve tervezett gépek és berendezések jelentőségéről, amelyeknél korszerűsödni fog és nagyobb termelékenységet hoz majd a bányamunka. A jelenlegi helyzetben azonban ■a bányászoknak jobbára nehéz fizikai munkával kell helytállniuk, aggasztó a létszám- hiány, a dolgozók szakmai ösz- szetétele és egészségi állapota, a gazdasági szabályozók pedig nincsenek tekintettel a szénbányászat sajátosságaira. A jövő bányásztársadalma számára kiemelkedően fontosnak jelölte meg, hogy a bányamunka kapjon a nehézségének megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést. A bányászok nem kiváltságokat kérnek — mondotta —, hanem olyan feltételeket, amelyek biztosítják ennek az egész embert igénylő munkának eredményes végzését. Harmatos József mohácsi küldött, a mohácsi Új Barázda Tsz elnöke elsősorban a megye, ezen belül is Mohács és környékének kiemelkedő mezőgazda- sági eredményeiről szólt. Mohács és térségeinek szocialista mezőgazdasági üzemei a megye ossz termőterületének 26 százalékát, az össztermés 37 százalékát és az összes nyereség 51 százalékát produkálták. A felszabadulási és kongresszusi munkaverseny- mozgalom kiemelkedő eredményeket hozott, ez jó alapot biztosít az 1985-ös feladatok elvégzéséhez, sőt a VII. ötéves tervciklus célkitűzéseinek majdani megvalósításához is. A jövő feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a minőség követelményét kell előtérbe állítani a gazdálkodásban, tovább kell folytatni a. tartalék feltárását, javítani a vezetés színvonalát, a termelési együttműködések eredményességét, a kutatómunka hatékonyságát, a nagyobb önállóságból fakadó vállalkozási kedv bátorságát és biztonságát. Horváth Lajos Jó évjáratok Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke felszólalásában megállapította, hogy a tanácsi munka egymást váltó szakaszai közül — még e zordabb időszakban is — „jó évjáratokat" hozott az elmúlt öt esztendő. Baranyában a tanácsok politikai súlya, társadalmi sodrása észrevehetően erősbö- dött, és ez már nemcsak a régi erények csiszolását, hanem új minőség kialakulását sejteti. A tanácsi szervek nemcsak klasszikus feladatokat, a politika végrehajtását szervezték elfogadhatóan, hanem a pártirányítástól jelentős szerepet kaptak és vállaltak a politika megyei adaptálásában is. Az utóbbi években már nem ment ritkaságszámba az, hogy a lakosságot érintő fontosabb ügyekben lakóbizottsági, városkörzeti vagy üzemi tanácskozásokon, avagy falugyűléseken ütköztették meg az elképzeléseket. Töretlen buzgalommal kell ezeket a vélemény- cseréket folytatni, mert általuk lesz a lakosság része és felelős alakítója a tanácsi döntéseknek — mondotta a megyei tanács elnöke. Egyben azt is megállapította, hogy a kívántnál lassabban fejlődött a helyi, főként a községi tanácsok önállósága és a központi akaratot közvetítő megyei irányítás is a szükségesnél kevesebb segítséget adott a helyi tanácsok munkájához. A teendők közül kiemelte, hogy a soron következő választásokon megfelelő fonó csta g j e lö I teket á 11 ítsa n a k, mert a képviseleti munka politikai súlyát, társadalmi presztízsét itt és ebben kell megalapozni. Városon és falun egyaránt a társadalmi közélet olyan demokratikus színterévé kell változtatni a tanácstestületeket, ahol nemcsak szabad, de kívánt is a közösségért emelt szó, ahol gazdaként dönt a képviselet. „Eljött az ideje annak, amikor egy megye politikáját nemcsak a városi, de a falusi élet minősége is rangsorolja, és a falusi viszonyok felértékelődése az aprófalvas Baranyában megannyi teendőt állít elénk” — hangsúlyozta a megyei tanács elnöke. Kezdenek beérni a településfejlesztés korábbi elképzelései, lényegében kialakult a településhálózat baranyai rendszere és karaktere, előreláthatólaq a jövőben településfejlesztési politikánk nem szorul gyökeres változásokra. Ki kell lépnünk viszont a településkultúra elmaradt sáncai közül. Horváth Lajos ezt követően a lakosság életkörülményeiről, ellátottságáról szólt és megállapította, hogy az áruellátás megyénkben évek óta ha nem is zavarmentes, de viszonylag kiegyensúlyozott. Az ellátást elsősorban az aprófalvakban, városi peremkerületeken kell javítani. A lakáshelyzetről szólva megállapította, hogy felerősödött az önerőből való lakás- építési készség és a helyi tanácsók siettek is ehhez a feltételeket megteremteni. A tennivalók között kiemelte, hogy nemcsak a fiatalok és nagy- családosok lakáshoz jutási esélyeit kell gyorsan javítani, hanem a bányászokét is. Arra is fel kell készülni, hogy később az alacsony jövedelmű töredékcsaládoknál is megoldódjon a lakáshelyzet. Végezetül a Baranya megyei Tanács elnöke a tanácsi munka szükséges továbbhaladásának kulcskérdéseként minősítette, hogy a községek mihamarabb alkalmassá legyenek rendeltetésüknek megfelelni, növekvő feladataikat ellátni. „Vallom, hoqy a tanács nemcsak tevé- kenyséqi forma, hanem maga is elkötelezettség. Nemcsak a párt oolit'fkájához való kötődés, de a hozzá való tartozást is kifejezi. így lesz ez a jövőben is! A megyei pártirányítás ezután is számíthat a tanácsokra, amelyek a politika következetes végrehajtói lesznek az eljövendő években is" — mondotta felszólalása befejezéseként Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke. Kovács Jó- zselné, a Szigetvári Cipőgyár dolgozója, a pártélet néhány égető kérdését tette szóvá. Mint mondotta, a beszámolóból és saját tapasztalataiból is tudja, menynyire fontos és jelentőséggel bíró a pártépítő munka, annak összes elemeivel. Nem elegendő az, ha pártunk politikájával való egyetértést nem követi aktív cselekvő részvétel a napi munkában. Szóvá tette, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a leendő párttagok nevelésére — különösen a fiatalokkal való foglalkozásra kell koncentrálni —, figyelni ikell gondjaik, problémáik megoldására. Úgy vélte, hogy ma még nem megfelelő a fiatalok körében kifejtett politikai nevelőmunka, bár vannak bizonyos eredmények, céltudatosabb, átgondoltabb, következetesebb végrehajtást kíván pártunk XII. kongresszusának ide vonatkozó határozata. Dohoczky Antal, a MEZŐGÉP Vállalat siklósi gyáregységének villanyszerelő csoportvezetője, pártunk nemzetiségi politikájának helyi megvalósulásáról szólt. Kiemelte, hogy lakóhelyének, Siklósnak térségében a szövetségi politika részeként eredményesen valósul meg a nemzetiségiek partnerszerepe, a különböző párt- és állami testületekben való részvétele. Gyakoriak a nemzetiségi rendezvények, emelkedett a területen a nemzetiségi nyelvoktatásban részt vevő tanulók száma. Tapasztalta, hogy a nemzetiségeink becsülettel végzik munkájukat, kölcsönös tisztelettel dolgoznak együtt a magyar lakossággal, amelyben kifejezésre jut a hazához való érzelmi kötődés is. Teszik ezt úgy, hogy közben az anyanyelv és a kultúra megőrzése, használata tovább bővül, őrzik népművészeti, építészeti hagyományaikat. Szentirányi József Nem élünk gondok nélkül A pártér- tekezlet vitája* a szünet után dr. Dányi Pál elnökletével folytatódott Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottsága első titkára felszóla- lalásával. — Ma két hete, ugyanezen a helyen Pécs közel 13 000 kommunistájának küldöttei tanácskoztak a város elmúlt ötesztendős fejlődését számba véve, meghatározva a következő tervciklus feladatait. Az tapasztaltuk, hogy egyetértve a párt politikájával, várják e politika megerősítését a XIII. kongresszustól. Számos felelősség- teljes hozzászólás nyomán azonban az is kiderült, hogy nem élünk gondok nélkül, különösen az ár- és bérkérdésekben akadtak bíráló megjegyzések, sokan szóvá tették a főmunkaidőben végzett munka becsületének csökkenését. Mindenesetre jó volt tapasztalni, hogy e bíráló hangvétellel együtt cselekvőén részt kívánnak venni határozataink végrehajtásában, jövőt építő munkánkban. — Pécs város fejlődésének kérdését — mondotta Szentirányi József — állandóan napirenden tartva meg kell jegyeznünk, hogy városunk regionális központ, tudatosan vállalnia kell az ebből eredő mindennemű kötelezettségét. Ehhez azonban szűkösek financiális lehetőségeink, ugyanis a központi költségvetésből az állandó lakónépesség száma alapján kapjuk a forintokat. Ezek a forintok azonban nincsenek arányban a regionális szerepkörből adódó feladatokkal, s így egyre növekvő feszültségekkel számolunk, különösen a lakásépítés terén akadtak gondjaink, s az elmúlt öt év alatt nem javíthattuk a helyzetünket, sőt éppen a tűréshatárhoz érkeztünk. Arra volna szükség, ha a központi szervek ebbéli gondjainkat megértenék — s nem más települések rovására —, de a jelenleginél több feljesztési alapot biztosítanának megyeszékhelyünknek. . <— ma Dobai Gyu- láné, a Carbon Könnyűipari Vállalat művezetője arról a napi munkáról szólt, melynek nyomán a vállalat megtalálta helyét és szerepét a könnyűiparban: olyan termékeket tudott előállítani, amellyel tisztes nyereséget ért el. Sikerült nemzetközi piacokon felvenni a versenyt a konkurrenciával, sikerült világszínvonalon termelni. Mi kellett ehhez? Felismerni a mai gazdasági élet gondjai közepette is a járható utat, meg kellett értetni a vállalat minden dolgozójával a fokozottabb munkatempó vállalásának szükségességét is. Meggyőző erővel, ha tetszik, napi apró tettekkel mutattak példát a Carbon kommunistái, arra sarkallva, hogy nem azt kell nézni, miként nem, hanem azt, hogy miként lehet többet, jobbat, minőségében és mennyiségében is piacképes árut termelni. Ebben rejlik a Carbon sikere. Dr. Enyedi György, a Magyar Tudományos Akadémia Dél-dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója, felszólalásában elsőként arról szólt, hogy az a regionális tudományos központ munkájával igyekszik minél több segítséget nyújtani a Baranya megyei terület- és településfejlesztési politika megalapozásához. A továbbiakban két kiegészítéssel kapcsolódott a beszámolóhoz. A magyar tudomány jelenlegi helyzetét elemezve hangsúlyozta, hogy Pécsett is mindinkább szükséges, hogy a tudományos munka nagyobb hangsúlyt kapjon a gazdasági életben. Második kiegészítésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmunk olyan fejlettségi szintre^ ért, amikor egyes osztályok mellett olyan rétegek alakultak ki, amelyeknek életmódja, igényei eltérhetnek az egyes osztályok életmódjától, igényeitől, céljaitól, és ezeket a természetes különbözőségeket fokozottabban figyelembe kell venni a társadalompolitika alakításakor. Hagenthurn József szakvezető- vájár, a Mecseki Érc- bányászati Vállalat lll-as üzemének küldötte, felszólalásában elsőként arról szólt, hogy a bányamunkában bevezetett új technika állandó fejlődést kíván a dolgozóktól. Egyben megállapította, hogy a fiatalok hajlandók és alkalmasak is az új szakmai követelmények elsajátítására. Nemcsak a Mecseki Ércbányászati Vállalat, hanem az egész baranyai bányászat helyzetét elemezve kitért a fiatal bányászok lakásgondjaira,' illetve azokra a kezdeményezésekre, akciókra, formákra, melyekkel a MÉV és a Mecseki Szénbányák együttműködve próbálja megkönnyíteni a fiatalok lakáshoz jutását. A bányászat jövője szempontjából feltétlenül szükségesnek ítélte, hogy javítsanak a szakmunkás- és főleg a felsőfokú szakmai képzés helyzetén, mivel a jelentős bányászattal rendelkező Baranya megyében az ilyen irányú és szintű képzés megoldatlan. Beszéde végén a bányász- szakma társadalmi presztízsének csökkenéséről szólt, annak helyreállítását sürgette. Neubauer József, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkára felszólalásában a szak- szervezeti munka néhány kérdéséről, a tagok körében szerzett tapasztalatokról, észrevételekről szólt. A szakszervezetek érdekvédelmi és érdek- képviseleti szerepével kapcsolatban aláhúzta, hogy részt vesznek a párt politikájának alakításában, formálásában és végrehajtásában egyaránt. Politikailag elkötelezettek. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak a reálpolitikát kell képviselniük, mert csak ez szolgálja hosszabb távon a bérből és fizetésből élők törekvéseit, az igazi érdekvédelmet. A szakszervezetek az elmúlt években jobban igazították munkájukat a változó körülményekhez és helyzethez, bátrabban éltek jelző szerepükkel, aktívabban vettek részt a gazdasági építő munkában, a helyi döntések előkészítésében és megvalósításában. A munkájukban előtérbe került annak a szemléletnek az erősítése, hogy gazdasági nehézségeink megoldását, az életszínvonalunk megőrzését, javítását, a reálbérek1 csökkenésének megállítását csak a társadalmi munka hatékonyságának növelésével, a gazdaságosság fokozásával, a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek mind szélesebb körben történő kibontakoztatásával lehet biztosítani. A kongresszusi irányelvek vitája során több helyütt is megfogalmazódott az, hogy ma nincs kellő rangja és becsülete a főmunkaidőben végzett munkának. Úgy véljük, hogy ezen elsősorban a munkahelyeken lehet és kell változtatni, jobban meg kell követelni a zavartalan munka feltételeinek biztosítását, a jobb anyag- és alkatrészellátást, az ütemesebb munkavégzést és az anyagi megbecsülést is. Szakítanunk kell végre azzal a gyakorlattal, hogy egyformán díjazzuk a középszerű és a jó munkát — mondotta az SZMT vezető titkára, majd beszéde további részében az ismét örvendetesen fellendülőben lévő szocialista brigádmozgalom eredményeiről, politikai súlyáról, a szocialista brigádok közéleti és közösségi szerepéről szólt. A korábbi felszólalásokra is utalva megállapította, hogy nagyon sok mindent kell még tenni annak érdekében, hogy visszaállítsuk a munka társadalmi rangját, a jól dolgozók megbecsülését és anyagi elis- mecését. Ide tartozó kérdésnek minősítette azt is, hogy együttesen az eddiginél is többet kell tenni a fiatalok lakáshelyzetének javítása érdekében. A (Folytatás a 4. oldalon)
