Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-27 / 84. szám
1935. március 27., szerda Dunántúli napló 5 Bizakodás és lenniakarás A Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése Lukács János elvtárs felszólalása Balloi László, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. Mint mondta: a bizottság megállapította, hogy a küldöttek megválasztására a Szervezeti Szabályzat előírásainak, illetve a Központi Bizottság határozatának megfelelően, demokratikusan és titkosan került sor. A Központi Bizottság határozata értelmében a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok pártértekezletein minden ezer párttag után egy-egy küldöttet választottak, összesen 888-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elvtársat közvetlenül választottak meg küldöttnek a kongresszusra. A küldöttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Pártunk XIII. kongresszusán tehát összesen 1016 elvtárs tagja a küldöttcsoportoknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van távol. A kongresszus határozatképes. A pártértekezleteken olyan párttagokat választottak küldöttnek, akik munkaterületükön és társadalmi tevékenységükben kiemelkedő eredményeket értek el. A kongresszust előkészítő taggyűléseken és pártértekezleteken párttagságunk nyílt, őszinte légkörben, alkotóan vitatta meg a kongresszusi irányelveket. A jelenlevők jól ismerik a párttagság és a pár- tonkívüli dolgozók véleményét pártunk politikájáról, munkájáról. Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyugdíjasok és a tanulóifjúság képviselői. A munkásosztályhoz és a parasztsághoz tartozók aránya eredeti foglalkozását tekintve 63.8 százalék, jelenlegi foglalkozásuk alapján pedig 30,7 százalék. Közöttük nagy számban vannak jelen szocialista brigádvezetők és brigádtagok. A párt- és a társadalmi szervek függetlenített apparátusában dolgozók aránya 23,1 százalék; államigazgatási, gazdasági és intézményi vezetők 24.9 százalék; értelmiségi munkakörben dolgozik 8,4 százalék; alkalmazott 0,4 százalék; a fegyveres erők és testületek tagja 3,3 százalék; tanuló 1,3 százalék; egy küldött önálló kisiparos. A nyugdíjasok aránya 7,8 százalék. A küldöttek eredeti és jelenlegi foglalkozása tükrözi azt a korszakos változást, amelyet a szocializmus megteremtése és építése jelent népünknek. Az állami és a politikai végzettség is kifejezi a végbement jelentős fejlődést. Felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezik 47,9 százalék. Felsőfokú állami iskolai végzettsége van 63,5 százalékuknak, középfokú végzettsége pedig 33,6 százaléknak. A küldöttek közel 10 százaléka szerzett tudományos fokozatot, közülük 9 a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A küldöttcsoportok tagjainak 27,5 százaléka nő, 72,5 százaléka férfi. Az életkorokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kongresszuson jelen vannak szocialista társadalmi rendszerünk megalapításában résztvevő harcosok, továbbá azok, akik az elmúlt 40 év során alkotó módon vettek részt az építőmunkában, a párt derékhadát képviselő korosztály és a kommunisták fiatal nemzedékének képviselői. Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntőm mindannyiunk nevében a kongresz- szus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elvtársat, aki magyar internacionalistaként vett részt a szovjet hatalom védelmében, aki egyik alapító tagja volt Endrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos aratósztrájk és kubikos mozgalom szervezője volt a Viharsarokban. Engedjék meg, hogy üdvözöljem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszöntöttünk párttagsága 75. évfordulója alkalmából. Külön köszöntőm a legfiatalabb küldöttünket is, a 21 éves Paksi Zoltánná elvtársnőt, Fejér megye küldöttét, a Sárbogárd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozóját,' aki 1983-tól tagja kommunista közösségünknek. A küldöttcsoportok tagjai között a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közülük öten 21 évesek —; 21 százalékuk 31 —40; 25,6 százalékuk 41—50; 27,4 százalékuk 51—60 közötti életkorú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek aránya 10,2 százalék. A pártban eltöltött éveket tekintve 57 elvtárs még a fel- szabadulás előtt kötötte össze életét a mozgalommal. A fel- szabadulás után közvetlenül, 1944—45-ben 61 -en lettek párttagok. Őket párttagságuk 40. évfordulója alkalmából külön is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntőm. A küldöttcsoportok tagjai közül 183 elvtárs 1946—1956; 611 elvtárs 1957—1979 között; 104 elvtárs pedig a XII, kongresz- szus óta lett párttag. Állami vagy társadalmi szervtől 765 elvtárs kapott kitüntetést. A Mandátumvizsgáló Bizottság mély meggyőződése, hogy párttagságunk jelenlevő képviselői tapasztalataik, és társaik véleményének birtokában felelősséggel és megalapozottan tudják értékelni a beszámolási időszakban véqzett munkát és helyesen fogják meghatározni soronkövetkező feladatainkat. A Mandátumvizsgáló Bizottság valamennyi tagja nevében megköszönöm, hogy megtiszteltek bennünket e feladat elvégzésével és kérem a kongresz- szust, hogy jelentésünket fogadja el. A kongresszus egyhangúlag elfoaadta a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentését. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Mint szerte az országban, Baranyában is, nagy figyelem és várakozás kíséri kongresz- szusunkat. Az emberek várják válaszainkat, állásfoglalásunkat a szocialista építőmunka sok fontos kérdésében és további programjában. Közös felelősségünk, hogy ennek megfeleljünk. Hozzászólásomban a közhangulatról, politikánknak az embereket érintő hatásairól, és az ezzel összefüggő pártmunkáról kívánok szólni. Főként a megyei pártértekezlet tanulságaira támaszkodom, ahová minden korábbinál határozottabban és őszintébben jutott el párttagságunk és a szélesebb közvélemény politikai üzenete. Egészséges a közszellem A megyei pártértekezleten azt a fontos tapasztalatot szűrhettük le, hogy a XII. kongresz- szus határozatainak megvalósítása eredményes volt, megyénk sokoldalúan fejlődött, a napirenden lévő alapvető és lényeges politikai feladatokat, maradó tennivalók mellett is, megoldottuk. Ötéves munkánk politikai eredményeihez sorolhattuk belső viszonyaink olyan értékeinek megőrzését, gyarapítását, mint a párt vezető szerepének érvényesülése, a politika iránti bizalom, a megye politikai-állami -tá rsada Imi szerveinek rendeltetésszerű és eredményes munkája, a közállapotok rendezettsége, és a mindjobban szélesedő demokratizmus. Becsülhető állapotnak tartjuk, hogy minden nehézség és néhol a panaszkodás ellenére jó a hangulat, egészséges a közszellem. Az emberek többsége látja munkájának értelmét, felelősen gondolkodik, részt vesz politikánk alakításában, szívósan dolgozik, tanul, éli mindennapi életét. Kik formálják a közhangulatot? Alapvetően azok, akik az eredmények létrehozói és a gondok viselői. Nekik joguk, felelősségük és jussuk van ehhez. Az nem jó, ha esetenként azok viszik a prímet, kik a köz ürügyén saját, önös érdekeikért emelnek szót. Valljuk be, tőlünk is függ, hogy az ilyen hangok mekkora teret kapnak. Mi Baranyában azt tudjuk elmondani, hogy többnemzetiségű lakosságunk hangulatát, magatartását a bizakodás és a tenniakarás egyaránt jellemzi. Nap mint nap érzékeljük, hogy a fiatalok és az idősebbek, a fizikai és szellemi dolgozók sokféle módon kifejezésre juttatják érdekeltségüket a béke megőrzésében és a szocializmus eredményes építésében. A megyei politikai viszonyok jellemzőjeként mondható, hogy szövetségi politikánk a társadalmi közmegegyezés, amely a béke és a szocializmus igenlése jegyében kötődött, él, működik és fontos szerepe van az alapvetően jó politikai közérzetben. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy gondok, problémák és feszültségek nélkül élünk, vagy éppen ne lennének komoly feladataink a közgondolkodás alakításában. Ellenkezőleg: pártértekezletünk azt is megállapította, hogy az adott körülmények között többet is tehettünk volna, számos nehézség — nem kívánatos jelenség — saját munkánk gyengeségeire vezethető vissza.' Napjainkban például, amikor sokaknál a figyelem túlzottan és egyoldalúan az anyagiakra, javaik szaporítására, egzisztenciális kérdésekre irányul, nem árt emlékeztetni, a figyelmet felhívni, hogy az anyagi-szellemi boldoguláshoz, a teljesebb élethez a közösségi magatartáson, a szocializmus vállalásán, érte való munkálkodáson át - ha szükséges, még áldozatokat is hozva — vezet az igazi út. Nyilván nem elegendő, hogy csak erre emlékeztessünk, a politikai befolyásolást a meggyőzés eszközével, nem utolsósorban példamuto-' tással kell segíteni, hogy az emberek így gondolkodjanak. Így cselekedjenek. Mindemellett tudjuk, sokon vannak, akik valós anyagi gondokkal küszködnek, önhibájukon kívül kerültek nehéz anyagi-szociális viszonyok közé. Számukra a mögöttük lévő évek - mi több napjaink is - komoly teherpróbát jelentenek. Ismert gondjainkkal, bajainkkal összefüggésben azért meg szeretném jegyezni, hogy azok is sokan vannak, a dolgok alakulásáért felelősök is, akik energiájukat változatlanul az ismert helyzetek újabb és újabb feltárására, bemutatására, a nehézségek túlhangsúlyozására, nem ritkán sokkolásra fordítják. Nem hiszem, hogy az egyébként valóban nehéz körülmények ilyen módon való kezelése előbbre visz. Az is rontja pozíciónkat, amikor indokolatlanul sokszor hivatkozunk a tőlünk lényegében független tényezőkre. Több mint 10 éve mondjuk, hogy a megromlott nemzetközi viszonyok, a kedvezőtlen külgazdasági helyzet gondokat okoznak. Ez nem is tagadható. De keveset beszélünk, főleg a végrehajtás területén, az igazi gondról, arról, hogy mi ezekhez a körülményekhez nem tudunk még kellően igazodni. Véleményem szerint nekünk elsősorban ezen, illetve szemléletünkben kell változtatni és a tettekig eljutni. A beszámoló és az irányelveket tárgyaló párttaggyűlés egyik lényeges mondanivalója volt, hogy a kétségtelen eredmények mellett létező megoldásra érett ügyekben az emberek már nem további magyarázatokat, hivatkozásokat, hanem iránymutatóst, intézkedést, cselekvést és érezhető változást várnak. Ebben meghatározó szerepe a politikának van. De végül is csak közös fellépéssel juthatunk előbbre olyan régóta hangoztatott kérdésekben, mint például: az állampolgári, a munka-, a termelési fegyelem és a minőség javítása, a munkaidőalap védelme, az igazságosabb elosztás, a főmunkaidő, egyáltalában a munka becsületének helyreállítása. A bányászok gondjai Megoldásra érett kérdésnek tartom én is a bányászat és a bányászok helyzetét. Baranyában az ipari foglalkoztatottak több mint 30 százaléka szénás uránbányász. Jól ismerjük helytállásukat, de gondjaikai is. A mostanj állapotok sokáig nem tarthatók fenn, márcsak azért sem, mert egyrészt a tervezeti intézkedések régóta napirenden vannak, másrészt sem a termelés feltételei, sem pedig a bányászok anyagi, szociális- és munkakörülményei nincsenek arányban a velük szemben támasztat; követelményekkel. Biztatónak tartom és támogetom Lázár elvtársnak a bányászokkal kapcsolatos szavait. Nem várunk mindent másoktól Kedves Elvtársak! A megyei politikai hangulatra érthetően kedvező hatással volt, hogy a szocialista épitőmunka több területén jelentős eredményeket értünk el. Többek között a 30 000 dolgozót foglalkoztató mezőgazdaságunk minden idők legjobb négy évét tudja maga mögött. A gabonatermelés négy év alatt 37 százalékkal nőtt. A múlt évben 1 096 000 tonna gabonatermést takarítottunk be. A hústermelés 23 százalékkal nőtt, elérte a 103 000 tonnát. Az említett négy évben a termelőszövetkezetek 60, az állami gazdaságok 40 százalékkal növelték nyereségüket, és szépen emelkedett a mezőgazdasági dolgozók keresete. Nőtt a megye exportja, de ebben az élelmiszeriparé az érdem, ahol a növekedés 50 százalékos volt. Az életkörülmények javításában is sikerült előbbre jutnunk. A tervezettnél több lakás épül, bővül az alapellátás o kereskedelemben, ez egészségügyben és az oktatás területén. Bizonyos eredményeket mutat településpolitikánk is. Bár a népességszám a megyében csökkent, mégis az intézkedések hatására már 55 községünkben emelkedik a lélekszám. örvendetes, hogy a lakóhelyváltozás irányát ma már nemcsak a városba költözés jelenti. Különösen értékelhető ez a folyamat, ha hozzáteszem, hocy aprófalvas megyénkben 296 a települések száma. Az említett területeken sem vagyunk azonban tennivalók híján, hiszen a mezőgazdaságban is, a magas átlaq mögött naqy a szóródás színvonalban, hozamokban, eredményekben. A jó ütemű lakásépítés ellenére, lakáshiány van nálunk is. A példák, az eredmények arra is utalnak, hogy nem várunk mindent felülről és másoktól. Ha a különböző területeken kezdeményező, küzdőképes, a nehezebb körülményeket vállaló emberek vannak, ha a vezetők, a mozgalmi szervek feladatuk magaslatán állnak, akkor az eredmények sem maradnak el. Ilyen helyeken a dolgozók magukénak érzik a sikereket és becsülik azokat. Sok tapasztalat mondatja velünk: értelmes helyi munka, helyi ráhatás, összefogás nélkül nem alakulhat ki jó közérzet, kötődés. Enélkül politikánk támogatása formális, a bizalom gyökér nélküli. Vcgyis a jó emberi közérzet a munkahely és o lakóhely légkörére alapozva építkezik. Ezért érdemel ez munkánkban nagyobb figyelmet. Saját tevékenységünkkel ösz- szefüggésben önkritikusan kell szólnom arról is, hogy a pályakezdő fiatalok olyan gondjainak megoldásában, mint a beilleszkedés, bérezés, lakáshoz jutás, a nyugdíjasok társadalmi megbecsülésében, tapasztalataik hasznosításában, átörökítésében mi sem jutottunk lényegesen előbbre. Ez valóban rontja a fiatalok kilátásait, és az idősebbek közérzetét. Mindezek ellenére sem fogadhatjuk el azonban az olyan széles körben hangoztatott véleményeket, amelyek szerint a fiatal és az idősebb nemzedéknek ma csak gondjai vadnak. Nem érthetünk egyet az olyan nézetekkel, hogy a fiataloknak sehol és soha nincs sikerélményük a társadalomépitő munkában, hogy nem kötődnek semmihez, hogy csak beilleszkedési és értékzovarokkal küzdenek. Ez nagyon téves, egyoldalú ér. káros beállítása a valóságnak. Sajnálom, hogy az ilyen képletet eléggé általánosként ábrázolja és állítja elénk az irodalom és a művészet. Jó lenne ezen is változtatni. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársok! Az előttünk álló feladatok szükségessé teszik a párt vezető szerepének erősítését. Nekünk, baranyai kommunistáknak is az a tapasztalatunk, hogy politikánk érvényre juttatása nagymértékben függ a döntések végrehajtásának szervezésétől, ellenőrzésétől. Ezért mindenekelőtt c párton belül kell kritikusan szembenézni saját gyakorlatunkkal, megtalálni azokat a módszereket a megyei, a városi, a helyi pártszerveknél, cmelyekkel eszmei-politikai befolyásuk erősödhet, és amelyek eltol munkánk eredményesebb lehet. Vita folyik arról napjainkban is, milyen legyen a pártirányítás. Konkrét, vagy általános, di- rek: vagy közvetett? Természetesen szükséges, hogy ezt rendszeresen vizsgáljuk, azonban az is fontos, hogy jussunk ir mindig valamire, és a vita ne a tetteket helyettesítse. Any- nyi bizonyos, hogy a helyi pártszervek szerepe és felelőssége megnőtt, önállóbban kell dolgozniuk, mert a társadalmi- gazdasági irányítás demokratizálása révén egyre több kérdésben helyben kell dönteni. Ezt a folycmaíot pedig az irányító szerveknek is segíteniük kell. A programunkat képező olyan nagy és szinte sorskérdésekben, mint a gazdasági növekedés intenzív jellegének előmozdításában, o műszaki-tudományos haladás gyorsításában, a vezetés színvonalának növelésében a helyi pártszervek mellett változatlanul megvannak a sürgető feladatai — s lényegében az eszközei is — a városi és a megyei pártbizottságoknak. Azután nem feledkezhetünk meg az olyan napi feladatokról sem, mint például jelenleg a hosszú tél okozta károk, termelési kiesések helyre- állítása. pótlása. Ezekben és hasonló ügyekben sem várhatunk egymásra. Különösen arra nem, hogy mindent felülről írjanak elő. A téllel kapcsolatban jegyzem meg: arra persze vigyáznunk kell, hogy olyant ne írjunk a rovására, amiben nem a tél a hibás! Tenni kell tehát a dolgunkat. És hogy ne mások helyett dolgozzunk, a pártban is olyan vezetőkre van szükség, okik tudnak élni az önállósággal, helyesen értelmezik szerepüket, a feladatokat nemcsak vállalják, hanem képesek is a határozatok végrehajtását biztosítani. Én hiszem, hogy a tisztújítás során ilyen elvtá'- scink kaptak döntő többségben bizalmat. Kedves Elvtársak! A dokumentumokat élfogcdom, Kádár és Gyenej elvtársak szóbeli kiegészítőjével egyetértek. A határozati javcslatban vázolt programot olyannak tartom, c mellyel elnyerhetjük népünk egyetértését és támogatását. Feladatunk lesz, hogy ezért dolgozzunk. Kádár János találkozott a szovjet küldöttséggel. A képen: Ruszakov, Romanov, a tolmács és Kádár János
