Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-27 / 84. szám

u Dunántúli napló 1985. március 27., szerda Aczél György: Továbbhaladásunk feltétele az elmélet alkoté alkalmazása (Folytatás a 3. oldalról) Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Afganisztán, Nicara­gua, Kambodzsa és Laosz -, amely kizsákmányoló és el­nyomó rendszerek alatt síny­lődött, a szocialista forradal­mak eredményeként a szoci­alista fejlődés útjára lépett, gyarapítva ezáltal a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalmat. A nemzetközi imperializmus — miután a gyarmatok fel­bomlása és a társadalmi for­radalmak eredményeképpen elvesztette kizsákmányolásá­nak, vezető szerepének és be­folyásának forrásait -, hiába­való erőfeszítéseit látva haj­lamos arra, hogy még agresz- szívabb és veszélyesebb fegy­verkezési politikát folytasson. Hiábavaló törekvésének célja, hogy megakadályozza a tár­sadalmi, forradalmi mozgalom előretörését. A nemzetközi im­perializmus fokozta felforgató tevékenységét Afrika, Ázsia és Latin-Amerika azon országai ellen, amelyek a szocialista fejlődés útját választották és azért harcolnak, hogy az igazi nemzeti szabadság és demokrá­cia alapján teremtsenek új életet. — Afrikában a szárazság miatt emberek millióit veszé­lyezteti éhínség, amely jelen­leg a kontinens 24 országát érinti. Az én hazámban, Etió­piában, több mint 7 millió embert sújt az ország törté­nelmének legtragikusabb aszá­lya. Teszfaje Dinka ezután be­számolt arról a küzdelemről, amelyet az új típusú leninista párt, az 1984 szeptemberé­ben megalakított Etióp Dol­gozók Pártja létrehozásáért folytattak, hangsúlyozva, hogy az etióp forradalom, a nép széles rétegei hatalmas győ­zelmeket arattak. — Az etióp forradalmárok az egész dolgozó néppel együtt nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végrehajt­sák a párt alakuló kongresz- szusának határozatait, és a történelmi alapokmányokban (Folytatás a 2. oldalról) termelői árak öt év alatt — az 1985. évi emelkedést is fi­gyelembe véve — 31—32 szá­zalékkal, a fogyasztói árak pe­dig mintegy 38 százalékkal nő­nek, egyidejűleg az átlagkere­setek több mint 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatásokat ennek ellenére nem sikerült jelentősen csök­kenteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az árak alakulása a gaz­dálkodásban gyökerezik. A jö­vőben sem mondhatunk le a helyes árarányok kialakításáról, a termelői és a fogyasztói árak együttmozgásáról, valamint az indokolatlan fogyasztói ártá­mogatások leépítéséről. Az ár­funkció erősítését a gazdaság- irányítás eszközrendszerével, a piaci viszonyok tudatos fejlesz­tésével kell segíteni. Arra törekszünk, hogy az ár­színvonal-emelkedéseket érzé­kelhetően, mintegy öt száza­lékra mérsékeljük, ezért megfe­lelő inflációellenes program ki­dolgozását tartjuk szükséges­nek. Az áremelkedés mérséklé­se fokozatosan érhető el. A kö­vetkező években sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiár-emelések- re — ezen belül központi ár­emelésekre kerüljön sor. A he­lyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedé­se társadalmilag elviselhető mértékű legyen. — Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk to­vábbfejlesztéséről szólott. Arra törekszünk — mondot­ta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gaz­daság főszereplői és minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vál­lefektetett elveket. Elsőrendű feladat, hogy létrehozzuk az Etióp Népi Demokratikus Köz­társaságot és végrehajtsuk a 10 éves gazdasági és társada­lomfejlesztési tervet, amelynek célja, hogy lerakjuk a szoci­alista gazdaság felépítésének anyagi és technikai alapjait. Az etiópiai forradalom a har­cos marxista-leninista párt megalakításával újabb, meg­határozó győzelmet aratott, és meghiúsította az imperialisták álmát, hogy etióp földön visz- szaállítsák a régi rendet. A nemzetközi imperializmus — abban a hitben, hogy az aszály okozta gondok Etiópiá­ban újra kedvező feltételeket teremtenek a felforgató pro­paganda felújításához — kiter­jedt propaganda-hadjáratot folytat országunk ellen és tá­mogatja az ellenforradalmi beavatkozást.- A világ kritikus történel­mi helyzetben van, ezért a vi­lágbéke fenntartása összehan­golt erőfeszítéseket igényel valamennyi haladó és béke­szerető embertől. E küzdelem­ben meghatározó a demokra­tikus és a békeszerető erők, a kommunista és munkáspártok szerepe. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa jelentősen hoz­zájárul e harchoz — hangsú­lyozta végezetül Teszfaje Dinka. Szűrös Mátyás bejelentette: eddig 78 külföldi párt- és moz­galom küldött üdvözletét az MSZMP XIII. kongresszusának. Táviratban köszöntötte a ta­nácskozást a küldöttséggel jelen lévő 43 kommunista párt, valamint további 35 kommunista, szocialista, nem­zeti demokratikus párt és fel­szabadító mozgalom; üzenetet küldött a kongresszushoz a kommunista pártok közös el­méleti folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége is. A jókívánságokért köszönetét mondva hangoztatta: az üd­vözleteket úgy tekintjük, mint a pártunk, a hazánk iránti megkülönböztetett figyelem, az internacionalizmus megnyilvá­nulását. lalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkáskollektívák érdekeltségé­nek erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratiz­mus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövő­ben tervezünk tenni. A gazdasági növekedés bel­ső és külső feltételeinek gyöke­res megváltozása az intenzív típusú növekedés előtérbe ke­rülése a többi szocialista or­szágban is napirendre tűzte a gazdasági mechanizmusok fej­lesztését. Ez a felismerés nem­csak a KGST felső szintű érte­kezletét jellemezte, ez nyilvá­nul meg abban is, hogy job­ban megértjük egymás gond­jait. Ha egyszerre többen me­rünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainknak, nemzeti sajátosságainknak és a szocialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelően fejlesztjük a népgazdasági ter­vezést, közgazdasági eszköz- rendszerünket, a tervkoordiná­ciót, gondolkodásmódunkat, ak­kor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsabban tudunk helyes irányba kibontakozást találni. A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a leg­utóbbi öt esztendőben is poli­tikai életünknek. Most is bo­nyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy ■ szeretnénk megol­dani, hogy a politikai, ideoló­giai szféra egésze támaszkod­hasson, erőt meríthessen, se­gítséget kapjon a gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kong­resszus határozataiból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kér­jük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását. Csatlakozom küldött-társa­imhoz, akik kifejezték egyet­értésüket a kongresszusi doku­mentumokkal. Kádár elvtórs és Gyenes elvtárs szóbeli ki­egészítéseivel — mondotta, majd így folytatta: — Az elmúlt években a szo­cialista építés fő területein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményez­tünk. Új, és legtöbbször jó megoldásokat találtunk. De té­vedtünk is. Mindez együtt bi­zonytalanságot, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párttagokat és pártonkívülie- ket. Megélénkültek a viták Megélénkültek az ideológiai, a kulturális viták, amelyek el­sősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdései­vel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen kevesebb szó esett magáról a kultúráról. A vitákban némelyek egy ko­rábban kialakult, már akkor is sokban téves szocializmus-ké­pet kérnek számon mai való­ságunkon, mások nemzeti fej­lődésünket féltik, hagyományos értékeket látnak veszélyben fo­rogni. Itt-ott hangosabbak let­tek a marxizmustól idegen né­zetek, amiben szerepe van a megélénkült burzsoá propa­gandának is. Vannak olyanok is — szerencsére számuk és be­folyásuk elenyésző —, akik lát­ván nehézségeinket, a közér­zet romlására játszanak, s az évtizedes munkával megszer­zett nemzeti közmegegyezést igyekeznek megbontani. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasz­taltuk, hogy némelyek partta­lan liberalizmust, mások túl­ságosan merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdalkozó „rend­csinálást" vagy korlátlan en­gedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási idő­szakban sem engedett egvik oldalnak sem. Továbbra is ki­tartunk amellett, hogy a szel­lemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele elméletünk igazsága, s ez megvan. Feltétele továbbhaladásunk­nak az elmélet alkotó alkal­mazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleinkkel. amiben elké­nyelmesedés is mutatkozik. Pe­dig egyidejűleg kell türelem­mel lennünk azokkal, akik a mai bonyolult világban őszin­tén keresik az előrevezető utat, és következetesen kell fellép­nünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szán­dékkal szemben. Ennek a kétfrontos politiká­nak szellemében hoztunk fon­tos, hosszú távra szóló határo­zatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitiká­ról, a közoktatásról, felsőokta­tásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk tovább­ra is - hangoztatta Aczél György. Iskoláink felelőssége Ezután az oktatásról szólva kiemelte: iskoláinknak na­gyobb figyelmet kell fordíta­niuk a szocialista szellemű kö­zösségi nevelésre, a világszem­lélet megalapozására. De a szocializmus értékeit nem le­het pusztán tananyagként ta­nítani. Az oktatási-nevelési in­tézményekben olyan légkörre van szükség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a társadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés összhangban van az iskolán kívüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de sokat te­het a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a család­ban öröklött hátrányok csök­kentéséért. De minden fiatal­nak tudnia kell, hogy maga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért, hogy miként él lehető­ségeivel. Iskolarendszerünkben to­vább kell javítani, bővíteni, fejleszteni a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvi okta­tásának feltételeit. A lenini ta­nítást követjük: a többség so­ha nem lehet elég figyelmes a kisebbséggel szemben. Ez alapvető szocialista nemzeti érdekünk. Ahhoz, hogy iskolá­ink megfeleljenek ezeknek a sokrétű, nehéz követelmények­nek, mindenekelőtt a pedagó­gusok munkájának kell társa­dalmi értékrendünkben sok­kal nagyobb súlyt kapnia. Kulturális politikánk eredményes — A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájának szerves része a kulturális politika, amely a párt szövetségi poli­tikáját is szolgálja. Ezt a mű­velődéspolitikát immár három évtizede fogalmaztuk meg, s azóta folytatjuk - hangsúlyoz­ta a továbbiakban Aczél György. — E politikát kezdettől a szo­cialista építés folytonosságá­nak vállalása, és a korábbi torzulásoktól, bűnöktől való el­határolódás jellemezte. Ez a politika a szellemi élet olyan fellendülését eredményezte, amely a kultúra minden ágá­ban kiemelkedő eredményeket hozott, hozzájárult népünk fel- emelkedéséhez, a politika stabilizálódásához, a nemzeti egység megteremtéséhez. Hazánk történelmében elő­ször valósult meg olyan egysé­ges kulturális értékrend, amely­ben találkozott a művészeti élet és a kulturális politika, a mérvadó kritika és az értő kö­zönség ítélete. Egyetlen jelen­tős művész sem kényszerült a szocialista hatalmat ellenezve alkotni, s minden jelentős mű eljutott a közönséghez. A ma­gyar történelemben - ahol a művészek ellenzékisége év­százados tradíció volt - pél­da nélküli, hogy a művészetek, az irodalom és a politikai ha­talom ilyen jó, vitázó egyetér­tésben, szövetségben dolgo­zott, alkotott. Új nemzedékek nőttek és nő­nek fel, új törekvések jelent­keznek, új eszmei problémák támadtak és támadnak, új vi­tákat kell lefolytatnunk. Fele­lősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújí­tani ezt a szövetséget a gene­rációk között és a generáció­kon belül egyaránt. A tudás hatalom. De hata­lom a művészet is, mert sze­repe semmi mással nem pótol­ható, s ez a szerep egyre nö­vekvő, ahogy egyre nő befo­gadó közönsége is. Ezzel a ha­talommal felelősséggel kell él­ni. A szocializmusnak szövetsé­gese a művészet, segítője fel­adatai megoldásában, értékei elterjesztésében. Az életszínvonalnak és az életkörülményeknek az elmúlt évtizedekben végbement gyö­keres átalakulása, az iskolá­zottság jelentős növekedése következtében népünk sokkal igényesebb lett, s nem utolsó sorban nőttek kulturális igé­nyei is. Ez talán a legnagyobb ered­ményünk, még akkor is. ha sokszor nehezen elégítjük ki a jogos igényeket. Ez gyakran indokolt elégedetlenséget, bí­rálatot vált ki. Bármennyi is a hiányosság munkánkban, bármilyen nehezeknek érezzük a körülményeket, ne feledjük és nem felejthetjük, hogy na­gyon sok óvni és őrizni való vívmányunk, eredményünk van. Őriznünk kell a rugalmassá­gunkat a szocializmus, a hu­manizmus jegyében fogant, íz­lések, stílusok sokkféleségében megnyilvánuló művészeti sza­badság iránt. Ugyanakkor őrizni és fokozni kell türelmet­lenségünket mindennel szem­ben, ami ember- és művészet­ellenes, óvni kell a tudomá­nyos kutatás szabadságát, szellemi életünk nyitottságát, vitáink elvszerűségét. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak so­sem vezetnek visszafelé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbetegségének nevezett dogmatikus szemlélethez, sem a nemzet sorsát a nemzetközi­ségtől elválasztó zsákutcához, sém a polgári demokrácia számunkra történelmileg túl­haladott illúziójához. Hadd említsek ezekkel kap­csolatban három, napjainkban különösen hangsúlyos vitakér­dést. Művészeti alkotások, tu­dományos munkák, visszaem­lékezések, közéleti megnyilat­kozások sora foglalkozik visz- szatérően az úgynevezett „öt­venes évek" értékelésével. Ez helyes, erre szükség van. Van­nak azonban, akik az ötvenes évek torzulásait, bűneit elítélve mindent megkérdőjeleznek, ami akkor történt, mindenkit pellengérre állítanak, aki ak­kor élt és tette a maga dol­gát. A történelmi igazságnak tartozunk azzal, hogy kimond­juk: amit a magyar munká­sok, parasztok, értelmiségiek, pártmunkások százezrei, mil­liói teremtettek akkoriban, ar­ra tisztelettel gondolunk ma is. Áldozatos munkájuk, erőfeszí­tésük eredményei jelenünkbe, jövőnkbe is beépültek. A folytonosság hangsúlyozá­sával együtt félreérthetetlenné kell tenni, ahogy tettük eddig is: a párt elutasította a moz­galmunkhoz méltatlan politi­kát. Védjük nemzeti értékeinket és érdekeinket Egyre több szó esik a nem­zet sorsáról, a nemzeti értékek és érdekek védelméről. A szo­cializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még le nem küzdött zavarait. Immár történelmi tény: né­pünk, nemzetünk jövője végér­vényesen a szocializmushoz kötődik. A dolgozó osztályok, a magyar nép nemzetté vált. Hazánk sorsa „a szocializmus állásától" függ. Pártunk a szocializmus építésének inter­nacionalista pártja, mely a nemzet fölemelkedésének programját képviseli. Szövet­séget keres 'és épít minden építő szándékú emberrel. A „mai magyarok” cselekvő ha- zafiságából fakadó bármeny­nyi okos tett nem lehet elég sok. De nacionalizmusból bár­milyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott kor­látolt, szűk látókörű, veszedel­mes válasz. Rendszerint indu­latokra, érzelmekre apellál, s ezért ideig-óráig népszerű le­het. S vannak, akik demagóg módon tudatosan építenek is erre. De korunk nacionalizmusa mindig keresztezi a nemzet, valamennyi nemzet igazi ér­dekeit. A nacionalizmus ártal­mas Magyarországon és min­denütt, bármilyen okból bárki folyamodjék is hozzá. Nacio­nalizmusra nem lehet nacio­nalizmussal válaszolni. Ebben van történelmi tapasztalatunk, ezért nem alkuszunk! A vita a pártdemokráciának is nélkülözhetetlen feltétele. A Magyar Szocialista Munkás­pártban a lenini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesülnie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen képviselni. Nehezebb időkben persze nehezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határoza­tokat. De a kommunista, aki kiáll a nép elé, nemcsak a tapson, hanem az elgondolko­zó, töprengő arcokon is mér­heti le szavainak érvényessé­gét. Pártunk cselekvési egysége érdekében továbbra is erősí­tenünk kell az eszmei egysé­get. Végezetül kijelentette: — Magyarországon sokak tradí­ciója volt az a gondolat — egészen 40 évvel ezelőttig —, amit Petőfi úgy fejezett ki, hogy „az élet az ő áldozatos munkájukért nem fog fizetni semmivel”. Most, ma az idő­sebb és középnemzedék is el­mondhatja. hogy a legnagyobb fizetséget kapta a sorstól: megérte hazánk felszabadulá­sát, kivehette részét az új tár­sadalmi rend megteremtéséből és ez feljogosítja arra a re­ményre, hogy a nemzedékek nehéz munkájával lerakott, megvédett alapokon az új nemzedékek egy még fejlet­tebb, korszerűbb, demokratiku- sab. kulturáltabb, minden em­bert méq magasabbra emelő szocialista Magyarországot fognak teremteni. Élénkebb gazdasági fejlődést!

Next

/
Oldalképek
Tartalom