Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-16 / 73. szám
Választ a változó feltételekre! Évente 180-200 állattenyésztőt várnak a baranyai mezőgazdasági nagyüzemek Szigetvári Cipőgyár ’85 Minőségi munka, megalapozott gazdálkodás A piacingadozást kalkulálni lehet és kell Jót fizetett szakma A pécsváradi új szakmunkásképző épülete mögött már épül az új szárny A gyár meásai különös gonddal ellenőrzik a cipők minőségét Önállósága éveinek — azaz a Minőségi Cipőgyártól való különválás óta eltelt idő — legnagyobb nyereségét érte el tavaly a Szigetvári Cipőgyár: 88 millió forintot. Nem látszott mindig úgy, hogy ez bejön. Legnagyobb tőkés partnerüknél, az amerikai International Leather Imports (ILI) cégnél őszei fizetési nehézségek merültek fel, de számos tárgyaláson végül is tisztázták nemcsak a régebbi szerződések teljesítésének (a bank által is garantált) feltételeit, hanem új üzleteket is kötöttek. Ennek megfelelően még 1984 utolsó napjaiban rekordgyorsasággal: alig másfél hónap alatt készült el mintegy tízezer pár cipő az ILI-nek Szigetváron, így most, március elején már ott tartanak, hogy százezer párat ki is szállítottak az erre az évre tőkés exportra lekötött félmillió pár lábbeliből. Mindez nem változtat azon, hogy a korábbihoz képest tavaly a gyár tőkés f exportja visszaesett, és ezt részben szocialista exporttal, részben hazai értékesítéssel kellett pótolni. A termékstruktúra átmeneti változása azonban nem okozott gondot. Elsősorban azért nem, mert a várt nyereséget meghozta, és azért sem, mert ezzel semmilyen minőségi követelmény nem változott: a szovjet vagy a hazai 'piacra pontosan olyan jó termék kell, mini a nyugatira. A mindhárom irányban megkülönböztetés nélküli teljesítményre egyébként tudatosan törekednek. Hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja a szovjet visszáru elhanyagolható mértéke (0,25 százalék) is. Gazdálkodásuk további javítása megköveteli azonban az egyharmados arányt a három nagy piac között, s erre az idei rendelésállomány meg is adja a lehetőséget.- Mit tűztek célul 1985-re? — Egymilió 700 ezer pár női cipő elkészítését — százezerrel többet, mint tavaly -, hétszázmillió forint értékben. A szabályozóváltozások, a fejlesztés, termelésbővítés belső tényezői, valmint — főként — a bőrárak emelkedése hatására nyereségük mintegy 20—30 százalékkal csökken. Lássuk az említett okokat kissé részletesebben ! A gyári munka szűk kereszt- metszete a felsőrészkészítés. Ezt saját üzemek létesítésével, tsz-üzemi kooperációkkal egyaránt igyekeznek bővíteni, de barcsi telepük jelentősebb létszámmal még csak ezután növelhető, a legújabb, szentlász- lói kooperációs partnertől pedig minden tekintetben megfelelő minőségű munka csak egy bizonyos idő múlva várható. Felsőrészt egyébként importálnak is — még tőkés partnertől vásárolni is megéri —, de kapacitásukat még így sem képesek olyan mértékben növelni, hogy a nyereség csökkentését ellensúlyozhatnák. Nagyrészt ez magyarázza, hogy az új bér- és keresetszabályozási formák közül a keresetnövekményeset választották, három év távlatában nem látják ugyanis biztosítottnak, hogy a béreket olyan mértékben emelhetnék, ami a ^magas béradót lehetővé, illetve indokolttá tenné. Felvevő piacban nincs tehát hiánya a Szigetvári Cipőgyárnak, sőt mindenütt többet kérnének a szokott, jó minőségű lábbelikből. Rövid és hosszú távon munkaerőgondjuk sincs, részben mert a viszonylag magas bérek vonzók (átlag: 4751 Ft), részben mert az utánpótlásról szisztematikusan - például beiskolázással, jól felszerelt tanműhelyekkel — gondoskodnak. Ha a most és a közeljövőben bekapcsolódó üzemek hozzák a minőséget, a kapacitás is bővíthető. A nyersanyagár emelkedésen, illetve a szocialista piacon ennek mértékében nem növelhető eladási áron kívül jóformán tehát csak egyetlen cipő szorít Szigetváron: a műszaki fejlesztés megoldatlansága. A nyereségcsökkenés miatt az erre fordítható pénz csökken, viszont a néhány évvel ezelőtt, még a Minőségi Cipőgyár építése alatt megvalósított fejlesztés feltehetően egyidőben avul el, megy tönkre. A gyár vezetőit, kollektíváját egyre jobban foglalkoztatja, hogyan tudják majd az esedékessé váló mintegy nyolcvan-százmilliós beruházást egy-két év alatt megoldani. Egyelőre - az i n téri r,vés Jel most biztatóan formálódó együttműködésben — /eas/ngelnek, azaz, főleg a felsőrészgyártást és az elhasználódott berendezések pótlását segítendő, gépbérleteket kötnek. Gondjaikra azonban - hosszú távon - ez nem megnyugtató megoldás. Varga J. Megemelt iskolai és társadalmi ösztöndíj, mégis csSkkena jelentkezők száma Hogy mi viszi állattenyésztőnek a gyereket? Legtöbbje azt mondja a beiskolázáskor: „Szeretem az állatokat." De ez a „szeretem” vaion elég egy életre? A felmérések szerint a végzett tanulók közül majd minden második elkallódik. — A baranyai mezőgazdasági üzemek évente 180—200 állattenyésztő szakmunkást várnának tőlünk - mondja Brez- niczki József, a pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. — Jelenleg a három tanfolyamon és a két szakon összesen 64 tanulónk van. Ha minden jól megv. szeptemberben összesen talán lesz 20 új elsősünk, ám szakonként leq- alább 25—25 kellene. Bő évtizede még 160—180 tanulónk volt a baromfi, a sertés- és a szarvasmarha-tenyésrtő sza- kca. — Mi váltja ki ezt a nagy idegenkedést? — Elsősorban a szülők döntése. Mert az állandó lekötöttség, az osztott műszak és a sok helyütt még létező nehéz fizikai munka miatt nincs presztízse a szakmának. Tekintélye nincs - viszont megfizetik. Keresni tehát lehet. Egy nemrég végzett leány azért ment el szalag mellé varrónőnek, mert a vőlegénye előtt szégyellte, hogy állattenyésztő. — És a pályán maradók büszkék a szakmájukra? „Szükség van a munkánkra. Nehéz, de szép szakma. Jól lehet vele keresni." - mondják. * — Azért is nehéz a kezdő állattenyésztő helyzete — mondja az igazgató —, mert amikor a gyerek munkába áll, többnyire magára marad. A mezőgazdasági üzemek többsége sem tesz meg mindent a fiatal szakmunkásokért, hogy azok jó| érezzék ott magúkot és ne csak náluk, hanem a szakmájukban is megmaradjanak. — Hogyan keltik lel a gyerekek érdeklődését a szakma iránt? — Mi magunk hiába is igyekszünk, megváltani nem tudjuk a világot. A mező- gazdasági üzemeken áll vagy bukik az egész, nekik kellene nagyobb figyelmet szentelniök az utánpótlásukra. A szülőkkel beszélgetve, az általános iskolákkal kialakított élő kapcsolattal a jelenleginél jobb eredményt lehetne elérni. Tehát többen választanák az állattenyésztő szakmát. — Mennyivel vonzóbbak az új ösztöndijak? — Mintegy ötven százalékkal. De, ha Baranyában hivatalosan is hiányszakmának minősítik az állattenyésztőt, akkor az ösztöndíj is 200 forinttal magasabb lesz. Itt az iskolában elsősök az I. félévben egységesen 210, a II. félévben már 50— 600, c másodikosok is 50— 600 és a harmadévesek 50- 1100 forint közötti ösztöndíjat kapnak tanulmányi eredményüktől, szorgalmuktól és magatartásuktól, valamint a gyakorlati munkájuktól függően. A másod- és harmadéveseink társadalmi ösztöndíjban is részesülhetnek. Jelenleg, sajnos, csak 15 tanulónk kap még pluszként úgy 250-600 forintot havonta, de ez az összeg akár ezer forint is lehet.- Miért csak ennyi a társadalmi ösztöndíjas?- Tapasztalatunk szerint a szülők nem szívesen kötik le előre a gyerekeiket, mert any- nyi időt kell aláírni az üzemnek, amennyi ideig az az ösztöndíjat fizeti. A tisztességesen tanuló és társadalmi ösztöndíjat is élvező másodéves 1200, míg a harmadéves 1700 forintot is kaphat havonta. S ha kollégista, a havi ellátásért — reggelivel és vacsorával — 150, az ebédekért 4 forintot fizet, tehát maxi- .mum havi 250 forintból kihozza a szállást, étkezést. De ha szabadul, akkor is jól megfizetik. * Az első két évben ugyanazt tanulják a gyerekek s csak a harmadik évben válik szét a szarvasmarha és sertéstenyésztő szak. Hogy jobban hasznosíthassák a fiatalok a tudást és a végzettségüket, azt a lehetőséget is fontolgatják, hogy a harmadik évben sem választják szét a szakokat, hisz mindkettőnél az alapok egyformák. Az idén végző 17 tanuló szarvasmcrhc-tenyésztőként szabadul, de megállják a helyüket a sertéstenyésztésben is.- Csak a gyerekek számára nem vonzó ez a két szakma?- A felnőtt oktatásban biztatóbb a helyzet, mert aki szak- képzettség nélkül végzi ezt a munkát, érdeke, hogy többet tudjon és még több pénzt keressen a szakképesítéssel. Jelenleg a tsz-ek szervezésében Kétújfolun és Hímesházán folyik betanított munkásképzés, Véménden huszonkét felnőtt készül a szakmunkásvizsgára. A pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet más szakmákra is képez fiatalokat, de a húsfeldolgozó, a baromfihúsfeldolgozó és a sörgyártó szakmákra sincs túljelentkezés, egyiknél se lehet válogatni a jelentkezők közül. A húsfeldolgozó szakma a legkeresettebb, évente félszáz gyereket iskoláznak be, de 80- 90 elsősnek kellene kezdenie, hogy a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak szakmunkása legyen. Néhány állami gazdasági, tsz- és áfész-vágóhíd is a pécsvára- diaktól várja a szakmai utánpótlást. A harmadévesek már teljesítménybérben dolgoznak. A 89 másod- és harmadéves tanulóból 70 társadalmi ösztöndíjas. Baromfihús-feldolgozónak évente 25 tanulót iskolázhatnak be, ennek ellenére a három évfolyamon jelenleg ösz- szesen 37 fiatal tanulja ezt a szakmát. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat az idén végzők több mint felének, tíz tanulónak fizet társadalmi ösztöndíjat. A budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet „leányiskolájaként" a pécsváradiak sörgyártó szakmunkást is képeznek a pécsi és a nagykanizsai sörgyárnak. Mindkét gyár évente 10-10 végzett szakmunkást fogadna, ám összesen csak huszonegyen tanulják a szakmát, és ősszel jelentkezés hiánya miatt nem is indíthatták az első évfolyamot. Idén ősztől a szentlőrinci intézményben megszűnik a sütőipari szakmunkásképzés és mindhárom évfolyam már a pécsváradi intézetben kezdi a tanévet. A vállalatok évente 25 szakmunkást kérnek az iskolától. Murányi László A szalag mellett készülnek a cipőtartozékok Läufer László felvételei Tökéletes zár - kulcs nélkül A pénzzel telt fáska és az akusztikus riasztóberendezés A fülbántóan vijjogó hang gyakran hallható Gyulán. Az Apor tér egyik épületében biztonsági riasztóberendezéseket szerelnek össze, próbálnak ki —, s ez utóbbi nem megy csendben. A Pécsi Pannónia ÁFÉSZ „Munkácsy" Ipari Szolgáltató Szakcsoportjának központja von itt. Vagyon- és személyvédelem — egyaránt fontos lakosságnak, vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek, magánosoknak. A fokozott biztonsági igényeket korszerűen kielégítik a Békés megyei városban működő szolgáltató szakcsoport saját fejlesztésű készülékei. Náluk a gondolat és a megvalósítás között csupán egy-két hónap telik el, s már piacképes is a termék. E nagyfokú alkalmazkodóképesség, rugalmasság a vezetők szemléletével, a magas szakmai képzettséggel, s a harminc év alatti átlagéletkorral magyarázható. A gyártmány- fejlesztéskor nemcsak az igényeket veszik figyelembe, hanem a jövőbeli anyagbeszerzési lehetőségeket, biztosítva egyben a készülékek minél tökéletesebb működését, valamint gondolnak a külső megformálásra is, egy festőművész- tanácsadó segítségével. Szerelőüzem nincs, a kiegészítő tevékenységet végző szakcsoporti tagok otthonukban forrasztják rá az alkatrészeket a sárisápi termelőszövetkezettel gyártatott nyomtatott áramkörökre. Bencsik Pál szakcsoporti elnök és Locskai Mihály üzem- ágvezető néhány termékükkel ismertet meg — közben a rögtönzött bemutatótól néha-néha hangos lesz Gyula e környéke. Lakások, hétvégi házak, garázsok, kisebb üzlethelyiségek védelmére az egycsatornás riasztókészülék alkalmas. Lakótelepi lakások bejárati ajtajára 3100 forintért szerelnek fel ilyen berendezést. A védelmet óhajtó lakó egyénileg is beszerezheti és felszerelheti a riasztót, 2200 forintért egység- csomagként árusítja a Ramovill Budapesten, vagy rendelhet közvetlenül a gyártótól is. Az elektronikus számkombinációs kódzár nemcsak lakások ajtajánál használható, hanem lépcsőházak bejárati kapujánál is. Csak a kódot ismerő juthat be a házba - kulcs nélkül. Az ajtónyitás lakásból is megtörténhet, így például a látogatóba érkező, számkombinációt nem ismerő vendéget a házigazda engedi be. Kifelé menet sem árt tudni a kódot: a besurranó, alibiszöveggel bekérezkedő betörő ugyanis bentragad! A zárat riasztóberendezéssel is ki lehet egészíteni. Pénz- és értékszállításra a szakcsoport két mérnöke kifejlesztett egy akusztikus riasztó- berendezéssel ellátott, speciális táskát, háromféle méretben. Ha netán valaki felkapja a földre tett táskát vagy például kiragadja a táskavivő kezéből - azonnal megszólal a vijjogó hang. Gyártani tudnák a táskát, szinte korlátlan mennyiségben, de nincs nagykereskedelmi megrendelésük, saját raktárra pedig nem termelhetnek. Áruházak, középületek, vállalatok vagyonvédelméhez különböző Többcsatornás riasztókat szerelnek f§l. Az akkumulátorról működtetett készülékek sokszoros védelmet biztosítanak az érzékelőkön keresztül. Gyártanak pénztároló kazettát (Gyula nevű), ehhez' kapcsolható ultrahangos érzékelő, mely körülbelül 20 négyzetméteres területen jelzi a mozgást. Zárt terek védelmére fejlesztették ki az infraérzéke- lőt - ez megakadályozza élő személy észrevétlen behatolását. Annak érdekében, hogy a rezsiköltségek csökkenjenek, a szakcsoport kirendeltséget hozott létre Debrecenben, Szegeden, Budapesten, Miskolcon és Pécsett. Itt veszik fel a megrendeléseket, kötnek szerződést az ügyfelekkel, s néhány fős műszerészgárdával végzik á helyszíni felméréseket, majd a legyártott riasztók felszerelését. A kirendeltségek léte egyben azt is biztosítja, hogy az ország minden részében azonos áron jut a megrendelő a készülékekhez. A Dél-Du- nántúlt ellátó pécsi kirendeltség a Bem utca 20. szám alatt található. L. Csépányi Katalin HÉTVÉGE 5.
