Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-11 / 40. szám
A Dunántúlt napló 1985. február 11., hétfr N icholas Schöffer, a Franciaországban élő, világhírű magyar művész nemcsak különleges, szabadtéri kompozícióját, a Mobilt hagyta szülővárosára, Kalocsára, hanem — újabban — egy kis apró dobozt — félig fényeffektusokkal dolgozó műalkotást, félig játékszert — is a városnak, pontosabban az ottani I. István Gimnáziumnak adományozott. A doboz, mely alig nagyobb egy önálló rádióhangszórónál, alapos fejtörést okoz most néhány magyar vállalatnak meg az Országos Oktatás- technikai Központnak, akiknek rövidesen el kell dönteniük: gyártsák-c Schöffer „varózsdo- bozát", s ha igen, kiknek, menynyit — és persze, mennyiért... Az első, francia változat ugyanis körülbelül tízezer forintba kerül ... Rögtön elárulom, miért érdemel ekkora figyelmet ez a masina — többek közt a Neumann János Számítógéptudományi Társaságét is, amely a fényorgonát — már csak a benne levő apró lámpákat működtető mikroprocesszor miatt is — úgymond, szárnyai alá vette. Azért, mert Kalocsán, használat közben kiderült, hogy a doboz kiváló taneszköz lehet — vagy játékszer, vagy mind a kettő ... A közönséges konnektorból egy szál vezetékkel működtethető masina — mint egy nemrég megtartott pesti ötletbörzén Dániel Gézáné tanárnő és Kerényi Istvánná óvónő elmondották — alkalmas arra, hogy vele az oktatásban bármit szemléltessenek, illetve arra, hogy opálüveg ernyőjére képeke; vetítsenek. A megfelelően előkészített, meg- ra'zolt képek — a mögöttük más-más ütemben felvillanó lámpák révén mozgást szimulálva — különösen az ovisok képzeletét ragadták meg (különben még eléggé szórt figyelmüket lekötve), de szívesen dolgoztak velük a gimnazisták is: ők a legkülönbözőbb, színes ábrákat festették a lemezekre, s a látnivalóhoz illő zenével ,,kísérték" a maguk gyártotta, végeérhetetlen montázssorokat.. . Nos, valószínűleg mindez nem győz meg mindenkit arról, hogy a kalocsai varázsdobozt — a gyerekek nevezték el így — az óvodai munkában vagy a művészeti nevelésben használni lehet — még kevésbé, hogy kell; ez utóbbi szónak a nevelésben amúgy sincs valami jó csengése ... Tény, hogy a kalocsaiak tettek valamit a hasznosításáért, hiszen Schöffertől mindössze azzal kapták meg: „találjanak ki vele valamit, hiszen a fény, a mozgás felcsigáz, ingerel..." — ám ők is tudják, hogy ez még nem minden. Dániel Istvánná a napokban tért haza Nizzából, ahol részt vett egy, az UNESCO által rendezett, a művészét! neveléssel foglalkozó nemzetközi konferencián. Tapasztalatairól így beszélt: — Nizzában is bemutattuk zenével kísért képsorainkat, amelyeket a szakmai közönség nagy tetszéssel fogadott. Nizzai gyerekek is bemutatták más irányú elképzeléseiket — egy másik, több változatot tudó dobozra. Az ipari, kereskedelmi tapogatózást mindez jó irányba vitte, de az elhatározásokhoz, döntésekhez még idő kell... Varga J. Lipton a sztár Keleti szamovárral készülő tea a pécsi Elefánt presszóban Kérek egy csésze teát! Hogyan temetkezünk? Ugye nehéz manapság még csak elképzelni is, hogy az emberiség történetének kezdetén a halottakat a hozzátartozók vagy a legyőzők megették? A halottkultusz megjelenése utáni évezredekben ez a szokás elfelejtődött, s lényegében kialakultak a mai temetkezési módok, azaz a hamvasztás, elföl- delés, sírkamrába helyezés. Manapság az elhunytak legnagyobb részét földbe temetik — sírba vagy sírboltba —, de egyre több halottat hamvasztanak. A temetéseknél megszűnt a korábbi osztályba sorolás —, furcsa is volt, hogy különböző kategóriák szerint temették a halottakat — most a temettető választja kj a kellékeket, ő dönti el, hogy 1300 vagy 10 000 forintos koporsó. 300 vagy 1800 forintos szemfedő legyen. Drága-e a temetés nálunk? Alapvetően ezt a koporsó és a szemfedő határozza meg, hisz például a sírhely Pécsett 1000 —1250 forint. A búcsúztatás költsége sem magas, s társadalmi temetéseknél szintén a temettető dönti el, hogy kér-e zenét, kórust. Sok kritika éri a búcsúztatókat, hogy szinte szabvány szerint mondják el a beszédet. Egyik oka talán az lehet, hogy nincsenek sokon ... Az utóbbi években egyre kevesebben vannak azok, akik úgy érzik. okkor tisztességes g temetés. ha mindenből a legdrágábbat rendelik meg a temetkezési, vállalatnál. Persze a költségeket alaposan megemeli, ha a hozzátartozók kriptába helyezik halottjukat, ennek ellenére szinte mindig több az igény, mint a hely. A temetkezési vállalat a helyet adja el, minden parcellánál az első sorokban. A háromszemélyes kriptahely ára 7500, a hatszemélyesé 7800, a kilencszemélyesé 9000 forint és ehhez jön méq a sírbolt megépítése 35—40 000 forintért, valamint a keret, fedlap, síremlék. Manapsáq naqvon ritka, hogy az elhunyttal valamilyen használati tárgyat, ékszert is eltemetnek. A hosszú .várakozási idő ellenére egyre több a hamvasztás. Majd két éve lehetőség van a hamvak hazavitelére, szétszórására, ez utóbbira azonban egyelőre csak a fővárosban, ahol erre a célra külön parcellát alakítottak ki. A hamvak hazavitelének engedélyezése furcsa eseteket is eredményez: a feleség az elhunyt férj hamvait tartalmazó urnát hozavitte. Az anyósa viszont beperelte azzal az indokkal, hogv ez sérti őt á kegyeleti jog gyakorlásában ... R. N. Ilyen hidegben nem árt a lélekmelegítő! Van, aki a kávéra, forralt borra esküszik, míg más kitart a forró tea mellett. Körbenéztünk Pécs vendéglátóegységeiben: hol, milyen aromával. ízesített teát kínálnak a vendégeknek. Kínálnak? Azt nem! Még csak nem is ajánlják a pirosra, kékre fagyott orrú, kezű vendégeknek a gyomormelegítőt. Pedig jó lenne! Mert például kevesen tudják azt, hogy az Elefánt kávézóban különleges ízű teák kaphatók. A sima, filteres Lip- tont a citrom mellett „megbo- londíthatják" szegfűszeggel, fahéjjal, triplisec-kel vagy rummal. Persze az ár is e szerint változik: 6 forintról 20,35 forintra is emelkedhet. Itt üqyelTudom: ha egy bűncselekmény tárgyalását követően immár jogerős ítélet jelenti az ügy lezárását, fölösleges a történtek felett morfondírozni. A tények számba lettek véve, mérlegre téve, kellően értékelve. Mégis, először a térképhez fordultam: Bosta, Szőke, Regenye, Szalánta, Szilvás, Görcsöny — alig néhány kilométer sugarú kör, néhol mezei utakkal összekötve. Aztán megnéztem: milyen nap is volt múlt év április 13-a. Borús, esős. A hold ugyan egész éjszaka az égbolton volt, de a felhők eltakarták fényét. Sötétek, sárosak voltak a mezei utak. Ezen a napon a lapunk utolsó oldalán egy riport címe ez volt: Villanó pengék. * L. T. a késével hadonászott. Fekete nyelű tőr volt, mindkét vádlott látta, L. T. azonban úgy nek a hangulatra is — orosz szamovárban forrázzák le a „te- ászacskókat”. Az Éva cukrászdában már kialakult a teás vendégkör. Van, ■aki a reggeli, más pedig az ötórai teáját fogyasztja a romantikusan berendezett üzletben. Ki a drágább — 7 forint — angol, ki az olcsóbb — 3,30 Ft — grúz teát issza a fehér porcelán csészékből. Múlt évben a Kolumbia cukrászda is megpróbálkozott tea- különlegességeket felszolgálni a vendégeinek. Kevés sikert arattak velük, mert idén már csak sima teát kapnak citromlével a melegségre vágyók. A patinás Nádorban még egy teát is sikk elfogyasztani. A vendég saját tetszése szerint édesíti, citromozza és forrázza véli, azon az éjszakán nem volt nála. Pedig kétszer is előkapta — milyen könnyen röppennek elő a kések a zsebekből! —, mígnem K. J. elvette tőle, eldobta. Valahol az országúton, Szalánta után. Az ügy nem ebben a faluban kezdődött. A dobsai, fiatalkorú O. F. inni vágyott. Agyagpadló- jú vályogviskóban, apai nagyanyja nevelésében nőtt fel. Mindössze két osztályát végezte el az általános iskolának, nem egészen beszámítható értelmi képességeiben. Délután elindult Szilvásba, onnan Szőkére, de az italbolt zárva volt. Elle a Lipton filtert 14 forintért. Csak akkor hervad el a hangulata kissé, ha épp Garzon-filtert talál az elé rakott tálcán. Akkor mit várhatna a Pannónia Hotel presszójában? Természetesen Garzon-filtert. Igaz, itt csak nyolc forintot számoltak fel érte. Bár mindkét helyen váltig bizonygatták az üzletvezetők, hogy a Garzon tea csak a reggelihez jár. Hogy kerül a délutáni vendégek asztalára? ... Ez a rövid séta azt bizonyította, hogy szinte mindenütt kapható tea. Az ár sehol nem azonos, és az ízek is mások. És persze sehol nem ajánlották a vendég figyelmébe ezt a kellemes, melegítő és frissítő italt. Kár, igazán kár. .. gyalogolt Szalántára, találkozott L. T.-val —, akkor O. már cimborájával, K.-val együtt volt —, valamin összevesztek, némi kis bunyó is kialakult, L. ekkor vette először elő kését. De leszerelték, mi több, ki is békült O.-val. Beültek — egészen záróráig — a Móricába. Sört ittak, vettek is hat üveggel, legyen mit hazafelé iszogatni. Ám a fizetéskor — mintegy 300 forint volt a számla — L. nem találta a pénzét. O. megelőlegezte, azzal, hogy L. majd visz- szaadja. Nekivágtak mindhárman gyalog az éjszakának. L. Szalánta A. E. A tárgyalóteremben A banditizmus Nem baj, ha olvashatatlan után hirtelen kapta magát, futásnak eredt. K. érte utol — megint előkerült L. zsebéből a villogó pengéjű kés —, visszaterelte, a tőrt eldobta, jól elverték L.-t, mi több, hogy újból meg ne szökhessen, O. a csuklójára csatolta a nadrágszíját, így vonszolták L.-t végig a sötét éjszakán, faluról falura, órákon át, közben állandóan ütötték, verték, rugdosták. Éjfél után értek Szőkére, ahol a halálosan rémült L. egy ismerősét zörgette fel: adjon pénzt, hogy kifizethesse O.-t, de az elzavarta őket. Szőkéből kiérve ismét verték áldozatukat, aki erősen vérzett már, egy útszéli pocsolyában megmosták az arcát, s továbbra is a szíjra fűzve vonszolták magukkal L.-t. Regényébe értek. A sötét, csendes faluban L. a földre feküdt, segítségért kiabált. Közben 0. és K. verte, rugdalta. A hangoskodásra kijött a házból L. nővére és férje, a két cimbora kereket oldott. L. eszméletét vesztette, súlyos sérüléseiből 28 nap alatt gyógyult fel. Az ügyet a Siklósi városi Bíróság tárgyalta. A vád: különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés -bűntette, személyi szabadság megsértésének vétsége. Az ítélet: O. F. halmazati büntetésül, mint társ- tettes kétévi szabadságvesztés, K. J. 3 évi szabadságvesztés. Fellebbeztek enyhítésért. A Baranya Megyei Bíróság az ítéletet helybenhagyta. Az indoklásból: „... a sértett által elszenvedett számtalan sérülésből megállapítható, hogy a vádlottak rendkívüli kegyetlenséggel bántak L.-lel, órákon keresztül ütlegelték, rugdosták ... A vádlottak eljárásában már a banditizmus jegyei találhatók ..." Mészáros Attila Nincsen pecsét pecsét nélkül A Meseautó c. film hivatalnoka,' Kabos Gyula, finoman, két ujjal érintette a papírhoz, ám előtte rálehelt, s csak minden második leütés előtt nyomta a festékes párnába. Ilyen spórolósan ma már talán senki nem stemplizik. Példát inkább Mark Twaih koldus-királyfijától vesznek, oki — rendeltetését nem ismerve — diótörésre használta a kincstári pecsétet. Az ilyen strapát csak a vasból készült postai dátumbélyegzők bírják, o vulka-nizálással előállított gumibetűk nem sokáiq huppognak a papíron. Lekopik a felirat, lehet újat csináltatni, Keller József bélyegzőkészítő kisiparos szigorúan leszögezi: — Magánszemélynek személyi igazolvány felmutatása nélkül csak akkor készítek, ha a nevén és lokcímén kívül más adatnak nem kell szerepelni rajta. Ha a foglalkozását vagy titulusát is fel óhajtja tüntetni, annak valódiságát hiteltérdemlően igazolnia kell! Komoly dolog ez kérem, sokszor még a pecsétkészíttetéshez is pecsét kell. Enél- kül ugyanis nem lehet újat rendelni. (Idekívánkozik egy kivonat a nem létező bélyegzőkatalógusból: a háromszögletűt meósok vagy áruátvevők, az oválisát szakszervezetek, könyvtárak, a hatszögletűt orvosok használják, a téglalap alakú fejbélyegzőként van nyilvántartva, míg a kör olakút — közepén o Magyar Népköztársaság címerével — csak állami szervek, intézmények nyomhatják a hivatalos okiratra.) — Ismerősöm csináltatott magának egy plecsnit, melyen a következő két betű szerepelt: K. J. Ezt minden személyes tulajdonában levő tárgyra rányomta. Azt jelentette: Lacikájé. Ez nem azt bizonyitja, hogy egyesek nem veszik komolyan a bélyegzőket? — Nézze, az a tapasztalatom, hogy hazánkban mindenki pecsételni akar. Nem is tartják igazi vezetőnek azt, akinek legalább egy stempli nincs a fiókjában. Egyes vállalatoknál rettentően szigorúan „megrágják", hogy ki használhatja, máshol a lehető leglezserebben kezelik. Egy idő után aztán ellenőrizhetetlenné válik, hogy kinél milyen bélyegző van, és akkor az összesét le kell cserélni. Ilyenkor a legokosabb, ha nem ugyanolyat csináltatnak, mint volt, mert ha azonos fazonú o régivel, ez visszaélésre adhat lehetőséget. — Egy statisztikai adat szerint Magyarországon minden tizedik ember rendelkezik valamilyen pecséttel, ön mennyit használ? — Legalább öt darabot és mindegyikre szükség van. Egyiken szerepel a kisiparos felirat, a másikon fel van tüntetve, hogy hány százalék adót tartalmaz az elkészített bélyegző ára, a harmadikon az áll, hogy hova utalják át a forgolmi adómat (január elsejétől ugyanis nem nekem kell befizetnem), van méq egy „fizetve" és egy utánvétes pecsétem is. — Volt idő, amikor egy okmányon az aláírás is eléq volt. Hja, akkor még nagyobb bizalommal voltak egymás iránt az emberek —• sóhajtozik a kisiparos. Ma már az elmosódott, ol- vashctatlan bélyegzőnek is nagyobb a hitele, mint egy aláírásnak. Stausz Csaba Játék? Taneszköz? A kalocsai varázsdoboz
