Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-11 / 40. szám
1985. február 11., hétfő Dunántúli napló 5 összhangban a természeti környezette! Pál Zoltán és a kőomlás z ousztriai Lindabrunn szobrászszimpozicnján töltött el hat hónapot az elmúlt évben Pál Zoltán pécsi szobrász. A Bécstől 25. Ba- dentől 10 kilométerre levő Lindabrunn hírét Mathias Hietz hozta el évekkel ezelőtt Baranyába. pontosabban a villányi művésztelepre, ahol a kőbánya környezetének kialakításában az ő elképzeléseit is érvényesítették. Hietz második alkalommal hívta meg Pál Zoltánt Lindabrunnba, ahol a természeti környezet alakításán művészi továbbformálását tűzték ki célul. Először egy kórház parkja készült el úgy, hogy o tervezéskor nemcsak az építész és a kerttervező jutott szóhoz, hanem meghallgatták a szobrászokat is. Amikor közösen elkészítették a park tervét, akkor léptek színre a kertészek és alakították ki az eltervezett térformákat. ültették el a növényeket. A környezettel összhangban készültek azután a szobrászi munkák. Lindabrunn polgármesterének annyira megtetszett ez a pork, hogy nagyobb lélegzetű programra is hajlandó volt áldozni. — A nagyhorsányi kőbányára emlékeztet a lindabrunni szim- pozion — mondja Pál Zoltán. — A művésztelep első periódusában voltaképp óriási szabadtéri műhelyként működött, ahol a szobrászok egymástól függetlenül készítették e| munkáikat. A következő generáció már magára a tájra figyelt, s ahhoz igazodva dolgozott. Ez nem könnyű dolog, hiszen ottlétem alatt is nagyon különböző emberek voltak Lindabrunnban, és vettek részt a Mathias Hietz áltol elképzelt közös munkában. Igen sokan jöttek Japánból, ott volt a cseh Peter Roller, akinek több szobra áll Villányban, valamint holland, amerikai, új- zélandi, NSZK-beli szobrászok, összesen tizennyolc ember. Úgy kellett hozzányúlnunk o meglévő környezethez, hogy némiképp begyógyítsuk ozokat a sebeket, amelyeket az ember ejtett a tájon. Lindabrunn egyébként nem valamiféle szabadtéri múzeum. Kommunikációs centrumnak nevezik, minden hét végén megtöltik a kirándulók, okik igen kellemesen érzik magukat ebben oz ember által is formált tájban. Pál Zoltán ebbe a környezetbe illeszkedő plosztikát készített el ottléte alatt, olyan szobrot, amely mintegy folytatja, kiegészíti a sziklák, a kőomlás aiakulotait. Ilyenképpen tervezi idei villányi munkáját is a kőbánya sziklafalán, és várja a jó időt, hiszen nincs műterme. Idén a gránitot akarja kipróbálni, mivel még nem dolgozott vele, és elkészíteni azokat az új munkákat, amelyekkel júliusban, a Stúdió Galériában szeretne jelentkezni. Arról beszélt, hogy jó volna, ha a mai lakótelepi környezet megformálásában is szóhoz juthatnának a képzőművészek. Ha eavütt gondolkodhatnának az építésszel és a kertmérnökkel. ilyesfajta elképzelések foglalkoztatják Pécsett a Fiatal Művészek Klubjának tog- joit. Hiszen az átlagember nem tud ellátogatni egy-egy szépen kialakított vagy megóvott vidékre, viszont lakóhelyének környezete mindennapi hangulatát ha tározza meg. Gállos Orsolya A fiú és a szőke Olimpikon szakácsok a Pannóniában Jó étvágyat! Vasárnap délben a klinikán asszony E zúttal nincs kép az íráshoz, pedig filmtéma fotó nélkül — furcsa. Dé a, szombaton este ismét bemutatott Fellini-mű, az Amarcord érintett jelenete ... szóval pikáns. így csupán szavakkal emlékeztetünk az élményre, amikor a fiúcskát a nagykeblű szőke hölgy .. . hát kissé bevezeti a szexuális életbe. Nem gyereknek való dolog látni, de a gyerekfantáziában — e korban, mint a filmbéli fiú — benne él az ilyesmi. Valóság és illem tehát megint egymás ellenében léteznek, s hogy ne álszeméremmel beszéljünk az Amarcordról, R. M. pszichológust kérdeztük meg:.- Mennyire törvényszerű a tízéves vagy alig nagyobb korban az ilyen élmény iránti fantázia? — Igen, az érdeklődés az effajta élmény iránt a korai kamaszkorban felfokozott - hangzott a válasz. - Még akkor is, ha az első élmény suta, vagy a filmbelihez hasonló női hústömeg esetleg undort vált kf a kamaszgyerekből. Meghatározhatja későbbi egész szexuális életvezetését. Vagy úgy, hogy elutasítja az életfolyamatában, vagy úgy, hogy ezt az első női modellt követi mindig, tudatosan, vagy tudat alatt. Például az első sikertelenség rejtett agressziót alapozhat meg benne. Vagy ha kellemetlen élményt nyújtott egy kamasz számára, akkor későbbi neurotikus folyamatok megindítója lehet. Döldessy Dénes Látogatók a 400 ágyas klinikán Vasárnap déli féltizenkettő: a pécsi 400-ágyas klinikán most kezdődik a látogatási idő, mindössze félórára. A betegek részben a kórtermek ágyain, részben a folyosók előterében várakoznak. Az orvosok és nővérek pedig — megértőén ugyan — de mindenesetre aggódva figyelik több tucatnyi látogató vonulását. Van mitől tar* taniuk. A beteg mindig elhagyatottnak érzi magát, ha nem találkozna hozzátartozóival, barátaival. Ez sem jó, mert nyughatatlanná válik, a feszült idegesség egyáltalán nem segíti elő gyógyulását. De a látogatási roham sem. A túlzó humorra vett képlet közismert: az ágyra telepedő, az ágyat körülvevő és vitatkozó, ételt kínáló és „szakmai tanácsokat" ajánló rokonság később már egymással társalog, a paplan alá szorított betegnek pedig fölmegy a láza és rosszul íesz. Mosolyogni való filmparódia? Sajnos, gyakran maga a valóság. A mama-feleség-nagymama főztje bizonyára konyhai remekmű, de esetleg méreg a hasnyálmirigyes, vagy epegörcsös betegnek. Márpedig most is hozzák a kocsonyás tálat, vagy a komplett ebédet tartalmazó skutellát, zsírpapírba csavart stifoldereket, kolbászokat és az elmaradhatatlan édességeket. „És a szesz?" ....... Szerencsére ritkán fordul elő, de hát nem lehet megmotozni minden látogatót, elvégre felnőtt emberek, akiknek tudniuk kell: alkoholt behozni szigorúan tilos. Éppen a beteg érdekében elsősorban!" — vélekednek az orvosok. A kórtermekben természetesen van ülőalkalmatosság, de többnyire kevés ahhoz, hogy minden látogatónak jusson. Leülnek hát az ágyak szélére, s ezzel az esetleges fertőzés kézenfekvő. Egy-két látogató érkezése egy beteghez még elviselhető, de sajnos, gyakori a csoportos látogatás, amely már a beteget is fárasztja, kimeríti a még oly rövid látogatási idő alatt is. Kísérleteznek már több hazai kórházban — például Siófokon— a mindennapi— délutáni — látogatási idő beveze- tésévej. Előnye az, hogy megoszlik a látogatók magas száma. De ez egyelőre kísérlet. Annyi biztos, hogy nehéz összhangba hozni a rokonság látogatási jogát a gyógyulásra váró betegek érdekével. A félóra gyorsan elröpül, kint már delet harangoznak, a látogatók elköszönnek és majd csak délután derül ki, hogy a betegre mennyire volt áldásos a rokoni viszontlátás? R. F. Négy napig rendkívüli gasztronómiai élményben lesz részük azoknak, akik felkeresik a pécsi Pannónia Szálló éttermét. -Higgyék el nem túlzó a rendkívüli jelző, hisz az ételeket ozok a szakácsművészek sütik, főzik, okik tavaly ősszel az NSZK-beli olimpiai bajnokságon a legjobbaknak bizonyultak 28 ország szokócsai közül. Az olimpiai csapat tagjainok tegnap késő délután nem sok időt hagytunk, hogy kifújják magukat, Pécsre érkezésük után rögvest mentek volna előkészülni a holnapi nopro, de előbb a DN munkatársaival beszélgettek. Mi a titka ennek a szép sikernek, kérdeztük a bajnokcsapat togjoitól, Tauzin Miklós szövetségi kapitánytól, Lukács István, Novák Ferenc, Varga Sándor Oscar-díjas mesterszakácsoktól és Nemeskövi Dénes mesterszakácstól. — Ebben az összeállításban ez a csapot már o harmadik olimpián vett részt, de ezenkívül is járják a világot, így minden ismeretet összegyűjtöttek ahhoz, hogy a nagyon magas nemzetközi mércének is megfeleljenek. S hogy ez így van, bizonyíték erre az olimpiai eredményen kívül az Oscar-díj, amit az USA szakácsszövetsége nagyon ritkán odományoz. A másik dolog, hogy felvértezve indultunk a versenyre, majd egy évig gyakoroltuk a benevezett 16 hidegtál és két fő étel — rákkal töltött fogas vincellérné módra, debreceni töltött kocso — elkészítését — mondja Tauzin Miklós. Novák Ferenc teszi hozzá, hogy a magyar konyhának nagy a becsülete a világban, elsősorban őzért, mert remek, oz íz- kultúrája. — Óriási tévedésben vagyunk, ha azt hisszük, hogy az a magyaros ami zsíros, erősen fűszerezett. Szerintem a*m°- gyor ételeket is meg lehet csinálni olyon harmóniában, hogy még az angolok tetszését is megnyerjék. Hogy ez így van, nekik is köszönhető. S hogy mitől lesz valaki e szakma (hivatás?) művésze? Szinte egyszerre válaszolnak: megszállottsággal, szeretettel. — Milyennek tartják étkezési kultúránkat? — Egyoldolúnak — mondja Lukács István. — Kevés az idő, az előkészítési lehetőség, s az igazság az, hogy a családban lassan nincs is kitől tanulni ... A Hungar Hotels pécsi önálló egységének hagyományos gasztronómiai rendezvényeihez kapcsolódik az olimpiai bajnok szakácsok bemutatkozása. Tihanyi Ferenc igozgató- helyettes mondja, céljuk az, hogy olyan ételkülönlegességekkel ismertessék meg vendégeiket, melyek oz egyre kevésbé dagadó pénztárcához igazodnak, fogyasztásuk azonban igazi élményt jelent. Mától, csütörtökig erről a legjobb magyar szakácsok gondoskodnak a Pannónia Szállóbon. ízelítőül néhány étel: mandulával töltött pulykamell, konyakos aszaltszilvával, burgonyapürével; hálós szűzsült csőben, sült karfiollal; töltött csuka csiki mártással . . . Roszprim Nándor Kisegítő árus az utcasarkon Esőben, hóban is kell a lap — Állj csak meg, Petyka! — szól egy kutyasétáltató fiatalember az ideges, rohanó daxlira. A földszintes kutya engedelmesen leblokkol ■a járdaszélen, a fiú zsebébe nyúl, s egy Vasárnapi Naplót kér. Pálinkás jóreggelt kíván Kazsóki Ignác újságárusnak egy másik vevő — nyilván régi ismerője —, rögtön a lap hátoldalát nézi: „A Baja megverte a PVSK-t, huhu- huhul..." — és megy tovább. Vele ellentétben egy idősebb hölgy azért vesz lapot, mert, mint mondja, vasárnap is tájékozódni kell ország-világ dolgairól. Egy úr a Székely Bertalan utca 31-ből kettőt visz, egyiket a szomszédjának. A Surányi úti szerződéses presszó még nem nyitott ki, de oda húsz VDN-t visznek: sokan kérik, egy hete még csak tíz fogyott... A nyugdíjas, de még igencsak fiatalos újságárussal a különben zárt bódé védelmébe húzódunk; minket semmi, de a lapkötegeket legalább egy műanyag zsák védi a tető alá kegyetlenül bevágó ónos esőtől. — Harmadik vasárnapja vagyok itt — mondja Kazsóki Ignác —; segítek a feleségemnek, aki lapkihordó, most az ötvenes körzetet járja: a Székesegyház fölötti városrészt. Hétkor már itt voltam, s ha a vevők úgy jönnek, mint eddig, fél tizre mindent eladok: ötven sportújságot, hatvan Vasárnapi Híreket és háromszázötven Vasárnapi Dunántúli Naplót. Három hete persze ennél kevesebbel kezdtem, de most, hogy megszokták, szépen jönnek — hiszen a legközelebbi árus lent van a Kórház térnél. — Hogy megéri-e? A posta sohasem volt bőkezű, de borravalóval együtt nem rossz nyugdíjkiegészítés ... A lapok árát mindenkinek pontosan megmondja. „Kettőhatvan lesz, kisfiam. Várjál, adok vissza .. ." V. J. A Pécsett vendégsiereplő szakács olimpiai bajnokcsapat tagjai (balról jobbra): Nemeskövi Dénes, Novak Ferenc, Tauzin Miklós, Lukács István, Varga Sándor (Fotó: Erb János)
