Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-14 / 43. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLII. évfolyam, 43. szám 1985. februái 14., csütörtök Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: A szociális gondoskodásról (6. oldal) A szerkesztőség postájából (6. oldal) Szóvá tettük (6. oldal) Zavartalan a hőszolgáltatás (5. oldal) A lig olvasunk, vagy hallunk valamit az írott és elektronikus sajtóban az utóbbi években a törzsgárdá- ról. Ha mégis szóba kerül, akkor is csak futólag említik, többnyire valamilyen konkrét ügy kapcsán, aztán már másról beszélnek. Nagy változás ez ahhoz képest, hogy úgy öt— hat éve még milyen sokat foglalkoztak velük az újságok. Mindez már sejtetni engedi, hogy valami módosult a törzs- gárdatagság megítélésében. De hogy mi változhatott, arról nem könnyű a munkahelyeken eligazodni. Ha ugyanis felvetődik ez a téma — márpedig a vállalatoknál gyakran felvetődik —, általában két ellentétes vélemény csap össze. Az egyik szerint, a mai kor leértékeli a törzsgárdát, a másik felfogás szerint viszont felértékeli. Mindkét álláspont hívei a termék- szerkezet korszerűsítésre hivatkoznak. A „leértékelők” szerint, ha új termékek gyártására kell áttérni a cégnél, nagyobb ázsiója van a konvertálható szaktudásnak, általában előnyösebb helyzetbe kerülnek a gyorsabb alkalmazkodó képességű fiatalok, mint a megszokotthoz jobban ragaszkodó régiek. A „felértékelők” viszont azzal érvelnek, hogy a termékszerkezet korszerűsítés is csak okkor lehet sikeres, ha tudják, hogy mit, mivel kell felváltani egyáltalán, márpedig ezt mégiscsak jobban tudják a régebbiek, mint. a pályakezdők, Ne öregítsük, „tegyük le” hát o derékhadat, mert a többségük 30—50 év közötti, ereje teljében lévő férfi és nő . . . Vannak persze más érvek is. A törzsökös dolgozók, különösen a „leértékelő” hajlamúak, csendes mélabúval szokták panaszolni, hogy régi embernek lenni alig jár előnnyel. Igaz ugyan, hogy „rátesznek” valamit a nyereségrészesedés ösz- szegére, attól függően, hogy bronz, ezüst vagy arany fokozatnál tart az illető. Az is tény, hogy általában jubileumi jutalmat kap 30—40 évi szolgálat után. Dehát évenként csak egyszer osztanak nyereségrészesedést (s azt sem mindenütt), a jubileumi . jutalom elnyeréséhez pedig majdnem egy élet, vagy egy egész élet munkájára van szükség. Ha ezektől eltekintünk, ha a szürke hétköznapok végtelenjét nézzük, mit sem számítanak az évek. Legyen szó fizetésemelésről, előléptetésről, vagy másról, a pillanatnyi teljesítmény dönt, az, hogy a dolgozó akkor mennyire hasznavehető. „Ez is azt bizonyítja, hogy leértékelődött a törzsgór- da" — teszik hozzá kesernyésen. A felületes benyomások azt mutatják, mintha ennek a tábornak volna igaza. Az egyik nagyvállalatunknál például, ahol merőben új berendezés gyártására akartak áttérni, s ennek előkészítésére teljesen új üzemet szerveztek egy régebbi helyén, az új üzemvezető nagy munkaerőtoborozásba kezdett a scját cégénél. A vállalat vezetőinek jóváhagyásával szélté- ben-hosszában elhíresztelte, kiket látna szívesen. Pályázati feltétele volt például a magosfokú szakmai képzettség, a tanulékonyság, illetve szakmai megújulási készség, sőt még a jó közösségi szellem is. (Az utóbbit azzal indokolta, hogy hamar össze kell kovácsolni az összeverbuvált kollektívát, nincs idejük éveket várni.) Ami pedig a törzsgárdatagságot illeti, az üzemvezető — aki egyébként már elhagyta az ötvenet, s kerek harminc esztendeje dolgozott a cégnél — sokak megdöbbenésére kijelentette: a törzsgárdatagság nem jelenthet előnyt a felvételnél. Őt nem az évek száma érdekli, hanem az, hogy ki milyen, illetve mit tud . . . Több mint érdekes, hogy a felvettek bő kétharmada mégis törzsgárdatag volt, vagyis olyan személy, aki már 10—15 esztendőt vagy még többet „húzott le” a vállalatnál. Viszont — többek felháborodására — nem kerülhetett be az új közösségbe néhány olyan személy, aki 30—35 éve dolgozott már á gyárnál, aki arra gondolt, hogy a nyugdíj előtti évek-» ben feltornássza majd a fizetését. Az üzemvezető — állva a viharokat — arra hivatkozott, hogy fejlődésképtelenek, azt mondogatják, hogy negyven éves kora után már nem fog jól az ember feje. „Mihez kezdenék velük?" — kérdezte az üzemvezető. — „Százmilliókba került ez az új üzem, néhány év alatt vissza kell fizetni a banknak ezt a sok- pénzt, nem babra megy itt a játék.” Széndékosan időztünk el ilyen hosszasan ennél a vállalatnál, hiszen ez a példa — amelyhez hasonlót sokat említhetnénk még — azt igazolja, hogy nem is olyan egyszerű válaszolni a „leértékeli” vagy pedig „felértékeli" dilemmára. Ho a törzsgárdatagok egészét, vagy tömegét nézzük (az összes aolgozók 40—45 százaléka országos átlagban!), kétségtelenül azoknak van igazuk, akik a felértékelődés mellett voksolnak. Való igaz ugyanis, hogy nem lehet az utcáról felvett emberekre alapozni az ilyen új üzemek és műhelyek létét. A termékszerkezet korszerűsítésénél, az új gyártmány bevezelesenél is.azokra a fejlődőképes dolgozókra kell számítani mindenekelőtt, akik mér ismerik a céget, a belső viszonyokat, akik valóban tudják, hogy mit, mivel kell felváltani egyaualan, és persze miért. Ha más gyárakba látogatnánk, azokban is azt tapasztalnánk, hogy a megújhodásra képes régebbiek viselik a változások fő terhét. Ezért nem szabad „letenni” a törzsgárdát, mert nélkülözhetetlenül fontos szerepet tölt be most is. Kétségtelen viszont, hogy senki sem büszkélkedhet az évei számával, ha nincs mögötte korszerű szemlélet és teljesítmény. Az „időbirtokosság" valóban nem jelenthet előnyt. A jelenkor valóban leértékelte azokat a tőrzsgárdatagökat, akik jóllehet nem is betegek, vagy csökkent munkaképességűek (mert ha azok, egészen más az elbírálási), mégis lazítani kezdenek negyvenéves koruk után, s úgy gondolják, majd csak „kihúzzák” azt a másfél—két évtizedet, ami a nyugdíjig még hátra van. N yilván, értük is lehet tenni egyet és mást, olyan adminisztratív jellegű beosztásba lehet helyezni őket például, ahol jól kamatozik a nagy helyismeret. Vagyis hasznos dolgozói lehetnek a vállalatnak ezután is. De ha azt tapasztalják, hogy kevesebbet keresnek, mint azok a 30—50 évesek, sőt idősebbek, akik az új üzem új körülményei között is feltalálják magukat — ne legyen sértődés. így igazságos, hiszen a vállalat is többet kap a korszerűbb termékért, s különben is, külföldön sem lehet csak úgy „lazítva és leeresztve" átvegetálni azt a bizonyos másfél—két évtizedet. Helyt kell állni a nyugdíjig Magyar László Zárszámadás a rózsafal tsz-ben A rózsafai tsz terményszárítója Erb János felvétele Baranya legnagyobb gabonatermelője felső határán" — mondja Papp Zoltán. A termelőszövetkezet árbevétele 270 millió forint, 29 százalékkal több, mint 1983-ban. Nyereségük 45 millió, az előző évinek a 103 százaléka. S a hatékonysági mutató 23,7 százalék I 1 Viszonylag szerény hatékonysággal dolgozik a szarvasmor- ha-áaazat annak ellenére, hogy o tejtermelés 282 literrel 4792-re nőtt. S ez a megye egyik legnagyobb tehenészetében tiszteletre méltó. Harmincnégyezer tonna gabonát termelt tavaly a rózsafai termelőszövetkezet, többet mint bármely baranyai tsz, s saját korábbi rekordjánál is 13 százalékkal többet. Legjobb gabonatermő évükről adott számot tegnap a szentdénesi részközgyűlésen Papp Zoltán, a termelőszövetkezet elnöke. A búza 65, a kukorica 112 mázsával fizetett — gabonaátlaguk 3853 hektáron 89 mózso. Kukoricában minden bizonnyal az országos első három hely egyike az övék. S ezt iqen nagyfokú hatékonyság mellett érték el: egy mázsa kukorica szűkített önköltsége 172 forint. S ha már rekordokkal kezdtük: Szentdénesen a hegyúti dűlőben, egy 179 hektáros táblán született a csúcs — 144,6 mázsa májusi morzsolt. „S még nem vagyunk a lehetőségünk Gazdálkodás 23,7 százalékos hatékonysággal - Kukoricában az ország legjobbjai között - Folytatják a meliorációt Mivel a sertéságazatban kétszer—háromszor akkora hatékonysággal térülnek meg a ráfordítások, új telepet építenek Nagypeterden — májusban átadják —, s ezzel a hízókibocsátás megháromszorozódhat - 15 000/év. A kiegészítő és melléktevékenységek 34 százalékkal hoztak többet, mint az előző évben. Tagjaiknak és a kistermelőknek 5 millió forint értékben adtak el tápot, ugyancsak 5 milliós munkát véqzett a gal- vónüzem. Van húsüzemük, fa- feldolqozóiuk. Éoítőrészleqüket saiát beruházásaik kötötték le. Tavaly is igen jelentős volt a aéovásárlás. Korszerűsítik az üzemi konyhát és folytatják o meliorációs programot. A múlt év véqén indították el a katád- fa—dencsházi mélyfekvésű területek — 480 hektár — rendezését. A rózsafai tsz a boksái modellben, a kötött fejlesztés-részesedés arányú keresetszabályozási rendszerben dolgozott. Náluk a fejlesztés és részesedés kötelező aránya 41,5:58,5. A tavalyi tény 49,5:50,5. Tehát annak ellenére, hogy szokatlanul nagy mértékben 66 735 forintra növelték a személyes jövedelmet, ez egyáltalán nem a tsz fejlődésének a rovására történt, sőt kényszerítőén ott is igen nagy ütemet diktált. A tsz tagsága 40 önelszámoló érdekeltségi csoportban dolgozik. Valamennyien túlteljesítették o nyereséqtervet, s ennek megfelelően 3 millió forintot kaptak prémiumként. • A szövetkezet most 5 millióval növeli önkéntes tartalék- alapját — ez megközelíti a 22 millió forintot. Rendkívüli hideg Szárazföldünk nagyobb részén a szokatlanul hideg idő határozza meg az időjárást. Az előrejelzések szerint a következő napokban a kontinens túlnyomó részének időjárását a rendkívüli hideg levegő továbbra is befolyásolja. A csikorgó tél fennakadásokat Okoz több országban a közúti, vasúti és tengeri közlekedésben. Nagy-Britanniában kedden három ember fagyott meg, s ezzel hatvannégyre emelkedett az idei tél halálos áldozatainak száma Albionbon. A meteorológusok szerint szerdán újabb havazások várhatók Nagy-Britannia déli és nyugati részén. Az MTI moszkvai tudósítójának jelentése szerint az elmúlt héten Szovjet- unió-szerte a hőmérséklet 10—15 fokkal alatta maradt a sokévi átlagnak. Az ország európai területein a hideg időjárás nem fog változni a közeli napokban, ígérik a meteorológusok. Az elmúlt héten Moszkvában mínusz 28 fokig is lehűlt a levegő, de nappal alig emelkedett húsz fok fölé a hőmérséklet, általában alatta maradt annak. Az országban a megszokotthoz képest Ukrajna északi részén és Moldáviában van hideg: éjjel 18— 25 fokig hűl le a levegő. iKözép-Ázsiában és Kazahsztán nyugati részén valamelyest melegedni fog az időjárás, ám Kazahsztán keleti részén 25—35 fokra számíthatnak továbbra is az ottlakók. Jól csak a csendes-óceáni partvidék északi részének lakói jártak, a keleti szelek meleg levegőt hoztak ide- az óceán fölül, így Magadan környékén és a Csukcs-fél- szigeten 12-17 fokkal lesz „melegebb" a szokásosnál. A síkos utakon fokozott óvatosságra van szükség, de ha megcsúszik az autó jól jön a kollégák segítsége. A Mecseki Szénbányák tartálykocsija Hosszúhetényben áll keresztbe az úton, torlaszolta el azt, míg a Volán teherautójának sikerült felvontatnia az emelkedőn. Läufer László felvétele A felsőbb szervek elismerését Deák László, a Központi Bizottság tagja tolmácsolta o termelőszövetkezet dolgozóinak. Törzsgárda
