Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-12 / 10. szám

Jubileumi rendezvénysorozat A Pécsi Balett számára jubi­leumi évad az idei. Az együttes 1960-ban kezdte meg működé­sét a Pécsi Nemzeti Színház­ban. A negyedszázados jubileu­mon ünnepi eseménysorozattal emlékeznek az együttes elindu­lására, a 25 év eredményeire. Ez a program részben megkez­dődött. November 24-én felvi­rágozott nézőtér fogadta az Idei évad első táncműsorának, a B. S. A. Balettnek a közönsé­gét. Egy héttel később a balett második szereposztása mutatko­zott be. De voltaképp részese lett a jubileumi programnak októberi csehszlovákiai turnéjuk is. Prágában, Brnóban, Po­zsonyban és Kassán tartottak előadásokat; illetve Prágában több, mint 100 újságíró és tánc­szakember részvételével sajtó- tájékoztatót is, ahol ugyancsak szó esett az együttes jubileu­máról. Február 5-én tervezik a ba­lett-társulat három alapító tag­jának: Bretus Máriának, Uhrik Dórának és Hetényi Jánosnak a jutalomjátékát. Műsoruk: Mahler Sikoltások, Laitha Köte­lékek és . Bartók Csodálatos mandarin c. balettjei. Az első koreográfiáját Tóth Sándor, a Kötelékekét és a Mandarinét Eck Imre készítette. A Mandarin címszerepet Hetényi János, a Lányt Bretus Mária táncolja. Február 9-én klasszikus bemu­tatóval jelentkezik az együttes. Csajkovszkij Diótörő című ba­lettjét állítják színre, Tóth Sán­dor koreográfiájával és rende­zésében. Két főszerepét Zarnó- czai Gizella és Sólymos Pál tán­colja; továbbá részt vesz benne a teljes Pécsi Balett és Bártfai Márta 60 növendéke a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánc­tagozatos tanulóival együtt. Márciusban a budapesti In- terbalett fesztiválon szerepel a Pécsi Balett. Műsoruk: Bach h-moll szvit je; Schönberg Meg- dicsőült éj, valamint Stiwie Wonder zenéjével A természet titkos világa című balett. A korábbiakhoz híven ezúttal is teret adnak fiatal koreográ­fusok első bemutatkozásának. . Ezúttal — terv szerint áprilisi bemutatóval — a Győri Balett volt szólistája, Krammer György készít egész estét koreográfiát részükre. Májusban az együttes alapítója és művészeti vezetője, Eck Imre új műveit láthatja a közönség egy műsor keretében. A jubileumi program augusz­tus végén ünnepélyes társulati üléssel zárul. Erre meghívják mindazokat az írókat, zeneszer­Jutalomjáték, bemutatók, ősbemutatók - Inter balett Fesztivál - Ötfordulós rejtvény pályázat a VDN-ben zőket, koreográfusokat, alapító tagokat és egykori táncosokat, akik 25 éven át valamiben kö­tődtek az együtteshez. Ekkor tervezik bemutatni a Pécsi Ba­lettről szóló új könyvet is, amely az együttes különböző irányú tevékenységéről, bemutatóiról. negyedszázados munkásságáról ad közre tanulmányokat. Januárban ötfordulós kereszt­rejtvény-pályázat indul a Va­sárnapi Dunántúli Naplóban a Pécsi Balett jubileuma alkal­mából. A sorozat végén — ter­vek szerint a Diótörő bemutató­ja előtt — értékes tárgyjutal­makat és nagyobb összegű vá­sárlási utalványokat sorsolnak ki nyilvánosan a Pécsi Nemzeti Színházban. Erről vasárnapi számunkban részletesebben is tájékoztatjuk olvasóinkat. W. E. Az év első koncertje Dmitríf Alexejeu romantikus estje Proksza László felvétele Prokofjev Tovatűnt látomásai helyett két Brahms-müvet, a h-moll és g-moll rapszódiát vá­lasztotta Úmitrij Alexejev szov­jet zongoraművész kezdőszám­ként hétfőn este a pécsi Liszt ieremoen. Keszoen muOKouun és szerencsésen, mert őrizte ez­zel a romantikus-est egységét, részben előnytelenül, mert va­lamennyi közül talán Brahmsot játszotta legkevésbé jól, Prokof­jev szellemes miniatűr sorozata viszont mint a koncertvégi rá­adásból kitűnt, — minden bi­zonnyal a hallgatóság nagy nyeresége lett volna. Mintegy a romantikus zongoramuzsika fordított evolúcióját hallottuk tehát: Brahms után a bécsi klasszikusokkal legalábbis han­gulati árnyalataival szoros kap­csolatot tartó Schubert-mű, az Op. 42-es a-moll szonáta, majd Schumann eredetileg Beethoven előtt tisztelgő Op. 17-es C-dúr fantáziája következett. A fordított sorrend utólag már érthető, a megvalósulást azonban — itt és most — még­sem valami teljes tudatosság­gal végiggondolt koncepció szülte, hanem — úgy vélem — a különböző müvek előadásá­nak különböző lehetőségei, ezek próbája. Ahogy a próba sikerült, úgy rajzolódott elénk egy még egészében kiforratlan, de nagyon tehetséges előadó- művész portréja, lehetőségei, pályaesélye, távlatai, sőt felte­hető tévútjai. Dmitrij Alexejev nyilvánvaló­an rendelkezik a kifejező elmé­lyült zongorázáshoz szükséges minden technikai készséggel, billentése pontos, határozott, formáló és újraformáló hajla­ma, tehetsége megragadó. Úgy tűnik azonban sokszor valami­lyen különös eredetű vereség nem mindig jóra vezető eltö­kéltség gátolja abban, hogy mindazt kifejtse, kifejezze, amit érez és tud. Elsősorban az első Brahms-mű előadásából és a Schubert-szonáta interpretáció­jából került ez ki. A pianista határozottan különíti el ugyan a téma- és formaegységeket, de ebből túlságosan tömbszerű fogalmazás lesz, a fejlesztés, fejlődés, szükséges és lehetsé­ges dinamikai és főleg harmó­niai árnyalatainak kifejezése nélkül, nem egyszer elviselhetet­len rögtön fokozhatatlanná vá­ló hangerővel. Az említett mű­vek előadásában a kevesebb, mindenképp több lett volna, alig-alig érződött pl. Schubert bécsies könnyedsége, derűbe oldott szomorúsága, szomorú­sággal átitatott derűje. Az An­dante variációsorozata viszont kiválóan sikerült, csakúgy mint a harmadik tétel csendes tavi ringatózása, a túl komor „tréfa után" s mint a Rondó befeje­zése. Nemcsak rész-sikereket, ha­nem valódi átütő sikert hozott viszont a Schumann-mű tolmá­csolása. Ennek tépelődő fájdal­mas lírájában a pianista telje­sen otthonos volt, tiszta és ma­radéktalan élményt nyújtott. — Amivel azt szeretném jelezni: alighanem nagy jövője lesz még ennek az ígéretes tehetsé­gű fiatal zongoristának. Ehhez az szükséges, hogy teljes mér­tékben túltekintsen a techni­kán, és ezt mintegy „megszün- tetve-megőrizve” lásson egy belsőleg szabad, kötetlenebb zenei világkép több változé­konyságot, lehetőséget hordozó megalkotásához. Varga J. Nemzetiségi magyar irodalmak Szlovákia A szlovákiai magyar iroda­lom nehezebb körülmények kö­zött indult, mint a romániai. A régi Felvidéknek nagy törté­nelmi és kulturális hagyomá­nyai voltak, Pozsonynak, Ko­máromnak, Kassának és Eper­jesnek számottevő magyar szel­lemi élete volt, az ifjúságot ré­gi iskolák nevelték. A tizenki­lencedik század közepétől azonban igen megnőtt Buda­pest kulturális vonzóereje, és csak az első világháborút kö­vető változás késztette a szlo­vákiai magyar értelmiséget ar­ra, hogy megszervezze művelő­désének* irodalmi életének in­tézményeit. Az első csehszlovák köztársaság magyar irodalmát Győry Dezső, Darkó István, Sellyéi József, Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán, illetve a fiatal szocialista értelmiséget képvi­selő Sarlós mozgalom tagjai hozták létre, az újabb szlová­kiai magyar irodalomnak az ő munkájukat kellett folytatnia. Munkájuk nem volt könnyű, minthogy a második világhábo­rú után a lángra kapó cseh­szlovák nacionalizmus hosszabb időn át megakadályozott min­den magyar nemzetiségi kultu­rális életet. Csak az 1948-as politikai fordulat után épülhe­tett lassan újjá a nemzetiségi irodalom: 1948 végén megin­dult az Új Szó című napilap, 1956-ban a Hét című képeslap, 1958-ban az Irodalmi Szemle című folyóirat, 1953-ban létre­jött a komáromi magyar szín­ház, véaül 1968-ban megala­kult a Madách Könyvkiadó, s ezzel létrejöttek a szlovákiai magyar kulturális élet legfonto­sabb intézményei. A nemzetisé­gi művelődést az 1949-ben megszervezett Csemadok (Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete) fogja össze. A szlovákiai magyar iroda­lom szervezésében és kritikai támogatásában a stószi magá­nyában dolgozó Fábry Zoltán­nak jutott vezető szerep. Fia­talon lett a szocialista eszmék híve, értékes publicisztikai munkát végzett a harmincas évek antifasiszta mozgalmában, mindig a társadalmi és nemze­tiségi haladás gondolatát kép­viselte. Következetesen emelt szót a nemzetiségi egyenjogú­ság és a magyar—csehszlovák barátság érdekében. Kritikai műveiben a nemzetiségi élettel foglalkozó, esztétikailag is érté­kes irodalmat támogatta. Mel­lette Turczel Lajos, Csanda Sándor, Rákos Péter, Koncsol László és Zalabai Zsigmond foglalkoztak a szlovákiai ma­gyar irodalom történetével és kritikai gondozásával. A nemzetiségi irodalom két világháború közötti hőskorá­nak szereplői közül kevesen él­tek vagy maradtak Csehszlová­kiában a háború után. Közülük elsősorban Egri Viktornak volt szerepe, aki regényt, drámát és tanulmányt írt, lapot szerkesz­tett, s az ötvenes években úgy­szólván a szlovákiai magyar irodalom „mindenese" volt. Mellette a prózaíró Szabó Béig és a költő Forbáth Imre, illetve Csontos Vilmos képviselte az idősebb nemzedéket. A hatva­nas évektől kezdve azonban már a fellépő új nemzedék írói játszottak vezető szerepet. Az irodalom fejlődésének mindenképpen feltétele volt, hogy számot vessen a szlovákiai magyarság nehéz történelmi ta­pasztalataival: a háborús szen­vedésekkel, amelyeket a fasiz­mus európai térhódítása oko­zott, és a háború utáni jogfosz- tottsággal, amely nemcsak a magyar kisebbség szociális és kulturális fejlődését akadályoz­ta, hanem a magyar—szlovák kapcsolatok rendezésében is súlyos zavarokat okozott. Ez a feladat történelmi önvizsgála­tot, a nemzetiségi tapasztala­tok kendőzetlen feltárását kí­vánta meg. A valóságábrázoló igény, a történelmi számvetés igénye jelent meg Rácz Olivér, Duba Gyula, Dobos László, Mács József és a fiatal Gren­del Lajos regényeiben. Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye személyes emlékek nyomán idézte fel a háborús éveket és a felszaba­dulás időszakát. Duba Gyula Szabadesés című regénye az ötvenes évek nemzetiségi értel­miségének helyzetét, ívnak a csukák című regénye pedig a történelmi viharokban hányódó szlovákiai magyar falu életét mutatta be. Vajúdó parasztvi­lág című szociográfiájában szü­lőfalujáról festett lírai színek­ben gazdag képet. A szlovákiai magyarság súlyos történelmi ta­pasztalataival vetettek számot Dobos László Földönfutók és Egy szál ingben című regényei. Ezek a művek átfogó módon ábrázolták a közelmúlt történe­tét, a kisebbségi létben kiala­kult emberi magatartásformá­kat elemezték, felelős közösségi magatartást sürgettek. A fiata­labb korosztályok élményvilágát Grendel Lajos dolgozta fel. A szlovákiai magyar költé­szet is átalakult, a hatvanas években fellépő nemzedék kép­viselői: Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor a költői egyéniség jo­gait állították helyre, ugyan­akkor lírai módon fejezték ki nemzetiségi elkötelezettségüket és tapasztalataikat. Teljes mér­tékben átalakították a szlová­kiai magyar költészet szemléleti és nyelvi rendszerét, a hagyo­mányosabb költői látásmód után részben az avantgarde lí* ra kötetlenségének, kísérletező kedvének, részben annak a né­pi hagyományokra épülő nyelvi forradalomnak adtak szerepet, amelyet a magyarországi költé­szetben Juhász Ferenc és Nagy László képviselt. Az utánuk kö­vetkezők: Varga Imre és Tóth László költészetére pedig már egyértelműen az avantgarde újításai nyomták rá bélyegüket. Pomogáts Béla A szentlőrinci iskolakísérlet Gáspár László és Kocsis József könyve A Tankönyvkiadó Korszerű nevelés sorozatában egyszerre két kötet jelent meg a szent- lőrinci iskolakísérletről. Az első kötet Gáspár László egyetemi tanár munkája, aki tíz éven át vezette a kísérleti iskolát. A második kötet szerzője Kocsis József, a jelenlegi igazgató. Gáspár László a nagy vállal­kozást megalapozó elméleti ku­tatásokról — köztük a marxiz­mus pedagógiai mondanivaló­jának elemzéséről, a kísérleti iskola tantervelméleti hátteré­ről, valamint a megvalósított nevelő- oktatófolyamat részle­teiről — ad számot, rendkívül tömör, világos stílusú könyvé­ben. Az 1960-as évek végére ké­szült el a társadalmi gyakorlat szükségleteire épülő kísérleti is­kola tervezete. Felfogása szerint az iskolai tevékenység a teljes társadalmi gyakorlat szerves ré­sze, „sohasem rekedhet meg a tancélú gyakorlatozás: a kész­ségalakító műveletek vagy a közeli és részleges célokat rea­lizáló cselekvések szintjén, ha­nem társadalmi-közösségi-egyé- ni szükségleteknek alárendelt, összefüggő, huzamos, rendsze­res tevékenység, sőt: tevékeny­ségek egymást kiegészítő és feltételező rendszere.” (I. k. 23. I.) A társadalom politikai, gaz­dasági és kulturális gyakorla­tának leképezésével Gáspár László megalkotta „a pedagó­giailag reprodukált társadalmi gyakorlatot”. Ennek megfelelő­en épülnek fel a szentlőrinci iskola alaptevékenységei: a ta­nítás-tanulás; termelés-gazdál­kodás; a közügyek intézése (közéleti-politikai tevékenység) és a szabadidő-tevékenység. Belátható, hogy mindez gyöke­resen különbözik a hagyomá­nyos iskola tantárgyi és tevé­kenységi rendszerétől. A szentlőrinci nevelőtestület az 1970-ben induló első osztály belépésével lépésről lépésre alakította ki a nevelő- oktató­munka tartalmát és szerveze­tét. Az extenzív szakasz nyolc évig tartott, ezt követően már minden évfolyam kísérletben nőtt fel. A „döntő áttörés" elő­ször a tanítás—tanulás, majd a termelés—aazdálkodás terüle­tén valósult meg. A közéleti­politikai tevékenység számára csak az intenzív szakaszban (tehát a tizedik év után) ala­kulhattak ki az adekvát felté­telek. Jelenleg ezen a tevékeny­ségi területen a legtudatosab- bak az átépülést biztosító in­tenzív pedagógiai műveletek. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy a többi tevékeny­ségi területen nem tudatos és szervezett a munka. Ennek fő biztosítéka egyrészt az, hogy az iskola valóban átfogja a ta­nulók teljes életét, másrészt, hogy a tananyagtervezés a vi­lágkép egészéből indul ki. A tananyagot Szentlőrincen nem tantárgyanként, hanem egészében dolgozták ki. „Eh­hez új stratégiai elgondolásra van szükség, olyan nézőpontra, amely a tananyag kialakításá­ban nem „egy tudomány — egy tantárgy" viszonyára, ha­nem az obiektiv valóság és a? objektív valóság iskolai megis­merése közötti kapcsolatra tá­maszkodik." (I. k. 54. I.) Az első kötet tehát a kísér­letet megalapozó elméleti ta­nulmányokat tartalmazza. Az eddiq említett témákon túl el­sősorban a magyar oktatási rendszer továbbfejlesztéséről és a szentlőrinci kísérlet középis­kolai kiterjesztéséről írtakra hív­juk fel a figyelmet. A második kötet a kísérleti iskola első tíz évének krónikája Kocsis József eredeti dokumen­tumokra támaszkodó, mégsem száraz, inkább a szépirodalmi művekre emlékeztető olvasmá­nyos stílusában. Hitelesen raj­zolódik ki előttünk Gáspár László és nevelőtestületének küzdelmes útja. A szerző felvo­nultatja a külső és belső ellen­zéket, bemutatja a problémá­kat is. Ez teszi iqazán izgalmas olvasmánnyá a könyvet. Sajnálatos, hogy a kísérlet első éveiben az átlagoshoz szo­kott hivatali gépezet alig-alig tud mihez kezdeni az átlagtól eltérővel, ezért aztán a „nem szabályozott" olykor „szabály­talannak" minősül. (II. k. 39. I.) Mennyi felesleges energiába került ez a küzdelem, mennyi indulatot szült, amely mind gá­tolta, nehezítette az új törekvé­sek kibontakozását! A feszült­ségek megmutatkoztak a neve­lőtestületben és a szülők között is. 1975-ben e lapban olvashat­tuk: „A szentlőrinci iskoláról ma már mindenütt elismeréssel nyilatkoznak... A kísérlet ered­ményeinek átvétele és megfele­lő körülmények közti kipróbálá­sa egyik nagy lehetőség a me­gye iskoláinak továbbfejleszté­sére." (II. k. 118. I.) De az ok­tatásügy még felkészületlen volt az innovációk elterjesztésére, az egyes iskolák bátortalanok a kezdeményezésre. Csak a nyolc­vanas évek elején került sor a szentlőrinci kísérlet adaptáció­jára egy vállalkozó kaposvári iskolában. Közben azonban sok­minden történt, a kísérlet ha­tott. eredményeket mutatott fel. 1974 januárjában az OPI fe­lelős munkatársa már leírhatta: „A legnagyobb örömmel ta­pasztaltam az iskola pedagó­guskollektívájának fejlődését. .. A meglátogatott órák nagy re­ményt nyújtanak ahhoz, hogy az átlépés az 5. osztályba zök­kenőmentes lesz.” (II. k. 83. I.) Egy év múlva megmutatkoztak a „döntő áttörés” jelei a ter­melés—gazdálkodásban is. Ezt jelezte a bevételi összeg növe­kedése, amely már túllépte a 100 000 Ft-os határt. A Szent­lőrincen kifejlesztett városépítő játék az egész orszáqban is­mertté vált. Az 1977/78-as tan- ----a sok küz­delem visszaigazolását. Az or­szágos Felügyelő Bizottság ieqyzőkönyvében olvashatjuk, hogy a kísérlet beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elmé­leti alaoiai szilárdak, a munka továbbfolvtatható. Véare rende­ződött a kísérleti iskola státusa is. 1978. április 4-én Gáspár László Állami Díjat kapott. A szentlőrinci tanulók helyt­álltak a közéoiskolákban, illet­ve a szakmunkásképző intéze­tekben. Tanulságos felidéznünk az első kísérleti osztályban vég­zettek néhány vallomását: „Én szeretek dolgozni, szeretem a fizikai munkát a műhelyben. ..” (G. Csaba), „Az itt eltöltött nyolc év alatt a könyvtár ját­szotta életünkben a legnagyobb szerepet. . . a későbbi tanulmá­nyainkban sok hasznát vesszük az önálló munkának.” (Sz. Ildi­kó), „Ha valaki megkérdezné, mit vinnék magammal, ... azt felelném: az egész iskolát..." (V. Andrea). A kísérleti iskola sajátos többletét kutatva Ferge Zsuzsa írta: „A gyerekekre építő, ben­nük bízó és gyakorlatilag min-1 den gyermeket önmagáért be­csülő — s ha lehet: szerető —. tantestület nélkül nem lehet olyan iskolát csinálni, amiben jó gyereknek lenni, s kivált olyat nem, amelyikben a testü­let és a gyerekek partnerek tudnak lenni valamilyen közös cél elérésében." (II. k. 185. I.) Az oktatásügyben érdekeltek számára fontosak a szentlőrinci kötetek. Az eddigieknél telje­sebb képet kaphatunk belőlük „a hetvenes évek neveléstörté­neti jelentőségű pedagógiai vállalkozásáról”, amely útmu­tató a szocialista iskola kiala­kításához, és alkotó közremű­ködésre késztet. A közérthető megfogalmazás, olvasmányos stílus érthetővé te­szi a könyveket azok számára is, akik nem szakmabeliek. Ta­nulságos, izgalmas olvasmány ez általában a társadalmi va­lóság ellentmondásos viszonyai­nak megismerése és az újítás, az innováció születése és küz­delmes megvalósulása szem­pontjából is. Vastagh Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom