Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-05 / 3. szám
« Feydeau a Pécsi Nemzeti Színházban Egy fáradhatatlan szív Dr. Vargha Károly Igen sok tisztelője von a most ihetvenesztendős dr. Vargha Károlynak. Mindazok, akik az ő buzdítására (fogtak hozzá községükben a krónikaírásihoz; a ■he'lytö nté- netírás, a (honismereti mozgalom résztvevői. Sokan a muzsika világából is, mert énekeltek valamelyik kórusában, mert megszólaltatták az általa imagyarra fordított kórusműveket, vagy dr. Vargha .Károly énekkari szövegeit. Aztán (mindazok, akiket negyven esztendő alatt útjára bocsátott a kőszegi, a bajai tanítóképzőben és a Pécsi Tanárképző Főiskolán. És a kör még nem teljes, Hiszen nem említettük tisztelőit a hazai német nemzetiség köréből és külföldről. (Nemrég a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki. Amikor sokoldalú tevékenységét . említem, elhárító mozdulatot tesz. Nem kér a dicsérő jelzőkből, mondván, bogy a rábízott feladatot igyekezett mindig becsülettel ellátni. De tudjuk, munkára hajtotta a szülőföld szeretete: a zselici Szent- lászlóé és a tágabb 'hazáé. Ifjúkorában nagyszerű tudományos műhelyekben gyűjt- hette az útravalót; a szegedi tanárképzőben, ahonnan az egyetemre, Sík Sándor óráira is járt; ezeket látogatta annak idején József Attila 'is. Azután a berlini Collegium Hungaricumban: — Sok nemzet fiaival mérkőzhettünk — mondja az ott töltött (időről. - Azt a feladatot vésték a szivünkbe, hogy lehetőségünkhöz képest szívjunk magunkba mindent, amivel hazánk fel- emelkedését szolgálhatjuk. Néprajz, népzenekutatás, zenei, irodalmi, történelmi, honismereti tanulmányok, zenei műfordítás — mindezzel kora fiatalságától foglalkozik. Kodály Zoltán és Bárdos Lajos hívja fel figyelmét arra, milyen nagy szükség van zenei műfordításokra, zeneművek szövegének, kórusszövegeknek írására. Mindez a készülő 'háború árnyékában zaj Ilik. Amikor mint a legfiatalabb tanár dolgozni kezd a kőszegi, majd a bajai (tanítóképzőben, nem sok ideje maradt tudományos munkára. Háborús körülmények között kell biztosítani az intézet létét, az óvóhelyen is folynak a foglalkozások, de senki sem veszít évet.- A tanítójelöltek nagy része visszakerült a falujába, megyéjébe: Baranyába, Tolnába, Somogyba vagy Bács-Bodrogba. Beláttam, hogy népismeretet kell nekik adnom. Hetente egy estét a szülőföldjük tanulmányozásának kellett szentelniük. Tanultam ezzel magam is, négy megyéről szereztem Így ismereteket. Ilyen szellemben bocsátja útra tanítványait később a Pécsii Tanárképző Főiskola német tanszékének vezetőjeként is két évtizeden át. Ez a szellem indíttatja el vele több mint egy évtizede a baranyai-- krónikaíró mozgalmat is. — Most készül el Baranya megye településein az elmúlt negyven év történetének leírása. Szigetvár és járása elkészítette a 30. évfordulóra, Sásd a 35-re, csak ki kellett egészíteniük. Siklós és Mohács most készíti a munkát. Sajnos, több helyen nincs kire támaszkodni, hiszen sok iskola megszűnt, a pedagógus nem él a faluban. Az én kérdőivem alapján készültek el ezek a hely- történeti munkák, és szeretném látni, milyen sikerrel íródtak meg. Most éppen a siklósiak helytörténeti dolgozatát tanulmányozom. És közben születtek zenei műfordításai. Hogy csak a legnagyobb lélegzetű munkákat említsük, eddig öt Hőn del-óra töri um szövegét ültette át magyarra. 15 éve rendszeresen meghívják Haliéba a Höndel-ünnepsé- gekre. Fordítói tevékenységét az országhatárokon túl is nagyra értékelik. Ha Salzburgban von szükség egy németre fordított magyar kórusműre, imint legutóbb is, hozzáfordulhatnak segítségért. Első nagy terjedelmű fordítása, Liszt: Szent Erzsé- bet-óratóriuma most vár megjelenésre a Zeneműkiadónál.- Händel születésének 300. évfordulójára készülődvén Ferencsik János buzdított a Theodora című oratórium szövegének lefordítására. Ő és Forrai Miklós adták mindig az inspirációt ezekre a munkákra. Händel egyik legszebb műve a Theodora, és tudomásom szerint még sohasem szólalt meg magyarul. Előtanulmányokat folytattam, de Ferencsik halála óta képtelen vagyok erre a munkára . . . Most pedig egy ifjúkori ólma teljesült: Heimatklänge (Hazai hangok) címmel dr. Vargha Károly szerkeszti a hazai németség dal kincsé- ne'k megjelenő köteteit. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége gondozásában a Tankönyvkiadónál most jelent meg a sorozat első darabja, Rotes Rostéin (Piros rózsácska) címmel, közreadva 150 baranyai gyűjtésű német dalt és kottáját.- Készül már a nyomdában a tolnai kötet, és félig kész a somogyi meg a bácskai németek dalcsokra is. Mindegyik kötet más és más a maga 150 dalával. A sorozatban az említetteken kívül közreadnánk a Veszprém megyei, a Buda-környéki és a nyugat-magyarországi németség, továbbá a szórványban élők dalainak szövegét és kottáját. A zárókötetet töltik meg a hazai német gyermekdalok. A kötetek címéül egy-egy vidék kedves virágát választottam . . . Végül a terveiről kérdezem dr. Vargha Károlyt. Bá- nyászmese-gyűjteményéí említi, amelyre még nem akadt kiadó. Szülőfaluját, Szent- lászlót, amelynek szeretné elkészíteni a történetét — ezt a munkát is korábban elkezdte már. És beszél a zenei műfordításokról, a szövegírásról. - Ha az egészségem megengedi - teszi hozzá végül. Orvosai legutóbb szívnagycbbodásra gyanakodtak. Hiszen nem is volna csoda . . . Mert hogyan is férhet meg ennyi téma, eny- nyi nép, ennyi vidék egy olyan ember szívében, aki azt vallja, hogy csak azt szeretjük 'igazán, amit ismerünk is. Higgyük azonban, és kívánjuk, hogy e sok terv megvalósítását győzni fogja ez a fáradhatatlan szív. Gállos Orsolya N. Szabó Sándor, Unger Pálma, Vári Éva és Gergely Róbert Fotó: Cseri László A titokzatos, rejtélyes üveg Egy hét alatt két magyarországi bemutatót tartott a Pécsi Nemzeti Színház, és ez figyelemre méltó tény. A szerzők annyira különböző értéket képviselnek, hogy nem sok ok lehet együtt szerepelniük bárhol is: egy színházi évad műsora azonban produkálhat ilyen okot. Tehát: öt napon belül James Joyce-nak, a regényírás angol megújítójának és Georges Feydeau francia darabgyárosnak egy-egy műve került színre Pécsett. Joyce-ot mint drámaírót meg kellett ismertetnie a műsorfüzetnek - Feydeaut nem: A barátom barátnője premierje alkalmából azt olvassuk, ‘hogy „Pécsett már szinte hagyomány a Feydeau-bemutató". A műsorfüzet — feladata szerint — elsősorban vonzó, érdekes tulajdonságait emeli ki a szerzőnek, műveinek, és hízelgő véleményeket idéz. A pontosabb tájékozódás kedvéért azonban tekintsünk bele mondjuk A színház világtörténetébe, ahol a szerzőről és az általa művelt műfajról egyebek között ezt olvassuk: „A bulvárdarab tematikája a háromszög-problémák, a házasságtörés, a szerelmi inA barátom barátnője timitások örökös variálásából áll, és sokszor a pornográfia határát súrolja. Legtöbbjük a Scribe-től örökölt, fölényes technikával készült „jól megcsinált darab", amelyet sokszor sziporkázó szellemességgel fűszerezett dialógusok tesznek kelendővé. A közönség ízlésének fenntartás nélküli kiszolgálása kitűnő üzletnek bizonyult. A bulvárírók száma légió:... Feydeau . .. stb., akik nemcsak Franciaország, hanem egész Európa színpadjait elárasztották kétes értékű áruikkal." Nos, A barátom barátnője egy ebből a sorból, de a sziporkázó szellemesség nélkül. Az is igaz viszont, hogy az összes olyan klisével, amely holtbiztosán behozza a nevetést. Váratlan elutazások és hazaérkezések, szerelmi kalandok, amelyek Újlaky László nem igaziak, csak annak látszanak, látszatházassáq, amelyről alatt, szerelemre éhes arab kiderül, hogy igazi. Nő az ágy sejk (a döntő pillanatban mindig közbejön valami) és szőkefürtű kislány, akinek mindig pisilni kell. Vas-Zoltán Iván már többször bizonyította érzékét a zenés darabok, a vígjátékok szín- reviteléhez. Ezúttal mintha kevesebb gondot fordított volna a helyzetek kidolgozására. Mintha túlságosan bízott volna abban, hogy automatikusan eldurrannak a szöveg patronjai. Ezzel a (terjengős) szöveggel egyébként nem ártott volna kicsit többet törődni: sok benne az üresjárat, az egész előadás hosszabb a kelleténél. A színészek teszik a dolgukat: Vári Éva, Faludy László, Melis Gábor rutinosan, Gergely Róbert kissé modorosán, Péter Gizi és Nagy Annamária mértéktartóan, Németh János felvonásról felvonásra másként, keresgélve, milyen ember is Marcell Courbois. Csak Ojlaky László és Sípos László az, aki az igazán szokványos figurához egyéni színeket tudott adni. Nem ismerné a valóságot, aki azon keseregne, hogy a remek Jöyce-dráma kitűnő előadása, miért a Ságvári Művelődési Ház kétszázötven személyes termében látható, amikor Feydeau bohózatát a hatszáz személyes nagyszínházban játsszák. Jól van így, van nem jól ez az arány, — a keresletet fejezi ki, s a színház helyesen döntött a színterek felől. De azt reméljük, hogy a látogatók száma és a taps hangereje nem minősül át művészi értékké, és nem feledteti, hogy mint darabválasztás és produkció — egyszóval, mint művészi munka — nem ez a siker az, amivel a Pécsi Nemzeti Színháznak dicsekednie kell. G. T. Piros és zöld lámpák világítják meg a teremben lévő kompozíciót. A különböző nagyságú, rogyasztott elemekből álló üvegplasztika elveszti mozdulatlanságát, és szinte hullámzani látszik. A Főpróba II., Kertészti Ágnes üvegtervező iparművész munkája a budapesti Helikon Galériában volt látható több héten át. Kertészti Ágnes Pécsen, a Mártírok útján lakik. A ház pincéjében találkozunk, az egyik kis helyiséget rendezte' be műhelynek. — Vigyázni kell, mert itt minden poros, a gipszpor napról napra befedi a tárgyakat — figyelmeztet Ágnes. Két csiszológép és egy rogyasztó, hajlító kemence digitális kijelzésű szabályozó műszerrel, polcok gipszsablonokkal és kész, illetve félig kész üvegkompozíciókkal. Az asztalon különböző szinű, alakzatú és felületű tömbök, hasábok. Némelyik nem is hasonlít a megszokott üvegre, göröngyös, testes anyagot idéz. — Most ezekkel a tömbökkel foglalkozom, érdekel, milyen hatást keltenek a különböző meqmunkálású üveglapok egymáson, egymás mellett. A rusztikus a fényesre csiszolttal és a csipkés fehér megüvegesedett anyaggal. A fő célom ezzel és a többi munkámmal is, megmutatni, milyen is az üveg, hányféle, mennyire titokzatos, rejtelmes. — Mitől olyan titokzatos? — Az üveg pontos szerkezetét jóformán még ma sem ismerjük. Az üveg, amikor megolvad, önmagában is elmozdul, mozog, alakítja magát. Kertészfi Ágnes műhelyében — Ezek szerint az üvegnek is van „akarata"? — Bizony. Ki kell tapasztalni, mit enged meg, milyen hőfokra, milyen segédfórmákra hogyan reagál, akkor válik kezelhetővé. A legtöbb újat is az elrontott dolgokból lehet tanulni, éppen az elmondottak miatt. Szeretném megtekinteni a kemence tartalmát, de a szabályozó műszer mutatja, hogy milyen ütemben kell hűteni az üvegkompozíciót. Eltörne, ha gyorsabban történne a folyamat. — A kemencéből kivett dolgokat aztán számos felületkezeléssel lehet tovább alakítani. Homokfúvóm nincs, egy szövetkezetét használom bérben. Hutára' még gondolni sem merek, rengeteg pénzbe kerül, üvegfújással meg nem foglalkozom. is. A Képcsarnoknak készítek saját tervezésű süteményeskészleteket. Az utcánkban bérelek egy helyiséget, ott készítem ezeket. A pince-műhelyből nyílik egy picike raktár, ott sorakoznak a nagy üvegtáblák, színesek, fehérek. Nehéz beszerezni őket. Miskolcra, Orosházára jár értük, szállításuk is nagy gondosságot igényel. A legfőbb kedvence a színtelen üveg, amely aztán az alakítás után a fény segítségével minden szemszögből más árnyalatban mutatkozik. Barlahidai Andrea A Magyar Iparművészeti Főiskola szilikát tanszakán végzett. Szerepel munkáival egyéni és csoportos kiállításokon, Magyarországon, külföldön egyaránt. Nemrégiben az egyesült államokbeli Corning Múzeum vásárolta meg az egyik üveg faliképét. Angol és japán nyelvű katalógusokat, kiadványokat mutat, az üvegstúdió alkotói ezekből is tudomást szereznek egymásról, munkáikról, örömmel mesél az idén megrendezett első magyar üvegszimpozionról, amelyet a Veszprém megyei Tanács szervezett. De mégsem elégedett. Hiányolja az üveg és általában az ipari formatervezés iránti nagyfokú érdeklődést, annak ellenére, hogy az üveg divatja azért fokozódik. — Van más munkahelye is a műhelyén kívül? — A nagykanizsai üveggyárban dolgozom tervező iparművészként, de havonta csak meghatározott időt töltök ott. Én terveztem például az új magyar hőálló cumisüveget. Kiállításokon sikerrel bemutattam a teás- és kávéskészleteimet is, de ezeket nem gyártják, „nincs rá kapacitás", „nincs hazai piaca”. Vagyis: a szokásos gond. A gyárban a kivitelezéssel is foglalkozom. Sok a formai megkötöttség, kevesebbet tervezhetek, mint szeretném. Van másik munkám 8. HÉTVÉGE 1
