Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-26 / 24. szám
Harmincnyolc eu után Bors Ferenc és Szalánta A párttitkár nyugdíjba ment A kispolgári-polgári erkölcs A hétköznapi életben az erkölcs kifejezés elvekkel, szabályokkal kapcsolódik össze, méghozzá követendő helyes szabályként jelenik meg előttünk. Útmutatást kíván adni az ember viselkedéséhez, állásfoglalásához, magatartásához. A különféle erkölcsi szabályoknak tartalmukat tekintve lényegében összhangban kell állni egymással. Ezt a belső összefüggést, összhangot, amelynek következtében egy sajátos rendet alkotnak, erkölcsi rendszernek nevezzük. Az etikai gondolkodás törétnetében hosszú ideig úgy vélték, hogy az erkölcs elsősorban az egyének közötti közvetlen viszonyokat szabályozza, s forrása az egyénbe zárt pszichikai világban rejlik. Úgy vélték, ha az erkölcsöt visszavezetnék valami másra, ha determinált volna, elvesztené magasztosságát, nagyságát. Az ilyen etika saját szándékaival, céljaival lesz ellentétes. Hiszen ha az erkölcsöt csak az egyéni viszonyok szűk körébe zárjuk, ha a társadalmi viszonyokat kivonjuk az erkölcs szférájából, ez esetben a hirdetett erkölcsi elvek vagy csak mesterségesen felállított jó- kivánság-utópia lesz, vagy csak az egyes ember egyéni életét fogják szabályozni, de nagy kérdések etikája helyett mindenképpen csak a kis ügyek erkölcse marad. A magasztos erkölcs bagateli- zált viszonnyá alcrkul át. Ilyen körülmények között az erkölcs legfeljebb az egyén tökéletesedését hirdeti anélkül, hogy igényt tartana a társadalmi körülmények formálására. Mindez nem az erkölcs hatékonyságának képviseletéhez vezet, hanem szerepének alábecsüleséhez. Ahhoz, hogy az erkölcs tényleges erejét valóságos társadalomformáló szerepét feltárhassuk, túl kell lépni az erkölcsnek az egyénbe zárt szűk világán, sőt el kell vetnünk az erkölcs önmagában vett értékéről szóló illúziót is. Ahhoz, hogy az erkölcs rendeltetését, erejét, a valóságos körülményeket átalakító és önszabályzó szerepét feltárhassuk, az erkölcsöt'a társadalmi viszonyokba kell beágyaznunk. A valóságos viszonyokban a gazdaság és az erkölcs egymáshoz való kapcsolata mindig konkrét történeti viszonyok között realizálódik, hol harmonikus, hol ellentmondásos. De végeredményben az erkölcs alapvető irányát mindig meghatározzák a társadalom áramlásai, azaz a gazdasági viszonyok. Álláspontunk e kérdésben világos' minden ütközés esetén első az országos érdek és ezt kell érvényesíteni egyes csoportok vagy személyek mesterkedéseivel szemben. A szocialista erkölcs nem azt követeli az egyéntől, hogy egyéni érdekről mindenkor mondjon le a társadalmi érdek javára, hanem azt, hogy érdeke követése során vegye mindenkor figyelembe a társadalom érdekét is. Ha pedig a kettő között konfliktus van, akkor az egyénit alakítsa úgy, hogy az ne gátolja a közösségi érdek mozgását. Ha ezt az egyéni moralitás oldaláról közelítjük meg, a követelmény ez: az egyén a közösségellenes érdekeket elvetve, emelkedjék fel saját egyéniségének igazi érdekéhez. A szocialista erkölcstől eltérő erkölcsök közül hazánkban jelentős befolyással bír a kispolgáripolgári erkölcs. Fejlődésünk egyik sajátossága, hogy ez az erkölcs nem kapcsolódik szorosan meghatározott társadalmi osztályokhoz, rétegekhez. A kispolgári erkölcs társadalmi bázisa ugyanis sokkal szélesebb, mint a kis- árutermelő réteg, amely hazánk lakosságának csak néhány százalékát teszi ki. Követőinek értékrendjére elsősorban társadalmi fejlődésünk ellentmondásai hatnak, de szerepet játszanak a múltból átörökölt hagyományok, életformák és a kapitalista országok életeszményei. A kispolgári erkölcs az embereket azon méri: mijük van, mit értek el az életben. Elsősorban az az érték, ami kézzel lógható, ami kifelé, mások számára is jelképezi, hogy az illető mennyire vitte. Az ember helyzetét státusnak és ami az értéket jelképezi, nevezik szimbólumnak. így alakul ki a státus- szimbólum világa. Ha valaki ebben a világban él, számára a különböző használati tárgyak értékét nem az szabja meg elsősorban, hogy saját és családja életét jobbá, kényelmesebbé tegye, hanem az, hogy kellőképpen érzékeltesse a tárgy tulajdonosának anyagi helyzetét, pozícióját, másoknál való előbbrevalóságát. Mi ennek a megnyilvánulása? A külsőségekre adó ember autót vásárol, akkor lehetőleg olyan legyen, amilyennel még senki nem rendelkezik a környezetében. A háza minél nagyobb, muta- tósabb legyen. Nem azt vásárolja, ami kényelmessé, otthonossá tenné lakását, hanem ami „menő holmi”. A nőnek, akit magához méltónak tart, mutatósnak kell lennie, aki után megfordulnak az utcán. Az esetleg hiányzó szépséget anyagi javaknak kell bőségesen pótolniuk, az a legjobb, ha mindkettő együtt van. A nő is alaposan megnézi a jelöltet. A beosztásról, a jövedelemtől kezdve az autómárkán és lakáson keresztül minden szemügyre vétetik. A szellemi, erkölcsi érték mindenképpen alább való, mint az előzőek. A kispolgári világban a gyermek is része a státus- szimbólumnak. Ő szereti gyermekeit, de a gyerekeken is látszódnia kell, hogy kinek a gyereke. Igyekszik gyermekeibe is áttáplálni szemléletét, hogy korosztályukat ne valódi értékeik, munkájuk, magatartásuk, hanem vagyoni helyzetük és szüleik státusa szerint Ítéljék meg, aszerint barátkozzanak, vagy különüljenek el a többiektől. A kispolgár általában önző, egocentrikus. Úgy véli, senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit csinál. Ő sem avatkozik bele mások életébe. De nem következetes, mert fontos számára, mi a mások véleménye róla, elsősorban azokra kíváncsi, akik legalább egyenrangúak vele. A kispolgár azonban igényt tart arra is, hogy kommentálja mások cselekedeteit és magatartását. Nem nyíltan, az illetőnek a szemébe mondva, hanem a háta mögött, pletyka formájában. Ennek az erkölcsnek egyik megnyilvánulása a karrierizmus is. Karrieristának azt az embert nevezzük, akinek legfőbb célkitűzése önmaga előbbre jutása, és ha ezt csak mások befeketítése árán tudja elérni, akkor rendszerint megteszi. A karrierista lefelé tapos, felfelé hajlong. Beosztottjaival sem egyformán viselkedik, hanem mindig a helyzettől és érdektől függően. A kispolgári erkölcs káros jelenség, amely hamis irányba befolyásolja az embereket, megakadályozza őket, hogy valódi érdekeik kibontakozhassanak. A kispolgári szemlélet hívei szerint viszont a szocialista erkölcsűek fanatikus emberek, akik üres malomban őrölnek. Nem tudják, hogyan kell okosan élni. A szocialista erkölcs elterjedéséért küzdeni nem könnyű dolog. Az etikának ugyanis egyik legnehezebb, máig sem teljesen megoldott problémája, hogy hogyan, milyen eszközökkel lehet az embereket erkölcseik megváltoztatására ösztönözni. Az erkölcsök története arról tanúskodik, hogy a legtetszetősebb, az úgynevezett moralizálás útja, csak csekély eredményre vezet. A moralizálás lényege: az erkölcsi problémákat kizárólag erkölcsi eszközökkel lehet megoldani. Az erkölcsi rossz leleplezésével, az erkölcsi bűn ostorozásával és az erkölcsileg helyes jó megvilágításával kell az embereket az erkölcsös magatartás, cselekedet szükségességérőT meggyőzni. Az erkölcs nem önmagában él, hanem a társadalomba ágyazva, az emberek közötti gazdasági, politikai, jogi, kulturális és egyéb viszonyok sajátos mozzanataként. Ebből következően az erkölcsök megváltoztatásának elképzelése csak akkor lehet sikeres, ha nemcsak az erkölcsön belüli tényezőkre épít, annak megvilágítására, hogy miért értékesebb, emberhez méltóbb a szocialista erkölcs a polgárikispolgári erkölcsnél, hanem összekapcsolódik olyan gazdasági, jogi intézkedésekkel, amelyeknek lényeges befolyásuk van az emberek erkölcsi szemléletének és magatartásának alakulásáEstók Tivadar Randevú a Nevelési Központban Vitray angolul tudó pécsi diákokat vár Hihetetlen! Nyugdíjba ment Bors Ferenc, a szalántai párt- titkár. Harmincnyolc évig viselte megszakítás nélkül e választott tisztséget. Előtte bíró volt Németiben, mert odavalósi, és csak később lett szalántai is. Nyugdíjazásával lezárult egy helytörténeti korszak. Feri, Bors elvtárs, Bors Feri, Feri bácsi... A négy megszólítás tükrözi az éveket, azok múlását, az emberekhez fűződő kapcsolatát, amire az a jellemző, hogy mindenki ismerte és viszont. Alig nőtt ki a gyermekkorból, amikor 1947-ben megválasztották a falu bírójává. Nagy tisztség volt ez annak idején. A jegyző után második ember a faluban. Pedig voltak tekintélyes gazdák vagyonban és szókészségben, mégis Ferit választották ők is. Miért? Az okot idők távlatából sem tudja pontosan a főszereplő. Talán azért... — gondolja'. A talán ott kezdődik, hogy nem is volt földje. Föld nélkülit pedig nem szoktak bírónak választani. Hazaérve a háborúból, nagyanyja hat hold földjén kezdett gazdálkodni szép eredményekkel. Ez időben virágzott fel a kispa. raszti gazdálkodás, az élelmiszerhiány jó értékesítési lehetőséget kínált, a sok kiéhezett ember enni akart. Bors nem gazdagodott meg, a nulláról indult, de ahogy abban az időben jellemezték, „jól forgatta magát” és egyfajta tekintélyt szerzett. A talán azért... úgy folytatódik, hogy megismerték a Feri gyerek eszejárását, ami új szelet hordozott. Úgy vélték a kemény gondolkodású bosnyák gazdák, hogy jobb lesz mozgékony fiatal az élre, aztán ők majd rászólnak, ha valami nem megy rendben. Erre mondják, hogy nagy szerencséjükre választottak. Ennek ellenkezője a közel 40 év alatt egyszer sem hangzott el. ’k Ez időben minden jól ment. Minden szépült, tisztult, gyarapodás kezdődött. Elcsitultak a pártközi harcok, egyetértéssel fogadta a helyi kommunista és szociáldemokrata pártszervezet tagsága a két párt egyesülését. Az MDP helyi szervezetének titkárává Bors Ferencet választották. Tekintélyes erővé fejlődött a pártszervezet, jó volt a politikai hangulat Szalántán és Németiben, itt is fújtak a fényes szelek. Akkor is, amikor bevezették a magángazdák beadási kötelezettségét. „Nem lesz az haszontalan" — agitált a párttitkár. Az első esztendőben a beadási kötelezettség túlteljesítéséért Szalánta és Németi villanyt kapott. Ez óriási esemény volt, nyomába jött a rádió, a villanyrezsó és -vasaló, az esti vakoskodás megszűnésével az olvasás, tanulás. A beadásban Szalánta és Németi továbbra is élenjárt, pedig már sűrűn csavartak a kötelezettség présén. „Meddiq megy ez?” — panaszkodtak főleg az asszonyok. Bors agitált. „Sok tyúkot kell ültetni, sok disznót kell tartani, jól teielő tehenet. A sokból könnyebb a többet teljesíteni”, Hittek neki, ő is hitte, hogy ez a járható út. Amikor már az egész megyében megalakultak a termelő- szövetkezetek, utolsóként gyür- kőztek a feladatnak a szervezők és a helyi politikai vezetők. Több hetes kemény viták után Szalántán és Németiben megalakult a termelőszövetkezet. Németiben elnöknek Bors Ferencet választják. Rövid idő múlva egyesülnek. — Utolsóként alakultunk. 6. HÉTVÉGE Amikor az előbb alakult termelőszövetkezetekben a tagok mosógépet és televíziót vásároltak, akkor mi pénzt, vetőmagot kunyeráltunk tagjainktól. Nekünk már az állami támogatásból sem maradt — emlékszik Bors Ferenc az indulásra. Egy évig Sokacz István az elnöke az egyesült tsz-nek, megbetegszik, lemond. Bors Feírencet választják elnöknek és marad párttitkárnak is. Itt bele kellene kezdeni a termelőszövetkezet történetébe, mert ebben is benn van a párttitkár élete, tevékenysége. Olyan 25 év ez, amjből könyvterjedelmű emlékezés íródott. A szalántai tsz-t nem kell bemutatni, megteszi önerőből az eredményeivel. Ehelyett egy villanás a Bors formából. Elnöke a tsz-nek, közben szidja a párttitkárt, hogy nem ad számára elég politikai támogatást ilyen nehéz munkához. Aztán a párttitkár szidja az elnököt, hogy milyen nehezen mennek a dolgok, nehéz a kezdet. Mindkét személy Bors Ferenc. Valahogyan kilábalnak a kezdeti nehézségekből, főleg a korábban alakult tsz-ektől tanulnak, hogy mit ne csináljanak. Csillapodnak a kezdeti viszályok, nagyjából egyenesbe érnek, hogy gyorsítva az úton, behozzák az elmaradást. Bors Ferenc gondol többet és tesz egyet, elnököt keres a termelőszövetkezet élére maga helyett. Ez 1962—63 ban van. Nem mindennapos eset. — Végiggondoltam mindent. Több ezer holdas gazdasághoz olyan ember kell, aki szakképzett, vezető volt akár uradalomban, vagy állami gazdaságban. Az én hatholdas tapasztalataim ilyen helyen semmit sem érnek. Politikával nem lehet nagyüzemi gazdálkodást csinálni. Kell az is hozzá, de első a szaktudás. — így vélekedett. Aki keres, talál, A termelő- szövetkezet közgyűlésén bejelenti, hogy milyen okok miatt mond le és megindokolja, hogy miért ajánlja. Kerner Ádámot elnöknek, akit ismernek, részt vett a szalántai tsz alakításának szervezőmunkájában és a Pécsi Állami Gazdaság üzemegységvezetője. A tagság elfogadja az előterjesztést. Ettől kezdve új korszak kezdődött a szalántai tsz életében, majd az újabb egyesülés után a 9 falut magába foglaló terület dolgozóinak életében, amely eredményekben fokozatosan gazdagodva elvezet a máig. * 1949 óta ismerem Bors Ferencet. A sok találkozást és beszélgetést idézve már régebben arra a meggyőződésre jutottam, hogy Bors gondolatvilágában, tetteiben, törekvéseiben nagyon elöl volt és van, hogy a bos- nyákok életét megjavítsa. A bosnyákozás is tőle származik, amit gondolkodás és magatartás jellemzőül használ. „A bosnyák már nem iszik nohabort, a bosnyák már levágja a tyúkot akkor is ha egészséges, a bosnyák ezer forint alatt nem ad a menyasszonytáncba”. Ebből 1970 táján azt lehetett megtudni, hogy jobban megy már a szalántai tsz tagjainak. Valószínűnek tartom, hogy Bors Ferenc egyszer megfogadta valamiféle indítékból, hogy mindent megtesz a szegénységben, elmaradottságban élő bosnyákok életének megváltoztatásáért. E cél érdekében tevékenykedik több évtizede a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége elnökségének tagjaként, részese annak a helyes nemzetiségi politika kialakításának, amely hazánkban érvényesül. Közben akart-e „nagy ember lenni” vagy sem — mindegy. Akarva, akaratlanul a körzetben azzá lett. Azért, amit tett. Életsikerének forrása, hogy jó kapcsolatot tudott teremteni és tartani időssel, középkorúval és fiatallal, párttaggal, párton kívülivel és a plébános úrral is. Amikor a tsz szervezés folyt, mondta neki, hogy vasárnap prédikálhatna arról, hogy miért érdemes belépni a közösbe. Aztán magyarázta: ha belépnek, jobb lesz az élet, több lesz a pénz, többet tudnak fizetni keresztelőért, házasságkötésért, több lesz a párbér bevétel ... A lelkek pásztora teljesítette a kérést. Ha nem Bors mondja neki, a falu volt bírája, a párttitkár úr, nem hiszem, hogy lett volna belőle valami, bár emiatt még megalakult volna a tsz. Bors igazságszerető és követelő ember, magával szemben is. Ezért amolyan visszajáró típus. Vitatkozik és amikor rájön, hogy miben nem volt igaza, megkeresi az illetőt, visszatér a témára és elismeri tévedését; Ez nagy emberi érték. Meg a többi is, ami tettekkel, együtt biztosította a talpon maradását és hozzájárulását mindahhoz, aminek jelenleg kilenc faluban sokezren örülhetnek. Nem túlzás, de a szalántai tsz- ben az egyesülést követően, ha kissé nehézkesen, de mégis felszállt a boldogság kék madara és a gazdasági körülményeket figyelembe véve most is erőteljesen szárnyal. * Gyorsan elszaladt az idő. Bors Ferenc, a szalántai párt- titkár nyugdíjba ment... Nem is igaz! Miket írok össze-visz- sza! Az az igaz, hogy Bors Ferenc nvugdíias, de nem ment nyugdíjba. A termelőszövetkezet vezetőségválasztó közqvűlé- sén további öt évre vezetőséqi tagnak választották. Az MSZMP szalántai pártvezetőségének továbbra is választott taaia. A pénzt a nyugdíjintézettől kapja, a munka pediq helvben van. Folytatja azt, amit elkezdett, nem is olyan régen, majdnem negyven évvel ezelőtt. Ez így mindjárt más . . . Koszon József Másfél évtized után isimét nemzetközi steward ess-vetélkedő lesz Pécsett. A televíziós műsor felvétele március 16— 17-18-án lesz, a színhely a Ivov-kertvárosi Nevelési Központ, a műsorvezető Vitray Tamás. Azért ilyen korán erről, mert a televízió játékostársakat keres, mégpedig olyan pécsi diákokat - fiúkat, lányokat, s főleg középiskolásokat —, akik legalább középfokon beszélnek angolul és megfelelő pécsi, Pécs környéki helyismerettel rendelkeznek. Akik kedvet éreznek a vetélkedőn való részvételhez, az előzetes meghallgatás helyszínén jelentkezzenek. Vitray Tamás február 11-én délután 2 órakor szeretne találkozni a jelentkezőkkel a Nevelési Központban, okik közül akkor választják majd ki azokat, akik sorsolás révén lesznek egy-egy stewardess partnerei. Az angol nyelvű vetélkedőn ketten alkotnak egy párt: a stewar- dessek szakmai ismeretekben, a diákok pedig a helyi ismeretekben mérik össze a tudásukat. A részt venni szándékozó diákoknak jó tudniok, hogy oki közülük légikísérő szeretne lenni, ónnak o MALÉV ezt előfelvételiként tudja be.
