Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-05 / 3. szám

az ember első látásra akár egy közintézménynek nézné.

— Mert hozzáépítettek a gyerekek — magyarázza Mörczné, aki ma már nyugdíjas. — Két lányunk van és egy darabig mind a kettő velünk lakott, azután is, hogy férjhez mentek. Mi eredetileg — még 1958-ban — csak úgy építettük ezt a házat, hogy a férjem szülei, mi és a lányok elférjünk, de a fiatalokkal is megvoltunk. A kisebb lányomék később építkeztek, a nagyobb és a férje meg hozzáépített egy szobát, konyhát és egy hálófülkét, plusz egy mellék- helyiséget a házhoz. Az utcáról és az udvarról is be lehet jönni hozzánk és hozzájuk is. A belső ajtóik pedig soha nincsenek kulcsra zárva. Az udvari részen a férjem 81 éves édesanyja lakik, aki 'lényegében velünk él és aki még ma is segít a ház körül munkákban.

A fiatalok és az unokák uqyan nincsenek most itthon, de a szülök az ő lakásukat is megmutatják. A tágas, jól felszerelt konyhától a iá ízléssel berendezett színes tévés, hi-fi- tornyos naoDalin át a hangulatos hálófülkéig.

— Az a legnagyobb örömünk, hogy a gyerekeink szépen és jól élnek és szívesen járnak haza — mondja Mörcz József, aki szintén nyugdíjas, de valamikor a mezőgazdasági kombinát traktorosa volt. — összetartó testvérek, és a két vőnk is nagyon jó barátságban van. Kölcsönösen segítettek egymásnak az építkezésben, a nagy munkák idején, kukoricatöréskor, szüretkor együtt jönnek hozzánk dolgozni.

A négy unoka közül ma már csak Helga ebédel rendszeresen a nagymamánál, de korábban, amíg a többiek is kisebbek voltak, gyakran megjelentek ebédre a Mörcz mamánál.

Itt aligha lehetett méricské- lés tárgya a segítés. Nem tudom elképzelni, hogy egyszer is eszükbe jutott volna a kérdés: érdemes-e, ke'll-e a fiatalokat támogatni, illetve biztonságot teremteni az idősebbeknek. Mindannyian jókedélyű, barátságos emberek, akik számára az a legtermészetesebb, hogy így élnek. Három, sőt az unokákkal együtt négy generáció egy fedél alatt.

Bachesz Józsefék 1977-ben építették Bolyban, a családi házukat. Eleve úgy kezdték, hogy együtt laknak majd a férj szüleivel, s arra is gondoltak, hogy a két lány közül legalább az egyik akkor is itthon marad, ha férjhez megy.

— Talán a nagypapa örült a legjobban ennek a háznak, mondja Kontár Lászlóné, született Bachesz Magdolna, aki gyermekorvos-asszisztens. — Kész búcsújárás volt nálunk, amikor beköltöztünk. A papa minden ismerőst beinvitált, nézzék meg, ez az új ottonunk!

A nagypaoa már nincs köztük, de velük ól a nagymama és a szintén tisztes korú nagynéni. Ők ketten külön szobában 'laknak, külön konyhán főznek, de késő délután, amikor összejön a család, ők is ott vannak a közös napDaliban. Ez a nappali tulajdonkéopen a szülőké, Bachesz Józsefé és feleséaéé, a másik szobával, konvhával és fürdőszobával eqyütt. De a tá- qas konyhát közösen használják az itthon maradt lányuk, Magdi családiával eqyütt.

— Ezer-ezer forintot adunk össze a lányomékkal minden hónaoban — sorolja Bachesz- né, aki tiszteletdíins társadalmi gondozónő az idősek napközi otthonában. Ez a pénz arra kell, amit a boltból vásárolunk. A ház körül sok minden megterem, fóliázunk is és baromfit tartunk. Ez nemcsak nekünk elég, hanem jut belőle a VilA Bachesz család

lányban élő lányunk családjának is.

A munkát sem méricskélik. A férfiak elvégzik a nehezebbjét, az asszonyoké a takarítás, mosás, főzés és a kerti apróbb munka. Ebben még a két idős asszony is sokat vállal. Sőt! A család itt élő legkisebb tagja, a négyéves Helga is kis lapátot kap, ha kint dolgoznak, bent a lakásban pedig szívesen töröl- get.

— Most egy kicsit átrendezzük majd a mi lakrészünket — mutatja Magdi az emeleten lévő két szobát és zuhanyozót —, mert márciusra várjuk a második gyermeket. Kell a testvér Helgának! Úgy gondoltuk, hogy egy idő után a két gyerek együtt lesz az egyik szobában, mi pedig a férjemmel a másikban. Laci azt tervezi, hogy később megnöveljük a két szobát. Van még hely a tető alatt, azt igazán ki kellene használni.

Vagyis nem akarnak a szülői házból elköltözni.

O

Mörcz Józsefék épp az udvarban leásott olajtárolót töltik fel. A feleség egy darabig segít tartani a hordót, aztán a férje egyedül folytatja a munkát. Ám alig ülünk le a kellemesen meleg szobában, már Mörcz József is köztünk van, de olajszag helyett szappanillattal és másik ruhában.

— Ez egy piszkos munka, — mutat az udvar felé, — de ezt is meg kell csinálni.

Az ő házuk olyan hosszan elnyúlik az utca mentén, hogy

Mörcz Józsefék kisunokájukkal

Läufer László felvételei

Török Éva

Az égi postás

„A költő legalább negyvenéves koráig ne pusztán költő legyen; más szóval, legyen egy második mestersége."

(Eugene Cuillevic)

Daedalos és Ikaros története bizonyítja, hogy az ember több évezredes álma a repülés, a levegő meghódítása. Sok évszázadnak (kellett azonban elmúlni, míg megjelent az első „igazi” repülőgép. A repülőzés hőskorából, a repülőzés úttörőinek küzdelmeit, 'kalandos, nem kis veszélyekkel járó útijait elevenítette fel az a ihat- részes, „Égi postások" című francia filmsorozat, melyet a közelmúltban láthattunk a Magyar Televízióban.

o

Az aviatika fejlődésében fontos szerepet játszottak a franciák. Gondoljunk csak Louis Blériot történelmi repülésére, aki 1909. július 25- én elsőként szelte át a La Manche-csatornát. Csupán tíz év telt el, s 1919. május

9-én megszületett a „vonal”, elindul az első „égi postás” Toulouse és Dakar között. Az első francia légitársaság, a Latécoére rendszeres repülőjáratot indít, melynek célja, hogy leveleket, „az életnél Is drágább postát”, majd később utasokat szállítson. 'A filmben olyan híres pilóták alakja elevenedik meg, mint Jean Mermoz, Guillaumet, Antoine de Saint-Exupéry, Didier Dau- rat, az első vonal műszaki igazgatója, akinek jelszava: „A pilóta legyen ügyes, célratörő, főleg pedig ne bal- szerencsés”.

Jelen írásnak nem célja a sorozat értékelése, csupán jó alkalom arra - s talán nem 'haszontalan —, bogy az egyik „égi postásnak”, Antoine de Sa i n t-Exupé ry-nek az alakját más oldalról is megközelítsük. Neve valószínűleg mint pilótáé is fennmaradt volna, hiszen hős volt a szó valódi értelmében: meghalt Franciaországért. Élete azonban azáltal vált teljesebbé, hogy mint író is maradandót, egyedülállót alkotott. Ma mint a két világiháború kö- zötti korszak egyik legnép- ; szerűbb francia íróját tartf' juk számon, akinek írásai- v ban rejlő gondolatai nap- ? jóinkban is időszerűek. Nép- : szerűségének kétségkívül i egyik oka a regényei alapjául szolgáló élményanyag, f a repülés, ami azonban nem I kizárólagos. Gondolatai, elmélkedései azok, melyek könyveit értékessé teszik és őt világirodalmi rangra emelik. Egyidős volt századunkkal. 1900. június 29-én született Lyonban, elszegényedett nemesi családban. Tizenkét éves, amikor Véd- rines francia pilóta társaságában először repül, s 1926- ban ez a szenvedélyévé vált

repülés viszi Toulouse-ba, aihol a már említett Latécoére légitársaság hivatásos pilótája lesz. Nehéz vele egy sorban említeni még egy írót, akinek élete és irodalmi munkássága ennyire összefonódna. Saint-Exupéry az író elválaszthatatlan Saint- Exupérytől, a pilótától. Vállalta a hőskor nehézségeit. 'A nehézségek legyőzése, a küzdelem emberi tisztasága, a tett, a feladatvállalás, bátorság, helytállás, bajtár- siasság és a felelősség érzése kap hangot könyveiben. Újfajta irodaimat teremtett tehát, amelyben az élet és a mű találkozott.

1927-ben a marokkói Cap Juby sivatagi repülőtéren teljesít szolgálatot, és itt írja a majd 1928-ban megjelenő első regényét, a Déli futárgépet. 1929-ben Dél-Ameri- kában az Aeroposta Argentina igazgatója, itt szerzett élményei nyomán lát napvilágot 1931-ben az Éjszakai repülés. A könyvet Didier Dauratnak ajánlja, aki a regény főhősének modellje. André Gide írt 'hozzá előszót, a mű érdemei közé sorolva, hogy - ellentétben a kortárs irodalommal — „nem az ember gyengeségét, esendő- ségét", — hanem — „magunknak a megfeszített akarattal elért felülmúlását tárja szemünk elé”. A könyv sike- .rét bizonyítja, hogy Femina- d íj at kapott, három évvel megjelenése után filmet, 1938-ban pedig operát írtak belőle. Az 1939-ben megjelent Ember földje című esz- szégyűjteménye elnyeri a Francia Akadémia nagydíját.

Jóllehet befutott író, de nem szakít a repüléssel. A háború első szakaszában a felderítő repülőknél kapitány, mert úgy érzi „csak az lehet hatékony, aki részt kér a küzdelemből”. Egy barátjának írja: „Minden, amit szeretek fenyegetve van. Harcolni akarok, nem tudok nem részt venni.” A szavakért mindig is tettekkel vállalja a felelősséget, mivel meggyőződése, hogy „embernek lenni azt jelenti: felelősnek lenni.” New Vork-i tartózkodása idején 1942- ben jelenik meg a Hadirepülő című könyve, mely az ellenállási mozgalom idején rendkívül lelkesítő erővel hatott. Ugyancsak itt íródik — talán gyermekek és felnőttek által is legismertebb, csodálatos filozofikus meséje - A kis herceg.

Mélységes emberszerete- lét, a gondolat és tett egységét igazolja egész élete és halála is. 1944-ben ismét a felderítők közt találjuk, öt repülésre kapott engedélyt. 1944. július 31-én már nyolcadik alkalommal emelkedett levegőibe, hogy a megszállt Franoiaország fölé repüljön. Sohasem tért vissza, de üzenete itt maradt.

Németh Márta

A Bauhaus és Pécs

Máig ható kapcsolat

A Gábor Jenő tulajdonában volt, 1928-ban kiadott, Kassák Lajos által tipografizált és Forgó Pál által írt Új építészet című könyvritkaságot mindösz- sze tíz forintért vásárolta meg az Antikváriumban Kismányoki Károly. Igaz, nem manapság, de azért a példa jelzi, mennyire, van a köztudatban, s mennyire becsüli a közvélemény azt a kapcsolatot, ami Pécset, a Bauhaushoz fűzi.

De van ellenkező példa is: Pécsett, a Batsányi utcában van egy ház, melyet Forbát Alfréd tervezett, s melyet jelenlegi tulajdonosai igyekeztek eredeti állapotában megtartani — s nem véletlenül: a Bauhaus szellemében épült házban semmi sem véletlen, még a kilincs, a villanykapcsoló formája is része -az eaésznek, mint ahogy az a házat körülvevő növényzet, s a kert is. A vadszőlő, már lehullatta leveleit, s ilyenkor meamutatia maqát a ház olyannak, amilyennek épült.

— A Bauhaust manapság il6. HÉTVÉGE

lik szidni, merthogy az találta ki a kockaépítkezést — mondja Kismányoki Károly, a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermének rendezője. — De aki ezt teszi, az cSak a külsődleges dolgokat veszi észre a Bauhausból, a lényeget nem.

Hogy mi a Batsányi utcai ház lényege? — erről könnyen meggyőződhet a látogató, akit szívesen fogad a ház asszonya: tágas szobák, racionális beosztás, a lakás és környezetének szerves egysége a jellemzője ennek az épületnek. Talán azért is, mert a Bauhaus építészeinek munkamódszere volt, hogy „saját magukon próbálták ki” először munkájukat. Emberi funkciók szolgálatára készült a lakás, s így valóban otthont nyújtó — szemben azokkal, amelyekbe a Bauhausból csak a kocka került át.

Abban, hogy az animációs

filmes Kismányoki Károly lassanként Bauhaus-szakértővé válik, jelentős szerepe van annak, hogy a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója megbízta egy olyan film elkészítésével, mely Pécs és a Bauhaus kapcsolatát mutatja majd be.

— Azért is örültem ennek a megbízásnak, mert így folytathatom azt, amit az előző, s ugyancsak a körzeti stúdió megbízásából készült filmemben elkezdhettem: Pécs művészeti értékeinek megmutattatá- sát. Az előző film Martyn Ferencről és vele készült. Ez a film, a Bauhaus, annyiban is folytatása annak, hogy a pécsiek akkor mentek el a Bau- hausba, amikor Martyn Ferenc Pécsre érkezett: érdekes az el- menés, idejövés viszonya — ezáltal is sok megtudható a városról.

Szorgalmasan gyűjti a filmjéhez a dokumentumokat: régi fényképeket, könyveket. Rézkarcot mutat, Forbát művét („ha nem építész lesz, nagyszerű képzőművész is lehetett volna"), munkatársaival elkészíti a gyakran csak skipc formájában fennmaradt bauhaus-os tervek makettjét.

— Biztos vagyok abban, hogy nagyon sok tárgyi emlék, könyv, levél, film, fotó van még magángyűjteményekben — mondja a film készítője. — örülnék, ha ezeket is felhasználhatnám a filmben, melyet Breuer Marcel, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Weininger Andor, Stefan Henrik, Johan Hugó és Fodor Etel emlékezetének szentelek, akik Pécsről elkerülve, bekapcsolódtak az építészetet máig meghatározó folyamatába, s akiknek visszasugárzása máig is gazdagítja a várost.

B. L.

Nem a kocka a Bauhaus lelke: bizonyítja e Batsányi utcai ház is.