Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-15 / 344. szám
ÜH m A halálból az életbe A pécsi színház első napjai a felszabadult városban Az Új Dunántúl című lap 1944. december 17-i száma, amely címoldalán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kiáltványát közli, utolsó oldalán szerény hírben adja tudtul, hogy „A színház a legnagyobb nehézségek közöli már az elmúlt héten megkezdte próbáit. Az előkészületek most már befejeződtek és a színház teljes régi együttesével hétfőn délután három órakor megnyitja kapuit... A színház igazgatósága ezúton is kéri kedves közönségét, hogy a színház előadásait a lehető legnagyobb számban látogassa." Az élet normalizálódásának híre volt ez, akárcsak a gázellátásról, a vasúti menetrendről, a házasságkötésekről és a masszázs-szalon megnyitásáról szóló hírek, hirdetések. Az emberek fellélegeztek a harcok befejeztével, s igyekeztek a rendkívüli körülmények között is minél hamarabb úgy élni, mint amikor a háború még nem zilálta szét az életüket. A színház kicsiny pont volt egy világháború utolsó hónapjaiban felszabadult vidéki város életében — de azoknak, akik itt dolgoztak, a legfontosabb pont. Hogyan emlékezik vissza ezekre a napokra, hetekre dr. Székely György, a Pécsi Nemzeti Színház akkori igazgatója? — A felszabadulás első napjaiban természetesen nem. játszottunk, a színészek, műszakiak részt vettek a közmunkákban, majd a rend- fenntartó közegekbe kértek bennünket. December 18-a után azonban nem kellett dolgoznunk, mert a szovjet parancsnokságtól kérték, hogy minél előbb tartsunk előadást. Egyébként a színházban a felszabadulás utáni első esemény nem előadás volt. hanem egy szertartás. Három hősi halottja volt a Vörös Hadseregnek, akiket a bejövetel délelőttién a színpadon ravatalozott fel a vá- rosparancsnoksáa, és megnyitotta a színházat, hogy a város lakói leróhassák tiszteletüket a ravatal előtt. Az Úi Dunántúl december 21.,' csütörtöki száma így ír: „A nemzet napszámosai, mint annyiszor már a nehéz időkben, most is teljesítik kötelességüket." A színház „hétfőn délután 3 órakor újból megkezdve előadásait, Lehár Ferenc „Éva" című nagyoperettjét állította színre. A vegyesen orosz katonákból és magyarokból álló közönség a várakozáson felül nagy számban töltötte meg a színház nézőterét."- — Miért éppen az Évát játszották? — Az idő rövidsége miatt csak felújítások jöhettek szóba, és főleg zenés darabok, hiszen nézőink egy része szovjet katona volt, akik nem értették a magyar szöveget, o prózai részeket erősen . le is rövidítettük — mondja Székely György. — Délután a színházban, este a kórházakban játszottunk. Kétnyelvű plakátokat nyomtattunk, szereposztás nélkül. A munkát könnyen elkezdhettük, a színészek itt maradtak a városban, a pécsi társulat nem oszlott széjjel, mint sok más együttes. A városi katonazenekar átöltözött civilbe, és a zeneiskola tanáraival, a színházi muzsikusokkal, cigányzenészekkel együtt adták a kíséretet. Az Éva után később színre került a Luxemburg grófja, a Mézeskalács és a Tacskó című vígjáték is. — Kik játszottak itt akkor a ma is ismert nevek közül? — Hamarjában Zách János, Csonka Endre, Márffy Vera, Gyenes Magda, Bakos László, Antal Erzsi, Róna Dezső neve jut eszembe és Ma- lonyay Dezsőé, aki ma a budapesti Nemzeti Színház igazgatója. De ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Hogy került 1943-ban a pécsi színház élére az akkor 25 éves Székely György? — A vidéki színházak általában stagione rendszerben működtek, vagyis a társulatok városról városra vándoroltak és évadonkint újra szerveződtek. Esztergár Lajos pécsi polgármester állandó társulatot kívánt szervezni, és segítséget kérve megkereste Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját. Én ott akkor rendező-dramaturg voltam, megpályáztam és elnyertem a pécsi színház igazgatói tisztét az 1943/44-es évadra. A város akkor is, később is nagylelkűen segí- , tett az anyagi nehézségek leküzdésében, a társulat szervezésében: Esztergár 1944. június 30-án kelt meghatalmazását, hogy a PNSZ 1944/ 45-ös szezonjára tagokat toborozzak, ma is őrzöm. Az asztalra a .polgármesteri megbízás mellett sok más érdekes korabeli irat kerül. Olvashatok szovjet katonák számára készült műsorlapot, kétnyelvű igazolványt a közmunkák alóli mentesítésről, látom az J/ók, .Művészek, Tudósok Szabad Szak- szervezetének 45. sz. tagsági könyvét, amely Sz. Deák Rózsa' Székely György színésznőfeleségének tulajdona volt. És itt van A halálból az életbe című irodalmi összeállítás műsorlapjának kézirata, rajta még a díszletvázlat is. — Hogyan folyt tovább a színházi élet Pécs felszabadulása után? — Karácsonykor orosz tábori színház szerepelt Pécsett, februárban a Magyar Kommunista Párt szervezésében szovjet színészek adtak varieté műsort, majd A halálból az életbe című zenés irodalmi összeállításunk következett. Villon, József Attila, Kodály, Szabó Lőrinc, Ibsen, Weöres Sándor, Ady Endre műveiből állítottuk össze, és ahogy emlékszem, nagy sikerünk volt. Márciusban színre került a Háry János és Madách Civilizátor-a, áprilisban pedig bemutattuk — Magyarországon először a felszabadulás után — Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáiét. Dr.' Székely György a következő évadban főrendező a pécsi színházban Szalai Károly igazgatása alatt, majd a budapesti Magyar Színház főrendezője, ám az 1947/48- as szezonban ismét pécsi igazgató. Az Országos Művészeti Tanács megbízásából Pécsett és környékén a tái- előadások rendszerét próbálták kikísérletezni, de ez akkor gazdasági nehézségek miatt meghiúsult. Mindenesetre ebből az évadból is őrzi egy jelentős színházi esemény emlékét: Móricz Zsigmond Boszorkány című darabját mutatták be, a címszerepet Móricz Lili játszotta, Bethlen Gábort pedig Bessenyei Ferenc. A pécsi színházi élet emlékei egy neves színháztörténész archívumából kerülnek elő: dr. Székely György kandidátus számos színháztörténeti és -elméleti mű szerzője, egy ideig a Magyar Színházi Intézet igazgatóhelyettese, majd az ITI, a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának elnöke. Budapesten él, de Péccsel nem szűnt meg a kapcsolata: a Bóbita Bábszínház stúdiójában bábtörténetet ad elő. — Hogy emlékszik vissza pécsi éveire? — örömmel, szeretettel. Gárdonyi Tamás Dr. Székely György budapesti otthonában Fotó: Läufer L. Jó hangulatban telnek az esték Proksza László felvételei lUöwérotthon A levelesládákra ugyanúgy kiírták a neveket, mint bármely más lépcsőházban, de ezek mégis eltérnek a megszokottól. Itt ugyanis csupa lánynév szerepel. A pécsi llku Pál utca 5-ös számú négyemeletes épület egy lépcsőháznyi része szeptembertől nővérotthon, a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáin dolgozó fiatalok lakják. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy szinte végszóra jött ez a lehetőség az egyetemnek. Régóta keresték a megoldást arra, miként tudnák felváltani a Sallai utcai, a volt fogászati klinika épületében levő nővérszállást olyanra, amely valóban megfelel ilyen célra. A Sallai utcaiban mindössze 14 dolgozónak tudtak helyet adni, és hiába javítgatták az ott levő helyiségeket, valahol valami mindig meghibásodott. A 11 millió forintért megvásárolt egy lépcsőhóznyi lakást hárommillió forintért bebútorozták, kellően felszerelték, és most már 40 nővér otthona.- Ez a jelenlegi létszám, de összesen 70 ápolónőnek tudunk itt szállást adni — mondja Bérezi Pálné, az egyetem nővér- szállásainak gondnoka. Egyelőre még ketten, illetve hárman laknak egy lakásban, de ha teljesen benépesül, akkor öten jutnak majd egy-egy lakásra. Valamennyi lakás kétszobás. A-konyhai beépített berendezéseket az egyetem egészítette ki a 240 literes hűtőkkel. A szobák bútorait is a POTE vá-. sárolta, de néhány berendezési tárgy a lakóké.- Többnyire csak televíziót, rádiót, magnót, lemezjátszót, falipolcokat, vázákat, térítőkét hozunk ide magunkkal — mondja Katona Judit, az első emeleti lakás egyik lakója, miközben gyorsan összekapja a szobát. Éjszakás a héten, a kora délutánba nyúló alvásából ^3- resztettük.- Én laktam a Sallaiban - folytatja —, tudok különbséget tenni a kettő között, de szerintem nem is érdemes hasonlít- gatni. Csak a példa kedvéért mondom, hogy ott tizenné- gyünknek két zuhanyozó jutott, de az egyiket szinte nem is használhattuk, mert rendszeresen leózott az alatta levő helyiség. A konyhai két villany- tűzhely közül egyidőben csak az egyiken főzhettünk, a kettőt együtt nem bírta a vezeték. Olyannyira kis helyen voltunk, hogy akaratlanul is zavartuk egymást. Épp ezért az éjszakás műszak után pihenni akarók csak akkor tudtak nyugodtan aludni, ha a többiek kivonultak a konyhába, és csukott ajtók mellett órákon át kint maradtak. Katona Judit öt év óta az urológiai klinikán dolgozik. A Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskolában végzett, felnőtt szakápoló. Három műszakban jár dolgozni, az átlag- fizetése 3500-3600 forint, ebből 220 Ft-ot fizet a szállásért. Két testvére szintén egészségügyes. A nővére a ll-es számú sebészeten, a húga a Mecsekjánosi csecsemőotthonban dolgozik. Szüleik Komlón élnek. A nővérotthon egy másik lakója Németh Éva. Ő a fiatalok közé tartozik. A 23. évében járó Katona Judit és a többi hasonlókorú volt „Sallais” hívja így az újonnan idejött kolléganőket, akik valóban fiatalabbak náluk. Németh Éva a 20. évében jár, és csak átmenetileg lakik az otthonban. — A második félévtől folyta-' tóm az Orvostudományi Egyetemet, de addig dolgozom az idegklinika elmeosztályán — mondja a Somogy megyei kis faluból, Szegerdőről származó Éva. — Nekem meglepetés volt, ez a szálláslehetőség, hiszen az ember itt valóban otthon érzi.magát. Bár hárman lakunk együtt — Zsiga Ildikó és Leidecker Tünde, a két társam — nagyon kényelmesen elférünk s nem zavarjuk egymást. Ó épp éjszakás műszakot kezd, este.9-től reggel hatig dolgozik. Utána hazajön, irány a fürdőszoba, aztán alvás kora délutánig, később pedig tanul, készül a februári folytatásra. A nővérek szeretnek itt lakni. Annak ellenére, hogy a környék csak most kezd alakulni, s hogy telefonjuk még nincs, — év végére ígérte a posta — és a közvilágítás hiánya miatt bizony nem szeretnek éjszakai műszakba indulni, illetve a délutániból hazajönni. Akárhol szállnak le a buszról, jó darabot kell még gyalogolniuk, amíg a Kökényt jelző tábla közelében levő épülethez érnek. — Ügy látszik, hogy már elkezdték a munkát, reméljük, hogy hamarosan lesz közvilágítás — mondja Szabó Ildikó, az otthon raktárosa. Ezt és a telefont várják legjobban. De már azt is tervezgetik, hogy a társalgó teljes berendezése után miként fogják kialakítani a kondicionáló termet, és van, akinek az is megfordul a fejében, hogy hova megy innét, ha családot alapít. — Az ifjúsági porlamentein- ken szóba is hoztuk, hogy na- gyon«örülünk ennek az új nővérotthonnak, és nem akarunk követelőzni, de olyan jó lenne, ha egyszer egy gqrzonházat is építtetne az egyetem — mondja. Katona Judit. — Részben azoknak az egyetemi dolgozóknak, akik összeházasodnak, részben azoknak, akik valamilyen ok miatt egyedül élnek. Ez azért lenne fontos, mert bár nem túl sokan, de vannak köztünk olyanok, akik már közép-; korúak, egyedül élnek, és állandó lakásuk a nővérotthon. Török Éva A közelmúltban felújított újpetrei vegyesbolt Fotó: Läufer László Korszerűsítik a kistelepülések bolthálózatát A SZÖVOSZ hároméves akciója - Az idén 38 kiskereskedelmi egységet újítottak fel Baranyában A fogyasztási szövetkezetek 1981 -es kongresszusán fogalmazódott meg a községek-kis- települések elavult kiskereskedelmi, vendéglátó egységeinek, tüzelőanyag- és felvásárlótelepeinek korszerűsítési igénye. Az elhatározások megvalósítására a SZÖVOSZ 1984-től hároméves akciót kezdeményezett. Az ezerötszáz lélekszám alatti települések áruellátási feltételeinek javítására, elfogadható hálózati állapotok kialakítására az ófészek programot készítettek, összhangban a településfejlesztési koncepciókkal. A SZÖVOSZ 550 millió forintot fordít a rekonstrukcióra az országos kölcsönös támogatási alapból. Az összeget a megyék között pályázat alapján osztották szét. Baranyában a 278 ezerötszáz lélekszám alatti településen 688 áfész-kezelésben levő kereskedelmi egység működik. A hároméves akcióban 182-t újítanak fel, ez 25 000 négyzet- méter üzlethelyiség megfelelő színvonalra hozását jelenti. Mindennek pénzügyi szükséglete 77 millió forint. A megyei tanács, a TESZÖV, a KISZÖV, a MÉSZÖV, a Népfront felhívással fordult a megyében működő társadalmi-gazdasági szervezetekhez a kistelepülési bolthálózati rekonstrukció támogatása érdekében. A szükséges 77 millióból 40 milliót a SZÖVOSZ támogatási alapjából kap a megye. A felhívások ellenére a helyi tanácsok közül mindössze 12 ígért támogatást: összesen másfél millió forintot. A fennmaradó összege: az áfészek saját erőforrásaikból fedezik, továbbá a tagság részéről célrészjegyjegyzéssel és társadalmi munka szervezésével segítik elő az akció sikerét. A lakosság Boly, Komló, Sellye körzetében célrészjegyjegyzéssel eddig 5 millió forintot biztosított. A kezdeményezés eredményeként 1984-ben 38 kereskedelmi egység felújítására került sor a megyében, ebből 25 vegyesbolt, 12 vendéglátó egység, egy felvásárlótelep. A gö- rösgali, az alsószentmártoni, az újpetrei, a nagyhajmási, a ba- barci vegyesboltok a felújítás után méltán mutatják az akció sikerességét és egyben bizonyítják szükségességét is. 1986-ra, a fogyasztási szövetkezetek következő kongresszusára a rekonstrukciós program következtében megváltozik a szövetkezeti kereskedelmi hálózat minősítési aránya, mely 1984 elején Baranyában a következő volt: a kereskedelmi egységek 39 százaléka jó, 46 százaléka megfelelő, 15 százaléka nem meqfelelő. L. Cs. K. HÉTVÉGE 3.
