Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-15 / 344. szám

Fiatal tanácsi vezetők

A kémesi

vb-titkár

Huszonévesen, szép tanácsi múlttal A legfőbb fizetség az emberek bizalma

A tanács irodájában kellemes meleget ad a duruzsoló kályha. Mellette rendben odakészítve a vékonyabb-vasta- gabb fahasábok és a szeneskanna, tele szénnel. Az energiakiváltásról szóló rendelkezés értelmében innen a kémesi tanácsról is kikerültek az olajkályhák.

— A baj csak az — mondja Ormódiné Konyhás Györgyi — hogy mindig elfelejtek rátenni, begyújtani se igen tudok.

Nem csoda, mert Györgyi siklósi lány, ott járta a gimnáziumot is, otthon nem volt gondja a fűtésre, most meg a központi fűtéses családi házban, amelyben lakik a vegyes tüzelésű kazán kezelése a férj dolga.

Kémes közel a déli határhoz, Harkány és Vajszló között körülbelül félúton található. Még ezen a nyirkos, ködös napon — amikor az ember hajlamos mindent csúnyábbnak látni, mint amilyen — látszik, rendezett, szép falu. A házakat az ország- úttól, forgalomtól kétoldalon széles füves sáv választja el, amelybe két sorban fákat ültettek. (Ha nyáron nyírnák, vagy kaszálnák a füvet, nagyon szép látványt nyújtana.) Van vegyesboltja, amelyben minden alapszükségleti cikk megtalálható, van nyolctantermes iskolája, napköziotthonos óvodája, női- férfi fodrászata és a Laki-vendéglő, amelyre mondják, színvonalban fölötte áll a kocsmának.

Ormódiné Konyhás Györgyi a kémesi tanács vb-titkára. Ezen a barátságtalan szombat dél- előttön ő tartja az ügyeletet. Mondja, ilyenkor legalább behozza az elmaradt adminisztrációs munkákat. Olyan fiatal, hogy diáklánynak is nézhetné az ember. Alig 29 éves, s máris szép tanácsi múlt áll mögötte. A gimnázium után a siklósi bankban dolgozott.

— Sehogy sem tetszett nekem. Én emberekkel szeretek foglalkozni, ott meg papírok, számlák mögé kellett bújni. Akkor még volt járási tanács, oda kerültem gyakornoknak. Belekóstoltam a tanácsi munka szinte minden területébe, adóügyektől az igazgatás és pénzügyig, még telefonközpontos is voltam. Két év múlva Szombathelyre mentem, elvégeztem a kétéves Tanácsi Akadémiát. Amikor hazajöttem, Drávasza- bolcsra kerültem, mint igazgatási előadó. 1980 márciusában a járási vezetés javasolt a megüresedett egyházasharaszti vb- titkári állásra.

Hoay ez mit jelentett a húszegynéhány éves fiatal nőnek, csak az tudja, aki ismeri a körnvék helyzetét. Egyházasha- rasztihoz tartozik igazgatásilag Siklósnaayfalu. Old és Alsó- szentmárton. Ebben az időben még javában zajlott Alsószent- mártonban a cigánytelep felszámolása, ami természetesen nem ment minden zökkenő nélkül. Hogy mennyire elfogadták a fiatal vb-titkórt, bizonyítja, hoay sokszor igencsak heves vitákhoz, perpatvarokhoz őt hívták iqazságtételre. Az már más kérdés, hogy egyedül azért nem mert kimenni.

— Nekem az életemben ez volt a legnaqyobb iskola, mert itt aztán minden problémával szembetalálkoztam. Sikerült teljesen felszámolni a putrikat, utakat építettünk. A BCM-től rengeteg segítséget kaptunk

ehhez, ingyen hoztak követ, zúzalékot. Eközben férjhez mentem, megszületett az első kisfiam és elkezdtem az Államigazgatási Főiskola kiegészítő szakát. Házat vettünk Dráva- szerdahelyen, 1983. április 23-án költöztünk, 26-án megszültem a második fiamat, május 1-én jöttünk haza a kórházból és május 10-én sikeresen levizsgáztam. Ezután kerültem ide Kémesre vb-titkárnak.

Kicsit sűrű volt bizony ez az időszak, de szerencsére túl vagyok rajta. Nagyon szeretem ezt a munkát. Tudja, milyen jó és érdekes emberekkel foglalkozni? Segíteni, vagy legalább is megpróbálni segíteni nekik? Csak május óta vagyok itt és nagvon jólesik hallani, hogy bizalommal vannak hozzám az emberek. Meghallgatom a problémáikat, de soha nem döntök úgy, hogy előbb pontosan ne imerjem meg a körülményeket.

Szeptemberben megalakult a vízműtársulás. A tervekben szerepel az iskola központi fűtésének befejezése, az óvoda bővítése. Munkalehetőséget a falunak egyelőre csak a helyi tsz ad. Sok az ingázó, annak ellenére, hogy többen vállalnak otthon szerződéses állattartást.

Ormódiné Konyhás Györgyné, aki városi lány volt, kapát soha nem fogott a kezébe, most szintén a falusi életmódot kóstolgatja. Ök is vállaltak sertéshizlalást, és ha ez főképp a férj dolga is, azért ha kell, ő is besegít. A házimunkát, az anyaságot iái össze tudja egyeztetni a felelősségteljes vb-titkári munkával.

Sarok Zsuzsa

A kémesi főutca

Fotó: Erb János

Fotó: Proksza László

Napi 5 ezer adag fő az üstökben

Pécs legnagyobb konyhája

Jól főznek és a mennyiségre sincs panasz

A Nevelési Központ hatalmas épülettömbje előtt néhány kisiskolás kergetőzik. Közel egy óra van még ebédig, ismerkedjünk addig a konyhával és az étteremmel, amely nem csupán Lvov-'Kertváros, de egyben Pécs legnagyobb ilyen jellegű létesítménye is.- Alig pár nappal az iskolakezdés előtt, komoly gondjaink voltak — emlékezik visz- sza Mezei András, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettese. — Augusztus 28-án derült ki csupán, hogy nem olaj-, hanem gáztüzelésre beállított kazánokat kaptunk. Az átépítést napok alatt kellett megoldani, hiszen kétezer gyermek már befizette az ebédet.

— Bármennyire is furcsán hangzik, tulajdonképpen a szakmán belül egy új dolgot kellett megtanulnunk — mondja Rumbach Árpád üzletvezető-helyettes. — Rettenetesen nehéz az adott nyersanyag- normából eleget tenni a követelményeknek. Nem csupán az a fontos, hogy az étel ehető legyen, de azt is figyelnünk kell, hogy tartalmazza azokat a legfontosabb összetevőket amelyekre a fejlődő szervezetnek szüksége van.

Naponta több ezer kritikus szem lesi, hogy mi kerül a tányérjába. Komoly gondunk a korszerű táplálkozás megismertetése, elfogadtatása. A gyerekek egy része ugyanis csak a rántotthúst, a bablevest, vagy a hasonló ételeket ismeri. Itt viszont találkoznak a különféle főzelékekkel, salátákkal is, ami valljuk meg, nem mindig okoz osztatlan elismerést.

Milyenek lesznek a Pécsi utak hóban, fagyban?

A tél támadása ugyan még várat magára, de november végén voltak olyan napok, amikor az autósok gyakorolhatták a csúszós úton való közlekedést, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat pedig az utak mentesítését. Hogy a főpróba kinek sikerült jobban, mármint az autósoknak vagy a vállalatnak, nehéz eldönteni, az mindenesetre biztos, hogy a pécsi utak téli mentesítéséért felelős PKUV már november közepétől készenlétben áll.

Nem kis feladat hárul rájuk

HÉTVÉGÉ

ezekben a hónapokban, hiszen Pécs úthálózatának hossza eléri a 340 kilométert. Természetesen az szinte lehetetlen feladat, elvárás lenne, hogy egy- egy kiadós havazás után, órákon belül megtisztítsák az utakat a hótól, s mindenütt elvégezzék a síkosságmentesítést. Éppen ezért, mint már évek óta, az idei télen is elsősorban a kijelölt helyeken takarítják el a havat, így például a városon áthaladó főközlekedési utakról, a tömegközlekedési útvonalakról, a főbb hegyi utakról. Ezek hossza mintegy 120 kilométer. Mint a vállalat vezetői hangsúlyozták, ezeken a kiemelt szakaszokon is csak akkor lehet a hatékony

védekezést — hóekézést, homok- és sószórást — elvégezni, ha a havazás eláll. A PKUV telephelyén 10 ekés szóróautó, rakodógép és több hószállító tehergépkocsi áll készenlétben. A vállalat idén is felkínálja azt, hogy ha a lakosság igényli, akkor meghatározott helyekre kiszállítanak homokot az út szélére: a feltételük csupán annyi, hogy az igénylők a homokot síkosságmentesítésre használják fel...

A gépek mellett nem kis szerep jut a zord télben az embereknek. Alkalmanként 3— 400 hómunkást is tudnak majd foglalkoztatni, nappal 180, éjszaka 240 forintért. Akik arra vállalkoznak, hogy részt vesznek a hóeltakarításban, nagyobb havazás után ne várjanak arra, hogy a sajtóban, rádióban megjelenjen a közlemény, hanem menjenek a pécsi Koller utcai piacra.

A gyalogátkelőhelyek, járdák, csomópontok síkosságmentesítésére már elhelyeztek a város különböző pontjain 10 darab egy köbméteres és 10 db öt köbméteres homoktároló edényt, hogy szükség esetén hatékonyan dolgozhassanak. Persze, mint minden esztendőben, talán most sem árt felhívni arra a figyelmet, hogy a házak előtti járdákról a hóeltakarítást az ingatlan tulajdonosának, illetve megbízottjának kell elvégezni. R. N.

Az óriási konyha valósággal ragyog a tisztaságtól. A kések, a kanalak, a tányérok — minden a helyén. Az előkészítő helyiségekben pedig már a délutáni uzsonnát készítik. A közel ezer szelet zsíroskenyér és a műanyag tasakokba bújtatott almák tömege az iskolákba kerül.

A konyhához egy szinttel lejjebb, szobányi hűtők és raktárak tartoznak. Minden nyersanyagot más-más helyiségben tárolnak: külön a húst, a felvágottat, a kenyeret, a tejet, a zöldséget és a gyümölcsöket.

— Egyre nehezebb az áru- beszerzés - panaszolja Mezei András. - A gyermekélelmezésben különösen fontos a jó minőségű alapanyag, ennek biztosítása mind több gondot jelent. Mirelitből keveset tudunk felhasználni, mert drága. De ha azt vesszük, hogy egy iskolai ebédet 11.30-ból kell kihoznunk, könnyen belátható, hogy a jelenlegi zöldségárak nem túl kedvezőek.

—‘ Tavasszal a burgonyahiány okozott nehézséget, most viszont amiatt küszködünk, hogy nincs elegendő savanyúság, paradicsompüré és lecsó - veszi át a szót Rumbach Ádám. — Naponta átlag 150— 180 kiló tőkehúst, 3,5—4 mázsa burgonyát, egy-egy tésztanapon 3 mázsa száraztésztát dolgozunk fel.

Naponta 5200-5300 adag ételt készítenek, külön üstben főznek az iskoláknak, az óvodáiknak, a környékbeli üzemek, boltok dolgozóinak, a kollégium diákjainak. Ezenkívül másfél száz nyugdíjas vacsoraigényét is kielégítik. A cukrászüzem termékeiből a hétvégeken 10—12 ezer forintot forgalmaznak, a 30-35 féle hidegkonyhai készítményből a saját igényeken túl 5 ABC-t és a Jókai téri Tejbisztrót is ellátják.

Dél előtt tíz perccel, egymást lökdösve tódulnak az étterembe az iskolások. A legkisebbek, az elsősök asztalán már ott gőzölög az ebéd, őket kiszolgálják és nem kell sorba állniuk a tálcával. A nagyobak a tálaló körül nyüzsögnek és közben be nem áll a szójuk.

Az egyik asztalnál egy pöttömnyi fiú kanalazza a húslevest, alig éri föl a tányért. Mellette egy nagyobbacska lány már a második fogásnál tart. Kanalával nagyokat merít a paradicsomszószba, de a húst minduntalan félrelöki.

— Nem ízlik?

— De-e! — emeli rám panaszos tekintetét. Ám az arcáról látom, küszködik a falattal.

Néhány lépéssel távolabb

hárman ülik körbe az asztalt, úgy tűnik, nem nagy élvezettef fogyasztják az ételt, a levest ki sem hozták.

— Csak a cukorborsó- és a bablevest szeretem — mondja az ötödikes Gabriella.

— Én meg nem vagyok éhes

— teszi hozzá a negyedikes Zsanett. - Tíz órakor ettem májkrémes kenyeret, azzal jóllaktam.

A másodikos Norbi a szomszéd asztalnál bezzeg nem válogat, már a süteménynél tart. A mögötte ülő elsős kisfiú pedig sajátos módon igyekszik, hogy mielőbb eltüntessen mindent az asztalról. Kanalával hol a levesből, hol a mártásból merít egy-egy adagra valót, majd a húst veszi sorra.

— Finom?

— Igen, az anyukám is így csinálja — néz fel a tányérjából.

Közben néhányon végeztek az ebéddel, a legtöbbnek alig maradt valami a tányérján. Úgy látszik, a mai menü sikeres volt. De vajon így van ez máskor is? — Erről már egy emelettel lejjebb, a felnőttek körében érdeklődöm.

— Két éve járunk ide — mondja Nagy Tiborné és Mán- fai Gáborné, a közeli nyomtatványbolt két dolgozója. — Általában jól főznek és az adagok is elég nagyok.

— Az átlagosnál nem rosz- szabb, amit itt kapunk — erősíti meg az imént hallottakat Rigerné Plávits Éva, az 1-es iskola tanára. —Talán az evőeszközök tisztítására fordíthatnának egy kicsit nagyobb figyelmet.

A vállalat igazgatóhelyettese azonban más problémáról is beszámol:

— A gyermekétkeztetés sokkal nagyobb figyelmet igényel, mint a vendéglátás általában. Nagyon meg kell fontolni, hogy mit adunk. Emellett van egy sajátos gondunk is, a kis elsősöknek éppen annyi jár mindenből, mint a nyolcadikosoknak. Pedig a különbség nemcsak az étvágyban jelentős, más az, amire a szervezetnek 7—8, és megint más, amire 12—14 éves korban szüksége van.

— A legfontosabb feladatunk a gyermek ellátása — veszi elő kimutatásait Rumbaáh Árpád.

— 1980, a nyitás óta, elsősorban ezen fáradozunk. Naponta 3400 kisdiák fő étkezését biztosítjuk, ezenkívül készítünk a napközisek részére tízórait, uzsonnát, a kollégistáknak reggelit és vacsorát. Ezenkívül várunk némi forgalomnövekedést a gyermekhotel működésétől is.

Ferenci Demeter