Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-09 / 338. szám
1984. december 9., vasárnap Dunántúlt napló 3 j > Jövő eutöl Jaivul a helyzet Gondok a gyógyszerei látásban Fiatal gyógyszerésznő panaszkodott nemrég, már fél bemenni a munkahelyére, ret- reg a nap mint nap fejéhez vágott sértésektől, amit kénytelen lenyelni. Kétségtelen, az egyes gyógyszerek tartós hiánya időnként a kelleténél nagyobb feszültségeket okoz. A kialakult áldatlan helyzetről Elmer Jánossal, a megyei főgyógyszerésszel beszélgettünk. — Sajnos, valóban az ostor a patikai dolgozókon csattan, holott ők tehetnek erről a legkevésbé, nekik a legkellemetlenebb ,,nincs”-csel fogadni a gyógyszert kereső betegeket és a kérdésre, hogy — mikor lesz? — nem tudom-mal válaszolni. De nemcsak a gyógyszertárakban dolgozók nem tehetnek erről, a Gyógyszertári Központot sem terheli ebben a legcsekélyebb fe'elősséq sem. A Gyógyszertári Központnál jelentkező hiány a Gyógy- áru-értékesí'ő Nagykereskedelmi Vállalat hiányos szállításai miatt van, ők pedig a gyári szállítás — enyhén szólva — akadozására kénytelenek hivatkozni. A gyári kiesések pedig sok esetben olyan tartósak, hoqy a sokhavi országos gyógyszertartalék sem képes kompenzálni. — Az is növeli a problémát, hoqv nincs lehetőséq a gyógyszertárakban arra, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló gvógv'zereket a legrászorultabbak kapják, vagy hogy megakadályozzák a betegek — eayébként érthető — tartalékolási törekvéseit. Csaknem rendszeres, hogy a beteg a keresett hiánygyógyszerre több receptet is beszerez és ha ezt sikerül mind beváltania különböző gyógyszertárakban, a hiány mértéke mások számára fokozódik. — Pedig a hiány másképp nem hidalható át. Általában a Gyógyszertári Központ igyekszik a lehetőség szerint a hiánygyógyszerhez hasonló hatású helyettesítőt beszerezni. A kérésünk az lenne a lakosság felé, átmeneti megoldásként fogadják el azt. Ezenkívül jó lenne, ha azt is megértenék a< gyógyszereket hiába keresők, hogy a patikában dolgozók vétlenek. Még akkor is, ha néha a látszat mást mutat. Példa erre, ha előző nap azt mondják: nincs, másnap mégis van. Ugyanis, ha egy fontosabb hiánycikk váratlanul beérkezik a megyei raktárba, azt rendelés bevárása nélkül, soron kívül kiszállítják a gyógyszertárakba. Az ilyen beérkezésekről — miután az váratlan — a gyógyszertárak nem tudnak előzetes tájékoztatást adni. — A felsoroltakból is látható, hogy a megye gyógyszerellátó szervei igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt, ami, meg kell mondani, jelentős munkatöbbletet jelent. A hiányok megszüntetése azonban népgazdasági szintű feladat. Egyébként ígéretet kaptunk, hogy jövő év elejétől javul a helyzet. Sarok Zsuzsa Alkoholmentes, ízesített gyümölcslevek Tizenöt féle újv természetes alapanyagú, alkoholmentes ivóié gyártását kezdi meg a jövő évben a Nyíregyházi Konzervgyár. A paradicsomból, meggyből, almából, szilvából, őszibarackból készülő italokat ugyancsak természetes ízesítőanyagokkal „fűszerezik" - a paradicsomot például kakukkfűvel, kaporral, babérral, a gyü- mölcsleveket pedig, többek között bodzával, man- góval. Az új ivólevek 2,5, illetve 5 deciliteres üvegekben, a jelenleg is kapható gyümölcslevekhez hasonló áron kerülnek forgalomba. ► Uj ház a pincesoron — Ilyen körülmények között mégis mit lehet tenni? — A Gyógyszertári Központ laboratóriumában alapanyagokból megpróbálják előállítani a hiányzó gyógyszert, bár be kell vallani, hogy alapanyag csak kevés készítményhez áll rendelkezésre, fgy a módszer hiánypótló szerepe korlá ozott. de az érintett cikket váró betegnek mégis értékes. Amennviben csomagolóanyagok hiánya okozza a gvóqvszerkiesést, készségesen vállalják a gyári nagy csomagolások kis tételű kiszerelését. Egyes esetekben a patikáknak is van lehetőségük a hiányzó készítmény házi előállítására. A Gyógyszertári Központ rendszeres t-vékoztatá't nvúit az Olvasóknak a hiányokról és azok mással való helye'tesíté- si lehetőségeiről. — A gyakorlat azonban azt mutatja, a helyettes gyógy- sze-t a betegek sokszor elutasítják. Ha azt mondom: Villány, a képen látható ház a pincesort juttatja a szemlélő eszébe. Ami nem is meglepő, hiszen a kép pincét ábrázol. A meglepő inkább az, hogy 1984-ben épült, tehát vadonatúj, s az erénye éppen az, hogy nem akart modernkedő lenni. Cser- na Sándor építész végül is ráérzett arra, hogy ezt a hangulatos, oportóillatú környezetet nem szabad egy hangoskodó valamivel túllicitálni (mint amire — sajnálatosan — van példa, nem is egy). Ez a pince csak az új-voltával tűnik ki, jobban mondva azzal, hogy a szűkebben vett környezetétől üt el amiatt, hogy a kb. 50 méterrel odébb kezdődő pincesor partnere. Villány és a környékbeli falvak közös sajátságai: a történelmileg kialakult pincesorok. A határban csak megtermelték a szőlőt, aztán az érett gyümölcsöt a faluba szállították, az ott épített pincékben dolgozták fel és érlelték messze- földön híres borrá. A pincesorok ma már e községek borra! vetekedő nevezetességei, s a villányi bor élvezete e pincékben iddogálva teljes. Ezért is érzékenyek az emberek a pincesorok háborítatlan megőrzésére, s kelt ellenérzést az olyan látvány, mint amilyen a villányi bormúzeum előtti pincebokrot szemlélve ér: egy megskalpolt, s lapos hullámpalatetős parókával „ékesített” pince. És ugyanezért szemléljük most jól- esően ezt az új pincét. Az építtető, egy öreg pince örököse, az utcasorra akart kijönni, építési szándéka lassan körvonalazódott. A nagyközségi tanács tiszteletreméltó ráhatásának és az építtető fogékonyságának köszönhetően született meg ez a ház. Az öreg pince ma is ott lapul az új mögött, s az újból ugyanúgy lehet lejutni a megnagyobbított pincébe, mint a fentebbiek bármelyikéből. Az épület tömegformálásáben szinte alázattal azonosul a sokévtizedes pincékkel, de ami a legmegragadóbb: az ajtó, az ablakok. Míves asztalos- munka mind, s úgy hírlik: lesznek „utánzataik". Amiért bemutattuk az új villányi pincét: népi műemléki környezetben, új építkezésnél ez lehet a követendő példa. H. I. Dr. Irlc Albert Pécs város tudományos élete büszke lehet arra, hogy számos olyan tudós kutató elmét adott népünknek, akik a maguk tudományuk keretén belül országos tekintélyt, nemzetközi elismerést szereztek. Ezek egyike volt dr. Irk Albert akadémikus, a pécsi állam- és jogtudományi kar büntetőjogi tanszékének első vezetője, akinek születése századik évfordulója alkalmából emlékülést tartót tak a karon. Az ülést a tudományos bizottság elnöke, Ádám Antal egyetemi tanár nyitotta meg. A JPTE állam- és jogtudományi karának tanárai e sokoldalú tudós roppant kiterjedt munkásságából egy-egy szakterületet ismertettek. Földvári József professzor Irk Albertról, mint az anyagi büntetőjog legnagyobb elméleti kutatójáról tartott hatásos előadást, míg Herczegh Géza dékán benne a nemzetközi jog hazai megalapozása területén elért eredményeit méltatta. Tremmel Flórián docens, a büntetőeljárási jog kiváló művelőjét tisztelte Irk Albertben, aki számos magyar és külföldi tudományos intézet és társaság tagjaként fejthette ki szokatlanul széles körű tudását. Ha mindezekhez hozzávesz- szük, hogy még a jogbölcselettel, a grafológiával, a szociológiával és a zeneművészettel is foglalkozott, némi képet nyerhetünk Irk Albert tudós portréjáról. Az emberről, a tanárról Vargha László ny. egyetemi tanár vallott a volt tanítvány hitelességével. Ki volt Irk Albert? Száz évvel ezelőtt, 1884. augusztus 18-án Csernátfalu- ban (Brassó m.) született. Középiskoláit a brossói kát. főgimnáziumban végezte jeles eredménnyel. 1908. június 20- án pedig a kolozsvári tudományegyetemen szerzi meg a jogtudományi oklevelet. A büntetőjog egész területére szerzett magántanári képesítést 1921-ben. Hosszabb időt töltött a külföldi egyetemeken, főleg Franz von List berlini bűnügyi szemináriumában végzett értékes büntetőjogi tanulmányokat. Ekkor helyezte saját eszme- rendszerét szilárd alapokra. A bűncselekménynek, mint társadalmi jelenségnek leírása és magyarázata éppúgy érdeklődésének tárgya, mint a büntetőjog dogmatikai normatív oldala. Nagy mértékben gazdagította büntetőjogi irodalmunkat a különböző államok büntetőkódexeinek vagy az idevágó törvényjavaslatoknak elvi ösz- szevetésével. Irk Albert 1917. december 10-én a nagyváradi jogakadémia tanára, 1922. augusztus 24-én pedig kinevezték a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi karára, ahol két ízben a dékáni tisztet is ellátta. Több tankönyvet, számos monográfiát írt. Több száz tanulmányának címét olvasgatva, köztük ma is nagyon időszerűekre bukkantam. Ilyenek: Az alkoholizmus elleni társadalmi küzdelem, Küzdelem az ifjúkori kriminalitás ellen, A gonosztevők javító telepei. Nyugodtan mondhatjuk, minden munkájában a mélyen szántó filozófiai alapvetést a vaskövetkezetességgel végigvezetett logika kísérte. Az 1952. október 21-én elhunyt Irk Albert professzorról egyesek azt írták, hogy hallgatói a megtestesült komoly kimértséget, a tárgyilagos szigorral párosult megértést becsülték benne nagyra. Ö a tanár igazi hivatásául vallotta: „A tanítás valóban hivatás és nem pálya. Az igazi tanár a maga lényegének legjavát adja az őt körülvevő ifjúságnak! Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele: a tudomány éroszo és benne szakunknak mindenekfeletti és lelkes sze- retete." Dr. Tóth István A nemzet rr ■ őrzi fJTi t 344 ^45 ■ — inni Hl |||i emléküket Negyven éve végezték ki a Felszabadító Bizottság katonai vezetőit 1944. november 22-én, késő délután, egy ismeretlen férfi csengetett be dr. Tartsay Vilmos nyugállományú százados Budapest, Andrássy út 29. szám alatti lakásán. Fia nyitott ajtót, aki értetlenül hallgatta, hogy az idegen nagyapjával szeretne beszélni, aki akkor már fél éve halott volt. Míg beljebb mentek, hogy a dolgot tisztázzák, egy csendőrnyomozó különítmény rontott be, s a jelenlévőket egy külön szobába terelték. Az akciót Radó Endre csendőrszázados, a Nemzeti Szá- monkérő Szék katonai osztályának parancsnoka vezette, aki az árulóvá lett Mikulics Tibor bejelentése nyomán tudta meg, hogy a katonai ellenállás vezetői Tartsay lakásán aznap este fontos megbeszélést tartanak. A jelszó, amire kitárul majd az ajtó, a „mozijegy" szócska volt. A megbeszélésre érkező gyanútlan embereket Radó és pribékjei várták. „Gaz, bitang kommunisták, most hurokra kerültetek!" — kiabáltak áldozataikra. „Na, itt egy újabb tova- ris!” — mondták, amikor ismét megszólalt a csengő. A késő esti órákig 12 ellenállót fogtak el, s az egyetemi Füvészkertben őrizetbe vették Bajcsy-Zsilinszky Endrét, egy Tárnok utcai lakásban pedig Kiss János altábornagyot. Messik János hadnagy és gróf Széchenyi Pál zászlós később érkezett a Tartsay-la- kásra, ahol tűzharcba bocsátkoztak és mindketten halálos sebet kaptak. így lettek ők a Felszabadító Bizottság első hősi halottai. A Nemzeti Számonkérő Szék a Margit-körúti fogház III. emeletén rendezkedet be. Itt kezdték meg, még azon éjjel a kihallgatásokat. A háborús rokkant Kiss tábornokot Radó rendelte maga elé: „Na, mi van tovaris” — fogadta gúnyolódva. „Szólítson csak nyugodtan altábornagy úrnak" — válaszolta az ősz generális. Radó erre ököllel vágott az arcába. A Számonkérő Szék nyomozói a spanyol inkvizíciót is megszégyenítő módszerekkel próbálták áldozataikat szólásra bírni. Tartsay meztelen talpára 68 aumibotütést mértek. A foqlyokat arra kényszerítették, hogy az irodában órákon át négykézláb járjanak körbe-kör- be. Az emberek nyelvét villanyárammal éqették, magas feszültséget kapcsoltak rá érzékeny testrészeikre. Mikor a fá idolomtól eszüket vesztve üvöltöttek, nevetve gúnyolták őke*: ..most beszél a moszkvai rádió!” Az őrizetesek megjárták Dante poklának minden bugy- rá‘ A „puhítás” november 30-ig tartott, majd megkezdték a vallomások jegyzőkönyvbe foglalását. Az iratokat a Nemzeti Számonkérő Szék december 4-én adta át a Vezérkar Főnöke III. számú bíróságának, amely ugyancsak a Margit-körúti börtönépületben működött. A per levezetésére Dominies Vilmos hadbíró őrnagy kapott megbízást, aki a statáriális eljárásra megszabott 72 órán belül az ügyet be akarta fejezni. Jellemző a per jusztiszmord jellegére, hogy a bíróság éppencsak elkezdte az eljárást, amikor a második napon a börtön udvarán már fel is állítottak hat bitófát. Az ítéletet még ki sem hirdették, de a börtön udvarán máris felsorakoztatták a kivégzési négyszögbe vezényelt katonákat, s még egy szakasz honvédet, akiknek elrettentő példát akartak mutatni. December 6-án géppuskás csendőrök biztosították a börtön bejáratát, amikor Vargyassy Gyula altábornagy elnökletével elkezdődött a bírósági komédia. A tárqyalást végig Dominies vezette, míg a vádat Simon Ferenc hadbíró százados képviselte. A nyilas párt megbízásából „Sütő testvér" volt jelen, aki egy részére bevitetett bőrhuzatú karosszékben terpeszkedett. A tárgyalótermet csendőrök, nyomozók, a Számonkérő Szék emberei töltötték meg. Az ő jelenlétük fejezte ki a per „nyilvános” jellegét Az elfogott, meggyötört ellenállók, antifasiszták nem mentegették magukat, férfiason és hősiesen vállalták tetteiket. Meghiúsult a bíróságnak az a taktikája, hogy a vádlottakat megtörje, szembeállítsa egymással. Bajcsy-Zsilinszky kijelentette, hogy „bűnösnek nem érzi magát, mert legjobb meggyőződése szerint, tudatosan, az ország érdekében cselekedett". Kiss János azt hangoztatta: azért csatlakozott a mozgalomhoz, „mert ezzel hazájának tesz szolgálatot”. Tartsay szerint „abban a hiszemben és tudatosan cselekedett, hogy ezzel a hazának használ”. Vállalta o tetteit Nagy Jenő ezredes is, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hasonlóan helytálltak a többi vádlottak is. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő védője. Kelemen Kornél, az első napon elérte, hogy a mentelmi jogra való tekintettel Bajcsy ügyét kivonják a katonai bíráskodás alól. Ö december 24-én Sopronkőhidán állt bitófa alá. A bírósáq december 8-án hirdetett ítéletet. Jellemző a fasiszták félelmére, hogy az ablakokba és a kapukba golyószórós őröket állítottak. Dominies unott egykedvűséggel olvasta az ítéletet. Az épület ablakai megremegtek, a város fölött éppen légitámadás folyt. Ez adta a kísérőzenét egy pusztulásra ítélt rendszer elvetemült gaztettéhez. A 11 vádlottból hat ellenállóra mondták ki a halált, közülük később háromnak büntetését 1P—15 évben szabták meg. Kiss Jánost, Naqy Jenőt, Tartsay Vilmost kötél általi kivégzéssé '»élték. Az idős tábornok nyugodtan, megbékélt lélekkel fogadta a sorscsapást. így szólt feleséaéhez: „Meaqyaláztak, megszégyenítettek, villanyoztak, de én mindent türelemmel viseltem. Most, ezután vigyél engem Kőszegre!" Haló porai tényleq odakerültek. Tartsay az eljárás alatt teliesen meqőszült. Naav Jenő is bátran viselte a mártíromságot, s szembenézett a halállal. E sorok írója évekkel azelőtt beszélgetett dr. Németh József tábori esperessel, akit Hindy Iván, Budapest városparancsnoka rendelt ki a szomorú eseményhez. Az elítélteket ő vezette fel az egzekucióhoz. Kiss Jánost szólították utoljára, azzal is tetézve büntetését, hogy látni kellett a bitófán bajtársait. „Férfias határozottsággal vállalta a halált. Azt mondta, hogy mindazt, amit tettek, a maavar néo érdekében és jövőjéért tették" — emlékezett a tisztelendő úr. A kivéqzés végét jelző kürtszó, a „lefúvás", három magyar honvédtiszt igaz hazafi halálát jelezte. A Kommunista Párt lapja, a Szabad Néo, Új vértanúk címmel vezércikkben búcsúztatta az ellenállási mozgalom három katonai vezetőjét. Szálasiék tettét Haynau hóhérmunkájához hasonlította. A lao az egész nemzet nevében búcsúzott tőlük: „Kiss János és hőstársainak nevét a magyar dol- aozók milliói örökre szívükbe zárták.” A Margit-körúti börtönből ma már semmi sincs. Ahol a bitó állt, ott ma gyermekjátszótér van. A vörösmárvány emlékkőnél december 8-án újra megjelentek a koszorúk, az emlékezés viráaai, hirdetve, hogy a felszabadult magyar nép soha nem felejti el hőseit és mártírjait. Gazsi József Jól illeszkedik a környezetébe Nem a patikus a felelős
