Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-10 / 309. szám

lfendegsegben a lfältöhäzban Bátorkodom magam elé kép­zelni Balatonyi Dezsőt, amint kihajol az ablakon piros bak- ter-zászlóval a kezében, és szalutál az elhaladó vonatok­nak. S bármennyire is komikus lenne a látvány, a realitásnak van némi alapja: a majdnem egyemeletes épület valóban itt áll az erdőszélen, kissé távo­labb az abaligeti állomáson áthaladó új vasútvonaltól. Ez a váltóház volt, ahol a szolgá­latos vasutasok szigorú rend szerint igazgatták a váltókat és örökké telefonáltak vagy zászlóval integettek. Balatonyi Dezsőnek semmi köze a vasúthoz, már csak azért sem, mert a közelmúlt­ban ment nyugdíjba, mint az OTP Baranya megyei igazgató­ja. Amikor a vasútfejlesztés során a haidani váltóház fölös­legessé vált, az épület hamar arra a sorsra jutott, mint min­den épület, melyet az ember egyszer és végérvényesen el­hagy: elöregedik, megindul a vakolat, kitörnek az ablakok, elkorhadnak az ajtók, ablakke­retek és gerendák, a padlózat között felszökik a gaz és dud- va, rágcsálók és denevérek ta­nyájává válik. E lehangoló pusztulat előtt „öt perccel” vá­sárolta meg a MÁV-tól, nem éppen olcsón. Nem járt rosz- szul a vasút, de ha azt vesz- szük, Balatonyi Dezső sem, ha feledjük azt a sok-sok kőművesmunkát, és anyagi rá­fordítást, ami kellett ahhoz, hogy az épület végül is lakha­tóvá váljék. Pécsett, a Bálicsi úton van a lakása, de most már több ideie jut arra, hogy nemcsak hétvégén, hanem a hét többi napjain is elüsse itt ez időt egy szép és csendes környezetben. Az alagsorban — ez a kony­ha — a kis ablak alatt hosz- szú asztal, vele párhuzamosan pultszerű alkalmatosság, ké­nyelmes ülőkékkel, ezen belül a tűzhely, konyhaszekrény edé­nyekkel. — ölietek le, mindjárt kész az ebéd ... Azt hiszem, elméretezte az adagokat, mert akkora lábos resztéit májat keverget, ameny- nvivel elláthatna egy üzemi, előfizetéses társasáaot is. Nem száradt ránk a kitűnő étel, mert alkonyatkor már betop­pantak a vadásztársak is. — Na, milyen a bor? — néz rám kérdően. „Nem rossz ez a Vilmos-körte sem ...” — térek ki az egyenes válasz elől és az üres snapszos poharat bámu­lom. Negyvenhárom év munkavi­szony, ebből az utóbbi huszon­hat esztendő az OTP Baranya megyei Igazgatósága élén. Tisztes és kemény életpálya, si­kerekkel és gyötrődésekkel ki­kövezve. Ahhoz a generáció­hoz tartozik, amely hittel, re­ménnyel kérdi a negvvenötös- ötvenes éveket, de Balatonyi Dezső belekerül a „nagy szó­rásba”. leteperik, kizárják a pártból, mert 1947-ben a oárt felhívására — Jugoszláviában dolgozik az újjáéoítésen. Aztán visszaveszik, bocsánatkérést nem iaényel, bűnbakot sem keres, ez nem az ő asztala. — Az eredeti... — Ja igen! Az eredeti szak­mám ács. Negyvenegyben inasnak szegődtem Pécsett, a jó nevű ácsmesterhez, a Gyü­mölcs utcai Vincellér János bá­csihoz. Tulajdonképpen kétszer szabadultam fel, mert negyven­négyben kaptam meg a se­gédlevelemet és az első szovjet katonát, pontosabban kettőt is azon az őször pillantottam meg Kismélyvölgyben, ahol lak­tunk. Valahol lövöldöztek, a szomszédék mondták, itt van két idegen katona. Kínáltuk őket borral, nem fogadták el, csak vizet, de abbéi ittak is fejenként két csuporral, aztán 6. HÉTVÉGE Balatonyi Dezső kemény életútja az áesszekereétől az OTP igazgatói székéig eltűntek a hegyekben ... Mi akkor tértünk haza Siklósról, több hetes munkánk volt ott. Néhány helyiséget kellett rend­behoznunk azzal a céllal, hogy a sebesült tiszteknek berendez­nek egy szállót. Több iparos dolgozott ott, többek között az ácsmunkát az én mesterem vállalta el ... — Milyen tiszteknek? — Horthysta tiszteknek! A szovjet csapatok már a szom­szédban voltak, ezek meg tisz­tiszállóról ábrándoztak. Munka­szolgálatosok dolgoztak még ott német fegyveres őrizet mel­lett: ha valamelyikük kilépett a sorból egy árokba gurult ta­karmányrépáért, azt lelőtték. Pécs — igaz rövid ideig — még sokkos állapotban van, de aztán fellélegzik. Balatonyi Dezső a postánál telefonháló­zatot javít. Közben megalakult az Ácsipari Szövetkezet (?), Bertrám Ferenc, jó kezű aszta­los-iparos a vezetője. Aztán: Újjáépítési Szövetkezet nevet veszik fel. Maid Pécsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Dráva- paikonya, Drávacsehi. Dráva- szabolcs ... keményebb csaták színhelyei. Az építők — köztük Balatonyi is, — ebben a térség­ben kisebb hidakat, áteresze­ket, egyéb objektumokat hoz­nak helyre, részben a Kaposvá­ri Mélyépítő Vállalat neve alatt. — Közben egy kis kitérővel Budapesten egy iskolán üzem- gazdaságot tanultam, majd a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz kerültem 1956 elején. És két év múlva kineveztek az OTP-hez ... — Mennyi volt a létszám? — Hetven-nyolcvan fő, ha jól emlékszem. „Fejből” sorol néhány való­ban érdekes adatot. 1958— 1984 között Baranyában 55 000 lakásegység épült, ebből 38 000 az OTP közreműködésével léte­sült. 1956-ban tízmillió forint a betétállomány, 1958-ban 70 millió, most 1984-ben több mint 7 milliárd. — Az, hogy a magyar pénz­ügyi szervek a lakosságnak anyagilag szolgálatára állnak és ezer és ezer új lakásban, családi házakban, aztán tartós fogyasztási cikkekben, mondjuk a mosógéptől kezdve a televí­zión át esetenként a személy­autóban realizálódik — ez iga­zán nagyszerű dolog. És ennek a folyamatnak részesévé válni, mint én is, munkakörömnél fog­va, egyszerűen felemelő érzés. — Mint OTP-igazgató, sze­mély szerint fordültál-e kölcsö­nért? Nemet int. — Amikor a feleségemmel, Katival összekerültünk, az első bútordarabot kiskocsival húztuk haza. Rászorultam segítségre később, de a nagynénémtől és egy jó barátomtól, Schönber­ger Vilitől kértem kölcsönt, hogy lakáshoz jussak. Szavakkal játszunk: pénz és emberiesség? A pénzvilág szi­gorú rendje nem zárja ki a humánumot. Sok emberen se­gített az OTP. Kicsit propagan­da ízű a gondolat? — Lehet, de ez a valóság. Hozzáteszem: több mint négy­száz dolgozója van az igazga­tónak, az eredmények közösek. Pedig — sajnos — dolgozóink nem tartoznak a legjobban fi zetett szellemi munkások közé. Nálunk egy osztályvezető nem keres annyit, mint más pénzin­tézményeknél egy főelőadó. Kimegyünk a váltóház mögé, néhány négyzetméternyi ta­vacskán — a hegyből csordo­gáló vizet fogta fel — vadka csák úszkálnak. Egy ideig sze­líden felénk úszkálnak, aztán elfordulva szelik a vizet, le-le- bukve a hullámok alá . .. — Csak nem halat kutat nak? — Dehogynem! Van vagy másfél mázsára való a vízben, de nem szaporodnak. Néhány nagy harcsa is akad. Magam telepítettem. Nem kell halász léért a szomszédba mennem .. . — Látogatók érkeznek-e? A volt munkatársaim. Igazán nagy örömmel fogadom őket. Tudod, végül is elfáradtam, de a kollégák, az más dolog. Ha az újságíró egy ember életútját próbálja felvázolni, a kitüntetéseket nem lehet, nem szabad elhallgatni. Még építőmunkás idején kétszeres sztahanovista. Aztán Kiváló Pénzügyi Dolgozó, aztán Mun ka Érdemrend, aztán a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, aztán . .. — Néha napokat eltöltők itt. Kihajolok az ablakon és nézem a vonatokat... Vagy a másik oldalon, az erdőből kiballagó szarvasokat. Ezt a nagy har­csát is ki kell fognom a napok ban, mert fölzabálja az állo­mányt ... Rab Ferenc Kegyetlen szülök - szenvedő gyermekek A szigorított felelősségre vonás is lehet megelőzés Néhány elgondolkodtató sta­tisztikai adat: évente közel 4000 gyermek, illetve fiatalkorú lesz bűncselekmény áldozata. A kiskorú sértettek száma az elmúlt három évben mintegy 14 százalékkal emelkedett. Az egyes bűncselekmény-csoporto­kat figyelembe véve kimutatha­tó, hogy a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények fele, a személy elleni bűncselekmé­nyeknek pedig hat százaléka kiskorú sérelmére történt. Egy kis betekintés a bírósági iratokba és a családon belül lezajlott gyermektragédiákba: Az apa I. J. 3 éves ágyba vizelő gyermekét úgy akarta erről leszoktatni, hogy vágott egy 60 cm-es botot és ezzel, valamint nadrágszíjjal verte a kicsit, majd élesre hasogatott fára térdepeltette. Ha pofozta, viayázzba kellett állnia. Ekkor már nemcsak a vizeletét, ha­nem a székletét is elengedte. Amikor az anya kórházba ke­rült, „nevelési” módszereit rendszeresen alkalmazta. Az el­ső naoon úgy megverte, hogy a fülénél a vérömlenyek 4—5 non múlva sem szívódtak fel. Másnap az udvaron úgy mea- po'ozta, hogy métereket repült a avermek. Két nao múlva nadráas7Íiial ütötte, ekkor már a homlokán is vérömleny kelet­kezett. Ezután bezárta a lakás­ba. hogv a szomszédok ne lás­sák a gyermeket. Nemcsak a brutalitás bünte­tendő! Egy fiatal anya ellen — a gyámügy jelzése alapján — most emel vádat a Pécsi városi ügyészség, néqy kiskorú gyer­mekének elhanyagolása miatt. Piszkosan, büdösen jártak az iskolába. A két nagyot a taná­rok mosdatták rendszeresen, tiszta ruhával látták el őket, a kicsiket pediq a bölcsődében a aondozónők. A 13 éves, osz­tályt ismételt, otthon nem foa- lalkoztak vele. A lenkisebb két alkalommal is feküdt a gyer­mekklinikán ágvbavizeléssel. Két év és négy hónao sza­badságvesztésre ítélték egy büntetett előéletű háromgyer­mekes anyát. A gyámügy ve­szélyeztetettként tartotta nyil­ván a kiskorúakat. Az anya és élettársa nem dolgoztak, mind­ketten alkoholisták. A gyerme­keket be sem Íratta az iskolá­ba. pécsi lakásáról hónapokra eltávozott, a kicsiket pediq idős édesanyjára hagyta, aki nem tudott róluk gondoskodni. Az utcán csavaroatak. élelmet ké­regettek a iárókelőktől. Az anya a tanácstól kapott komfortos lakását kiadta albérletbe és családjával eqy fészerben hú­zódott mea. Hatéves gyermekét — mérgében — a konyhakőre vágta, agyzúzódást szenvedett. Élettársa kiskorú lánya ellen nemi erőszakot kísérelt meg a Tettyén, az anyának, bár erről tudomása volt, nem tett felje­lentést. A bíróság ítéletében a korábbi hat hónap felfüggesz­tett szabadságvesztés végrehaj­tását is elrendelte. A gyerme­kek állami qondozásba kerül­tek. A kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének meg­valósulásához az elkövető sú­lyos kötelesség *zegése szük­séges. Ez azonban megvalósul­hat mulasztással, egyszerű cse­lekménnyel, de a kötelesség­szegések sorozatával is. Ki von­ható felelősségre? Nemcsak a szülő, hanem a gyám is, és akit a kiskorú nevelésével, felügye­letével, gondozásával — ál­landó vagy ideiglenes jelleg­gel — megbíztak, vagy azt el­vállalta. Nézzük meg a gyámhatósági feljelentési gyakorlatot! A Pé­csi városi Tanács adatai szerint az elmúlt évben a veszélyezte­tett kiskorúak száma a duplájá­ra emelkedett. 1979-ben 505, 1983-ban pedig már 978 veszé­lyeztetett gyermeket tartott nyil­ván a gyámhatóság. Kiskorú veszélyeztetése miatt büntetőel­járás kezdeményezésére 1983- ban három esetben került sor. Baranyában a megye területén a bíróságok 1982-ben kilenc szülőt ítéltek szabadságvesztés­re, 1983-ban pedig tizenegyet szabadságvesztésre, kettőt pénz- büntetésre. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka egyik legfontosabb te­rülete a megelőzés, hiszen eredményessége szorosan ösz- szefügg a minél korábban, idő­ben történő felderítéssel, En­nek a munkának legfontosabb részterülete a veszélyeztetett kiskorúak felkutatása és qondo- zása. A cselekmények bizonyítása nem könnyű feladat! Ezek többnyire családon belül zaj­lanak, tanúk nélkül — mond­ják. De mégsem beszélhetünk egy hermetikusan ' zárt környe zetről. Ezek a gyermekek óvó dóba, iskolába járnak, bölcső­débe és orvoshoz viszik őket. Nem beszélve a közvetlen lakó- környezetről. Az elhanyagolt, piszkos, magatartászavarral küszködő gyermekek életvitele rendszerint visszavezethető a családi körülményekre. És itt jelentkezik a legtöbb nehézség. Az anya rendszerint nem tesz feljelentést élettársa ellen, és hallgat — rendszerint félelem­ből — ha tanúskodni kell. Is­merősök, szomszédok, rokonok? A legtöbb esetben közönyösek, nem kívánnak családi ügyekbe avatkozni. Pedig rendszerint ők a szem- és fültanúk. Segít­ségük, vallomásuk nagymérték­ben megkönnyítené a hatósá­gok munkáját, mind a veszély- helyzetbe került kisgyermekek felkutatásában, mind a bizo­nyítási eliórásban. Nem elegen­dő hangsúlyozni, hogy a szü­lői felelősség egyre inkább elő­térbe kerül, ezt párhuzamba kell hozni a szankcionált fele­lősségre vonással. Hiszen mi­közben egyre nő a veszélyez­tetett kiskorúak száma, ehhez képest elenyészően kevés szü­lőt vonnak felelősségre kiskorú veszélyeztetése miatt. S mint a példák mutatják, sok esetben későn. Marton Gyöngyi Hivatalsegéd bárki lehet, de kisbíró nem. Mert a kis­bíró mindjárt az öregbíró után következett, az öregbíró pedig a legelső parasztem­ber volt a faluban. Például mintha mostanság egybete­remtődne a tanácselnök és a párttitkár, avagy fordítva. Szóval Pávics Dezső — idén 75 éves, ehhez illő módon re­meg a cigaretta a kezében- tulajdonképpen kisbíró Nagyharsányban. Nem ez a hivatalos neve, de ez a való­ságos rangja. Hiszen a kis­bíró mindentudó és Pávics Dezső is . . . De lássuk csak! — Kinek van a faluban a legjobb bora? — Beremeni Ferencnének- és békésen remeg a ciga­retta a kezében. így megy ez a párbeszéd: egy kérdés, egy rezzenés. — De ki a legöregebb em­ber?- D. Varga Sándor. Elmúlt ki­lencven. Kisbíró? Hivatalsegéd? Egy ember a nagyharsányi utcáról — Továbbá ki a legszebb lány a faluban? — Nana I - mondja. — Szóval? — Hát. . . Hogy miket kér­dez itten?! — Mikor lépett tanácsi szolgálatba? — 1950-ben. Hogy milyen papírokat kellett akkor ne­kem kikézbesíteni?! Idézés, bírság,^ beszolgáltatás ... Legtöbben tőlem tudták meg először. Néha olyan voltam a falu szemében, mint a vész­madár . . . — Mégis szerették?! — Hát. .. tudja, mindig el­viccelődtem mindenkivel. Sokszor nem is tehettünk mást, minthogy jót nevettünk saját magunkon. Én itt szület­tem Nagyharsányban, sose vágytam el innét, itt akarok meghalni, tisztességben. Hát így viselkedtem. — És a Bástyasétány? — Rábeszéltek. • Még 1960- ban adtuk elő. Szépen kiírtuk a plakátra, hogy „Bástyasé­tány ’74 — nagyoperett”. Én cilinderben, frakkban játszot­tam. Mondom, szeretek itt él­ni Nagyharsányban és min­denben benne vagyok. Ha például vöröskeresztes gyűlés van, összehozok egy teremnyi népet. — A dob, amivel a régi kis- bírók, meg eleinte a tanács- rendszer hivatalsegédei is „közhírré tették” a tudnivaló­kat? — Azt sem tudjuk, hol van. Pedig helyette ez a hangos­bemondó nem mindig jó. Egyszer valami filmesek átvit­ték Kisharsányba, ott van még dob, hogy verjem szé­pen, majd tiszteletdíjat is kapok érte. Én vertem jó pöc- kösen, zizegett a fényképező­gépük, de egy vasat sem fi­zettek. Nem tudja azt akárki, hogy mi az illem Nagyhar­sányban I — Mostanság már egybe­szántva áll a határ, s nem látni, kinek hol volt a föld­je?! — Bizony. Ha valamiért .tudni kell, mindig szólnak ne­kem, én meg rábökök a tér­képre és mondom a régi gaz­da nevét, hány holdja volt, meg milyen adófizető. Meg­hálálom én azt, hogy nyugdí­jas koromban, hetvenöt éve­sen is dolgozhatok. — Dezső bácsi, egy válasz- szal még adós: ki a legszebb lány a faluban? — Hát ilyet ugye . . . Meg nem is illik . .. — Nem tudja eldönteni? — De megtudnám monda­ni... Azért csak inkább azt írja meg, hogy milyen szép a fasor a nagyharsányi ut­cán. A fák tartósabbak, mint a szép lányok . . . Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom