Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-10 / 309. szám
A szocialista országok életéből Figyelem a fogyasztókra Új utakon a kínai mezőgazdaság Június utolsó hetében ötven kínai paraszt indult útnak. Nem a szomszéd faluba, egyenesen Japánba. Az első parasztokból álló kínai turistacsoport, amely ja páni utazásra adta fejét. Odahaza szállítással, építéssel, bőrkikészítéssel foglalkoznak — a szó hagyományos értelmében nem is parasztok már —, évi jövedelmük tavaly átlagban elérte a tízezer jüant, ez harmincszor több az országos átlagnál. Július elseje óta taxivállalat működik egy Peking környéki faluban, Huangcunban. Minek taxivállalat egy faluban? A válasz: az állami buszjárat nem jár mindenhová, az új vállalkozással a kieső települések is elérhetővé váltak. A szecsuáni Csangpej faluban élő Csiang Taj-hszien 36 éves energikus asszony, aki betonelemeket gyárt és forgalmaz, több szobás házába mór vett televíziót, elektromos ventillátort, magnós rádiót és mosógépet: ezek az ,,új négy”-ként emlegetett tartós fogyasztási cikkek, a kínai vásárlók fogyasztási kedvének új célpontjai. Ezek csak kiragadott esetek a kínai sajtó bő példatárából. De jelzik azt is, hogy kik kerülnek manapság Kínában a címoldalakra, kik a követendő példák. Mindnyájan „gazdag parasztok”, ami manapság Kínában már nem szégyen, sőt, mi több: erény, a többieknek utol kell érniük őket. De a legszembetűnőbb az, hogy a „jó példák" immár nem növénytermesztéssel foglalkoznak, hanem a falusi iparban, a szolgáltatásokban találják meg számításukat. A múlté a maoi jelszó, amely azt hirdette, hogy a „gabona a döntő láncszem”. A kínai falu gyökeresen átalakul. Az elmúlt négy-öt év változásai valószínűleg drámai- abbak, mint a megelőző húsz évé. A „szakosított parasztporták”, a „diverzifikált mezőgazdaság" jelszavai egyszersmind felvillantják azt az utat is, amelyen a reformokkal kísérletező kínai mezőgazdaság tovább kíván lépni. A hetvenes évek végén bevezetett mezőgazdasági Trebonban van a Cseh Szocialista Köztársaság legnagyobb és legrégibb levéltára. A 380 évvel ezelőtt alapított archívumban félmillió iratot őriznek. A nevezetes levéltárnak népgazdasági haszna is van. Az itt őrzött forrásmunkák alapján a Dél-csehországi Erdő- gazdaság munkatársai ugyanis meghatározhatták az egyes erdőterületek prosperitását a XVI. századtól napjainkig. A mezőgazdászok meg a kísérleszerződéses rendszer lényegét illusztráló újságpéldák még azt népszerűsítették, hogy a művelésre kiadott földön gabonát termelő parasztcsalád a gabonaadón, az államnak kötelező jelleggel eladott mennyiségen túl megmaradt mennyiséget vagy megemelt felvásárlási áron eladja az államnak, vagy értékesíti a piacon. Most is hangoztatják persze, hogy az egymást követő rekordtermések ellenére sem szabad csökkennie a gabonatermesztési kedvnek — 1983-ban 300 millió tonnán felüli volt a termés, s az előrejelzések az idei évben is rekordterméssel számolnak —, de mind gyakrabban állapítják meg, hogy a kínai vidéken mégis túl sokan foglalkoznak növénytermesztéssel. A megművelt területhez képest túlságosan sok a munkaerő, ez tartósítja a túlparcellázottságot, kerékkötője a gépesítésnek. Ezért született meg az az egyelőre csak körvonalaiban ismert terv, hogy az ezredfordulóig az addigra 450 millió főre felduzzadó falusi munkaerő 30—60 százalékát, 120 milliónál is több embert át kell irányítani a falusi iparba és a szolgáltatósokba. Ha a munkaerőkínálat a helyszínen meghaladná a keresletet, a parasztnak (illetve az egykori parasztnak) jogában áll szűkebb hazája határait átlépve az ország más vidékein keresni elhelyezkedést. Az a cél, hogy megmozduljon a kínai mező- gazdaság, meginduljon az árucsere a vidéki körzetek között, lépjenek ki a régi keretek közül, amelyek — az általános társadalmi modellnek mintegy kicsiny másaként — önellátásra ítélték a falusi termelőközösségeket. Kína egyre jobban bekapcsolódik a nemzetközi kereskedelembe, nyit a külvilág felé, de a „belvilágot" is igyekeznek dinamikusabbá tenni. A mező- gazdasági politika lényege változatlan marad. A Kínai Kommunista Párt január elsején kiadott dokumentumában leszögezték például, hogy a szerződéses rendszert erősíteni kell, ti cukorrépa-, rizs- és kukoricatermesztésről készített 150 éves feljegyzéseket hasznosították szép sikerrel. Felhasználták a halgazdálkodással kapcsolatos dokumentumokat is, ennek az ágazatnak ugyanis csaknem négyszáz éves hagyománya van. A levéltárban mindezeken kívül értékes feljegyzések találhatók az üveggyártásról, a drágakövekről, valamint a bányászatról. az eddigi rövidebb időszakasz helyett általában 15 évre kell szerződést kötni a parasztcsaládokkal művelésre. De az 1. számú dokumentum üzenete az is, hogy a mezőgazdasági politika változatos formákkal gazdagodik. További utakat, elágazásokat keres az a politika, amely Kína falusi vidékein feltámasztotta a piacokat és elégedettséget lopott a kínai parasztok arcára. Alapvető mondás Kínában, hogy a siker záloga a kínai vidék (800 millió ember, a lakosság nyolcvan százaléka) nyugalma. A turistáskodni Japánba induló falusiak, a cseng- peji Csiang Taj-hszien jövedelme a nyugalmat biztosítósiker hirdetésre is alkalmas új modelljei. Az „őrtanya": a Hemingwoyház bejárata A kubai főváros a maga módján emlékezett meg az idén Hemingway-nek, a Nobel-díjas amerikai írónak 85. születésnapjáról. Kétéves szünet után — a restaurálási munkák befejeztével — ismét megnyitották a havannai Hemingway-múzeu- mot. A szobák a régi hangulatot őrzik. A falon függő vadászképet az író egyik angol barátja festette. A könyvek közül egy hatkötetes lexikon, a Shakespeare-drámák gyűjteménye, és néhány vadászkönyv az író kedvenc olvasmányai közé tartoztak. A könyvek között néhány fénykép. Ingrid Bergman- ról, kedvenc színésznőjéről, az „Akiért a harang szól" filmváltozatának különböző jeleneteiben. Finci Vigiának, azaz őrtanyának nevezik a SDanyalok élleni függetlenségi háború óta a régi udvarházat, amely Havanna belvárosától mintegy 20 kilométerre lévő San Francisco de Paulában található, és amelyet Hemingway vásárolt még annak idején. Ez a tanya A KNDK-ban 1984-ben zárul a második hétéves tervidőszak, így természetes, hogy ez az év a számvetések jegyében telik el. A hétéves terv alatt az ipari körzetekben több mint 11 800 új termelő objektum kezdte meg működését. Köztük olyan nagyüzemek létesültek, mint a Taean nehézgépgyártó vállalat, a Namhung vegyészeti kombinát, a Kim Csaek vasmű új hideghengerdéje, vagy a vi- nalon-kombinát modern üzemrészlege. Korszerű gyosforgalmi utakat építettek, s újabb 1400 kilométernyi vasútvonalat villamosítottak. Az elmúlt években több mint 300 ezer újítás és találmány született az országban. jelentette számára húsz éven át azt a meghitt alkotóműhelyt, ahol többek között megszületett „Az öreg halász és a tenger", amelyért 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A kubaiak féltő gondoskodással óvják azokat a tárgyakat, melyek Hemingway emlékét őrzik itt, s a főváros környékén sok helyütt. Az író egy művében „a derű, a szépség, a nekem való hangulat forrásá"-nak nevezte a régi házat és a hatalmas kertet, amely máig megőrizte egykori légkörét. Különc, de a helybeliek számára kiváltképp kedves ember lehetett az, akinek alakját — e múzeumon, s a kubaiak életéről írt számtalan művén túl — kocsmák és jófajta koktélok őrizték meg az utókor számára, s jelentenek turistacsalogató érdekességet máig is. A kubai idegenforgalmi és vendéglátóipari szakemberek az egyetlen lehetséges módszert választották a hagyomány megőrzésére: az építészeti restaurálás ellenére mindent olyannak hagytak meg, amilyen volt. Ez vonatkozik az épület belsejére csakúgy, mint a szokásokra. A kopott falakon nevek ezrei sorakoznak — a vendégek aláírásai —, s a három gyönyörű hangú gitáros minden este újra és újra a vendégek asztalánál játssza el a mélabús kubai dalokat. Az étlapon is ugyanazok az ételek szerepelnek, amelyeket egykor Hemingway is megkósdlt itt: sült A jugoszláv kereskedelmi flotta az idén öt új hajót vásárolt, s ezzel teljesítőképessége meghaladja a négymillió tonnát. A flotta kötelékében egyebek között 330 konténerhajó teljesít szolgálatot. A 16 hajózási vállalat évi tiszta devizakeresete a nyolcvanas évek elején elérte az 1,2 Phenjan, a KNDK fővárosa dinamikus bővülésével, szépülésével mindig elbűvöli az odalátogatókat. Új, 15—20 emeletes épületek magasodnak az ég felé, szélesek, a gyér jármű- forgalom számára talán még túl tágasak is az utcák, a város fölé emelkedik az önerőre támaszkodás, a dzsucse jelképe, a gigászi torony, rajta a mesz- szevilágító, bonyolult üvegszerkezetes fáklyával. Noha küllemre talán nem föl- tűnőbbek, mégis a gyarapodó lakónegyedek, modern házak a legfigyelemre méltóbbak, mert arról tanúskodnak, hogy az ország vezetése egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. Föltétlenül említésre érdemes ez egy olyan országban, amelybanán, rizs és feketebab, sült csülökszeletek, . kókuszédesség, na és persze az elmaradhatatlan koktél, az író kedvence, amely fehér rumból, citromból, cukorból és őrölt jégből készül. Néhány lépéssel arrébb található a többi kedvelt hely: a La Terazza nevű kocsma, az Ambos Lundos szálloda, valamint a Floridita bár. Ez a szórakozóhely a világ két leqjobb bárja között szerepel. Ebbe a bárba is betért Hemingway, ha Cejimar halászfaluban járt. Itt élt az „öreg halász", akiről az író Nobel- díjas regényének hősét mintázta. milliárd dollárt. Tavaly a bevétel 732 millió dollár volt. A legeredményesebb jugoszláv hajózási vállalatok a ri- jekai JUGOLINIJA, a dubrovni- ki ATLANSKA PLOVIDBA, a ko- tori JUGOOKEANIJA, a spliti SPLITSKA PLOVIDBA és a belgrádi JUGOBROD. nek lakossága idestova négy évtizede a se béke, se háború állapotában él, így jelentős összegeket kénytelen a nemzetvédelemre fordítani. A nyolcvanas évekre kitűzött tízpontos programban — bár továbbra is a nehéziparé az elsőbbség — nő a könnyűipar, az elsősorban fogyasztásra termelő ágazatok viszonylagos súlya. A KNDK sajtójában a nehézipari létesítmények, acélművek, traktorgyárak, szerszámgépkombinátok kiemelkedő teljesítményeit méltató írások mellett mind gyakrabban bukkannak fel a konzervgyártó s ró I, az élelmiszer- iparról, a textiliparról szóló cikkek is. Ennek a folyamatnak több külső és belső oka van. Először is hat a gazdasági fejlődés objektív törvénye: a KNDK-ban is előbb-utóbb kimerülnek az extenzív gazdaságfejlesztés tartalékai. Az évtizedekkel ezelőtt kidolgozott, erősen központosított, a szoros tervfegyelemre és tervutasításra épülő gazdaság- irányítási rendszer várhatóan továbbra is meghatározó marad. Ez azonban nem zárja ki az alapvonások megtartása mellett a finomítást, egyes elemek rugalmasabbá tételét. Ebben az összefüggésben illeszkedik a helyére az utóbbi években tapasztalható érdeklődés más országok gazdaságirányító mechanizmusa iránt. Ami a külső tényezők talán legfontosabbikát illeti: a KNDK is egyre nagyobb mértékben él a nemzetközi munkamegosztással, a külfölddel való árucserével. Bár az ország gazdag természeti erőforrásokban, s az elmúlt évtizedekben igen nagy mennyiségi teljesítményekre képes ipari — elsősorban nehézipari — bázist teremtettek, nem mondhatnak le a külfölddel lebonyolított árucsere előnyeiről sem. A főváros utcáin futó japán, svéd, nyugatnémet személygépkocsik, az építkezéseken látható japán gépek, a középületek ablakait fedő, különleges tulajdonságú, hőszigetelő Corning-üvegtáblák az idelátogató számára azonnal szembetűnnek. Nemrég a KNDK törvényhozása rendeletet adott ki, amely megengedi más országokkal — így tőkés államokkal is — a közös vállalkozásokat. Ez utóbbiakra még nincs ismert példa, de ott járt japán üzletemberek szerint a KNDK-ban „különleges gazdasági övezetek" létrehozását fontolgatják. Phenjan- ban ismételt erőfeszítéseket tesznek, hogy megteremtsék a dinamikus gazdaságfejlesztési elképzelések biztos megvalósításához szükséges hátteret, a rendezettebb nemzetközi viszonyokat, csökkentsék a térség feszültségét. Ennek megnyilvánulásaként a KNDK szeptemberben nagy összegű árvízsegélyt nyújtott Dél-Koreának. A napokban pedig KNDK—japán halászati egyezményt írtak alá, bár a két állam között nincs hivatalos kapcsolat. Dunai Péter Régi levéltár Hemingway emlékezete A kereskedelmi flotta új hajói #■ Úszó híd a Keleti-tengeren A Svédországba igyekvő magyar turisták jól ismerik az NDK-beli Sassnitzból a svéd Trelleborgba és onnan vissza közlekedő komphajókat. Azt azonban kevesen tudják, hogy e hajók bármilyen időjárás közepette, percre pontosan betartják a menetrendet. Az NDK három komphajójának egyike, a „RÜGEN" például naponta ötször teszi meg az utat oda- vissza. Peter Scharmberg, a hajó kapitánya szerint ez korábban a lehetetlenséggel volt határos. „Sok-sok tapasztalat és egy jól képzett, harmonikusan együttműködő kollektíva az alapja ennek a teljesítménynek” — mondja. A Királyvonalnak nevezett víziót tengerészei és tengeri vasutasai — ahogy önmagukat nevezik — az idén kettős jubileumot ünnepelnek: 75 éve, 1909-ben indult meg itt az első Keleti-tengeri kompjárat, és 25 esztendeje, 1959-ben indult útjára a „Sassnitz”, az első NDK-ban készült vasúti komphajó. A tengeri forgalom persze sokkal régibb keletű. Már 1676- ban szállítottak evezős és vitorlás hajók nemhivatalos postai küldeményeket Rügen szigete és Svédország között. A svéd posta 1683-ban indította meg az első rendszeres postajáratot Stralsund és Ystad között. Postagőzösök közlekedtek 1897 óta, 12 éven át Trelle- borgból Sassnitzba és vissza. Német—svéd államközi egyezmény írta elő 1907 novemberében a rendszeres kompjárat megindítását, mégpedig a legrövidebb, 107,4 kilométeres útvonalon. A forgalmat akkor — a kikötők megfelelő átépítése után, 1909-ben — 2 svéd és 2 német komphajó bonyolította. A kompok 1910-ben 1700-szor fordultak, 7100 utast és 129 700 tonna árut szállítottak. A második világháború után, 1949-ben, az NDK megalakulásának évében 124 ezer tonna volt az áruforgalom az „úszó hídon”. A forgalom ezt követően felgyorsult, ami nemcsak az NDK és északi szomszédja közötti kereskedelem közötti növekedésének tuljado- nítható, hanem az egyre szélesedő tranzitszállításoknak Svédország és több európai ország, köztük hazánk között is. Húszegynéhány évvel ezelőtt egymillió, 1970-ben kétmillió tonna árut szállítottak a komphajók, az idén a szállítandó árumennyiség súlya pedig előreláthatólag eléri a négymillió tonnát. A Királyvonal komphajói 1983-ban 274 660 utast, 32 729 személyautót és 620 autóbuszt szállítottak. Közvetlen kocsik közlekednek Berlinbe, Moszkvába, Stockholmba, Malmőbe és Norvégia fővárosába, Oslóba. A Berlin—Malmö közötti út megtételéhez ex- presszvonaton ma 10 óra szükséges. Az NDK és Svédország vas- útai további fejlesztéseket irányoztak elő, hogy újabb szállít- tatókat nyerjenek meg a kompforgalom számára. Az NDK ál- lamvasútai a következő években a villamosítás kiterjesztését tervezik. Ez továb gyorsítja majd a szállításokat és növeli a szállítható árumennyiséget HÉTVÉGE 7. Számvetés a hétéves terv végén
