Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-25 / 324. szám

Vasárnapi magazin <0/ CA> Vasárnapi magazin Vasárn Magyar partizánok Szlovákiában (I.) Röplapok a határon túl Emlékek a múltból A VASÁRNAPI MAGAZIN első órájában a pécsi opera- társulat negyedszázados mű­ködésének emlékeit idézi a szerkesztő, dr. Nádor Tamás. A stúdió hangarchívumában őr­zött, korabeli hangfelvételek segítségével újból részesei le­hetünk az elmúlt 25 év szép színházi estéinek, a sikereknek, küzdelmeknek. A ma délelőtti műsor második részében Lenk Irén teljesíti a hallatók zenés kéréseit, közben az egyik leg­népszerűbb táncdalénekesnő- vel, Katona Klárival beszélget Záiai Tibor. Hétfőn: KÖZLEKEDÉSI ŐR­JÁRAT, melynek tartalmáról a szerkesztő-műsorvezető: So­mogyvári Valéria tájékoztatott:- A minden hónap utolsó hétfőjén jelentkező összeállítás, most idén utoljára jelentkezik, hiszen decemberben, — az ün­nepek változó időpontjai miatt —, nem sugárzunk egyik esz­tendőben sem közlekedési mű­sort. Ezért aztán most — a no­vemberi számban — csak érté­keljük a rejtvény feladványát, de újat nem hirdetünk meg. A hétfői műsorban még el­mondjuk, hogy a jövő eszten­dővel kapcsolatban, mire hív­juk fel fiqyelmüket, ellátogat­hatnak velünk a pécsi Hatósá­gi Gépjárműmegőrzőbe, ahová nemcsak szállítmányként, ha­nem néav keréken is érkezhet­nek autók, hiszen vállalnak tél­re gépiárműtárolást, ugyan nem fedett helyen, de mégis csak jobban védve a tél vi- szontaqsáaaitól, mint az utcán. Ezeken kívül, még értékeljük az elmúlt időszak baleseteit és be­mutatunk a mikrofon előtt egy elvan qépkocsivezetőt, aki úqy tett meg járművével egymillió kilométert, hoav nem okozott közlekedési balesetet. Csütörtökön Borsos József a felelős szerkesztője az EMLÉ­KEK A MÚLTBÓL — RIPORTOK A JELENBŐL című ünnepi mű­sornak, amely Pécs felszabadu­lásának 40. évfordulóját kö­szönti. A múlt emlékeit képvi­seli dr. Boros István egykori főispánnak a hangarchívumban őrzött visszaemlékezése a város felszabadulásának hiteles, sze­mélyesen átélt történetéről, 1944. november 28—29. esemé­nyeiről. Ugyancsak a hangmú­zeum segítségével sikerül újból felidézni Sarohin tábornok I hangját, aki a Pécs felszabadí­tásáért folytatott hadműveletet vezette. Már a jelenbe, a má­ba kalauzol az a beszámoló, I mely Pécs város tanácsának! ünnepi üléséről szól, valamint! a Pro Űrbe — Pécs emlékér­mek — átadásáról. Az adási során kapcsolják a város fel­szabadítását köszöntő díszün-j népség helyszínét is, és egye- I nes közvetítésben sugározzák! az ott elhangzó program egyj részét. Pályakezdő pedagógusokkal: beszélget a ma esti szerb-hor-' vát nyelvű nemzetiségi műsor-> ban Kricskovics Antal, majd a pécsi Janus Pannonius Gimná-i zium és Szakközépiskola ének- i karát Pávics György vezényli. November végi határszemle a j hétfői jegyzet témája, csütörtö-i kön a Panoráma című kulturá­lis magazin nyújt tájékozódást,: míg pénteken dr. Harasztia Zol­tán orvosi előadása a házas-! élettel foglalkozik. Katalin-napi i szokásokat mutat be a ma esti) német nyelvű műsor, majd dr. Vargha Károly „Nemzetiségünk történeté"-ről szóló írása hang­zik el. Hétfőn ismét jelentke­zik a népszerű: „Halló Stúdió, halló hallgató!” című telefonos műsor, melyet Kerner Lőrinc ve­zet, a telefonszám az adás ide­je alatt: 10-666. Lerch József szerdán elhangzó riportjában a pécsváradi MEZÖGÉP-nél fo­lyó kazángyártással foglalko­zik, a pénteki „Kulturális ma-j gazin”-t pedig Gráf Vilmos szerkeszti. Jobbágy Valér. 28-án, szerdán 20.20-kor a 3. műsorban Ősi város, fiatal tanácselnök cím­mel Piti Zoltánnal beszélget Kovács Imre. A tátrai II. partixánbrigád emlékhelyét gyakran keresik fel a fiatalok A Szlovák Nemzeti Felkelés a második világháború törté­netében egy kis nemzet jelentős hozzájárulása volt saját és más nemzetek felszabadításához, az antifasiszta koalíció erőfeszíté­seihez, a nácizmus és szövet­ségeseinek leveréséhez. Euró­pában a legnagyobb antifa­siszta felkelések közé tartozott: az akkori Szlovákia harminc já­rásában, körülbelül húszezer négyzetkilométer területen más­fél millió embert mozgatott meg. Mintegy ötvenezer kato­na és tizenhét ezer partizán harcolt a németek ellen. A Wehrmacht levéltárából szárma­zó dokumentumok szerint a fa­siszták a felkelőkkel vívott üt­közetekben tízezer katonát, öt­venöt repülőgépet, harminc páncélkocsit, száz ágyút és ak­navetőt, ezer gépjárművet ve­szítettek, s a felkelés a kleri­kális szlovák államot végleg ki­vonta Németország szövetsé­gesei közül. A negyven évvel ezelőtt le­játszódott események az ellen­ségnek jelentős katonai erejét kötötték le, gyengítették a hát­országot, segítették a Vörös Hadsereget sikeres küzdelmei­ben. A szlovák nép nagy áldo­zatokat hozott a két hónapig tartó felkelésben, az azt kö­vető partizánháborúban. A több mint kétszáz tömegsírban mintegy ötezer hazafi — kato­nák, partizánok, illegális párt­munkások — holttestét találták meg. Az antifasiszta felkelés a szomszédos országokban ki­bontakozó ellenállásra is pezs- dítő hatást fejtett ki, s az in­ternacionalizmus szemléletes példájává vált. Négy évtizede, nem sokkal azután, hogy a Szabad Szlovák Rádióban elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanács deklarációja a hatalom átvételéről, a felszaba­dított területeken röplapok ezrei jutottak át a határon a magyar falvakba, városokba: „Magyar testvérek! ütött a leszámolás órája! Fegyverbe, magyarok! Kezetekbe vegyetek fegyvert és ne késsétek el az utolsó alkal­mat a német maradék hadse­reg utolsó erejének felőrlésére. Nyújtsatok segítő kezet és ve­lünk közreműködve semmisítsé­tek meg a németeket minden lépésükön, kik halálos ellensé­gei minden tisztességes, jóaka­raté embernek. Küzdjetek a győzelemért, amelyre nem kell most már sokat várni!" Az akkori magyar—szlovák határ magyar oldalán is nagy visszhangot váltott ki a felkelés híre, a lépten-nyomon megnyil­vánuló szimpátiát a Horthy-kor- mány mesterkedései sem voltak képesek megakadályozni. Hiá­ba voltak a hamis állítások, hí­resztelések, sorkatonák és ka­tonaszökevények százai lépték át a határt és csatlakoztak a felkelés résztvevőihez. A gömö- ri erdőkben már 1944 szeptem­berében közös szlovák—maqvar oartizánegyséq alakult Adler Károly vezetésével. „ . . . A szlovák nemzet a mai nappal csatlakozik a szövetsé­ges nemzetekhez, amelyek har­cukkal, nagy áldozatokkal biz­tosítják az egész viláq nemze­teinek, és így a mi kis nemze­tünknek is a szabad és demok­ratikus életet. Minden erőnkkel hozzá akarunk járulni a sza­badságharc gyors befejezésé­hez” — hangsúlyozta a többi között a nyilatkozat, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember elsején tett közzé, utalva arra, hogy a szlovákiai fasiszta-ellenes fellépésnek — amelyben huszonhét nemzeti­ség tagjai vettek részt — szán­déka összekapcsolódni az eu­rópai nemzetek felszabadításá­val. A felkelés vezetői és szervei az internacionalista kapcsola­tokra nagy figyelmet fordítot­tak. Amellett, hogy a magyar nyelvű röplapokat eljuttatták a magyar vasutasokhoz, gyári munkásokhoz, igyekeztek meg­nyerni a Horthy-hadsereg tiszt­jeit, katonáit is. Srlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának besztercebányai tit­kárságán a Losonc környéki il­legális kommunista mozgalom egyik kiemelkedő alakja, Kele­ti Ferenc kapta feladatul, hogy partizánegységet szervezzen a magyar határvidéken, Krcanov százados egységének kereté­ben. Visszaemlékezésében ki­fejti, hogy főként a propagan­damunkát igyekeztek fokozni a magyar lakosság körében. Az ő gondjaira bízták a magyar- országi menekülteket, akiknek legjobbjait a partizánkiképzés után konkrét feladatokkal küld­ték Magyarországra. Vele kap­csolatosak azok a röplapok is, amelyek Zólyomban jelentek meg magyar partizánegység aláírásával. A szlovák és a magyar kom­munisták együttműködése a fel­kelés idején is a fasizmus elleni közös küzdelem azonos érdekéből táplálkozott. Arra tö­rekedtek, hogy Magyarország és Srlovákia területén igyekezze­nek összehangolni a fasisztaél- lenes harcot. „Használjuk ki a kedvező helyzetet, amelyet a szomszéd népek bátor cselekvése terem­tett számunkra. Kövessük a szlovákok példáját! Vessük be mi is minden erőnket a fegy­veres partizánharcba! Vállvet­ve a szlovák hazafiakkal, ve­gyük fel mi is a harcot a né­metek ellen! Vívjuk ki mi is ha­zánk függetlenségét és szabad­ságát!" — szólt a Kommu­nisták Magyarországi Pártja moszkvai vezetőségének a fel­hívása. Gotyár Gyula és M. Szabó Gyula Televízió A szenvedély- betegségekről Pécsi művész portréfilmjét közvetíti a televízió november 30-án, pénteken 20.00-ás kez­dettel a második csatornán. Bencsik István szobrászművész­ről forgatott filmet Bükkösdi László rendező. Belepasszolok a bőrömbe címmel Bencsik élete igen mozgalmasan ala­kult, sikerekkel és válságokkal talán az átlagosnál is jobban megrakva. Volt dédelgetett ked­venc éppen úgy, mint nem kí­vánatos személyiség — művé­szi okokból is, s talán túlsá­gosan őszinte beszéde miatt is. Bejárta a fél országot, míg Pécsett letelepedett: a táj, a város művészi megújulást je­lentett számára. Jelenleg a JPTE rajztanszékén docens. Du­naújváros, Pécs, Nagykanizsa, Gyula, Szolnok és sok más város utcáin, terein láthatók szobrai, a legtöbb Nagyatá­don és Siklóson. Ezek és kis­plasztikái közül sokat bemutat a film (operatőr: Pálfy István, zene: Kircsi László). A Sorstársak idei 12. számá­nak ismétlésére csütörtökön keiül sor, mégpedig 17 órakor a második műsorban. A maga­zin szokásos filmhírein kívül néhány már korábbról ismert témát most újból elővett, új oldalról világított meg és be­számolt az új fejleményekről is. így a budapesti gyermefműve- se-állomást mutatják be a pé­csi tévések, ahol nemrég új gépeket adtak át a betegek­nek — jó hír, hogy hasonló in­tézetet Debrecenben és Sze­geden is felállítanak. A szenvedélybetegségekről nyilatkozik dr. Borsai János professzor az októberi nemzet­közi rehabilitációs kongresszus alkalmával, közhasznú ismere­teket közöl egy budapesti OM- KER-bolt vezetője a hallássé­rültek számára a receptekről, | a kapható készülékekről és aj várakozási időről. Dr. Mester Endre neve sok' szakmabeli és sok beteg szá­mára ismert: kezdeményezte a; különböző rákbetegségek gyó­gyítását lézer segítségével. A közelmúltban elhunyt kiváló o'- vos tevékenységét archív filmek segítségével idézi fel a Sors­társak, s a kamera felkereste egykori munkatársait, munkájá­nak folytatóit Budapesten. M urmanszk, a Jeges-tenger kapuja Murmanszk, a Sarkkörtől északra elterülő, 412 ezres la­kosú szovjet város, a Jeges-ten­ger kapuja, a második világ­háborúban sokat szenvedett a hitleri Wehrmacht légitámadá­saitól. A háború ütötte sebek azonban már régen begyógyul­tak, s a legtöbb murmanszki la­kos már 1945 után született. Ma a zord klímájú város nem­csak a legnagyobb halászati ki­kötő a távoli Északon, ahol a szovjet halszükséglet egyötödét szállítják partra, és évente egy- milliárd rubel értékű halat dol­goznak fel: Murmanszk a ha­talmas szovjet atomjégtörő flot­ta hazai kikötője is. Ezeknek a jégtörő kolosszu­soknak a sorába tartozik a Leonyid Brezsnyev — azelőtt Arktyika —, mely az állami és pártvezető halála után kapta nevét. Akkor írta be nevét a történelembe, amikor Mur- manszkból a Kolai-öblön át ki­jutott a Barents-tengerre, majd onnan 13 nap elteltével 3876 tengeri mérföldet megtéve, 1977. augusztus 9-én elérte az Északi-sarkot. Az elmúlt év őszén a Leonyid Brezsnyev ismét hírt adott ma­gáról azzal, hogy két tucat, a zajló jég fogságába esett szov­jet hajó számára tört utat. A moszkvai gazdasági tervezők egyik becsvágya, hogy egész éven át tartó hajózási kapcso­latot létesítenek a szovjet észa­ki kikötők között — Murmanszk- tól a Távol-Keletig. Mind a mai napig nem si­került egyértelműen tisztázni, mit jelent a „Murmanszk” szó. Még a cári időben, 1916. ok­tóber 4-én helyezték el a Nyi- kolaj Romanovról elnevezett Ro- manov-na-Murmanye település alapkövét a Kolai-öbölben, mely a Golf-áramlat miatt jég­mentes. Az októberi forrada­lom után a település neve Mur- manszkra változott. ,,A .Murmanszk’ szó több ke­letkezési verzióiából az látszik a legvalószínűbbnek, mely a szaámi nép két szavából ere­dezteti: a mur (tenger) és a mai (szárazföld, part) szavak­ból" — írja egy szovjet úti­könyv. A város a Kolai-öblöt övező dombokra éoült, alapítása után tíz évvel mindössze 9000 em­ber lakta, míg a háború utáni években lakossága 412 ezerre növekedett. A cári helytartók valamikor elátkozott földnek tekintették a Kola-félszigetet, melyen legfeljebb „két tyúk és egy kakas élhet meg”. A szov­jet tudósok ma „az ipar gyöngyszemének” tartják — gazdag ásványkincsei, a réz-, vasérc-, nikkel- és a műtrágya- gyártáshoz nélkülözhetetlen foszfáttartalmú apatit-lelőhe- lyek miatt. Murmanszk ma egy hatalmas terület, ahol egymillió ember él. A szovjet kormány sok mil­liárd rubelt fordított e terület infrastruktúrájának kiépítésére és mérhetetlen árványkincsei- nek feltárásához. A fizetések általában kétszer olyan magasak, mint délen, gyakran még ennél is maga­sabbak. Ehhez járulnak a kü­lönböző pótlékok: legalább 42 nap szabadság évente és öt­évenként ingyenes utazás bár­hová, akár a Szovjetunió leg­távolabbi sarkába. Azok a nők, akik 15 éven át Északon dol­goztak, 50 éves korukban, a férfiak pedig 55 éves korukban nyugdíjba mehetnek. Murmanszkban az év 320 napján fűteni kell. December 2-án beköszönt a sarki éjszaka és január 11-ig tart. Ez alatt a Nap nem emelkedik a látóha­tár fölé, s csak az északi fény ragyogja be a sötét égboltot. Volksstimme A Parnas A delfi jósda. Foto: Panyik István Itt állok a Parnasszosz déli oldc Előttem a delfi Apóllón-szentély, a jc a Kasztalia-forrás, Püthia papnő te foma, a kincsesházak, a színház roi Hányán akartak az elmúlt századot a Parnasszoszra eljutni, képletesen valóságosan is? És hány embernek került? Kedvem volna ironikusan rr tálni az írói hírnévről, a művészi di ségről. De nem visz rá a lelkem. Azokra a tizennyolcadik század vé a tizenkilencedik század elején élt gyár írókra gondolok, akik a kiáss: görög művészet igézetében alko Csokonaira, Berzsenyire, Kazinczyra, rág Benedekre, és megtömték műve mitológiai alakokkal, görög metre pergették verssoraikat, Árkádia lig mezőit, Kasztalia hűs forrásait, Parn szósz tömbjét, „Olymp lángküszö emlegették, Théba kevély torny< Szapphó hervadatlan érdemeire, Szó tész nyájas bölcsességére hivatkozta magyar klasszicizmus, a felvilágosc szelleme és részben a reformkor a rögség igézetében született. Jól tue hogy jórészt az iskolai órák emléke, latin áttétel éltette ezt a magyar—gí szellemiséget, s főként a német irc lom — leginkább Goethe — közve sével jutott el hozzájuk a görögség túsza. Azt is tudom, hogy jórészt p< kai elem, verstani motívum maradt versekben, és nem vált iqazi, mély, mítosz szintjén megélt görögséggé. M ébresztője és éltetője volt egy kor költői gondolkodásának, művészi esz két, elveket, normákat adott át és Iáit. Iáén ám, de ezeknek a görögség zetében és eszmekörében alkotó í nak, a verseket qöröq istenekkel, a rög mitológia neveivel, az antik gc történelem emlékeivel telehintő poé nak sosem sikerült eljutniok ide, so látták Árkádia mezőit, sosem jártak Parnasszosz leitőin, sosem ittak a Kas 'liaforrás vizéből. Akinek nálunk a múlt'század el< kedve is, pénze is volt az utazásra, kább Nvuqat-Európa városait, Béc Párizst, Londont kereste föl, minisei Balkont. Euróoa e részét, a későbbi rögorszáq helyét méq a török tart megszállva, s nem tűrte meg a birc lom területén utazgató nyugati „túri kát”. Néhány diplomatát és az egye Széchenvi Istvánt leszámítva az ön Göröo állam megalakulása előtt n iaen iárt errefelé magyar ember. ! chenyi is inkább diolomácioi enged lyel, mint íróként vaav közéleti eml ként utazott Görögországba. A huszonhét éves lovaskaoitánv 11 augusztusában indult el a Földközi-1 aer keleti táiainak bejárására. C Lützow konstantinápolyi osztrák interr cius társaságában Anconában száll iára. s előbb Korfu, Milo. Trója, Ke tantináoolv, Kisázsia tájait látogatja qia. maid Szmirnából egy angol h< hajón elindul Athénbe. Amikor Széchenyi István Athén tartózkodik, fölkeresi Thesszáliát, a T pe Völayét, és eljut Parnasszosz hec re is. Naplójában ígv örökítette meg ményeit: „Én telies telkemmel élvezi hogy olyan vidéken tölthetek el ti: négy napot, hol minden aoróság ke mes emléket ébreszt, s ahol maga a örökké változó színterekkel az utas azt a avönvörűséqet és azt a jó han latot kínólia. melv szükséges ahl hogy mindent elfeledjen, amit nélkü nie kell, s ami bizony elsorolhatatlan Pécsiek a rádióban 26-án, hétfőn 15.30-kor a Kossuth rádió Kóruspódium cí­mű műsorában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem női kara is énekel, vezényel;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom