Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-25 / 324. szám
Vasárnapi magazin <0/ CA> Vasárnapi magazin Vasárn Magyar partizánok Szlovákiában (I.) Röplapok a határon túl Emlékek a múltból A VASÁRNAPI MAGAZIN első órájában a pécsi opera- társulat negyedszázados működésének emlékeit idézi a szerkesztő, dr. Nádor Tamás. A stúdió hangarchívumában őrzött, korabeli hangfelvételek segítségével újból részesei lehetünk az elmúlt 25 év szép színházi estéinek, a sikereknek, küzdelmeknek. A ma délelőtti műsor második részében Lenk Irén teljesíti a hallatók zenés kéréseit, közben az egyik legnépszerűbb táncdalénekesnő- vel, Katona Klárival beszélget Záiai Tibor. Hétfőn: KÖZLEKEDÉSI ŐRJÁRAT, melynek tartalmáról a szerkesztő-műsorvezető: Somogyvári Valéria tájékoztatott:- A minden hónap utolsó hétfőjén jelentkező összeállítás, most idén utoljára jelentkezik, hiszen decemberben, — az ünnepek változó időpontjai miatt —, nem sugárzunk egyik esztendőben sem közlekedési műsort. Ezért aztán most — a novemberi számban — csak értékeljük a rejtvény feladványát, de újat nem hirdetünk meg. A hétfői műsorban még elmondjuk, hogy a jövő esztendővel kapcsolatban, mire hívjuk fel fiqyelmüket, ellátogathatnak velünk a pécsi Hatósági Gépjárműmegőrzőbe, ahová nemcsak szállítmányként, hanem néav keréken is érkezhetnek autók, hiszen vállalnak télre gépiárműtárolást, ugyan nem fedett helyen, de mégis csak jobban védve a tél vi- szontaqsáaaitól, mint az utcán. Ezeken kívül, még értékeljük az elmúlt időszak baleseteit és bemutatunk a mikrofon előtt egy elvan qépkocsivezetőt, aki úqy tett meg járművével egymillió kilométert, hoav nem okozott közlekedési balesetet. Csütörtökön Borsos József a felelős szerkesztője az EMLÉKEK A MÚLTBÓL — RIPORTOK A JELENBŐL című ünnepi műsornak, amely Pécs felszabadulásának 40. évfordulóját köszönti. A múlt emlékeit képviseli dr. Boros István egykori főispánnak a hangarchívumban őrzött visszaemlékezése a város felszabadulásának hiteles, személyesen átélt történetéről, 1944. november 28—29. eseményeiről. Ugyancsak a hangmúzeum segítségével sikerül újból felidézni Sarohin tábornok I hangját, aki a Pécs felszabadításáért folytatott hadműveletet vezette. Már a jelenbe, a mába kalauzol az a beszámoló, I mely Pécs város tanácsának! ünnepi üléséről szól, valamint! a Pro Űrbe — Pécs emlékérmek — átadásáról. Az adási során kapcsolják a város felszabadítását köszöntő díszün-j népség helyszínét is, és egye- I nes közvetítésben sugározzák! az ott elhangzó program egyj részét. Pályakezdő pedagógusokkal: beszélget a ma esti szerb-hor-' vát nyelvű nemzetiségi műsor-> ban Kricskovics Antal, majd a pécsi Janus Pannonius Gimná-i zium és Szakközépiskola ének- i karát Pávics György vezényli. November végi határszemle a j hétfői jegyzet témája, csütörtö-i kön a Panoráma című kulturális magazin nyújt tájékozódást,: míg pénteken dr. Harasztia Zoltán orvosi előadása a házas-! élettel foglalkozik. Katalin-napi i szokásokat mutat be a ma esti) német nyelvű műsor, majd dr. Vargha Károly „Nemzetiségünk történeté"-ről szóló írása hangzik el. Hétfőn ismét jelentkezik a népszerű: „Halló Stúdió, halló hallgató!” című telefonos műsor, melyet Kerner Lőrinc vezet, a telefonszám az adás ideje alatt: 10-666. Lerch József szerdán elhangzó riportjában a pécsváradi MEZÖGÉP-nél folyó kazángyártással foglalkozik, a pénteki „Kulturális ma-j gazin”-t pedig Gráf Vilmos szerkeszti. Jobbágy Valér. 28-án, szerdán 20.20-kor a 3. műsorban Ősi város, fiatal tanácselnök címmel Piti Zoltánnal beszélget Kovács Imre. A tátrai II. partixánbrigád emlékhelyét gyakran keresik fel a fiatalok A Szlovák Nemzeti Felkelés a második világháború történetében egy kis nemzet jelentős hozzájárulása volt saját és más nemzetek felszabadításához, az antifasiszta koalíció erőfeszítéseihez, a nácizmus és szövetségeseinek leveréséhez. Európában a legnagyobb antifasiszta felkelések közé tartozott: az akkori Szlovákia harminc járásában, körülbelül húszezer négyzetkilométer területen másfél millió embert mozgatott meg. Mintegy ötvenezer katona és tizenhét ezer partizán harcolt a németek ellen. A Wehrmacht levéltárából származó dokumentumok szerint a fasiszták a felkelőkkel vívott ütközetekben tízezer katonát, ötvenöt repülőgépet, harminc páncélkocsit, száz ágyút és aknavetőt, ezer gépjárművet veszítettek, s a felkelés a klerikális szlovák államot végleg kivonta Németország szövetségesei közül. A negyven évvel ezelőtt lejátszódott események az ellenségnek jelentős katonai erejét kötötték le, gyengítették a hátországot, segítették a Vörös Hadsereget sikeres küzdelmeiben. A szlovák nép nagy áldozatokat hozott a két hónapig tartó felkelésben, az azt követő partizánháborúban. A több mint kétszáz tömegsírban mintegy ötezer hazafi — katonák, partizánok, illegális pártmunkások — holttestét találták meg. Az antifasiszta felkelés a szomszédos országokban kibontakozó ellenállásra is pezs- dítő hatást fejtett ki, s az internacionalizmus szemléletes példájává vált. Négy évtizede, nem sokkal azután, hogy a Szabad Szlovák Rádióban elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanács deklarációja a hatalom átvételéről, a felszabadított területeken röplapok ezrei jutottak át a határon a magyar falvakba, városokba: „Magyar testvérek! ütött a leszámolás órája! Fegyverbe, magyarok! Kezetekbe vegyetek fegyvert és ne késsétek el az utolsó alkalmat a német maradék hadsereg utolsó erejének felőrlésére. Nyújtsatok segítő kezet és velünk közreműködve semmisítsétek meg a németeket minden lépésükön, kik halálos ellenségei minden tisztességes, jóakaraté embernek. Küzdjetek a győzelemért, amelyre nem kell most már sokat várni!" Az akkori magyar—szlovák határ magyar oldalán is nagy visszhangot váltott ki a felkelés híre, a lépten-nyomon megnyilvánuló szimpátiát a Horthy-kor- mány mesterkedései sem voltak képesek megakadályozni. Hiába voltak a hamis állítások, híresztelések, sorkatonák és katonaszökevények százai lépték át a határt és csatlakoztak a felkelés résztvevőihez. A gömö- ri erdőkben már 1944 szeptemberében közös szlovák—maqvar oartizánegyséq alakult Adler Károly vezetésével. „ . . . A szlovák nemzet a mai nappal csatlakozik a szövetséges nemzetekhez, amelyek harcukkal, nagy áldozatokkal biztosítják az egész viláq nemzeteinek, és így a mi kis nemzetünknek is a szabad és demokratikus életet. Minden erőnkkel hozzá akarunk járulni a szabadságharc gyors befejezéséhez” — hangsúlyozta a többi között a nyilatkozat, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember elsején tett közzé, utalva arra, hogy a szlovákiai fasiszta-ellenes fellépésnek — amelyben huszonhét nemzetiség tagjai vettek részt — szándéka összekapcsolódni az európai nemzetek felszabadításával. A felkelés vezetői és szervei az internacionalista kapcsolatokra nagy figyelmet fordítottak. Amellett, hogy a magyar nyelvű röplapokat eljuttatták a magyar vasutasokhoz, gyári munkásokhoz, igyekeztek megnyerni a Horthy-hadsereg tisztjeit, katonáit is. Srlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának besztercebányai titkárságán a Losonc környéki illegális kommunista mozgalom egyik kiemelkedő alakja, Keleti Ferenc kapta feladatul, hogy partizánegységet szervezzen a magyar határvidéken, Krcanov százados egységének keretében. Visszaemlékezésében kifejti, hogy főként a propagandamunkát igyekeztek fokozni a magyar lakosság körében. Az ő gondjaira bízták a magyar- országi menekülteket, akiknek legjobbjait a partizánkiképzés után konkrét feladatokkal küldték Magyarországra. Vele kapcsolatosak azok a röplapok is, amelyek Zólyomban jelentek meg magyar partizánegység aláírásával. A szlovák és a magyar kommunisták együttműködése a felkelés idején is a fasizmus elleni közös küzdelem azonos érdekéből táplálkozott. Arra törekedtek, hogy Magyarország és Srlovákia területén igyekezzenek összehangolni a fasisztaél- lenes harcot. „Használjuk ki a kedvező helyzetet, amelyet a szomszéd népek bátor cselekvése teremtett számunkra. Kövessük a szlovákok példáját! Vessük be mi is minden erőnket a fegyveres partizánharcba! Vállvetve a szlovák hazafiakkal, vegyük fel mi is a harcot a németek ellen! Vívjuk ki mi is hazánk függetlenségét és szabadságát!" — szólt a Kommunisták Magyarországi Pártja moszkvai vezetőségének a felhívása. Gotyár Gyula és M. Szabó Gyula Televízió A szenvedély- betegségekről Pécsi művész portréfilmjét közvetíti a televízió november 30-án, pénteken 20.00-ás kezdettel a második csatornán. Bencsik István szobrászművészről forgatott filmet Bükkösdi László rendező. Belepasszolok a bőrömbe címmel Bencsik élete igen mozgalmasan alakult, sikerekkel és válságokkal talán az átlagosnál is jobban megrakva. Volt dédelgetett kedvenc éppen úgy, mint nem kívánatos személyiség — művészi okokból is, s talán túlságosan őszinte beszéde miatt is. Bejárta a fél országot, míg Pécsett letelepedett: a táj, a város művészi megújulást jelentett számára. Jelenleg a JPTE rajztanszékén docens. Dunaújváros, Pécs, Nagykanizsa, Gyula, Szolnok és sok más város utcáin, terein láthatók szobrai, a legtöbb Nagyatádon és Siklóson. Ezek és kisplasztikái közül sokat bemutat a film (operatőr: Pálfy István, zene: Kircsi László). A Sorstársak idei 12. számának ismétlésére csütörtökön keiül sor, mégpedig 17 órakor a második műsorban. A magazin szokásos filmhírein kívül néhány már korábbról ismert témát most újból elővett, új oldalról világított meg és beszámolt az új fejleményekről is. így a budapesti gyermefműve- se-állomást mutatják be a pécsi tévések, ahol nemrég új gépeket adtak át a betegeknek — jó hír, hogy hasonló intézetet Debrecenben és Szegeden is felállítanak. A szenvedélybetegségekről nyilatkozik dr. Borsai János professzor az októberi nemzetközi rehabilitációs kongresszus alkalmával, közhasznú ismereteket közöl egy budapesti OM- KER-bolt vezetője a hallássérültek számára a receptekről, | a kapható készülékekről és aj várakozási időről. Dr. Mester Endre neve sok' szakmabeli és sok beteg számára ismert: kezdeményezte a; különböző rákbetegségek gyógyítását lézer segítségével. A közelmúltban elhunyt kiváló o'- vos tevékenységét archív filmek segítségével idézi fel a Sorstársak, s a kamera felkereste egykori munkatársait, munkájának folytatóit Budapesten. M urmanszk, a Jeges-tenger kapuja Murmanszk, a Sarkkörtől északra elterülő, 412 ezres lakosú szovjet város, a Jeges-tenger kapuja, a második világháborúban sokat szenvedett a hitleri Wehrmacht légitámadásaitól. A háború ütötte sebek azonban már régen begyógyultak, s a legtöbb murmanszki lakos már 1945 után született. Ma a zord klímájú város nemcsak a legnagyobb halászati kikötő a távoli Északon, ahol a szovjet halszükséglet egyötödét szállítják partra, és évente egy- milliárd rubel értékű halat dolgoznak fel: Murmanszk a hatalmas szovjet atomjégtörő flotta hazai kikötője is. Ezeknek a jégtörő kolosszusoknak a sorába tartozik a Leonyid Brezsnyev — azelőtt Arktyika —, mely az állami és pártvezető halála után kapta nevét. Akkor írta be nevét a történelembe, amikor Mur- manszkból a Kolai-öblön át kijutott a Barents-tengerre, majd onnan 13 nap elteltével 3876 tengeri mérföldet megtéve, 1977. augusztus 9-én elérte az Északi-sarkot. Az elmúlt év őszén a Leonyid Brezsnyev ismét hírt adott magáról azzal, hogy két tucat, a zajló jég fogságába esett szovjet hajó számára tört utat. A moszkvai gazdasági tervezők egyik becsvágya, hogy egész éven át tartó hajózási kapcsolatot létesítenek a szovjet északi kikötők között — Murmanszk- tól a Távol-Keletig. Mind a mai napig nem sikerült egyértelműen tisztázni, mit jelent a „Murmanszk” szó. Még a cári időben, 1916. október 4-én helyezték el a Nyi- kolaj Romanovról elnevezett Ro- manov-na-Murmanye település alapkövét a Kolai-öbölben, mely a Golf-áramlat miatt jégmentes. Az októberi forradalom után a település neve Mur- manszkra változott. ,,A .Murmanszk’ szó több keletkezési verzióiából az látszik a legvalószínűbbnek, mely a szaámi nép két szavából eredezteti: a mur (tenger) és a mai (szárazföld, part) szavakból" — írja egy szovjet útikönyv. A város a Kolai-öblöt övező dombokra éoült, alapítása után tíz évvel mindössze 9000 ember lakta, míg a háború utáni években lakossága 412 ezerre növekedett. A cári helytartók valamikor elátkozott földnek tekintették a Kola-félszigetet, melyen legfeljebb „két tyúk és egy kakas élhet meg”. A szovjet tudósok ma „az ipar gyöngyszemének” tartják — gazdag ásványkincsei, a réz-, vasérc-, nikkel- és a műtrágya- gyártáshoz nélkülözhetetlen foszfáttartalmú apatit-lelőhe- lyek miatt. Murmanszk ma egy hatalmas terület, ahol egymillió ember él. A szovjet kormány sok milliárd rubelt fordított e terület infrastruktúrájának kiépítésére és mérhetetlen árványkincsei- nek feltárásához. A fizetések általában kétszer olyan magasak, mint délen, gyakran még ennél is magasabbak. Ehhez járulnak a különböző pótlékok: legalább 42 nap szabadság évente és ötévenként ingyenes utazás bárhová, akár a Szovjetunió legtávolabbi sarkába. Azok a nők, akik 15 éven át Északon dolgoztak, 50 éves korukban, a férfiak pedig 55 éves korukban nyugdíjba mehetnek. Murmanszkban az év 320 napján fűteni kell. December 2-án beköszönt a sarki éjszaka és január 11-ig tart. Ez alatt a Nap nem emelkedik a látóhatár fölé, s csak az északi fény ragyogja be a sötét égboltot. Volksstimme A Parnas A delfi jósda. Foto: Panyik István Itt állok a Parnasszosz déli oldc Előttem a delfi Apóllón-szentély, a jc a Kasztalia-forrás, Püthia papnő te foma, a kincsesházak, a színház roi Hányán akartak az elmúlt századot a Parnasszoszra eljutni, képletesen valóságosan is? És hány embernek került? Kedvem volna ironikusan rr tálni az írói hírnévről, a művészi di ségről. De nem visz rá a lelkem. Azokra a tizennyolcadik század vé a tizenkilencedik század elején élt gyár írókra gondolok, akik a kiáss: görög művészet igézetében alko Csokonaira, Berzsenyire, Kazinczyra, rág Benedekre, és megtömték műve mitológiai alakokkal, görög metre pergették verssoraikat, Árkádia lig mezőit, Kasztalia hűs forrásait, Parn szósz tömbjét, „Olymp lángküszö emlegették, Théba kevély torny< Szapphó hervadatlan érdemeire, Szó tész nyájas bölcsességére hivatkozta magyar klasszicizmus, a felvilágosc szelleme és részben a reformkor a rögség igézetében született. Jól tue hogy jórészt az iskolai órák emléke, latin áttétel éltette ezt a magyar—gí szellemiséget, s főként a német irc lom — leginkább Goethe — közve sével jutott el hozzájuk a görögség túsza. Azt is tudom, hogy jórészt p< kai elem, verstani motívum maradt versekben, és nem vált iqazi, mély, mítosz szintjén megélt görögséggé. M ébresztője és éltetője volt egy kor költői gondolkodásának, művészi esz két, elveket, normákat adott át és Iáit. Iáén ám, de ezeknek a görögség zetében és eszmekörében alkotó í nak, a verseket qöröq istenekkel, a rög mitológia neveivel, az antik gc történelem emlékeivel telehintő poé nak sosem sikerült eljutniok ide, so látták Árkádia mezőit, sosem jártak Parnasszosz leitőin, sosem ittak a Kas 'liaforrás vizéből. Akinek nálunk a múlt'század el< kedve is, pénze is volt az utazásra, kább Nvuqat-Európa városait, Béc Párizst, Londont kereste föl, minisei Balkont. Euróoa e részét, a későbbi rögorszáq helyét méq a török tart megszállva, s nem tűrte meg a birc lom területén utazgató nyugati „túri kát”. Néhány diplomatát és az egye Széchenvi Istvánt leszámítva az ön Göröo állam megalakulása előtt n iaen iárt errefelé magyar ember. ! chenyi is inkább diolomácioi enged lyel, mint íróként vaav közéleti eml ként utazott Görögországba. A huszonhét éves lovaskaoitánv 11 augusztusában indult el a Földközi-1 aer keleti táiainak bejárására. C Lützow konstantinápolyi osztrák interr cius társaságában Anconában száll iára. s előbb Korfu, Milo. Trója, Ke tantináoolv, Kisázsia tájait látogatja qia. maid Szmirnából egy angol h< hajón elindul Athénbe. Amikor Széchenyi István Athén tartózkodik, fölkeresi Thesszáliát, a T pe Völayét, és eljut Parnasszosz hec re is. Naplójában ígv örökítette meg ményeit: „Én telies telkemmel élvezi hogy olyan vidéken tölthetek el ti: négy napot, hol minden aoróság ke mes emléket ébreszt, s ahol maga a örökké változó színterekkel az utas azt a avönvörűséqet és azt a jó han latot kínólia. melv szükséges ahl hogy mindent elfeledjen, amit nélkü nie kell, s ami bizony elsorolhatatlan Pécsiek a rádióban 26-án, hétfőn 15.30-kor a Kossuth rádió Kóruspódium című műsorában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem női kara is énekel, vezényel;