Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-25 / 324. szám

»o> ÖQ magazin li utazás ősz lábánál Széchenyi eljutott a Parnasszosz he­gyére, élvezte a kellemes emlékeket éb­resztő vidéket, a táj örökké változó szín­tereit, a gyönyörűség és a jó hangu­lat elfeledtette vele az utazás kellemet­lenségeit. De Virág Benedek, Berzsenyi, Csokonai, Kazinczy, Vörösmarty csak a soha el nem ért álomként gondolhatott a zöld, olajfás berkekre, „Cyprus rózsa- lehelletére”, a görög szentélyek — már akkor romokban heverő — oszlopaira. Még Babits is csak tanulmányai és a művészi reprodukció nyomán meditál Hegeso, a „komoly görög lány" sírem­lékén, és nem tapasztalatból, hanem olvasmányélményeiből és az elérhetet­len utáni vágyakozásból szövi egybe a Messze ... messze ... közismert négy sorát: „Göröghon. Szirtek, régi rom, /ködöt pipáló bús orom. / A lég sűrű, a föld kopár. / Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.” Berzsenyi, Kazinczy, Babits nem járt Görögországban... De, ki tudja, az antikvitásnak ez a közvetett, irodalmi, művészettörténeti, filozófiai élménye nem volt-e számukra intenzívebb, nem gyökerezett-e lelkűkbe mélyebben, mint ha kezükkel érintik Delfi köveit? Lábunkon a Parnasszosz pora, bejár­tuk a delfi szentély romjait, kezünkkel tapintottuk a múzeumban a kocsihajtó bronzfigurájának redőit. Az IBUSZ jó­voltából egyetlen utazási forma, a Kör­utazás Görögországban — tengerparti üdüléssel elnevezésű program keretében évente mintegy hatszáz magyar turista ismerheti meg az antik görög művészet néhány nagy emlékhelyét. A felvilágo­sodás és a reformkor magyar írói nem látták Görögországot, de megélték az antik görögség eszméit, filozófiai tanítá­sait, és azt költészetté lényegítették mű­veikben. Mi, akik az epidauroszi színház­ban Szophoklészt hallgattuk, Olümpiá- ban a stadion gyepén sétáltunk, a del­fi múzeumban Antinousz márványtestén húztuk végig az ujjúnkat, a Parnasszo- szon levelet szakítottunk a babérfáról, vajon mit őrzünk meg Görögországból? A delfi kocsihajtó előtt állok. Tudom, most megilletődöttnek, ünnepélyesnek kellene lenni, de nem sikerül. Úgy tart­ja a száját ez a fiú, mintha cukrot szo­pogatna. Frivol gondolatok kergetik egymást az agyamban. Különösen az bosszant, amikor a múzeumi kalauz ar­ról kezd keszélni: — Figyeljék meg, mi­lyen reálisan adja vissza az ismeretlen mester a győztes kocsiversenyző tartá­sát, milyen hiteles a gyeplőt tartó kéz mozdulata, a ruha redőzetének a kidöl- gozása. A szobrász azt a pillanatot ra­gadta meg, amikor az ifjú elsőnek ér a célba ... Hát éppen ezt a mai értelemben vett realizmust és hitelességet nem találom sehol a szobron! Inkább valamiféle föl­döntúli átszellemültséget érzek az alak­ban, az arcban, a fejtartásban. Nem egyetlen, valaha élt kocsihajtó portréja ez, hanem egy győztes istenségé. Eszembe jut, amit a görög mitológiá­ban tanultam» és Szophoklésznél is olvas­tam: Hélioszt, a NaDot a régi görögök istenként tisztélték. Úgy képzelték, hogy négyfogatú kocsiján hajt fel mindennap az égre, és ezért állandó jelzővel illet­ték, ,,kocsihajtó”-nak nevezték. A frivol gondolatok új jelentést adnak a dolgoknak. Ügy érzem, a delfi kocsihajtó fiú szép­sége nem a mai értelemben vett realiz­musában, hanem Hélioszt. a Napot, az ünnepet, a kultuszt megjelenítő erejében van. Tüskés Tibor ................... ..............■ *•­V asárnapi magazin Vasárnapi magazin A Széchenyi Gimnázium fa kórusa Franciaországban Rádió mellett... Hagy siker volt! Tíznapos franciaországi kör­úton járt nemrég a pécsi Szé­chenyi István Gimnázium és Szakközépiskola 43 tagú ve­gyeskara. Marcel Corneloup, az Europa Cantat és a francia- országi Coeur Joie kórusszerve­zet elnöke hívta meg a kórust a francia ifjúsági vegyeskarok első tours-i találkozójára. A pécsieken kívül még egy kül­földi kórus volt jelen a ren­dezvényen az NSZK-beli Kre- feldből. Közel háromszáz fiatal kórus­tag gyűlt össze Tours városá­nak szép hangversenytermében, hogy három napon át több könnyebb és három nehezebb (Schütz, Essard, Gabrieli) mű­vet tanuljanak meg és adjanak elő más-más karvezetők és egy neves luxemburgi karnagy, Pierre Cao betanításában, il­letve vezényletével. A találkozó második napjá­nak estéjén egy francia és két külföldi kórus adott hangver­senyt. Ezen kirobbanó sikert aratott az utolsóként pódiumra lépett pécsi énekkar Nagy Er­nő vezényletével: nemcsak rá­adásszámokat kért tőlük a kö­zönség, hanem vissza is tapsol­ta őket a színpadra. A találko­zó a művek hangversenyszerű előadásával zárult. A pécsi együttes ezután a francia: kórusszervezet vendég­házába, Saint-Legerbe utazott. Innen tett kirándulásokat, láto­gatásokat Párizsba, Dijonba, az Augustus császár alapította Autunba és a1 calvet boráról hí­res Beaune-be. Itt-tartózkodá- sánnk egyik estéjén nagysikerű önálló hangversenyt adott Etangban. A kórus tagiai és kísérői hazafelé tartva: Strass- bourg nevezetességeivel is megismerkedhettek. Várnai Ferenc Egy befagyott tó közepén, ahol megrepedt a jég, felöltözött férfi kapálódzik a víz­ben. — Mit csinál maga ott? — kér­dezi valaki a part­ról. — Úszom. De az előbb még korcsolyáztam ... — Meg kellene próbálnia a jobb- oldalán aludni, asszonyom. — Azt nem le­het, doktor úr, mert a férjem be­szél álmában, én pedig a bal fülem­re süket vagyok. — Egy embert elüt az autóbusz. Mindenki odasza­lad, fölemelik, és megállapítják, hogy nem történt semmi baja. Hogy neveznéd ezt az esetet, Jóska? — Véletlennek, tanár úr kérem. — Mondjuk, hogy véletlen. De amikor az autó­busz már másod­szor is elüti, és akkor sem törté­nik semmi baja, azt hogy nevez­néd? — Szerencsé­nek.^ — Helyes. És ha ugyanez har­madszor is meg­ismétlődik? Tréfák — Gyakorlat­nak. — Hol lehet itt a legjobban enni? — kérdezi egy turista a kisváros­ban egy járókelő­től. — Az Aranynao étteremben. — Maga ott törzsvendég? — Nem, én ve­zetem az étter­met ... — Az, hogy a maga férje kicsi és kopasz, még nem lehet váló­ok... — Dehogynem, ha egyszer talál­tam egy magas és dúshajú férfit! — ízlett az ebéd, dráqám? — Már megint veszekedni akarsz? — Hol marad ennyi ideig? Már öt perce csenge­tek magának? — Bocsásson meg lordságod, nem hallottam. — Akkor miért nem szólt, hogy nem hallja? — Szokott ál­mában beszélni? — Nem doktor úr, én akkor be­szélek, amikor má­sok alszanak. — Hogyhogy? — Előadásokat tartok... — Doktor úr. mit tegyek, hogy ne érezzem ma­gam olyan rosz- szul, ha bezárt helyiségben va­gyok? — Talán pró­báljon meg be­csületesen élni! — Uram, ez a konyak 50 éves! — Érdekes, a korához képest milyen kicsi... — Asszonyom, maga olyan isme­rős ... Nem volt véletlenül valami­kor a feleségem? — De hiszen méq most is a fe­leséged vagyok! — Pincér, tudna nekem hozni egy kis vizet? — Természete­sen uram. Fagy­lalt, tea, vagy kávé formájában kéri? — ügyvéd úr, elvállalná a védel­memet? — Mivel vádol­ják? — Csekkhamisí­tással. — Rendben van, de csak ha készpénzzel fizet. Ki mit ír VÍZSZINTES: 1. A vízszintes 75. érdekes mondása, folytatása a függőleges 1. számú sorban. 13/a. Tüskés trópusi növény. 14. Borfajta. 15. Bakter. 16. Régi török tiszti rang. 17. Rangjelző. 18. Futár. 19. Gyulladás. 21. Fontos energiaforrás. 24. Dá­tumrag. 25. Fosztóképző, -tlen párja. 27. Rendelettel felszólít. 29. Nagyhatalom. 30. Idea. 32. Zizegés. 34. Indíték. 35. Kicsi­nyítő képző. 36. Világtalan. 38. Ybl Miklós egyik nagyszerű al­kotása. 42. Neves meseíró. (1859-1929). 44. Szerencsét kíván 46. Kukucskál. 47. Tüzelő. 48. Léto egy­nemű betűi. 49. Kiejtett be­tű. 51. Irmagja sem marad. 53. „Egy ... mint száz”. 54. Mint a 27. számú sor. 57. Kelet­ázsiai teherhordó. 58. Kettős betű. 60. Határállomás. 62. A német ábécé utolsó betűjének neve. 63. Női név. 66. A „Lyon Lea” írójának névjele. 67. „A ... tivornyája”, Roussel műve. 69. Küzd. 70. Messze. 72. Ok­irat, törvény kiegészítő szaka­sza. 74. Magyar nemzetközi sakknagymester (István). 75. Szeged költője, kitől az idézett mondás ered. FÜGGŐLEGES: 1. A mondás befejező része. 2. Erkel Ferenc operája. 3. Zakó egynemű be­tűi. 4. Baszk politikai szervezet. 5. Óraszerkezet része. 6. He­lyettesíti a redőnyt. 7. Szelíd erdei vad. 8. „ ... a földről”, Mahler szimfonikus oratóriuma. 9. Vércsoport. 10. Helyez. 11. Azerbajdzsán és örmény énekes költő. 12. Noha. 13. Mesebeli alakok. 17. ... Sophia (Istam- bulban). 20. Oldalirány. 22. Autós iskola. 23. „Szegény asz- szony ... főz” (mondás). 26. „A ... ember” (V. Hugo írása). 28. Ágazat. 31. Aki látta és hallotta az esetet. 33. A földre huppan. 37. Kossuth-díjas film­rendező volt (Márton). 38. A hangerősség fizikai mértékegy­sége. 39. Folyó a Szovjetunió­ban. 40. Igevégződés. 41. A gondolkodás elemzése. 42. Helyrag. 43. Táblajáték. 45. Oxidálódott. 47. Hullását sokan megénekelték. 50. Számrendsze­rünk alapszáma. 52. Van. 55. Egyforma betűk. 56. Ékkő. 59. Mesebeli gonosz törpe. 61. Többszörös wimbledoni tenisz- bajnpk. 64. Talponálló. 65. Szoknya. 66. Fővárosi közleke­dési csomópont. 68. ... Francis, egykori amerikai filmsztár. 71. Bánat. 72. A függőleges 6. számú sor kezdete. 73. Napszak rövidítése. E. B. Beküldendő: a mondás és akitől ered, legkésőbb decem­ber 3-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134., Dunántúli Nap­ló szerkesztősége, Pécs, Hunya­di út 11. címrp. A november 10-i rejtvény megfejtése: Finomka: fütty a szérűskert alól, s gyűlő fecs­kék zajától zúg az ég. Könyvjutalmat nyertek: Her­nádi Andrásné, Pécs, Sarohin t. u. 69., Mezőlaki Antal, Pécs, Batsányi u. 16., Molnár János, Pécs, Németh L. u. 6., Komjáti Veronika, Sellye, Ady E. u. 35,, Ormándlaky Bencéné, Pécs, Sarohin t. ú. 92. A könyveket postán küldjük el. Nyolcvanöt százalékos pontosság Megbízható-e az orvosmeteorológia? Az időjárás és a műtét utáni bevérzés Hasznos-e az orvosmeteoro­lógia? Ebben még sokan kétel­kednek. Nem csoda, hiszen ne­héz bizonyítani, hogy éppen a helyes előrejelzés csökkenti a közlekedési balesetek számát egy kritikus időszakban. Ám nem vitatható, hogy az időjárás változása hat szervezetünkre. A témával kapcsolatos kérdése­inkre Bártfai Erzsébet orvos­meteorológus válaszol: — Miként fejlődött Magyar- országon ez a tudomány? — Magyar tudósok és szak­emberek mintegy száz eszten­deje foglalkoznak a biome­teorológiának ezzel az ága­zatával. Azt vizsgálják, hogyan reagál az emberi szervezet az Időjárás változásaira. Európa más országaiban már jóval ko­rábban hozzákezdtek e kutatá­sokhoz, de annak intézménye­sítése másutt is csak később fej­lődött ki. Nálunk, az Orszáqos Meteorológiai Szolgálat Köz­ponti Előrejelző Intézetében én vagyok az első orvosmeteoroló­gus, négy éve dolgozom eb­ben a munkakörben. — Milyen tapasztalatai van­nak? — Adódnak olyan időszakok, többféle is, amikor az erős és változékony légmozgások követ­keztében ingerlékennyé, fe­szültté, figyelmetlenné válunk. A statisztika szerint is ilyenkor a legtöbb a sérülés, a baleset. Az előrejelzés viszont mérsékel­heti a veszélyt. — Mennyire pontos az előre­jelzés? — Nem tudjuk száz százalé­kos pontossággal előre megál­lapítani, miként hat ránk az időjárás. Ez a követelmény va­lójában nem reális. — Mégis ezt várják az em­berek! — De a legigényesebb mun­ka segítségével is csak 85 szá­zalékos pontossággal határoz­hatjuk meg a várható reakció­kat. Ezen nem változtat az or­vostudomány és a meteoroló­gia további gyors fejlődése sem. Gondoljunk csak arra, hogy két külön-külön is rendkí­vül bonyolult rendszer, az em­beri szervezet és az időjárás vi­szonyát elemezzük, értékeljük. A tudomány jelenlegi fejlettsé­ge szerint egyiket sem ismer­jük tökéletesen, önmagában sem. Bár egyre több informá­ció, új felfedezés segíti a mun­kát, mindig marad felderítés­re váró terület. — Bizonyára akadnak mér­hető eredmények is ... — Természetesen. Például ugyanannak a szénbányának az egyik tárnájában dolgozókkal egy esztendőn át naponta kö­zölték az időjárás alakulását, míg a másikban nem. így az elsőben az emberek a kritikus napokon különös gonddal ügyeltek magukra és egymásra. Ebben a közösségben a koráb­bihoz képest lényegesen, egy- harmadával csökkent a balese­tek száma. De még így is ne­héz bebizonyítani, mennyi eb­ben az orvosmeteorológia sze­repe és mi az, ami egyéb em­beri, pszichikai tényezőnek, pél­dául a figyelmeztetés utáni fo­kozott óvatosságnak, vagy a jó munkaszervezésnek köszönhető. — A fejlődés további iránya? — Ma még főként a válla­latok igénylik szolgáltatásain­kat, a huszonnégy órás előrejel­zést, hiszen érdekük, hogy csök­kenjen az üzemi balesetek szá­ma. Kevésbé ismert, hogy mun­kánknak a gyógyászatban is hasznát vehetik. Például bizo­nyított, hogy elkerülhető a mű­tét utáni bevérzés, ha a bete­get kedvező időjárási viszonyok között operálják. Kivéve termé­szetesen, ha nincs mód a ha­logatásra. Különösen az erős melegedés és a heves zivata­ros idő idézheti elő a vérzé­kenységet. Mindez azonban rendkívül bonyolult, hiszen az időjárási viszonyokon kívül dön­tő a beteg testi, lelki állapota, ellenállóképessége, szívóssága. Soha nem állíthatjuk, hogy az eredmény csakis az orvosme­teorológiának tudható be. Mégsem szabad lebecsülni va­lódi jelentőségét: az orvosme­teorológia nem kizárólagos, de nélkülözhetetlen útmutatót is adhat. Csik Ibolya Pepsi Kedvelem az olyan rádiós ri­portot, amikor az „utca embe­re" áll a mikrofon elé és min­den kertelés nélkül közli véle­ményét zaklatott világunk dol­gairól. Vannak kivételes esetek persze, amikor nem minden­ben van igaza, de azért úgy ál­talában rátapint az igazságra. A minap azt kérdezte a riporter — a fővárosban és nem Pé­csett! —, hogy mi a vélemé­nyük a hentesnél vásárolt hú­sokról? „A napokban 80 deka húst vettem, pedig ez az asz- szony reszortja, és ő ért is hoz­zá, de ezúttal engem küldött le a henteshez. Hazaviszem a por­tékát, feleségem elkezdi farics- kálni, leszedi a faggyút meg az inakat és maradt színhús 50 deka. Hát mit qondolnak, lo­pom én a pénzt?” A bolti ellen­őr, aki a riportert elkísérte, be­számolt arról, hogy a nagyfor­galmú húsboltban egy kiló húsz deka húsról negyven deka zsiradékot faragtak le az ellen­őrök ... A boltosok azzal véde­keznek, hogy a vágóhíd küldi a „csupa-zsír” árut, a vágóhídi hentesek meg azt mondják: szállítsák vissza a zsír-nyesedé- ket, ők visszaveszik. Gondolom, a vita még tart. Nem a riport elhangzása, hanem hosszú­hosszú évek óta. A vásárló ad­dig is türelmesen faraqja a faggyút, amit a hús értékében kifizetett. Az idősebb asszony — kiderült, nyugdíjából élde­gél — panaszolja: „A mi hen­tesünk mindia rádob a mérleg­re a hús mellé négy-hat deká­ra való zsírcsomót...” — „Ki az a hentes?” — kérdi az ellen­őr és a riporter. „Jha?! Azt nem merem megmondani, oda­járok vásárolni. .. !” Tart a hentes bosszújától. Kereskedelemről lévén szó, egy kicsit hazai vizekre evezek. Ismerősöm elkap a boltban: „Amit ti az újságban megbírál­tok, van annak foganatja?" Fölényesen mosolygok: „Az csak természetes!” Kajánul ne­vet: „Akkor nézz csak oda a zöldséges pultra ... !" Szép nagy tálcán gúlába rakva az a bizonyos ringló méretű zöl­des-sárga mandarin, vagy na­rancs, amire egyszer már rá­csodálkoztam éppen e rovat hasábjain, ha jól emlékszem az elmúlt télen. E ronda kis gyümölcsnek nem is nevetséges méretein háborodtam fel — ve­lem együtt a fogyasztók —, ha­nem az árán: 45 forint volt ki­lója. Ma is annyi. Ha jól bele­gondolok, még örülhetünk is: véqre egy portéka, aminek nem változott az ára. Akkoriban azt hittem, bíráló dolgozatom csak eljut majd nagykereskedelmi szerveinkhez, belátják hibáju­kat, magukba szállnak és töb­bé nem vásárolnak ilyen mé­regdrága hülye gumókat. De nem olvasták a cikkemet. Pe­dig azt hittem, hogy ha én egyszer azt mondom hogy . .. Más dolog, mit hiszek én és mit hisz a kereskedelem. Pél­dául: a lapok, rádió, tévé rend­szeresen felhívja nagyérdemű lakosságunk figyelmét a túlzott alkoholfogyasztás káros követ­kezményeire. Ugyannyira, hogy alkoholtartalmú italok (bor-sör, pálinka1 és egyebek) propagá­lása tilos! De akkor hogyan adja el az alkoholt az a szerencsétlen vendéglátóipar? Ügy, ahogy — ezúttal egy pécsi vendéglátó egységben — ez szokás. Be-, megy a vendég, kamasz fiával, f aki az istennek nem akar sört ’ fogyasztani, mint derék pápá- j ja, hanem csak egy üveg Pép- 6 sit. A felszolgáló kisasszony k sajnálkozva kijelenti: „Pepsit i. csak röviditallal szolgálunk: fel!” A papa szemrehányóan, néz fiára, lám, milyen gondot f okozol te itten, majd megkér- j dezi a kisasszonyt: „Ugyan ,, miért?” Hát azért, mert ez itt „ így szokás. Előkerül az üzlet- | vezető, ő is azt mondja, ez így j szokás. És a fiú nem kap Pep­sit, mert utálja a kísérőt, ami , ugye, alkohol. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom