Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-25 / 324. szám
»o> ÖQ magazin li utazás ősz lábánál Széchenyi eljutott a Parnasszosz hegyére, élvezte a kellemes emlékeket ébresztő vidéket, a táj örökké változó színtereit, a gyönyörűség és a jó hangulat elfeledtette vele az utazás kellemetlenségeit. De Virág Benedek, Berzsenyi, Csokonai, Kazinczy, Vörösmarty csak a soha el nem ért álomként gondolhatott a zöld, olajfás berkekre, „Cyprus rózsa- lehelletére”, a görög szentélyek — már akkor romokban heverő — oszlopaira. Még Babits is csak tanulmányai és a művészi reprodukció nyomán meditál Hegeso, a „komoly görög lány" síremlékén, és nem tapasztalatból, hanem olvasmányélményeiből és az elérhetetlen utáni vágyakozásból szövi egybe a Messze ... messze ... közismert négy sorát: „Göröghon. Szirtek, régi rom, /ködöt pipáló bús orom. / A lég sűrű, a föld kopár. / Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.” Berzsenyi, Kazinczy, Babits nem járt Görögországban... De, ki tudja, az antikvitásnak ez a közvetett, irodalmi, művészettörténeti, filozófiai élménye nem volt-e számukra intenzívebb, nem gyökerezett-e lelkűkbe mélyebben, mint ha kezükkel érintik Delfi köveit? Lábunkon a Parnasszosz pora, bejártuk a delfi szentély romjait, kezünkkel tapintottuk a múzeumban a kocsihajtó bronzfigurájának redőit. Az IBUSZ jóvoltából egyetlen utazási forma, a Körutazás Görögországban — tengerparti üdüléssel elnevezésű program keretében évente mintegy hatszáz magyar turista ismerheti meg az antik görög művészet néhány nagy emlékhelyét. A felvilágosodás és a reformkor magyar írói nem látták Görögországot, de megélték az antik görögség eszméit, filozófiai tanításait, és azt költészetté lényegítették műveikben. Mi, akik az epidauroszi színházban Szophoklészt hallgattuk, Olümpiá- ban a stadion gyepén sétáltunk, a delfi múzeumban Antinousz márványtestén húztuk végig az ujjúnkat, a Parnasszo- szon levelet szakítottunk a babérfáról, vajon mit őrzünk meg Görögországból? A delfi kocsihajtó előtt állok. Tudom, most megilletődöttnek, ünnepélyesnek kellene lenni, de nem sikerül. Úgy tartja a száját ez a fiú, mintha cukrot szopogatna. Frivol gondolatok kergetik egymást az agyamban. Különösen az bosszant, amikor a múzeumi kalauz arról kezd keszélni: — Figyeljék meg, milyen reálisan adja vissza az ismeretlen mester a győztes kocsiversenyző tartását, milyen hiteles a gyeplőt tartó kéz mozdulata, a ruha redőzetének a kidöl- gozása. A szobrász azt a pillanatot ragadta meg, amikor az ifjú elsőnek ér a célba ... Hát éppen ezt a mai értelemben vett realizmust és hitelességet nem találom sehol a szobron! Inkább valamiféle földöntúli átszellemültséget érzek az alakban, az arcban, a fejtartásban. Nem egyetlen, valaha élt kocsihajtó portréja ez, hanem egy győztes istenségé. Eszembe jut, amit a görög mitológiában tanultam» és Szophoklésznél is olvastam: Hélioszt, a NaDot a régi görögök istenként tisztélték. Úgy képzelték, hogy négyfogatú kocsiján hajt fel mindennap az égre, és ezért állandó jelzővel illették, ,,kocsihajtó”-nak nevezték. A frivol gondolatok új jelentést adnak a dolgoknak. Ügy érzem, a delfi kocsihajtó fiú szépsége nem a mai értelemben vett realizmusában, hanem Hélioszt. a Napot, az ünnepet, a kultuszt megjelenítő erejében van. Tüskés Tibor ................... ..............■ *•V asárnapi magazin Vasárnapi magazin A Széchenyi Gimnázium fa kórusa Franciaországban Rádió mellett... Hagy siker volt! Tíznapos franciaországi körúton járt nemrég a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola 43 tagú vegyeskara. Marcel Corneloup, az Europa Cantat és a francia- országi Coeur Joie kórusszervezet elnöke hívta meg a kórust a francia ifjúsági vegyeskarok első tours-i találkozójára. A pécsieken kívül még egy külföldi kórus volt jelen a rendezvényen az NSZK-beli Kre- feldből. Közel háromszáz fiatal kórustag gyűlt össze Tours városának szép hangversenytermében, hogy három napon át több könnyebb és három nehezebb (Schütz, Essard, Gabrieli) művet tanuljanak meg és adjanak elő más-más karvezetők és egy neves luxemburgi karnagy, Pierre Cao betanításában, illetve vezényletével. A találkozó második napjának estéjén egy francia és két külföldi kórus adott hangversenyt. Ezen kirobbanó sikert aratott az utolsóként pódiumra lépett pécsi énekkar Nagy Ernő vezényletével: nemcsak ráadásszámokat kért tőlük a közönség, hanem vissza is tapsolta őket a színpadra. A találkozó a művek hangversenyszerű előadásával zárult. A pécsi együttes ezután a francia: kórusszervezet vendégházába, Saint-Legerbe utazott. Innen tett kirándulásokat, látogatásokat Párizsba, Dijonba, az Augustus császár alapította Autunba és a1 calvet boráról híres Beaune-be. Itt-tartózkodá- sánnk egyik estéjén nagysikerű önálló hangversenyt adott Etangban. A kórus tagiai és kísérői hazafelé tartva: Strass- bourg nevezetességeivel is megismerkedhettek. Várnai Ferenc Egy befagyott tó közepén, ahol megrepedt a jég, felöltözött férfi kapálódzik a vízben. — Mit csinál maga ott? — kérdezi valaki a partról. — Úszom. De az előbb még korcsolyáztam ... — Meg kellene próbálnia a jobb- oldalán aludni, asszonyom. — Azt nem lehet, doktor úr, mert a férjem beszél álmában, én pedig a bal fülemre süket vagyok. — Egy embert elüt az autóbusz. Mindenki odaszalad, fölemelik, és megállapítják, hogy nem történt semmi baja. Hogy neveznéd ezt az esetet, Jóska? — Véletlennek, tanár úr kérem. — Mondjuk, hogy véletlen. De amikor az autóbusz már másodszor is elüti, és akkor sem történik semmi baja, azt hogy neveznéd? — Szerencsének.^ — Helyes. És ha ugyanez harmadszor is megismétlődik? Tréfák — Gyakorlatnak. — Hol lehet itt a legjobban enni? — kérdezi egy turista a kisvárosban egy járókelőtől. — Az Aranynao étteremben. — Maga ott törzsvendég? — Nem, én vezetem az éttermet ... — Az, hogy a maga férje kicsi és kopasz, még nem lehet válóok... — Dehogynem, ha egyszer találtam egy magas és dúshajú férfit! — ízlett az ebéd, dráqám? — Már megint veszekedni akarsz? — Hol marad ennyi ideig? Már öt perce csengetek magának? — Bocsásson meg lordságod, nem hallottam. — Akkor miért nem szólt, hogy nem hallja? — Szokott álmában beszélni? — Nem doktor úr, én akkor beszélek, amikor mások alszanak. — Hogyhogy? — Előadásokat tartok... — Doktor úr. mit tegyek, hogy ne érezzem magam olyan rosz- szul, ha bezárt helyiségben vagyok? — Talán próbáljon meg becsületesen élni! — Uram, ez a konyak 50 éves! — Érdekes, a korához képest milyen kicsi... — Asszonyom, maga olyan ismerős ... Nem volt véletlenül valamikor a feleségem? — De hiszen méq most is a feleséged vagyok! — Pincér, tudna nekem hozni egy kis vizet? — Természetesen uram. Fagylalt, tea, vagy kávé formájában kéri? — ügyvéd úr, elvállalná a védelmemet? — Mivel vádolják? — Csekkhamisítással. — Rendben van, de csak ha készpénzzel fizet. Ki mit ír VÍZSZINTES: 1. A vízszintes 75. érdekes mondása, folytatása a függőleges 1. számú sorban. 13/a. Tüskés trópusi növény. 14. Borfajta. 15. Bakter. 16. Régi török tiszti rang. 17. Rangjelző. 18. Futár. 19. Gyulladás. 21. Fontos energiaforrás. 24. Dátumrag. 25. Fosztóképző, -tlen párja. 27. Rendelettel felszólít. 29. Nagyhatalom. 30. Idea. 32. Zizegés. 34. Indíték. 35. Kicsinyítő képző. 36. Világtalan. 38. Ybl Miklós egyik nagyszerű alkotása. 42. Neves meseíró. (1859-1929). 44. Szerencsét kíván 46. Kukucskál. 47. Tüzelő. 48. Léto egynemű betűi. 49. Kiejtett betű. 51. Irmagja sem marad. 53. „Egy ... mint száz”. 54. Mint a 27. számú sor. 57. Keletázsiai teherhordó. 58. Kettős betű. 60. Határállomás. 62. A német ábécé utolsó betűjének neve. 63. Női név. 66. A „Lyon Lea” írójának névjele. 67. „A ... tivornyája”, Roussel műve. 69. Küzd. 70. Messze. 72. Okirat, törvény kiegészítő szakasza. 74. Magyar nemzetközi sakknagymester (István). 75. Szeged költője, kitől az idézett mondás ered. FÜGGŐLEGES: 1. A mondás befejező része. 2. Erkel Ferenc operája. 3. Zakó egynemű betűi. 4. Baszk politikai szervezet. 5. Óraszerkezet része. 6. Helyettesíti a redőnyt. 7. Szelíd erdei vad. 8. „ ... a földről”, Mahler szimfonikus oratóriuma. 9. Vércsoport. 10. Helyez. 11. Azerbajdzsán és örmény énekes költő. 12. Noha. 13. Mesebeli alakok. 17. ... Sophia (Istam- bulban). 20. Oldalirány. 22. Autós iskola. 23. „Szegény asz- szony ... főz” (mondás). 26. „A ... ember” (V. Hugo írása). 28. Ágazat. 31. Aki látta és hallotta az esetet. 33. A földre huppan. 37. Kossuth-díjas filmrendező volt (Márton). 38. A hangerősség fizikai mértékegysége. 39. Folyó a Szovjetunióban. 40. Igevégződés. 41. A gondolkodás elemzése. 42. Helyrag. 43. Táblajáték. 45. Oxidálódott. 47. Hullását sokan megénekelték. 50. Számrendszerünk alapszáma. 52. Van. 55. Egyforma betűk. 56. Ékkő. 59. Mesebeli gonosz törpe. 61. Többszörös wimbledoni tenisz- bajnpk. 64. Talponálló. 65. Szoknya. 66. Fővárosi közlekedési csomópont. 68. ... Francis, egykori amerikai filmsztár. 71. Bánat. 72. A függőleges 6. számú sor kezdete. 73. Napszak rövidítése. E. B. Beküldendő: a mondás és akitől ered, legkésőbb december 3-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134., Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címrp. A november 10-i rejtvény megfejtése: Finomka: fütty a szérűskert alól, s gyűlő fecskék zajától zúg az ég. Könyvjutalmat nyertek: Hernádi Andrásné, Pécs, Sarohin t. u. 69., Mezőlaki Antal, Pécs, Batsányi u. 16., Molnár János, Pécs, Németh L. u. 6., Komjáti Veronika, Sellye, Ady E. u. 35,, Ormándlaky Bencéné, Pécs, Sarohin t. ú. 92. A könyveket postán küldjük el. Nyolcvanöt százalékos pontosság Megbízható-e az orvosmeteorológia? Az időjárás és a műtét utáni bevérzés Hasznos-e az orvosmeteorológia? Ebben még sokan kételkednek. Nem csoda, hiszen nehéz bizonyítani, hogy éppen a helyes előrejelzés csökkenti a közlekedési balesetek számát egy kritikus időszakban. Ám nem vitatható, hogy az időjárás változása hat szervezetünkre. A témával kapcsolatos kérdéseinkre Bártfai Erzsébet orvosmeteorológus válaszol: — Miként fejlődött Magyar- országon ez a tudomány? — Magyar tudósok és szakemberek mintegy száz esztendeje foglalkoznak a biometeorológiának ezzel az ágazatával. Azt vizsgálják, hogyan reagál az emberi szervezet az Időjárás változásaira. Európa más országaiban már jóval korábban hozzákezdtek e kutatásokhoz, de annak intézményesítése másutt is csak később fejlődött ki. Nálunk, az Orszáqos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetében én vagyok az első orvosmeteorológus, négy éve dolgozom ebben a munkakörben. — Milyen tapasztalatai vannak? — Adódnak olyan időszakok, többféle is, amikor az erős és változékony légmozgások következtében ingerlékennyé, feszültté, figyelmetlenné válunk. A statisztika szerint is ilyenkor a legtöbb a sérülés, a baleset. Az előrejelzés viszont mérsékelheti a veszélyt. — Mennyire pontos az előrejelzés? — Nem tudjuk száz százalékos pontossággal előre megállapítani, miként hat ránk az időjárás. Ez a követelmény valójában nem reális. — Mégis ezt várják az emberek! — De a legigényesebb munka segítségével is csak 85 százalékos pontossággal határozhatjuk meg a várható reakciókat. Ezen nem változtat az orvostudomány és a meteorológia további gyors fejlődése sem. Gondoljunk csak arra, hogy két külön-külön is rendkívül bonyolult rendszer, az emberi szervezet és az időjárás viszonyát elemezzük, értékeljük. A tudomány jelenlegi fejlettsége szerint egyiket sem ismerjük tökéletesen, önmagában sem. Bár egyre több információ, új felfedezés segíti a munkát, mindig marad felderítésre váró terület. — Bizonyára akadnak mérhető eredmények is ... — Természetesen. Például ugyanannak a szénbányának az egyik tárnájában dolgozókkal egy esztendőn át naponta közölték az időjárás alakulását, míg a másikban nem. így az elsőben az emberek a kritikus napokon különös gonddal ügyeltek magukra és egymásra. Ebben a közösségben a korábbihoz képest lényegesen, egy- harmadával csökkent a balesetek száma. De még így is nehéz bebizonyítani, mennyi ebben az orvosmeteorológia szerepe és mi az, ami egyéb emberi, pszichikai tényezőnek, például a figyelmeztetés utáni fokozott óvatosságnak, vagy a jó munkaszervezésnek köszönhető. — A fejlődés további iránya? — Ma még főként a vállalatok igénylik szolgáltatásainkat, a huszonnégy órás előrejelzést, hiszen érdekük, hogy csökkenjen az üzemi balesetek száma. Kevésbé ismert, hogy munkánknak a gyógyászatban is hasznát vehetik. Például bizonyított, hogy elkerülhető a műtét utáni bevérzés, ha a beteget kedvező időjárási viszonyok között operálják. Kivéve természetesen, ha nincs mód a halogatásra. Különösen az erős melegedés és a heves zivataros idő idézheti elő a vérzékenységet. Mindez azonban rendkívül bonyolult, hiszen az időjárási viszonyokon kívül döntő a beteg testi, lelki állapota, ellenállóképessége, szívóssága. Soha nem állíthatjuk, hogy az eredmény csakis az orvosmeteorológiának tudható be. Mégsem szabad lebecsülni valódi jelentőségét: az orvosmeteorológia nem kizárólagos, de nélkülözhetetlen útmutatót is adhat. Csik Ibolya Pepsi Kedvelem az olyan rádiós riportot, amikor az „utca embere" áll a mikrofon elé és minden kertelés nélkül közli véleményét zaklatott világunk dolgairól. Vannak kivételes esetek persze, amikor nem mindenben van igaza, de azért úgy általában rátapint az igazságra. A minap azt kérdezte a riporter — a fővárosban és nem Pécsett! —, hogy mi a véleményük a hentesnél vásárolt húsokról? „A napokban 80 deka húst vettem, pedig ez az asz- szony reszortja, és ő ért is hozzá, de ezúttal engem küldött le a henteshez. Hazaviszem a portékát, feleségem elkezdi farics- kálni, leszedi a faggyút meg az inakat és maradt színhús 50 deka. Hát mit qondolnak, lopom én a pénzt?” A bolti ellenőr, aki a riportert elkísérte, beszámolt arról, hogy a nagyforgalmú húsboltban egy kiló húsz deka húsról negyven deka zsiradékot faragtak le az ellenőrök ... A boltosok azzal védekeznek, hogy a vágóhíd küldi a „csupa-zsír” árut, a vágóhídi hentesek meg azt mondják: szállítsák vissza a zsír-nyesedé- ket, ők visszaveszik. Gondolom, a vita még tart. Nem a riport elhangzása, hanem hosszúhosszú évek óta. A vásárló addig is türelmesen faraqja a faggyút, amit a hús értékében kifizetett. Az idősebb asszony — kiderült, nyugdíjából éldegél — panaszolja: „A mi hentesünk mindia rádob a mérlegre a hús mellé négy-hat dekára való zsírcsomót...” — „Ki az a hentes?” — kérdi az ellenőr és a riporter. „Jha?! Azt nem merem megmondani, odajárok vásárolni. .. !” Tart a hentes bosszújától. Kereskedelemről lévén szó, egy kicsit hazai vizekre evezek. Ismerősöm elkap a boltban: „Amit ti az újságban megbíráltok, van annak foganatja?" Fölényesen mosolygok: „Az csak természetes!” Kajánul nevet: „Akkor nézz csak oda a zöldséges pultra ... !" Szép nagy tálcán gúlába rakva az a bizonyos ringló méretű zöldes-sárga mandarin, vagy narancs, amire egyszer már rácsodálkoztam éppen e rovat hasábjain, ha jól emlékszem az elmúlt télen. E ronda kis gyümölcsnek nem is nevetséges méretein háborodtam fel — velem együtt a fogyasztók —, hanem az árán: 45 forint volt kilója. Ma is annyi. Ha jól belegondolok, még örülhetünk is: véqre egy portéka, aminek nem változott az ára. Akkoriban azt hittem, bíráló dolgozatom csak eljut majd nagykereskedelmi szerveinkhez, belátják hibájukat, magukba szállnak és többé nem vásárolnak ilyen méregdrága hülye gumókat. De nem olvasták a cikkemet. Pedig azt hittem, hogy ha én egyszer azt mondom hogy . .. Más dolog, mit hiszek én és mit hisz a kereskedelem. Például: a lapok, rádió, tévé rendszeresen felhívja nagyérdemű lakosságunk figyelmét a túlzott alkoholfogyasztás káros következményeire. Ugyannyira, hogy alkoholtartalmú italok (bor-sör, pálinka1 és egyebek) propagálása tilos! De akkor hogyan adja el az alkoholt az a szerencsétlen vendéglátóipar? Ügy, ahogy — ezúttal egy pécsi vendéglátó egységben — ez szokás. Be-, megy a vendég, kamasz fiával, f aki az istennek nem akar sört ’ fogyasztani, mint derék pápá- j ja, hanem csak egy üveg Pép- 6 sit. A felszolgáló kisasszony k sajnálkozva kijelenti: „Pepsit i. csak röviditallal szolgálunk: fel!” A papa szemrehányóan, néz fiára, lám, milyen gondot f okozol te itten, majd megkér- j dezi a kisasszonyt: „Ugyan ,, miért?” Hát azért, mert ez itt „ így szokás. Előkerül az üzlet- | vezető, ő is azt mondja, ez így j szokás. És a fiú nem kap Pepsit, mert utálja a kísérőt, ami , ugye, alkohol. Rab Ferenc