Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-24 / 323. szám
Vasból fakarikát? A népi iparművészet — ma A fúvósötös tagjai: Paláncz Tamás (klarinét), Várnagy Attila (fagott), Deák Árpád (oboa), Tolnay Gábor (kürt) és Szkla- dányi Péter (fuvola). Ifj. Vadász István felvételei a próbán készültek. IOAA novemberében •/ Ot Tolnán tartotta első koncertjét a Mecsek Fúvósötös. Itt lépett először pódiumra a Pécsi Filharmonikus- és Operazenekar öt szólistájából alakult kamara- együttes. Azóta sok koncertet tartottak itthon és külföldön: hazai hangversenydobogóink rendszeres vendégei ők, és hosszú, külföldi utazásaik sora is. Csak az elmúlt tíz esztendő króni- * kája fraríciaországi, / ausztriai, NDK- és NSZK-beli, belgiumi, ' finnországi körutazások sikereit jegyezheti fel — az idén nyáron Görögor- i szágban, Santorini szigetén turnéztak*. Rádió- és televízióbeli élő koncertek és felvételek tanúsítják, hogy szívesen foglalkoztatják őket az igényes kamarazenét kedvelő szerkesztők, rendezők. A kritikák a klasszikus repertoár gazdagsága mellett Jdemelik a kortársi kamaramuzsika ápolásának szándékát és a megvalósulás magas színvonalát, különösen pedig a mai magyar zeneszerzők műveinek bemutatását. Tegyük hozzá, hogy az együttesnek nagy érdemei vannak Pécs zenei hagyományainak feltárásában, népszerűsítésében is. A fúvósötös tagjait a szakemberek nemcsak kitűnő * hangszeres muzsikusokként jellemzik, hanem kiváló kamarajátékosokként is. A jubileum évében, az idén márciusban a budapesti Zeneakadémián a Tavaszi Fesztivál díjnyertes kamaraművét mutatták be; a Mecsek Fúvósötös ünnepi pécsi koncertjére a jövő év februárjában az Országos Filharmónia kamarabérletében kerül sor. Nemzetiségi magyar irodalmak A jugoszláviai magyar irodalomnak áldozatos küzdelmekben kellett létrehoznia a maga intézményeit a két világháború között. Ezeket az intézményeket — a folyóiratokat, o könyvkiadási lehetőségeke': — tönkretette és szétzilálta a háború: 1945 tavaszán szinte a semmiből kellett ismét felépíteni a szellemi élet otthonait. Ebben a munkában főként a harmincas évek neves íróegyéniségei jeleskedtek, a többi között Herceg János, Szirmai Károly, Majtényi Mihály, Gál László és főként Sinkó Ervin, akinek mint írónak, irodalom- történésznek és a vajdasági fiatol írók nevelőjének óriási szerepe volt a nemzetiségi kulturális élet szervezésében. Az új iászülető jugoszláviai magyar irodalom Újvidéken és részben Szabadkán építette ki szellemi központjait. Hatékony szervezője a Hid című folyóirat. amely a két világháború között a vaidasáqi magyar kommunista értelmiséq orgánuma volt, s a felszabadulás után minden szellemi érték átfogó8. HÉTVÉGE JUGOSZLÁVIA sóra törekedett. Munkáját az 1965-ben alapított Új Symposion, a fiatal írók folyóirata, illetve ez 1971-ben indult üzenet című szabadkai folyóirat egészíti ki. Nagy szerepet vállal az újvidéki Fórum könyvkiadó és az ugyancsak Újvidéken — az egyetem keretében — dolgozó Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, amely 1969-től kezdve Tudományos Közlemények címen ad közre nyelvészeti, irodalom- történeti és néprajzi kérdésekkel foglalkozó folyóiratot. Mellettük Újvidéken és Szabadkán magyar színházi társulat működik, gazdag műsorral jelentkezik az újvidéki magyar rádió és televízió is. A vajdasági magyar irodalom élete némiképp másként alakult, mint a többi magyar nemzetiségi irodalomé vagy éppen a magyarországié. A jugoszláv művelődéspolitikában az ötvenes évektől fogva már nem érvényesültek azok a dogmatikus nézetek, amelyek a „személyi kultusz” korában olyan torzító hatást gyakoroltak a szocialista országok irodalmára. A vajdasági magyar irodalom ilyen módon nyitottabbá vált, könnyebben tudta magába fogadni a világirodalmi hatásokat, és fogékonyabb lett az újító törekvések iránt. Ezeknek az újításoknak, kivált az avant- garde irodalomfelfogásának, igen nagy szerepük volt a vajdasági magyar költészetben, többek között Ács Károly, Zákány Antal és Pap József munkásságában. Mellettük Fehér Ferenc lírája inkább a népi hagyományok folytatójának mutatkozott. A prózairodalom a két világháború között már kitaposott úton haladt, midőn — elsősorban Herceg János, Majtény Mihály és Németh István műveiben — képet adott a jugoszláviai magyarság változó életéről. Burány Nándor összeroppanás című regénye a háború utolsó esztendejének súlyos tapasztalatait idézte fel. Modernebb törekvéseket képviseltek Szirmai Károly látomásos elbeszélései, például A csend víziói című kötetben, illetve Major Nándor példázatos értelmű, intellektuális regényei, így a Büntetés és a Hullámok. Ugyancsak a példázatosság kapott szerepet Deák Ferenc abszurd elemeket is tartalmazó színdarabjaiban. A vajdasági magyar irodalom — az Új Symposion körül gyülekező fiatalabb írók munkájának következtében — a hatvanas években került igazán az avantgarde áramlatok vonzásába. 1964-ben Sinkó Ervin bevezetésével jelent meg a Kontrapunkt című antológia, amely először adott átfogó képet a fiatalok törekvéseiről. Tolnai Ottó, Domonkos István, Fehér Kálmán, Tóth Ferenc és Ladik Katalin költészete valósággal felforgatta a jugoszláviai magyar líra addigi normáit, törvényeit. A nonkonformista közéleti magatartás és az állandóan megújuló nyelvi formai kísérletezés fontosságát emelte ki. A vajdasági magyar ' irodalomban a szürrealizmus, a dadaizmus öröksége, illetve az újabban fellépő neoavantgarde jellegű qesztusköltészet, a szövegkonstrukció, sőt az irodalom és a képzőművészet határterületén elhelyezkedő vizuális költészet kapott nagy szerepet. Az Új SvmDosion elbeszélői ugyancsak újításokra törekedtek, s például Tolnai Ottó Rovarház című „regénye" meréValamikor az Alföldön hosz- szú szárú búza termett. Ennek szalmájából Hajdúnánáson kalapot készítettek — elsősorban mezőségi aratók számára. E virágzó háziipari foglalatosságot idő közben különféle veszedelmek fenyegették. Ma másfajta búzát termelnek, s azt géppel aratják a Hajdúságban is, meg alighanem a Mezőségben is; mindenesetre az a vidék ma nem piaca a nánási kalapnak. Mit tesznek hát a nánási szalmafonók? Vietnamból hozatnak rizsszalmát, abból készítenek strandkosarakat, melyek franciaországi fürdőhelyeken hirdetik a magyar háziipar életrevalóságát. Ez a példa — mely egy népi iparművészetünk lehetőségeit kutató tanácskozáson hangzott el, sokfelé indíthatja el gondolatainkat, anélkül azonban, hogy általánosan követendő és követhető mintát akarna kínálni. Csupán a népi iparművészet és háziipari társadalmi-történelmi megható rozottsáaára hívja föl a figyelmet. Nem sokat ért volna azonban e tanácskozás, hn „a szekér halad, a kutya ugat” lapos bölcsességével bocsátja útra résztvevőit. Az október végén Pécsett tanácskozó néprajzosok, iparművészek, szövetkezeti vezetők, közgazdák és közművelődési szakemberek minden oldalról körüljárták a témát, s arra a következtetésre jutottak, hogy a népi ipar- művészeti tevékenység nem közönséges árutermelés, hanem napjainkban különösen fontos szellemi értékek hordozóié és terjesztője is. Ugyan, miféle szellemi értéket jelent a matyóbaba vagy a szuszék?! — kérdezi, akinek éppen az a gondja, hogy is rendezze be éppen.megszerzett lakását, vagy miképp férjen el a régiben? Vannak persze, akik semmit nem kérdeznek. Vagy ismerik az eredeti mestermunkák műtárgy-értékét, vagy fenntartások nélkül vásárolják a szuve- nirt. De hányán vannak vajon, akik gyönyörködni tudnak a mestermunkában, ugyanakkor anyagi helyzetük csak arra teszi képessé őket, hogy az olcsóbb termékek közül az ízlésesebbet válasszák? Nem tudjuk pontosan, de úgy látszik, nem elegen ahhoz, hogy a piac erejével irányítsák vagy szén elutasította a hagyományos epikai alakítás minden fontos követelményét: a cselekményt, az alak- és környezetrajzot. Ezzel együtt is a születő művek többsége inkább a soknemzetiségű vajdasági társadalom múltjának és jelenének ábrázolására törekedett. Ilyenek voltak Gion Nándor Testvérem, Joáb és Virágos katona. Végei László Egy makró emlékiratai és Domonkos István A kitömött madár című regényei. Varga Zoltán regényei — például Életveszély cí-' mű munkája — fantasztikus és mitologikus elemeket • szőttek az ábrázolásba. A fiatal Balázs Attila Cuniculus című műve avantgardista ötletekkel mutatta be az ifjú nemzedék közérzetét. A jugoszláviai magyar irodalmi életben igen komoly eredményeket ért el az irodalomtörténetírás, általában a tudományos és elméleti irodalom. A legnagyobb munkát Bori Imre, az újvidéki egyetem tanára végezte, aki számos monográfia és nagyobb tanulmány mellett megírta a jugoszláviai maqyar irodalom történetét is. Mellette Szeli István, Juhász Géza, Dér Zoltán, Bányai János és Bosnyák István a jelentősebb irodalomtudósok és kritikusok. Pomogáts Béla legalább befolyásolják a nép- művészeti és háziipari szövetkezetek kínálatát. Ezek a szövetkezetek éppen a legnehezebb pillanataikat élik napjainkban. A népművészet reneszánszát jelentő utóbbi másfél évtizedben erőteljesen fejlődtek ezek: eszközöket, tapasztalatot és piacot szereztek, bedolgozók tízezreit vonták be a termelésbe. A gazdasági helyzet alakulásában azonban egyre inkább csökkenti a fizetőképes keresletet. Ez a tény már önmagában is gátolja a szövetkezetek fejlődését. A bérfejlesztési lehetőségek közismert módon befolyásolják egy-egy iparág létét. A népművészeti és háziipart illetően ez különösképpen érvényes, hisz munkaigényes jellege miatt az előállítási költségeknek jelentős részét teszi a munkabér. A népgazdaság irányításának új szabályozói minden ipari vállalkozást az élő munka arányának csökkentésére szorítanak a munkaerő jobb kihasználása érdekében. Ennek várható eredménye a technológiák fejlesztése, gépesítése. A. fejlődésből azonban természetüknél fogva maradnak ki a szóban forgó szövetkezetek, hisz tevékenységüknek sajátossága, lényege a kézi munka, mely annál értékesebb, mennél föl- ismerhetőbben viseli a mesterek keze vonását, egyéniségét. Hogy e szövetkezetek továbbra is megfeleljenek hivatásuknak, annak több elengedhetetlen föltétele van — vált világossá a pécsi konferencián. Először is meg kell állítani a népművészeti és háziipari termékek hitelromlását. Világos és mindenki által érthető jelzésekkel kell föltüntetni minden árun a szakmai minősítést. A kiemelkedő mesterek és műhelyek — de a derékhad cégjeiét is ,márkának kell tekinteni, s a közvéleménynyel meg kell ismertetni az értékrendet. Erre természetesen elsősorban az e területen dolgozó kereskedőket kell megtanítani. Másodszor el kell érni, hogy az adóhatóságok vegyék figyelembe az efféle tevékenység sajátosságait, és a szabályzók alkalmazásával ne kényszerítsék a szövetkezeteket arra, hogy a kézi munkát gépivel cseréljék föl. A szövetkezeteknek ugyanakkor meg kell találniuk annak a lehetőségét, hogy a termelékenység fokozása érdekében qépesítsék az olyan előkészítő munkafolyamatokat, melynek nyomai nem látszanak meg a végtérméken. S nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a termelést csak akkor érdemes növelni, ha közben a niac is bővül, nem pedig szűkül. E konferencia megállapította, hogy a népművészeti és háziipar megindult azon az úton, hogy paraszti kultúrából össznemzeti kultúrává, illetőleg annak részévé váljon. Nemcsak a népi cserepek és faragások vonultak be értelmiségi lakásokba, hanem például a ruházkodás és az ékszerviselés területén is sokkal szélesebb körben él és terjed a hagyományos motívúmkincs. Erre utal az amatőr díszítőművészek széles köre. Hangot kaptak a konferencián a nemzeti formakincs és a nemzeti azonosságtudat összefüggései. Me£ kell említeni az emberi alkotóképesség és az emberi azonosságtudat összefüggéseit is. Közművelődésünknek fontos és megkerülhetetlen feladata, hogy az ilyen összefüggéseket mind jobban föltárja és terjessze az oktatás és a szabadidő-kultúra eszközeivel. S ugyancsak továbbgondolásra érdemesek a népi iparművészet és háziipar, valamint a korunk által követelt munkakultúra összefüggései. Trencsényi Imre : v- —/■ v ■ v ■> 1 ■" ■ • 5 r- ■ Húszéves a Mecsek Fúvós-
