Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-24 / 323. szám
Kölcsönös előnyök Közületi autóbuszok a közforgalomban Jó a Volánnak, jó az utasnak A bólyi vetőmagüzemből indul az autóbusz. ' Fotó: Cseri László Párttagsága kelte: 1919 . Gergely Lajos — Sokan voltak ott. Bélái, Babella, meg a többiek. A névmemóriám kriminális. Ja igen ... Prasznig Irén is. A minap meglátogatott. Tudja, van úgy, hogy az embernek az nem jut az eszébe, hogy két perce mi volt, de a régi dolgok, valahogy jobban bevésődnek. Például azon az első szabad május elsején egy plakát, rajta a felírás: „Lenin — vagy nem lenni!” Ma talán szokatlan, ízetlen szójáték, de akkor mindent kifejezett. Lajos bácsi felesége behozza a kitüntetésekkel díszített ünneplős zakót, az ágyra teríti. Alacsony, fáradt arcú asszony, s a szomorúság a férj ágyhoz kötöttsége miatt szemébe köny- nyet csal. — Rád adhatom-e még egyszer... — simítja meg a ruhadarabot. Majd hozzám fordul: — Ugye, meggyógyul? Hát persze, hogy meg. Gergely Lajos is hisz ebben, mint ahogyan hitt életében, munkásságában. Amikor Debrecenbe meghívták az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjeként, oda, ahol a sorsforduló érett, mint minden társa tisztelettel adózott az első széksor kis fémtáblája előtt: ez Kossuth Lajos helye volt közel száz éve ... — Azt az érzést elmondani nem lehet. Viisszahanyatlik a párnára. Még beszélgetnénk, még volna mondanivalója. De az asztal sarkán ott a gyógyszeres tálca, rajta Cavinton, Panangin, Dia- phyllin, Digoxin, Paxirasol ... A testet ők éltetik ... — Tudja, mit szeretnék? — kérdi búcsúzáskor a 19-es veterán. — Sétálni egyet a Me- csek-oldalban. Aztán, valahonnan fentről, végigtekinteni a városon. Kozma Ferenc Emlékezés a karancslejtősi bányászellenállásra Baranya megyében — az országban elsőként jött létre megállapodás a Volán 12-es Vállalat és a szalántai termelőszövetkezet között: a gazdaság vállalta saját területén a tanulók és óvodások szállítását. Ez a termelőszövetkezettől nem követelt többlet kilométert, mivel járataik saját dolgozóik mellett egyben a gyerekeket is elvihet- ték. Ezt az úttörő kezdeményezést később bővítették. A Baranya megyei Tanács közlekedési osztálya, a megyei szállítási bizottság és a Volán 1982 őszén felmérte, hogy a megyében a közületi autóbuszok milyen időpontban és útvonalon közlekednek, hány személyt visznek, s természetesen azt is, hogy mekkora ez az autóbuszpark. Tizenkét közületet találtak, melyek partnerek lehetnek a közhasznú személy- szállítási feladatok ellátásában. Wilhelm Ferenc, a Megyei Tanács közlekedési osztályának a vezetője és Lotz Jenő főelőadó hangsúlyozta: az alapelv az volt, hogy ezek az autóbuszok elsősorban a Volán törzsvonalaira vigyék el az embereket, valamint, hogy napközben hasznosítsák a buszokat a helyközi forgalomban. A közületek érdeke. hogy működési területükön, ahol dolgozóik, azok családtagjai élnek, megnyugtató legyen a személyszállítás, de ha bizonyos feltételeknek megfelelnek, mentesülnek autóbuszjórulék fizetése alól, s kisebb-nagyobb bevételt is elkönyvelhetnek. Előnyös ez a Volánnak, mert felszabadulnak autóbuszok, amiket máshol tudnak közlekedtetni. Jelenleg 11 közület 20 autóbusszal, napi 40 járattal vesz részt a menetrend szerinti személyszállításban, ami éves átlagban mintegy 62 000 kilométert jelent. Ezeknek az autóbuszoknak a közlekedése a vállalatnak évente majdnem 110 000 kilométer megtakaritást jelent. A számok imponálóak, de ha összehasonlítjuk, hogy a megyében 179 olyan autóbusz van, mely alkalmas lenne közhasznú feladatok ellátására, akkor nem lehet elégedettségről beszélni. Baranyában a legtöbb közforgalomban részt vevő autóbuszt — kilencet — a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát üzemelteti, napi járatszámuk 16. A kombinát gépkocsielőadója Németh Zoltán elmondta, hogy a Volánnal már korábban kialakult a jó kapcsolat. A területükön levő falvakból például Töttös, Nagynyárád, Püspökbóly, Beremend (rendszeresen beszállították dolgozóikat, így nem jelentett különösebb terhet, hogy az ott élők is felszálljanak ezekre a járatokra. A menetrend szerinti közlekedésbe bekapcsolódás során a járatok egy részét a Volántól vették át, de új járatokat is indítottak például a Bóly-Nagynyárád, Püspökbóly —Beremend viszonylatban. Nagy a jelentősége ennek, hisz ezelőtt e községek között egyáltalán nem volt tömegközlekedési lehetőség. A kombinátnak megéri, hogy bekapcsolódott ebbe a személyszállításba, autóbuszparkját jobban kihasználhatja, s némi nyereséget is hoz ez a vállalkozás. A személyszállítási bevétel november közepéig meghaladta a 160 000 forintot. Némi feszültség csak az őszi betakarítási munkánál jelentkezik, amikor a buszokra a diákok szállításánál is nagy szükség van. Az a gyakorlat, ahogyan Bolyban kialakították az autóbuszok közforgalomba állítását, példa lehet a többi gazdasági egység előtt. Mert, hogy észszerű dolog a közületi buszok közforgalmú alkalmazása, kölcsönös előnyöket rejt magában, s nem utolsósorban a lakosság is jól jár, ezen már nem lehet vitatkozni. A tények mindenképpen a bővítés mellett szólpak. Roszprim Nándor Nekem már csak megtöredezett, régi híradófilm: Kun Béla beszél a tömegben, fehér sza- kállú 48-as szabadságharcost köszöntenek, az első május 1-e az Andrássy úton ... De itt, a Szalai András 14-ben, az emeleti lakás kis szobájában a szemtanú, a forradalmi események aktív résztvevője. Gergely Lajos bácsi megigazítja a párnát a dereka alatt: próbálok segíteni, de leint. — Hagyjad, fiam, ez még megy... Ha nem tudnám, hogy lassan kilenc hónapja ágyhoz kötött, hihetném; csak leheveredett egy félórára, hogy erőt gyűjtsön, s folytassa napi munkáját ott, ahol tavasszal abbahagyta. Az asztalon egy paksa- méta: a városi pártbizottság ülésére szóló meghívó, a napirendi előterjesztések .. Gergely Lajos, az idén töltötte be a 88. életévét. A párttagságának kelte: 1919. Azért nem korábbi, mert ekkor alakult meg a KMP, de a kommunisták közé 1917-ben került Oroszországban. Két évig a bolsevik párt tagja. Fárasztja a beszéd, mégis a régi hittel, tűzzel a szemében mesél a múltról, aktív életéről. — Orosz fogságba kerültem 1916-ban, s a békekötés egy Kazan melletti táborban ért. Az orosz naptár szerint 1917. november 4-én szabadult fel Kazán, s pár nap múlva megkezdték a szervezést a volt hadifoglyok között. Én is beléptem a bolsevik pártba, s a Vörös Hadsereg mellett harcoló magyar lovasezreddel vettem részt a Szimbirszk környéki harcokban. Történelmi tény: az uráli főváros, Ufa elfoglalásakor a magyar internacionalisták érték el elsőként a város központját. Dicséretet, jutalmat kaptunk érte, majd néhányun- kat Moszkvába hívták ... Lajos bácsi még idehaza a szociáldemokrata párt tagja volt, baloldali érzelmű fiatalember. Egv megsárgult keretes fénykép a falon: az édesanya és az édesapa. Hat gyermeket neveltek fel. Az édesanya 1903-ban meghal. Az apa fuvarozó, de anyagiakban mindig csak arra futotta, hogy a napi betevő falat meglegyen. Lajos fiát kereskedősegédnek adta Pécsett, a Reiner és Paunzhoz. De a szakmát éppen, hogy megtanulta, 1915-ben megérkezett a behívó... — Milyen volt Moszkva? — Nehéz erről beszélni. A forradalom utáni napok lelkesedése még érződött, a szovjetekben folyt a munka. Minket azért hívtak, hogy mint élcsapat, hazamenjünk, segítsük az otthoni forradalmat. Kun Béla beszélt hozzánk, mondta az otthoni híreket; szólt a 18-as forradalomról. Itt az idő, hogy Magyarországon is a munkások vegyék kezükbe a hatalmat — mondta —, győzzön a proletárforradalom. A lengyel—orosz frontvonalon át jöttek haza, s Budapesten, az Ollói úti laktanyába szállásolták el őket. (Gergely Lajos emlékiratait már megírta : őriznek belőle a megyei pártbizottságon, a hadtörténeti és a párttörténeti intézetekben). — Röpcéduláztunk, jártuk az üzemeket, gyárakat, agitáltunk a szocdemek között. Főleg a baloldaliak körében értünk el eredményeket. Hogyne! Mindenki kíváncsi volt, hogy mi történt Oroszországban, a szemtanúktól akarták az igaz híreket megtudni. Aztán március 21. után megváltozott Budapest, megváltozott az ország ... Gergely Lajost beosztják az első magyar vöröshadseregbe, a Budaörsi útra; az ezred politikai biztosának helyettese lesz. Részt vesz az esztergomi ellen- forradalmi lázadás leverésében, harcol a Felvidéken. Érsekújvár környékén éri őket a franciák fegyverletételi jegyzéke ... — Volt, aki sírt dühében. Most megállni, abbahagyni a harcot, amikor már oly közel a győzelem! De mit tehettünk? Egy kolozsvári fiúval jöttem vissza Pestre, végignéztük a románok bemasírozását... A politikai biztosi igazolványt nem akartam megsemmisíteni, s betettem a laktanyába, egy falitükör mögé ... Gondolom, nem találták meg, s nem találtak engem se. Hazajöttem Pécsre, s tovább dolgoztam a pártban. Igaz, a szociáldemokrata pártban, de mindig a baloldalon. S megmaradtam illegális kommunistának. — Kun Bélára hogy emlékszik? — Közvetle/i kapcsolatom vele nem volt, de rendkívüli egyéniségnek tartom. Szuggesztív, megnyerő modor, határozottság jellemezte ... Pécsett „külön csapatuk volt" — régi kommunisták. Titkos összejöveteleiken — többnyire a Zrínyi utcában találkoztak — megfigyelőt kellett állítani a padlásra, aki onnan kémlelte az utcát. Megesett, hogy a szomszéd ház kertjén át menekültek. A karancslejtősi bányászel- lenóllásra emlékeztek pénteken az egykori Gusztáv-akna bejárata előtt magasodó Obeliszk- nél a nógrádi szénbányászok, a salgótarjáni munkások ifjabb és idősebb generációinak, valamint a Karancs-völgyi települések lakosságának képviselői, az 1944. november 23-án kirobbant antifasiszta bányászfelkelés negyvenedik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen ott voltak a megmozdulás még életben levő résztvevői, valamint a mártírok és az időközben eltávozottak hátramaradot- tai. A karancslejtősi antifasiszta felkelés korabeli hatásáról, visszhangjáról, mostanáig ható jelentőségéről Ispánovits Márton, a Magyar Antifasiszták, Ellenállók Szövetségének főtitkára szólt megemlékezésében. Kovácstelepen, a Hóvirág utcában a Köztisztasági Vállalat dolgozói már előkészítették a szennyvízcsatorna árkát. Fotó: Läufer László Felét a tanács, felét a lakók állják , Szennyvízcsatornák épülnek Kovácstelepen Kölcsönt ad az OTP- Több helyütt mára házi bekötés is elkészült Mély árok húzódik a járda mellett, ez már a vezeték „ágya”. Itt is, mint Kovácstelep más részein, vagy Pata- cson az Úttörő utcában, Kertvárosban a Bogár utcában, meg a Kisszkókó-dűlőben évek óta várat magára a szennyvízcsatorna építése. A tanács pénzéből nem futotta a megvalósításra, a lakók viszont belátták: a tétlen várakozásnál jobb, ha összefognak. A tervezési és építési költségek felét állja a tanács, a másik felét pedig vagy „zsebből" vagy hosszúlejáratú OTP-kölcsönből a lakók fizetik. Több helyütt a Pécsi Vízmű és a Dél-dunántúli Tervező Vállalat szakemberei társadalmi munkában készítették el a terveket. Az építkezés szervezését az UNIBER vállalta — ennek költségét a tanács fedezi. A kivitelezést többnyire a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat végzi, de van ahol gmk, vagy magánkisiparos épít. Becsengetek egy házhoz, éppen zsákvarrás közben találom a családot. — Jó volna, ha befejeznék már a munkát! — mondja a gazda, aki titkolja a nevét. — Persze mindegy hogy decemberre vagy májusra, csak legyen már készen, mert nagyon hiányzik a csatorna. Húszezer forint OTP-t vettünk fel, nem is tudom hány évre, de 400 a havi részlet. Amondó vagyok, megéri! A kapun kilépve két bevásárlókosarat dajkáló aszszonyba ütközöm. Húsért mennek a közeli hentesboltba. Egyikük családja OTP-ből fizeti a csatornaépítés költségeinek rá eső részét, Gonda Zoltánnéék viszont saját kasszájukból adták a pénzt. — Kicsit kellemetlen most — panaszkodik Mayer Gyulá- né, nem tudjuk, hova öntözni a fürdővizet, a szemetet is ki kell vinni az utca végére, mert az árok miatt nem tud bejönni a kukásautó. De hát csak elkészülnek egyszer! Nem tudja mikor? Akkor még nem tudtam, de most már igen, december 30. a szerződésben vállalt határidő. A Rozmaring utcában nagyjából kész a vezeték. Az itteni Mayeréknál — úgy látszik gyakori ez a név errefelé — már megépítették a házi csatornarendszert is, mely a közterületi fővezetékhez csatlakozik. — Nem is tudom, menynyibe került — ingatja a fejét a feleség. — A kerítésen belül a fiam végezte a munkát, ő ért hozzá. Néhány méterrel odébb Végvári Lajos a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat kőművese az utolsó simításokat végzi a csatornafedeleken. Az aszfaltköpeny még hiányzik az útról, de a fővezeték üzemel. Nem sok idő kell ahhoz, hogy a környékbeliek elfelejtsék, mi is húzódik a Rozmaring utca alatt. B. Cs.
