Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-24 / 323. szám

Választ a változó feltételekre! Cikklista a képernyőn Hatmillió pár cipó' a DVC hálózatában Három nappal gyorsult a forgási sebesség Jövedelemérdekeltségű bérezési rendszer Fotocellák érzékelik majd az esetleges szikrákat Az emeleti csarnoknak az a része, ahol feltételezhetően a tűz keletkezett. Foto: Erb János Tűz után a Pécsi Bútorgyárban Megkezdődött a helyreállítás — Útnak indították az export- szállítmányokat — Rövidesen megérkezik az új csiszoló Az átlagember, gondolom, egy vagy két pár cipőt vásárol évente: a hölgyek természete­sen többet. Ebből következik, hogyha jó néhányon — mond­juk, egyszerre kétmillióan — vásárolni akarunk, ez eleinte a boltokban, később pedig a ke­reskedelmi vállalatoknál szapo­rítja a gondokat, hiszen nem két-, hanem legalább tízmillió­ból szeretnénk választani, és lennie kell olyan cégnek, ahol ez a mennyiség meg is talál­ható. A Dunántúli Cipőkereskedel­mi Vállalatnál, amely egyike az ország három legnagyobb ezzel foglalkozó cégének, s csaknem az egész Dunántúl ellátója, eb­ből a feltételezett tízmillióból — immár pontosan és konkré­tan — évente mintegy hatmillió található. Nem várták meg, míg ennyire felszökik az éves kész­let: már 1970-ben megpróbál­ták az akkor még „csak” öt­milliót áttekinteni, feldolgoz­ni, gépi adatfeldolgozás formá­jában. A vállalatnál azóta pontosan nyomon követhető nemcsak a lábbelik adás-vételének havi és éves menete, periódusai, hanem az is, hogyan támaszt a gazdál­kodás egyre határozottabb, fe­szítettebb igényeket a vállala­tokkal szemben és hogyan le­het erre válaszolni is. Az igény — mindjárt kezdetben — két oldalról, két formában jelent­kezett: egyrészt növekedtek a készletekkel, áruféleségek gazdáival szembeni köve­telmények általában, a szabá­lyozás oldaláról is, másrészt ezt még fokozta, erősítette az, hogy a vállalat—lerakat—kiskereske­delem—bolt lánc végén mindig ott állt a legnagyobb úr: a fo­gyasztó. SemmikéDD sem lehe­tett tehát megkerülni a felada­tot: pontos áttekintést kellett kapni legalább havonta arról, mit hol talál meg a vevő, hol jelentkezhetnek kisebb vagy na­gyobb igények, melyik cikket, áruféleséaet honnan hová kell — lehetőleg minél gyorsabban — átcsoportosítani, átirányíta­ni. Bevezették tehát a gépi adat- feldolgozást, aminek segítségé­vel havonta áttekinthették, hogy a pécsi, a kaposvári, a győri és veszprémi lerakat milyen cipő­ket, s honnan szerzett be, és mennyi kelt el ezekből. Igen ám, de rövidesen kiderült, hogy ez a megoldás — a számítás- technika alkalmazásának elő­szobájaként említhető úgyne­vezett „kötegelt módszer" — lassú is, pontatlan is: ritkán ad információt, meg nem is csak arra válaszol, amit kér­deznek, hol többet mond, hol kevesebbet. Nem tette lehetővé például a gvors és soeciális „beavatkozást”: a készletek növekedtek, a forgási sebesség viszont lassult — ezzel szem­ben a „folyamatos készletkar­bantartás” szükségeltetett vol­na. Magyarán: „azonnal” meg­tudni, melyik cipőnek nincs igazi kereslete, s ezzel — ol­csóbban, még a hagyományos szezonvégi vásárok előtt — azonnal piacra lépni, vagy el­lenkezőleg, most, még a tél be­állta előtt pontos képet kapni arról, hol, milyen csizmát, bé­lelt cipőt keres a vevő, s ennek megfelelően rögtön lépni. Léptek tehát — hogy léphes­sen a vevő is ... Bekapcsolód­tak a SZÖV szmítógépes rend­szerébe: néhány hónapja a SZÜV R—22-ese gyűjti, rend­szerezi a vállalat forgalmi ada­tait. Ez azt jelenti, hogy a hét bizonyos napjainak meghatáro­zott óráiban egy közvetlen vo­nalon tv-képernyőről tudják le­olvasni a vállalati központban, melyik lerakatnál hogy s mint alakult a forgalom, s ennek alapján azonnal döntenek, in­tézkednek. „Lekérdezhető" akár a teljes cikklista vagy mérleg­sor is — a lényeg az, hogy a számítógép használatával je­lentősen —- mintegy 2—3 nap­pal — javult az áruk forgási sebessége: mivel könnyebben, gyorsabban kapnak képet az igényekről, reagálni, válaszolni is könnyebben, gyorsabban tudnak. Előbb a gépi adatfeldolgo­zás, később pedig a számító­gépes megoldás messzemenően igazolta tehát azt a minden­napi tapasztalatot, hogy az nyer, aki gyorsabban „mozog” a piacon. A másik, fontosabb mozzanat: a gép maga eszközt, módot is nyújt ehhez. A har­madik — s ez sem lebecsülen­dő —: a gép ellenőrzi is a szubjektív észrevételeket arról, hol, miből mutatkozik többlet vagy hiány, tehát egzaktabb, pontosabb látleletet ad arról, ami eddig csupán a „szubjek­tivitás” terepe volt: „itt, ebből van hiány”, „ott amazt renge­tegen keresték" ... Persze, a bolti, vásárlói vélemények to­vábbra is nagyon fontosak, mégis az utóbbiakat a tény­adatokkal összevetve valóban jóval kisebb a hibalehetőség .. . Igaz, a számítógépes programokkal, megoldásokkal ugyan egyik boltban sem lesz több és jobb cipő, ám amennyi és amilyen van, azt a vásárló gyorsabban, nagyobb válasz­tékból kapja meg. A számítógépek hívei azt mondják, ahol e gépekkel tar­tós és alapos „párbeszéd" ala­kul ki, ott sokféle haszon szár­mazik a diskurzusból; olyasmi is, amire maguk az alkalmazók eredetileg nem is számítottak. Vajon igazolják-e ezt a cipő­kereskedelmi tapasztalatok? Igazolják — mégpedig több vonatkozásban is. Jellemző tény, hogy a technika megho­nosodása a vállalatnál elsősor­ban Bánki István gazdasági igazgatóhelyettes főkönyvelő kezdeményezésének köszönhető. Ha volt is némi idegenkedés az új módszerekkel szemben, már a kezdeti sikerek is inspi- rálólag hatottak. Nem utolsó­sorban azért, mert a „kérde­zők” kérdeztek: módosításokat, pontosabb, újabb igényeket fo­galmaztak meg, amire megint csak választ kellett adni. E kér­désekből és válaszokból bonta­kozott ki a mai számítógépes adatfeldolgozási rendszer — to­vábbi, mellékes, de cseppet sem lényegtelen előnyökkel. Érezhetően javult például az áruforgalmi előadók gazdálko­dói szemlélete: figyelmük, fele­lősségérzetük okszerűbb, gyor­sabb, gazdaságosabb dönté­sekben nyilvánul meg. Ugyan­ez érződik a lerakótok­nál is. Az objektívebb gyor­sabb visszajelzések nagyobb önállósághoz vezettek: a szá­mítástechnika — végeredmény­ben — náluk is szinte kikény­szerítette az új gondolkodás- módot. Annyira, hogy a vállalat vezetői már az év elejétől le­hetségesnek és szükségesnek látták egy új, jövedelemérde­keltségű bérezési rendszer be­vezetését. Ennek lényege, hogy a lerakatok maguk döntenek a beszerzés egy részéről, maguk szereznek vevőkört, terveznek például szállítási költséget, s mindezek nyomán részesednek a nyereség túlteljesítéséből. Varga János Robbanás, majd tűz pusztí­tott ez év októberében a Pé­csi Bútorgyárban. A baleset a porkamra — a bútorlapok csi­szolásakor keletkező, púdersze­rű por tárolására1 alkalmas bunker — tisztításakor történt. Az emberéleteket követelő, traaikus esemény máig tisztá­zatlan okok miatt következett be. A vizsgálat jelenleg is tart a robbanás minden részleté­nek és okának feltárására. Az eddigi vizsgálatok mindeneset­re arra mutatnak, szabályta­lanság nem történt. A robba­nás bekövetkezhetett akár ön­gyulladásból vagy lappangó tűztől is. A tragikus eset óta egy hó­nap telt el. —r Jelentős anyagi kárunk is keletkezett — mondja Horváth Sándor igazgató.— A porkam­ra a: gégműhely mellett talál­ható, ahol a kontakt csiszoló­gép és a hozzátartozó szalag- rendszer, valamint a porelszí­vó berendezés leégett, míg az épületben szerencsére a kár jelentéktelen. A munka mór a robbanást követő héten meg-, kezdődött, a Pécsi Faipari Szö­vetkezet gesztusaként igénvbe vehettük az ő csiszológéoüket, átcsoportosítva létszámunkat. Együttérzésükről ad tanúbi­zonyságot a baleset után az ARTEX és a TECHNOIMPEX is. A szállításokat átütemezték, soron kívül alapanyagot biz­tosítottak a kényszerű leállás behozására. Ezzel egyidőben a Szombathelyi Bútorlapgyár­tó Vállalat felülkezelt bútorla­pokat szállított. Nemkülönben a gyár segítségére siettek az ófalui és a 2-es üzem, vala­mint a központi telepen dol­gozók is. Termékkiesés nem történt, a francia, angol, holland és svéd exportszállításoknak eleget tudtak tenni, ezekbe az orszá­gokba asztalokat, bárszékeket és étkezőszekrényeket indítot­tak útnak. A Lengyelországba irányuló exportkötelezettségei­ket is teljesítették. A helyreállítási munkák meg­kezdésére a balesetet követő egy hónap múlva, november 16-án kapták meg az enge­délyt a robbanás körülményei­nek vizsgálatát végző szervek­től. A helyreállítás költsége előreláthatóan 4—5 millió fo­rint között lesz. Mindenekelőtt egy NSZK-beli cég biztonság- technikai berendezését szerelik fel a leendő, új porelszívó rendszerre. Az automatikus ké­szülék lényege: kis fotocellákat helyeznek el a mintegy 27 mé­ter hosszú aorelszívó csövön. Ezek érzékelik az esetleges szikrát majd a tőlük 7—10 mé­terre lévő, magasnyomású víz­tartályból automatikus vezér­léssel azonnal 5 liter vizet pumoáltatnak be a csőrend­szerbe. Amennyiben a fotocel­lák egyszerre több szikrát ér­zékelnek. egy pillanat alatt le- állítiák az egész gyártási folya­matot. A leégett kontakt csiszoló­gép helyére állítandó új csi­szolót. a szalagrendszert és a porelszívó berendezést az olasz Delmac cég szállítja három héten belül. Az igazgató véle­ménye szerint a teljes terme­lés december első napjaiban indulhat újból. Právicz Lajos A Commodore—<4 számítógépen dolgozik Jakab né Szabó Mária Erb János felvétele A stúdiómagnók teljesítményét méri a brigád Fotó: Läufer László Á Hechlabor pécsi elektronmérősei 1200 stúdiómagnó Szorosabbak a határidők, mégis jó a minőség Hónapok óta feszített tempó­val dolgozik a Mechanikai La­boratórium pécsi gyárának 21 tagú elektron-mérős brigádja. Rajtuk múlik, hogy milyen lesz a termék végleges minősége. Gyakori, hogy hét végén is munkába állnak a brigádta­gok, amiért nem jár túlóradíj. — Májusban azt ígértük a kongresszusi és a felszabadulá­si munkaversenyhez csatlakoz­va, hoav az STM 300-as és 310- es stúdiómagnókat határidőre bemérjük, jó minőséget produ­kálunk egész évben — mondja Bállá József brigádvezető. — Nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz feladatainkat meg­valósítani. Egyre jobban meg­érezzük, ha a termelő brigá­dok, vagy a kooperációs part­nerek nem kapják meg időben a hazai és a külföldi anyago­kat, alkatrészeket, szerszámo­kat. Ilyen helyzetben állította be idei első szép rekordját az elektron-mérő brigád. Szeptem­ber 4-e és 28-a között 190 STM stúdiómagnót adott át a meónak. Volt olyan nap, hogy 12 magnó bemérését végezték el. A meó a többszöri ellenőr­zés után sem emelt kifogást. Elégedett a külföldi vevő is. Pfeiffer Tiborné technikus szerint nem romlott a minőség, pedig rövidebb a mérési idő és a kevés mérő szakemberre egyre több termék jut. Komoly a leterheltség, hisz az STM stúdiómagnón kívül több mint 10 féle termék bemérésével foglalkoznak. Jelentős piaca van az STM 300-as stúdiómagnónak és a 310-es sztereó-váltpzatának. Idén leaalább 1200-at minősít az Elektron brigád. A külföldi üzletkötők kétszer ennyit is megvennének. Csuti J. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom