Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-24 / 323. szám

Szombati interjú Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel Az idegen­forgalom idei eredményei A KGST-országokból 30, a tőkés országokból 20 százalékkal nő a beutazók száma Az idegenforgalom hazánk politikai és gazdasági életének szerves részévé vált. A magyar lakosság is együtt él nemzet­közi idegenforgalmunkkal, el­fogadja azt, elismeri jelentősé­gét. örvendetes, hogy Ma­gyarország iránt tovább nőtt az idegenforgalmi érdeklődés, mind a szocialista, mind a nyugati országok részéről. Megtartottuk vonzerő-, illetve versenyképességünket. — Hogyan alakult Magyar- ország idegenforgalma 1984- ben a várakozáshoz, a terve­zetthez képest? — 1984-ben is folytatódtak azok 'a kedvező tendenciák, amelyek az elmúlt években bontakoztak ki hazánk nem­zetközi idegenforgalmában. Ezt érdemes néhány számadattal illusztrálni. A KGST-országokból beuta­zók száma a tervezettet meg­haladóan, 30 százalékkal nő, és év végéig eléri a 9 millió utast. Ebből származó idegen­forgalmi devizabevételünk 18 százalékkal, a kiutazásokkal kapcsolatos devizakiadásunk pedig — a forgalommal ará­nyosan — 20 százalékkal nö­vekszik. Idegenforgalmi aktív egyenlegünk 17 százalékkál haladja meg az előző évit, ami külgazdasági kapcsolatainkat figyelembe véve kedvező. A tőkés országokból beuta­zók száma 20 százalékkal nő, és várhatóan eléri a 3,5 milliót. A beutazóforgalom döntő ré­szét jelentő osztrák és NSZK- ból érkező látogatók mellett ebben az évben megnőtt az érdeklődés hazánk iránt egyéb tőkés országok részéről is (Franciaország, Olaszország, Anglia, USA, Kanada): Kon­vertibilis tőkés bevételünk — a tervezettet valamelyest megha­ladó mértékben nő. A magyar lakosság KGST- országokba történő kiutazásai­nak száma is dinamikusan, mintegy 20 százalékkal növek­szik, várhatóan meghaladja a 4—5 millió utast. Elsősorban Csehszlovákia iránt nőtt meg a magyar lakosság érdeklődése, A tőkés országokba 9 százalék­kal több magyar állampolgár utazik, mint 1983-ban. — Hogyan válik be az oszt­rák hitelkonstrukció, illetve mi­lyen eredménnyel működnek az ebben épült szállodák? Mi­lyen -jövőt szánnak a továb­biakban, értve ezen az osztrák konstiúkcióban most átépülő szállodákat és az egyéb léte­sítményeket? Mit . terveznek 1985-re, a kisebb pénzű turis­ták fogadósa érdekében? — Az 1978-ban megkötött osztrák-magyar idegenforgal­mi hitelmegállapodás értelmé­ben 300 millió dollár értékben osztrák építőipari cégek Ma­gyarországon szállodákat és más idegenforgalmi objektu­mokat fővállalkozásban, kulcs­rakész átadással építettek, il­letve építenek. Az osztrák hi­telből finanszírozott beruházá­sok üzembe helyezésével ide­genforgalmunk fejlesztési prog­ramjának átfogó célkitűzéseit teljesítettük, illetve teljesítjük: a szállodai helyek jelentős számú bővítése a fővárosban, egyes termálterületeken, és a Nyugat-Dunántúlon; az ide­genforgalmi infrastruktúra, szolgáltatás fejlesztése bizo­nyítja ezt. Ezidáig 15 létesít­ményt helyeztek üzembe, amelyből 8 szálloda — több mint 4700 szállodai és 5600 vendéglátó hellyel —, valamint 4 balatoni uszodakomplexum, a hegyeshalmi új közúti határ- átkelőhely és a Belvárosi Kávé­ház (Lidó) szórakoztatóközpont tartozik ide. Az üzembe helyezett szállo­dák eddigi üzemelési-gazdál­kodási tapasztalatai kedvező­ek. Az új szállodák megfelel­nek várakozásunknak: bővült a vendégkör, dinamikusan emel­kedett az úgynevezett szállodai tőkés vendégéjszakák száma, s az egy vendégre jutó bevéte­lek is növekedtek. Ezek az új szállodák is hozzájárultak ah­hoz, hogy a konvertibilis devi­zabevételek meghaladják az előirányzottat. A hitelszerkezet keretében 1985-ben kezdi mű­ködését a Budapest Kongresz- szusi Központ, a Rege, a Béke, a Hungária, az Erzsébet és a Taverna szálloda, a sárvári gyógyüdülő-szálloda, a képvi­seleti irodaház, a Ferihegyi re­pülőtér új forgalmi épülete, a kopházai új közúti határátkelő- hely és még jónéhány más lé­tesítmény sorolja előbbre he­lyünket a világban idegenfor­galmi szempontból is. A kisebb pénzű turisták fo­gadására alkalmas kínálati alap továbbfejlesztése részben szervezési intézkedéseket köve­tel, részben nagyobb anyagi lehetőségeket feltételez. A •szervezési intézkedéseken első­sorban meglévő lehetőségeink jobb kihasználását értjük. így például az idegenforgalmi fő­szezonban a kollégiumok és diákotthonok nagyobb mérté­kű turisztikai célú igénybevé­telét, vállalataink résziéről az árnyaltabb,, a belföldi keresle­tet jobban figyelembe vevő ár­politikát, a falusi turizmus fej­lesztését, a hatékonyabb rek­lám- és propagandamunkát. . Az anyagi észközöket ille­tően lehetőségeink erősen kö­rülhatároltak. Szállodavállala­taink hosszú évekre megterhel­tek a korábban felvett hitelek törlesztésével, így csak kevés új, alacsony kategóriájú szál­lodai hely létrehozására vál­lalkozhatnak. Nagyobb lehető­ségük van erre a helyi erőfor­rások (tanácsi, szövetkézeti, mezőgazdasági pénzeszközök) összpontosítására képes me­gyei idegenforgalmi hivatalok­nak. Ezt a tevékenységet — in­dokolt esetben — az Országos Idegenforgalmi Hivatal az Ide­genforgalmi Alapból is támo­gatja.- Milyenek a tapasztalatok a magyarok külföldi utazásai­val kapcsolatban? Van-e és mennyiben kihatásuk ezeknek az importra, illetve a belkeres­kedelemre? Milyenek a kilátá­sok — az utazásokat illetően, beleértve a társasutazásokat — 1985-re? — Folyamatosan figyelemmel kísérjük a turistaforgalmon ke­resztül történő árumozgást. Egyes számítások szerint az árukivitel (külföldiek és ma­gyar állampolgárok részéről), az éves belkereskedelmi érté­kesítés mintegy 3,5-4 százalé­kának felel meg. A magyar és a külföldi turisták árubehoza­tala hasonló arányú. A turis­ták árukivitelében azonos arányban szerepelnek élelmi­szerek, ruházati és iparcikkek. A turisták által behozott áruk között a döntő — 50 százalék feletti — arányt az iparcikkek képviselik. Ezek az arányok természetes következményei belső kínálati és árszerkeze­tünknek. A külföldiek legális körül­mények közötti áruvásárlása a világon mindenütt az idegen- forgalom természetes kísérője­lensége. Egy-két helyi, átme­neti jellegű problémától elte­kintve ez jelentősebb áruellá­tási nehézségeket nálunk sem okoz. Jelenlegi gazdasági, el­látási helyzetünkben szükség van arra — s ezt más országok is megteszik —, hogy a turizmus útján lebonyolódó árumozgást szabályozott keretek között tartsuk. Ez nemzetközileg is el­fogadott. Célja mindenekelőtt a lakosság áruellátásának vé­delme, illetve a kivitt áruk ehhez igazodó összetételének befolyásolása. . 1985-re valószínűleg növe­kedni fog a nyugati kiutazások száma, de csak mérsékelten. A társasutaknál — úttípustól füg­gően - különböző mértékű ár­változásokkal kell számolni. A jövő nyári programokat az utazási irodák még ezután hoz­zák nyilvánosságra, de a kíná­lat az előrejelzések szerint az idei kínálatnál színesebb és bővebb lesz. — Milyen terveik vannak a jövő évre a belföldi — ezen be­lül a városkörnyéki — turiz­mussal kapcsolatban? Köztu­dott, hogy a szociálturizmus, a beutalás üdülés is drágul, lesznek-e olcsóbb, családi ki­rándulási, üdülési lehetősé­gek?- A jövő évben az előző éveknél fokozottabb figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olcsóbb belföldi üdülési, hétvégi kikapcsolódási, kirán­dulási programajánlatot kínál­junk. Nagy utazási irodáink — amelyek a programok zömét biztosítják —, több mint 1500 belföldi utazási programaján­latot adnak ki ez év végéig. Valamennyi programajánlat tartalmaz nyugdíjas, csoportos diák árkedvezményeket, továb­bá növeljük a jól bevált, nép­szerű és garantált kedvezmé­nyes belföldi társasutazási bér­letek számát, fajtáját (például az IBUSZ és a Volántourist szervez bérletes belföldi társas- utazásokat). Ugyancsak emlí­tést érdemel a többgyerekes családok részére az IBUSZ ál­tal szervezett kedvezményes üdülési lehetőség. A Budapest Tourist külön ifjúsági és gyer­meküdülési programokat szer­vez az iskolai szünidők idősza­kára, és megjelenteti az isko­lai kirándulások programfüze­tét is. További fontos felada­tunk 1985-ben a falusi üdülési lehetőségek bővítése és a fo­kozottabb propaganda megin­dítása. Jelenleg már rendelker zésünkre áll 450 cím és mint­egy 1200 hely falusi üdülés céljára. Ezt a Hazafias Nép­front az idegenforgalmi hiva­talok segítségével mérte fel. A címjegyzék a nyújtott szolgál­tatások legfontosabb jellemzői­vel az Utazás ’85 kiállításra jelenik meg. A városkörnyéki kiránduló- és szabadidőcentrumok orszá-' gos hálózatának kiépítésére áz Országos Idegenforgalmi Ta­nács 1983 végén programot hirdetett. Ennek lényege, hogy a helyi erők, anyagi eszközök összefogásával, koordinálásá­val, városaink tömegközlekedé­si eszközökkel is elérhető tér­ségeiben, elsősorban hétvégi szabadidő-eltöltésre, szórako­zásra és pihenésre alkalmas területek létesüljenek. Első lé­pésként az Országos Idegen- forgalmi Hivatal' ez év végéig - kutatóintézetek bevonásával ■ - koncepciói készít, amelyben szakmai javaslatot tesz a cent­rumok különböző típusaira, azok funkcionális tartalmára. Egyik kiemelt cél lesz a fővá1- ros térségében további ilyen létesítményegyüttesek kialakí­tása, mert viszonylag itt a leg­nagyobb az elmaradás. Az ipari városok környékén a la­kosság aktív pihenési lehető­ségeinek növelése hozzájárul­hat többek között a Balaton tehermentesítéséhez is. Sok turistát vonz a siklósi vár Rajtunk is múlik écs felszabadulásának a 40. évfordulójára készül. Ezt előkészí­tendő néhány hete részese lehettem a város vezetőinek és a város rendjéért, tisztasá­gáért felelős személyeknek azon a szemléjén, amelyen azt vizsgálták, milyenek a vi­szonyok, hol kell rendet te­remteni, hogy az évfordulót méltó külsővel fogadja Pécs. Láthatjuk az első eredmé­nyeket, melyek közül a leg­hatásosabb, a sportcsarnok melletti felvonulási terület felszámolása. És látjuk az év­fordulóhoz kapcsolódó leg­nagyobb városi vállalkozást, a városházát. Nem győzzük csodálattal szemlélni, felfe­dezvén a szépségét, hiszen mind ez ideig kifejezetten csúfnak tartottuk, s nem is alaptalanul, minthogy min­den, ami elhanyagolt és ren­detlen, az csúnya is. Ezért is örülhetünk annak, hogy mind több Pécs szerte a szé­pen, ízlésesen felújított, rend- betett (évtizedes elhanyagolt­ságok tűnnek el a szemünk előli), hogy beépülnek (és nem is akárhogy!) a foghí­jak, hogy ízelítőt kapunk ab­ból, milyen lesz a Kossuth Lajos utca, ha majd egyszer elkészül ott szálloda, színház. Persze, ezek kívülesnek az említett szemlét követő in­tézkedéseken, melyekről nem­régiben " be is számolhattam, mint ahogy kívülesnek azok is, amelyekről szót ejtenék az alábbiakban. Vagyis arról, hogy rajtunk, pécsieken is múlik, milyen küllemmel kö­szönti a város az ünnepet. yakran mondogatjuk egymásnak, s hall­gatjuk pironkodva má­soktól, hogy Pécs ... nos, hogy Pécs nem a legtisztább város. Azt hiszem, ezen nem lehet vitatkozni. Sajnos! Ha­nyagok vagyunk, rendetlenek, közterületeinket közprédá­nak tekintjük, s a közterület gyakran az otthonunk ajtajá­nál . keződik. Lépcsőházaink szemetesek, s a tisztántartás legalább annyira reményte­len tevékenységnek látszik, mint az autóbusz-megállóké. A tömegével eldobált csik­kekről jut eszembe, hogy egyszer több hete nem látott ismerősömmel futván össze, kérdésemre moszkvai élmé­nyeiről kezdett mesélni, s amikor nagyot és utolsót szí. vott a kezében lévő cigaret­tából, a csikket egy „ott bezzeg nem lehetne ezt Így eldobni" megjegyzés kísére­tében a földre hajította. De hát miért nem lehet Moszk­vában és miért lehet Pé­csett? Néhány hónapja hivatalos úton Lengyelországban jár­annál inkább nem hagyott nyugodni valami, míg aztán rájöttem, hogy mi. Az utcák szokatlan tisztasága. Ez pe­dig csakis azért tűnhetett fel, mert itthon más a megszo­kott. Az említett szemlén az il­letékesek jó néhány szemet bántó rendetlenséget jegyez­tek fel, azóta bizonyára ki­mentek a felszólító levelek is a címekre, s lehet, hogy a címzettek el is tüntették az akkori rendetlenség nyomait. De mi van a mostanival? Mert sajnálatos módon a do­log folyamatosságáról van szó. Sikere van lapunkban a Koszkár-pályázatnak, ami­ben közterületi rendetlensé­gek lencsevégre vételével le­het hetenként 100 forintot nyerni. A fotók hosszú-hosszú ideje érkeznek, hétről hétre közlünk is belőlük bizonyíté­kául annak, hogy elévülhe- tetlenül örökzöld a téma. ersze tudom, hogy rop­pant bonyolult ez az egész ügy, s egyszer érdemes lenne (ha egyálta­lán akadna ilyenre vállalko­zó), utánanézni, miért is va­gyunk ilyenek, miért nem „hat meg”, ha látjuk és hall­juk, hogy szemetes a váro­sunk. Sok az összetevője en­nek, a rossz példa állandóan előttünk van és mintegy fel­mentést ad (?) a magunk rendetlenkedésére. Mire is gondolok? Például a szemét- gyűjtés után itt is, ott is ott- ! maradó kis szemétre. A te­herautókról elröppenő egy s másra. A műszak végén megmaradt vödörnyi aszfalt­ra, amit a helyszínen hagy­nak — évekre. Az úton, járdán ottmaradt és szétkent, csá­kány nélkül immár eltávolít- ! hatatlan betonmaradékra. * Aztán arra, hogy kinézek az ablakon, s végig lefelé a bá- i dog párkányokon ott vannak eltávolíthatatlanul a házfes- j tés nyomai, holott a friss fes- [ téket könnyen le lehetett vol- j na mosni. Meg, hogy a ka­pubejárat tetején is ott van- * nak a lassan öt esztendő előtti építkezés tanúfoltjai, ; amiket bizonyára azért nem távolítottak el, mert az utcá­ról úgy sem látni. De látom én az utcával együtt (és va­jon hány ezer pécsi polgár lát velem együtt ilyent?), s amikor a kezemben szórón- I gatott papírgalacsint önfe­ledten elhajítom, talán az ilyen és hasonló látványok is munkálkodnak bennem. Raitunk is múlik — írtam címül, és nem vagyok meg­győződve arról, hogy e három szótól most minden megvál­tozik. Pedia de jó is lenne! Nem kell több, csak egy kis figyelem és fegyelem. tam, Varsótól nyugatra jár­tunk, s minél nyugatabbra, Hársfai István Hévízműavatás Szarvason Pénteken a szarvasi Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövet-, kezetben ünnepélyesen felavat­ták a geotermikus energia komplex hasznosítására létesí­tett hévízművet. Az ünnepélyes avatáson jelen volt Faluvégi La­jos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az Országos Tervhiva­tal elnöke. A termelőszövetkezet és a • Szarvasi Állami Tangazdaság közös beruházásában elkészült hévízmű két meddő szénhidro- génkútra települt. A kutak víz­hozama percenként megközelí­tőleg 2200 liter. A 91,5 fokos vizet 3 740 méter hosszú távve­zetéken juttatnak el két, egyen­ként 100 köbméteres tartályba, majd a hőközpontba, ahonnan kezelés után kerül a fűtőháló­zatba. A termelőszövetkezetben ez­zel a hévízzel fűtik a központi telep irodáit, a tehenészeti te­lepet, a javítóműhelyt, a borjú­nevelőt, az elletőt, a fejőházat, .16, egyenként 22 000 férőhelyes csibenevelőt, valamint a szo­ciális épületeket. Ebből a háló- . zatból kapják a fűtést a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége, tanmű­helye, raktárai és szociális lé­tesítményei,. valamint’ a‘ melio­rációs főmérnökség gépjavító telepe, a húsüzem, a rizsfeldol­gozó és a terményszárító. Az 55 millió forintos beruhá­zásnál megoldották az elhasz­nált hévíz elhelyezését’is. A környezetvédelmi előírásokat figyelembe véve a már nem hasznosítható vizet tározókban ülepítik, majd természetes szű­rés után engedik a Holt-Körös­be. HÉTVÉGE 3. Fotó: Läufer László Várkonyi Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom