Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-21 / 320. szám
Dunántúlt Tlaplö 1984. november 21, szerda Munkásmozgalmi emlékhelyek Honnan származnak a magyarországi németek? Bemutatjuk a tatai német nemzetiségi múzeumot Pécs, Orsolya utca 5. Az itt állt kis vendéglő 1922-ben kapott jelentőséget. A hatalomra jutott ellenforradalmi rezsim keményen csapott le a vasúti munkásokra. A Tanácsköztársaság után a kommunista baranyai és pécsi vasutasok ellen eljárás indult. Közel 60 vasúti munkás került börtönbe kommunista magatartás miatt. Közöttük többen vörös katonák voltak, mások a vasúti főműhely munkásai, a „nemzeti hadsereg” bevonulása és az ekkor érkező polgári hatóságok ellen tüntettek. Szervezetüket betiltották. A Bethlen—Peyer paktum is a helyi hatóságok kezére játszott azzal, hogy a párt lemondott a vasúti munkások szervezéséről. A szocialista vasúti dolgozók maguk indították meg szervezkedésüket 1922 nyarán. A vasút területén, a főműhely éttermében jö'tek össze első gyűlésükre, amelyet azonban rögtön betiltottak azzal, hogy még egy kísérlet esetén azonnal a rendőrhatóságnak adják át a résztvevőket. Már májusban többször az Orsolya utcai Horváth-féle vendéglőben összejöttek tanácskozásra. A szociáldemokrata párt központja és a helyi vezetőség végül is a mozgalom mellé állt. 1922. július 27-én közel száz vasúti munkás (főműhelyiek, segédmunkások, kalauzok. raktári munkások) az Orsolya utca 5. számú vendéglőben jöttek össze. A központi küldött Lukács László volt. MSZDP részéről. A pécsi pártszervezet ekkor első számú emberét a Munkás szerkesztőjét, Döméi Anzelmet küldte a gyűlésre. A munkások a szervezet megalakulását követelték. Továbbá az általános bérmemorandumot tárgyalták meg. A küldöttek hangsúlyozták, hogy a „szervezkedést és a szakszervezet megalakulását Csaknem egy évtizede foglalkozik dr. Töttős Gábor szekszárdi helytörténész a történelmi borvidék és a város irodalmi emlékeinek kutatásával. — Egyszerre több témán is dolgozom — mondja. — A csodálatos ebben az, hogy akármelyikhez is keresek újabb tényeket, mindig találok valamilyen ritkaságot, meglepetést a másikhoz is. Egyik kutatási területem a szőlőművelés és a borgazdaság története a szekszárdi történelmi borvidéken, a XVIII—XIX. században. A feltevések szerint ugyanis már 1880 és 1883 közt is jelentős pusztítást végzett a phyloxera ezen a vidéken. Több, mint kétezer éves múltra tekint vissza Tolna megyében a szőlőtermesztés, A híres kadarkát a betelepült szlávok hozták magukkal. A török hódoltság fő bortermelő központ is. A XVIII. században az igazgatóság diktatórikusán megakadályozza ...” Mind a központ, mind a helyi pártszervezet küldötte az összetartás és a vasúti munkásság szervezeti intézményeinek a kiépítését is hangsúlyozni kényszerült, ha nem akarta magával szembe állítani a munkásokat, jóllehet biztosak voltak, hogy erre a fennálló státusban nem kerülhet sor...” — írta a rendőrség megfigyelője, Knechtl rendőrtanácsos. 1926. évi bizalmas iratok vetnek fényt arra. hogy az Orsolya utcai vendéglő a szocialista meggyőződésű vasutasok állandó gyüle- kezőhelve volt. A pécsi üzletvezetőséghez tartozó vasmunkások, vasúti segédmunkások rendszeres gyülekezőhelye volt 1922-től. Szabadság út 39. (volt Ferenc József út 39.). A kommunista vasúti munkásság itt alakította meg a felszabadulás után a pártszervezeteit és innen indult az új szakszervezeti mozgalmuk is. 1944 decemberében itt jött létre az „MKP Vasutas Csoportja”. 1944 és 1948 között itt működött az MKP vasutas szervezete. Ugyancsak itt dolgozott az „MKP MÁV Területi Vezetősége”, amely a délkeletdunántúli kommunista vasutas dolgozók szervezeteinek veze- tőtestülete volt a párt egyesüléséig. Ugyancsak innen indult útjára a sorsforduló után a vasúti dolgozók szakszervezeti mozgalma is. A II. emelet 100. számú szobájában alakult meg 1944. december 20-án, három héttel a felszabadulás után a Pécsi Vasutasok Szabad Szak- szervezete. (Forrás: Szita László: Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécsett c. könyv, Pécs, 1977. Fotó: Jeli Zoltán.) már világhírű. 1715-ből származó baranyai szőlőbéli át- kozódásokra leltem Pécsett, a levéltárban, ugyanis ez a vidék abban az időben a pécsi egyházmegyéhez tartozott. Ezen a címen gyűjtötték össze Hanka asszonynak a cserkúti szőlőhegyen szórt szitkait. Babits Mihály: A halálfiai című regényében is említést tesz a filoxeriáról. A korabeli újságokat, folyóiratokat is fellapoztam, hogy ellenőrizzem az adatokat. így lett Babits kutatásom alapja a regény és az akkori sajtótermékek. Nemrég találtam meg a költő első nyomtatásban megjelent versét, amiről még az irodalomtörténészek sem tudtak. A sajátos fekvésű történelmi kisváros ősszel is megkapó hangulatot áraszt. Áttetsző rit- kás ködgomolyok ülnek a tó felett, a levegő tiszta, kristályos, avarillatú. S a tatai öregvár szép, reneszánsz ablakszemei méltóságteljes nyugalommal nézik a tájat most is. Műemléki sétára hívogat a tópart, a város. A vár felé lépdelve útba esik egy szép sárga emeletes malom. Fellner Jakabnak, a tatai városkép atyjának egyik alkotása: a Nepomucenus-malom. Nevét Nepomuki Szent János XVIII. századi faszobráról kapta, amely egykor itt, az épület- homlokzat szemöldökös fülkéjében állt. Legtöbben itt kezdik a városnézést, s nem véletlenül. Alig egy éve ebben a malomban lelt végleges otthonra a magyarországi német nemzetiségi múzeum. Az intézmény kétnyelvű településtörténeti és néprajzi kiállítása („Der Crosse Schwabenzug — Etnikai folyamatok a magyar- országi németeknél") sok tízezer hazai és külföldi látogatót vonzott már eddig is. * Szombat, késő délután. A látogatási idő már véget ért, mégis egymásnak adják a kilincset; az ódon malomépület egyre népesebb. Megtudom: ma „lieder-abend" (dalos este) készülődik. Évente kétszer rendeznek ilyet, rövid műsorral, borozgatással, énekelgetéssel. A hallgatóság: helybeli és környékbeli tizenévesek; egy másik asztalnál a szüleik. A sarokban — századvégi német parasztbútorok környezetében — a nagyszülők évjárata dúdol- gatja halkan a fiatalságát, együtt a kis kórus, a felsőgal- lai német népdalkor dalaival. Tekintetük fénylik, talán kicsit meghatott is. Vajon mire gondolnak? S vajon hogyan alakult az életük; mi lakozott bennük most 40—45 éve, amikor ők voltak tízen-huszonéve- sek? És vajon mi mindenen, milyen csalódásokon és milyen válságokon mentek keresztül az elmúlt négy-öt évtized első felében? ... Az évtizedek elmúltak, s velük a komor emlékű korszak is, reméljük, véglegesen. Az élet ma is szép, így öregedőben is; szépek az emlékek — a szép mindig megmarad — „und schön ist die Liebe ...” ma is, bólogatnak ellágyultan a refrén dallamára. Békességet és szeretetet árasztanak ezek a falak is, a szorgos múltat idézve. Egyik örömmel tölt el, hogy elsődleges feladatom lehet Szek- szárd irodalmi emlékeinek kutatása, rendezése és antológiába gyűjtése. Nagyon sokan vannak, akik Tolna megye székhelyén szereztek nevet maguknak, s akikről Szekszárd elfeledkezett. Semmi nem őrzi emléküket, csak a holt betű valamely eldugott újságban a levéltár polcain. Többek között Lengyel Pál, az eszperantó világlap szerkesztője, Molnár Mór, az 1848-ról szóló könyv szerzője, akinek a városban híres nyomdája volt, s kitalálta, hogy naptárt kell nyomtatni. Sz. K. oldalon hatalmas szövőszék, a kenderfeldolgozás meg a falusi kismesterségek rekvizitu- mai; másikon a kisparaszti gazdálkodás eszközéi, emlékei. A falon Óbánya látképe, hatalmas kinagyított fényképen. Közöttük és alattuk a „lieder- abend” közönsége. Műsor után beszívom egy kicsit a lágyan ringatódzó, „brü- derlein trink”-szerű kollektív dalolás hangulatát, majd elköszönök. A tágas malomudvaron egy 3-4 éves forma kissrác szaladgál a sötétben. S ahogyan fiatal anyukája jól összeteremti, megüti a fülem a ré- qen hallott dialektus. A kiskölyök morog rá valamit, hanglejtésén érezni: egy nyelvet beszélnek. Úgy mondják, a tatai járásban sok németajkú faluban itthon maradt a teljes lakosság. Azaz leállították a kitelepítést, mielőtt rójuk került volna a sor. így a nyelvjárás itt élőben hangzik ma még sok helyütt — valamennyi korosztálynál. * Tíz éve már, hogy — országos gyűjtőkörrel - bázismúzeumként működik a tatai német nemzetiségi múzeum. Akkortájt 68 „db” tárgy szerepelt a nyilvántartásukban, ma jóval a hatezer fölött van az anyaguk. Ebből válogatta s rendezte meg a jelenlegi kiállítást Fa- tuska János néprajzos-muzeológus, a múzeum vezetője. A műemlék épület helyreállítása után, 1983 decemberében került át a bázismúzeum az ún. Miklós malomból ide, s nyílt meg a hazai német nemzetiség településtörténetét és etnikai folyamatait bemutató eddigi legteljesebb - tudományos és népszerű tudományos — kiállítás: 500 négyzetméter alapterületen, a malomépüleí három szintjén. Magyarán: a több, mint 300 tárgy és száz kinagyított fénykép elrendezése, feliratozása mind a külhoni néprajzos kutatónak, mind a felszínesen vagy mélyebben érdeklődő látogatónak mond valamit. Végig lehet futni akár tíz perc alatt is azt, ami másnak esetleg órákra való szellemi örömöt s töméntelen új ismeretanyagot nyújt. Ez a kiállítás nagyszerű munka. Tágas, áttekinthető, s a történeti információkon túl a népélet néprajzi és népművészeti elemei; egy-egy kinagyított sírkő- vagy temetőrészlet, dél-dunántúli tájfotó (jelentős részben a pécsi Lantos Miklós munkái) érzelmi hatást, művészi élményt indukálnak. * A földszinten térképek, szerződések, dokumentumok a magyarországi német településterületek kialakulását szemléltetik a török előtti, illetve utáni évszázadokban. Az óhaza térképei s a magyarországi német telepítések időrendjének térképe két pillantással áttekinthetővé teszi, milyen vidékekről hová kerültek telepescsoportok s mikor. Tablókon ismerhetjük meg, mi a halmaz- falu, az erdőtelkei (pl. Ófalu), a német útifalu (Egyházasko- zár), a szerkesztett település (Kunbaja); vagy azt, milyen volt a német nyelvjárások térképe. Dunai bajorok, a délbajor, keletfrank, rajnai frank — ebből s kevert nyelvjárásúból akadt a legtöbb falu Baranyában és Tolnában. —, s milyen a sváb nyelvjárás földrajzi képe Magyarországon. Utóbbi az első (XVIII. századi) telepescsoportok származása alapján ragadt rá valamennyi német telepesre a Kárpát-medence népei között. Az első emelet anyaqa a németség sajátos kultúrájának létrejöttét mutatja be: a hagyományos paraszti kultúrából, vagyis a megőrzött etnikai sajátosságokból s az együttélő népektől adaptált kulturális jelenségekből. A legtöbb tárgyi eszközzel (a mezőgazdasági kultúra, a kisgazdaság, a kézművesség tárgyaival) itt találkozhatunk. Miközben az életmód (háztípus, bútorzat, viselet, szokások stb.) jellegzetességeit különböző paraszti rétegek szoba- és konyhaberendezései vagy öltözete a vitrinekben szemléltetik. A legfelső szinten a hazai németség szellemi kultúrájának történeti áttekintését kapjuk. S mivel ebben meghatározó szerepe volt a — kétharmad részben római katolikus — vallásnak, a szokásokat ábrázoló fotókon túl ismeretlen mesterek korai parasztbarokk szobraiban is gyönyörködhetünk a népélet számos egyéb, világi jellegű, dokumentáris hitelű darabja között. A tatai állandó kiállítás megtekintése és megismerése legalább olyan fontos követelménye nemzeti önismeretünknek, mint teszem azt a moldvai csángómagyarok vagy a bukovinai székelyek történetének ismerete, igaz, utóbbiak egyelőre még múzeum és kiállítás nélkül... Wallinger Endre Pécsi utcák - hires emberek Eötvös József November 13-án a Bajai Tanítóképző Főiskola ünnepélyes külsőségek között fölvette annak az Eötvös Józsefnek a nevét, aki 114 évvel ezelőtt több tanítóképzőt — köztük a bajait is — életre hívta. örülnünk kell e névadásnak, mert — Aczél György szavait idézve — a múlt értékelésében helyére kerül Széchenyi István, Deák Ferenc és Eötvös József alakja is. Az apa: Eötvös Ignác báró, főispán, királyi főtárnokmester, belső titkos tanácsos, aki ahhoz az udvarhű arisztokráciához tartozott, amely a Habs- burg-uralom minden nép- és nemzetellenes intézkedését támogatta. József fia mintha jóvá akarta volna tenni apja magyarellenes vétkeit. „Mert apja reakciós volt, ő a haladók közt is a legelőrehaladottabbak közt állott” — írja róla az 1945. január 27-én tragikus sorsot ért Szerb Antal. Tanulmányait a budai gimnáziumban és a pesti egyetemen folytatta, ahol egészen fiatalon összeköttetésbe került korának neves íróival. Még csak 22 éves, és már megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjának. Sokat időzik Pozsonyban és Pesten. Meglátogatja a budai magányában szegé- nyeskedő Virág Benedeket, és tiszteleg a Pestre érkező Kazinczy Ferenc előtt, aki szép jövőt jósol számára. Hogy a széphalmi irodalmi vezérrel később is fenntartja kapcsolatát, nem tartjuk véletlennek. A Martinovics-mozga- lomban súlyos várfogságot szenvedett költő eszmevilága közel járt Eötvös nevelőjének, Pruzsinszky Józsefnek felfogásához, aki ugyanekkor szenvedett börtönbüntetést a felviláqosuft eszmékért. Nevelője iránti sze- retetből A falu jegyzőjének főhőse Pruzsinszky Jellemvonásait viseli. Politikai felfoqására erősen hatott tudós történelemtanára, Horvát István is, kiről ezt íria: „Nem volt tanítóink közt, kitől annyian tanulták volna a hazát szeretni." 1842-ben feleséqül veszi egy Békés megyei földbirtokos lányát, Rosty Ágnest. Ebből a házasságból született 1848-ban Eötvös Loránd, az európai hírű fizikus, a budapesti egyetem névadója. Leaiobb drámájában, az 1844-ben írt Éljen az egyenlő- ség/-ben az osztályellentétek jelenségeit torz fintorral mutatja be. Az egyenlőség frázisait hirdetjük, de ha cselekedni kell, mindenkiből kitör „az osztóly- gőg és a rangkórsáq". Az elv és a gyakorlat eltérnek egymástól. Világfájdalmas regénye, A karthauzi, megragadó vallomás érzésviláaáról. A falu jegyzője pedig úttörő lépés a magyar kritikai realista regény kibontakozása felé. E regénve, miként a Magyarország 1514-ben is, vádirat a jobbáayság embertelen elnyomása ellen. Eötvös a 48-as kormányban elvállalta a kultuszminisztériumi tárcát, de Lamberg megölése utón családjával Bajorországba menekült. 1867 februárjában azonban újra elvállalta ugyanezt a tárcát. Nevéhez fűződik az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk elfogadásával a kötelező oktatás bevezetése. Gondja volt a felnőttek oktatására is, hisz a tanköteles gyerekeknek csupán 48 százaléka járt iskolába. Utolsó nagy műve: Jelentés a népiskolai nevelés állapotáról. Ebben az osztályok közötti korlátok ledöntése érdekében lépcsőzetes előrehaladást kívánt biztosítani mindenki számára a legalsó tanulási foktór a legfelsőbbig. A népnevelés megalapozásán és kifejlesztésén túl a középiskolák gyarapítását, a tanárképzés javítását, oz eqyetemen minél kiválóbb tudós erők alkalmazását szorgalmazta. 1871. február 2-án halt meg Budapesten. A képviselőházban Deák Ferenc búcsúztatta. Hamvai az ercsi kápolna sírboltjában nyugszanak. Tóth István dr. Jeli József Hit kutat a helytörténész? Szőlőbéli asszonyszitkok 1715-ből Pécs, Orsolya u. S. 1922-ben a pécsi vasutas dolgozók itt is szervezkedtek.
