Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-27 / 296. szám
lUlunkasdínasztíalc A selyemgyári Palotaiék A profilt váltók figyelmébe! Anyagi támogatás a munkaerő átképzésére Baranyában elsőként a szentlászlói tsz kérte További pályázatok a támogatás elnyeréséért A magyar külkereskedelem első háromnegyed éve Külkereskedelmünk első háromnegyed évének főbb adatairól készített összesítést a Külkereskedelmi Minisztérium. Az értékelés megállapítja, hogy a szocialista országokba irányuló kivitel mennyisége a tervezettnek megfelelően növekedett, ugyanakkor némi elmaradás tapasztalható a konvertibilis export terén. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyított rubel- elszámolású exporttöbblet többségét a gépipari termékek adják — ezeknek több mint felét a Szovjetunióba szállítottuk —, de nőtt a vegyipar és a köny- nyűipar kivitele is. Főként a gyógyszeripari, valamint a szerves- és szervetlen vegyipari termékek, illetve a textilipari és a cipőipari cikkek exportja bővült. Az importon belül jelentősen növekedett a behozatal a fogyasztási iparcikkekből. Az összehozatal pénzben számított értékét egyes energiahordozók árának emelkedése is növelte. A konvertibilis elszámolású külkereskedelmi forgalomban a kivitel — a tavalyihoz hasonlóan — meghaladja a behozatalt, azonban az aktívum mértéke némileg csökkent. Az exportban nőtt a fejlett tőkés országok részesedése — különösen az anyagok, alkatrészek és az állati eredetű élelmiszeripari termékek értékesítése bővült ezeken a piacokon —, ugyanakkor visszaesett a fejlődő országokba irányuló szállítás. Az exportált termékek közül a kohászati cikkek kivitele nőtt a legerőteljesebben: szeptember végéig az ágazat éves kiviteli tervének több mint 80 százalékát teljesítették. Jelentős a vegyipar exportjának növekedése is. Kedvezőtlen viszont a gépipar kivitele, — elsősorban a fejlődő országokba irányuló gépexport maradt el a tervezettől. Nőtt az autóbuszok, tehergépkocsik, továbbá a futóművek külföldi értékesítése. Az első háromnegyed évi konvertibilis külkereskedelemben csökkent a gép- szek behozatala emelkedett. Nőtt a könnyűipari import, viszont az alkatré- oikkek importja is, ezek jelentős hányada a belkereskedelem árualapját bővítette. Palotai István gépmester élete egybeforrt a Mohácsi Selyemgyárral. Ott szülétett szülei szolgálati lakásában — apja ugyancsak gépmester volt, anyja is a gyárból ment nyugdíjba —, harmincötödik éve a gyár ad neki megélhetést, onnan nősült. Feltesége harminckét évig szövőnő, tavaly ment korkedvezménnyel nyugdíjba. Lányuk is a Selyemgyárban találta meg a számítását, szövőnő. Megegyezünk, hogy a Csele- csárdánál bevárom Palotai Istvánt, onnan ő vezet Babet- táján a hétvégi házukig, ahol májustól november .elejéig laknak. A tágas kertben gyümölcsfák, paprika, paradicsom, a kitakart fóliasátrak alatt őszi virágok, A kétszintes házat hetvenben kezdték építeni, s négy év alatt, — ahogy volt pénzük — a gyári munkatársak segítségével készült el. A földszinti tágas nappaliban Zsolt készíti a másnapi leckét Felesége a halakat kezdj bontani az udvaron. — Szombaton szüretelünk és leszünk vagy harmincon. A jó halászlét mindannyian szeretik, a gyári kollégák, a barátok, a rokonok is — mondja az asz- szony. — Mindig így van nálunk, itt minden más, mint bent a városban, a kétszoba komfortban. Itt kint csend van, jó a levegő, jöhetnek a barátok, a munkatársak, van helyünk elég. elférünk akárhányon is — büszkélkedik Palotai István. Nem látszik rajta, hogy egy év múlva betölti az ötvenet. Kérdéseimre örömmel eleveníti fel a gyárral kapcsolatos élményeit. — Hogy lett selyemgyári? A szüleit követte a sorban? — Úgy alakult, de nem úgy indult. Mindig is nagyon szerettem rajzolni, a fővárosba jelentkeztem művészeti gimnáziumba, második helyen a textilipari technikumot pályáztam meg... És mennyire örültem, amikor a gyárba felvettejc ipari tanulónak. Igaz, ebben anyám is segített... Egy év után szövő szakmunkásként dolgozott fél évet Kiemelték az irodába, beosztott statisztikus lett. — Három éven át voltam irodista, bevallom, nem nagyon szerettem. Az egyik racionalizálásnál — mert volt több ilyen hullám is az ötvenes évek elején — végre rám is vonatkozott a „Vissza az üzembe” jelmondat. Azt hiszem, hatvan forinttal kevesebbért kerültem vissza segédgépmesternek, de a lényeg többet ért. Ismét az emberek, a gépek között, a megszokott közegben dolgozhattam és azt, amit szerettem csinálni. Hat gépet kezelt, akkor még nem nőiesedett el a pólya, volt jócskán szövő férfi. Váltófiókos gépekkel szőtt hernyóselymet, puplin inganyagot, kötszereket. Egymást érték a termelési versenyek, mindig az élen járt. keresett is. Nemcsak a munkát, a kenyeret, a szabad időt is a gyár jelentette. A DISZ-ben kultúrfeleíős. a gyári tánccsoport, a színjátszócsoport és a sportkör tagja. Erzsikével egy műszakban dolgoztak, együtt vettek részt minden programon, összemelegedtek, meqházasodtak. — Jó is volt, szép is volt. Akkor lehet, hogy ez kellett Ma már más szemmel nézi az ember... — Mit csinál a gyárban? — A szövőgépeket tartom karban, javítom a meghibásodásokat a partimban. A szövődé — 5-ben vagyok gépmester, hat szövő, egy előr- fűző és egy segéd meg ^harminchat gép tartozik a kezem alá. Az emberek dolgozni és keresni akarnak, a géoek öregek, igaz, felújítottak. Rajtam ne múljék . . . Poliészter alapanyagból és üvegszálból készítünk szövetet. Nagyon jó a kollektívám. — Gépmesterként mi az elve? — Hogy dolgozhassanak, kereshessenek az embereim. Elvem: becsületes munka, pontosság és a minőség. Ezeket viszont megkövetelem, mert mindez rám is érvényes. Enél- kül nem lehet.. A felesége végzett a halakkal, a beszélgetésben rajta a sor: — ötvenegy januárjában kerültem a Selyemgyárba, a nővérem protezsált be. Hat hétig tanultam a szövést bélésáruval. Dolgoztam a szövődé 4-ben, aztán az 5-ben, dolgoztam négy- és hatgépes rendszerben. Sokat voltam trombó- zisos a lábammal. Nagyon szerettem szőni, de csak azt. A szolgálati időm alapján hét évvel előbb mehettem nyugdíjba. Végre itthon vagyok minden nap, együtt a gyerekekkel, a férjemmel. — Miért „végre"? — Mert ötvenhétben esküdtünk és ötvenkilenctől a nyugdíjba menetelemig más-más műszakban dolgoztunk a férjemmel, hogy a gyerekekkel mindig együtt legyen valamelyikünk. Hétközben leveleztünk, üzengettünk egymásnak, és csak a hétvégeken lehetett együtt az egész család. Három gyermekük van. Pista hentes, van két fia, huszonhét éves. Zsuzsa huszonhárom. Bolti eladó volt, aztán három éve a Selyemgyárban kötött ki. Éppen éjszakás, azért nem találkozhattam vele. — Hiába nem akartuk a gyárba a gyerekeket a három műszak miatt, a Zsuzsi csak hozzánk jött. Én tanítottam meg szőni — büszkélkedik az édesanyja. — Nagyon könnyen belejött és igazi hajtás szövő. Nyolc gépet hajt. Hívták vissza a boltba de nem megy, jól érzi magát a gyárban. A harmadik gyerekük, Zsolt, ötödikes. Ki tudja, talán ő is apja, nagyapja nyomdokaiba lép? Murányi László Mi lesz a dolgozókkal, ha a gazdaságtalan termelés miatt megszűnik a vállalatuk, vagy ha a vállalat profilváltás, termékszerkezet módosít? Vagy másutt tovább dolgoznak a szakmájukban, vagy más szakmára képezik át őket. Az át-, illetve továbbképzés anyagi támogatására lehetőséget biztosít a Minisztertanács rendelete, mely tavaly június 1-én lépett hatályba. Ezt a támogatást csak akkor lehetett igénybe venni, ha a megszűnt cég létszámát más profilú cég vette át. Az alaprendeletet az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke időközben annyiban módosította, hogy azonos munkáltatónál történő belső munkaerő-átcsoportosításnál is igénybe vehető a támogatás, ha a vállalaton belül termékszerkezet-módosítás, vagy Dro- filvóltás következik be. INen esetben betanító képzésnél maximálisan 12, szakmunkás- kéozésnél, illetve közép- vaqv felsőfokú szakképzettséget adó minden tanfolyamnál maximálisan 30 hónap időtartamra vehető iaénvbe az átképzési támogatás, ha az összlétszám legalább 20 százaléka, de minimálisan 50 fő venné igénybe. Ezzel a lehetőséggel megyénkben eddig csak a ízent- lászlói Búzakalász Tsz élt, 120 dolaozójukat képezik át, akik a Szigetvári Cipőgyár bedol- aozói lesznek. Ugyanakkor a Baranya meayei Tanács munkaügyi osztályára nemrég adta be pályázatát a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet — az Egyesült Izzó megszűnő pécsi gyárának dolgozóit kívánják átképezni —, a vejti tsz — a Pécsi Bútorgyár termelésében kívánnak részt venni —, valamint a HUNOR Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat, mely termékszerkezetváltásra kíván dolgozókat átképezni. — Csak ennyi cég él a lehetőséggel? Talán nem is ismeri mindenki részletesen a rendelkezéseket? Mit kell tudniuk a pályázóknak? — kérdeztük dr. Kamarás Károlyt, a Baranya megyei Tanács munkaügyi osztályvezetőjét. — A pályázatot hozzánk kell benyújtani, annak tartalmaznia kell, hoav milyen szakmára, hány dolaozót és milyen időtartamra kívánnak átképezni, és azt. hogy a támogatós két le- hetőséae közül melyiket kíván- iák ioénybe venni. Ha megkapják az engedélyt, a kieső jövedelemkülönbséget visszakapja a cég a költségvetéstől, és ez az összeg nem számít a vállalati bérköltségbe és a bérszínvonalba sem. A 12 vagy 30 hónapra szóló fix összeg a dolgozót egyénileg is érdekeltté teszi, hogy mielőbb belejöjjön az új munkába, hogy többet dolgozzon. Tavaly egyetlen pályázat sem érkezett, több céq viszont utólag kérte ezt a lehetőséget. Ez a támogatás csakis előre jár, és pályázattal nyerhető el. M. L. Cserépkályha szellőzőnyilásokat gyártanak nyugatnémet megrendelésre a reménypusztai tsz nádorligeti lakatosüzemében. Fotó: Proksza László 6-8 millió forintos nyereséget várnak az ágazattól Ipar Reménypusztán Kályhaszellőző exportra Importpótló cikkek belföldre A Pécs-reménypusztai Új Élet Tsz az idén másfélmiilió forintot fordított ipari ágazatának fejlesztésére és biztosította az ágazatban dolgozó 70 ember folyamatos munkáját. Az önita- tók iránt megcsappant a kereslet, ezért a zsalus kályhaszellő- zők sorozatgyártását kezdték meg. — A Komplex Külkereskedelmi Vállalat segítségével komoly megrendelőre találtunk NSZK- ban — tájékoztat Kislaki László elnök. — Az Ernst Zürn cég 1984—85-ben 228 400 márkáért vásárol a cserépkályhákhoz való szellőzőkből. Ha tartjuk a minőséget és a határidőket, akkor 1986-tól öt évre szóló szerződést írnak alá, és a mostani összeg elérheti az évi félmilliót is. A prototípus alig három hónap alatt készült el, a minták megnyerték a külföldi partner tetszését és szeptemberben 600-at már le is gyártottunk. Beszereztük a gépeket, eszközöket, kitűnő a felszerszámo- zás, elegendő az alapanyag, átképeztünk több mint 10 embert — kapcsolódik beszélgetésünkbe Szathmáry Elemér, az ipari ágazat vezetője. Felkészülésünket segítette a Mechanikai Mérőműszergyár, az Automatika Művek, a MÉV, a Mechlabor pécsi híradástechnikai gyára, a pécsi Sopiana Gépgyár, a budapesti Várhuta gmk és több kisiparos. Feltételeink jók. A további munkától függ, hogy a magas önköltség ellenére nyereségesen gyártunk-e, sikerül-e elérnünk, hogy az export után soron kívüli, adómentes bértámogatásban részesülhessünk. Legnagyobb összegű tőkés exportunk számunkra csak így lesz kifizetődő. Dragovácz Mihály, a lakatosok brigádvezetője: — Egyszer adódott hasonló helyzet, amikor a pécsi baromfifeldolgozó külföldi és magyar gépeit szereltük fel. Az olasz mester hazájába akart vinni minket, annyira felfigyelt a teljesítményünkre. Most először dolgozunk rajzról. A vállalkozók a belföldi igények kielégítését is célul tűzték ki. A kibővített nándorligeti lakatosüzemben nemcsak exportra dolgoznak, hanem belföldre hiánycikkeket pótolnak majd. Főként lemezféleségek előállítását tervezik. Lehetőség nyílik arra, hogy a több mint 100 féle épület- és vasszerkezet gyártása kifizetődő legyen. Már nem áll egy gépük sem. Ilyen helyzetben úiabb, saját kifejlesztésű termékek, mint a sertésetető és a kiskertekben alkalmazható kézi szivattyú sorozatgyártása veheti kezdetét. Idén az ipari áqazatból több mint harmincmilliós termelési értéket és 6—8 millió forint nyereséget vár a termelőszövetkezet. Csuti J. HÉTVÉGE 5.
