Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-27 / 296. szám

A hatvanötödik Az esküvő másnapján batyu­ba kötötte a menyasszonyi ru­hát, a fátylat, a csokrot, a ko­szorút és a férjével együtt be­gyalogolt Átóról Pécsre a fény­képészhez. Visszaöltözött meny­asszonynak, a férje leporolta a vőlegényruhát és odaálltak a gép elé. A kissé megsárgult kép ma is' őrzi a pillanatot. Horváth Jánosné, született Mu- szung Erzsébet a jobb kezében tartja a csokrot, a bal kezét a férje vállán nyugtatja ... Tör­tént mindez 1919. október 26- án, egy nappal az esküvőjük után ... • Azóta 65 év telt el. Most itt ülünk a csendes Málna utcai családi ház egyik szobájában. A hajdani menyasszonyból tö­rékeny, de élénk tekintetű né­ni. a büszke tartású vőlegény­ből csendes szavú, óvatos lép­tű bácsi lett. A lányuk, özv. Radó Nándorné, unszolásának engedve költöztek be Pécsre hat évvel ezelőtt. Addiq abban a kővágótöttösi malomban él­tek, ahova Hováth János vitte esküvő után a feleségét. Ke­nyérnek nem voltak híján, hi­szen molnár volt a férj, molnár volt az édesapja, de méq a fe- leséa családia is. Baromfit, disznót tartottak, s később né­hány hold földet is vettek. Első gyermekük, János 1921-ben született, öt évvel később a má­sodik, Irénke. Az ő esküvőjét 1942-ben tartották. Méq nem töltötte be a 16. évét, amikor férjhez ment Radó Nándorhoz. — Akkor már nagvon nehéz viláq volt — emlékezik — de a szüléink nagv lakodalmat tar­tottak. A rokonságtól megkap­tunk mindent, ami egv fiatal párnak az induláshoz kell. Pénzt senki nem adott, de ágyneműt, füqqönvt, étkészletet bőven. Édesanyámék eqy vemhes tehe­net, négy süldőt és egy hálóbú­tort adtak. A bátyjáról a szülők jelenlé­tében csak egyszer beszéljünk, de ennvi is eléq volt ahhoz, hogy csaknem 40 évvel a hábo­rú befejezése után még mindig fájdalmat okozzon nekik az emlék: 1943-ban kapták tőle az utolsó tábori lapot... Szinte egyidőben hívták be katonának Irénke férjével. Radó Nándor 1945 őszén jött haza a fogság­ból. Két gyermekük született, Gyula és Irénke. Horváth Jánosék aazdálkod- tak, Radó Nándor az ércbányá­nál vállalt munkát, Irénkére maradt a háztartás, a gyerekek nevelése. Talán ezek­ben az években kezdett kiala­kulni mindaz, amiért a szülei ezt mondják róla: ő a család összetartója. Ő járt segíteni ka­pálni, aratni, kaszálni, mindket­tőjük szüleihez, ő gondosko­dott az évfordulók, névnapok családi megünnepléséről, ő foglalkozott legtöbbet a család minden tagjának apróbb-na- gyobb gondjával, örömével. 6. HÉTVÉGE 1961-ben megalakult a kő­vágótöttösi termelőszövetkezet, Horváth János az alapító tagok közé tartozik feleségével eqyütt. Az ellenőrző bizottság elnökévé választották. Később, amikor egyesült a kőváqószőlősi ter­melőszövetkezettel, akkor is megmaradt ez a megbízatása. — Emlékszik még Horváth Jánosra? — kérdezem Keresz­tes Pétert, a Vörös Szikla Ter­melőszövetkezet elnökét. — Hát hogyne! Két évvel ez­előtt, igaz, már nyugdíjasként, de még itt dolqozott nálunk. Ha az egészsége engedte vol­na, talán még most is kijárna hozzánk. Szorgalmas, köteles­ségtudó tagja volt a tsz-nek. De miért is magyarázom, hogy milyen dolgozónk volt, hiszen eléa, ha belegondolunk, hogy ő 61 évesen lépett be a tsz-be. Annyit dolgozott, hoay meqle- qyen a nyugdíja, utána elme­hetett vojna pihenni, de mi kértük, hoay amíg bírja, dol­gozzon tovább. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Horváth János dísz. helyen őrzi a többi oklevéllel, elismeréssel egvütt. Mert jutott belőle több is. A tanácstaqí munkáidért, az önkéntes rendőri szolaálatóért. Nem sokat beszél a kitüntetések történetéről, csak meqmutatia őket. Radó Nándorné korán meg­özvegyült. Ma eavütt laknak a Málna utcai házban szüleivel — csak hosszas rábeszélésre sikerült behozni őket az eqyko- ri malomból — és lánvával meg a veiével. Három generáció — eavütt. S itt iön össze rendsze­resen a szűkebb rokonság. Gyu­lának gyermekei gyakori ven­dégek. — Külön konyhán vagyunk, — magyarázza Irénke. — Én délre főzök hármunknak. A lá­nyom és a vejem este érnek haza, szeretik a frisset. De a háztartás költséqeit vita nélkül megosztjuk. — Egyszer azért moidnem összekaptunk — meséli Erzsiké néni. — Akkor, amikor apád­dal szövetkeztetek ellenem. Hát tessék elképzelni, hoav én. aki örök életemben kuporgottam, minden fillér helvét megnéz­tem, nem tudtam lebeszélni őket a színes tévéről. Hiába el­lenkeztem, egvszercsak hozzák ezt a drága gépet. Ma már én is azt mondom, nagyon jó, hogy van! — Honnét volt rá pénzük? — Elég jó nyugdíjat kapunk — válaszolja Horváth János. Házai fejlesztésű, cement­elemzésre alkalmas berende­zést gyárt sorozatban a Vas­ipari Kutató és Fejlesztő Vál­lalat (VASKÚT) az NSZK-beli Klöckner Humboldt Deutz cég megrendelésére. A VASKÚT és az Energiagazdálkodási Inté­zet közös szabadalma alapján — Az enyém 3010, a felesége­mé 1880 forint. Ezenkívül a tsz- től minden évben 37,5 mázsa kukorica árát is megkapunk. Hát ebből futja, amire kell. A három dédunokánknak takarék- betétkönyvet nyitottunk. Most már mindegyikben van 20 000 forint. Kiderül, hogy Horváth János­né ma sem szereti a tétlensé­get. 83 éves, de még idén nyá­ron is ő szedte le a cseresz­nyefa tetejéről a gyümölcsöt. A szomszédoktól is megkérdezte: jó lesz-e, ha felesben leszedi a meggyet. 700—700 forintot kaptak érte. Napokon keresztül téglát adogatott új szomszéd­juknál. Szívesséqből, mert ke­vés volt a segédmunkás. Ezt már Deres Zoltánék, a régi szomszédok mondják, akik­hez az udvari kapun lehet át­menni. Húsz év óta laknak egy­más mellett és húsz év óta szinte mindennap meglátogat­ják egymást. — Mi még azt is megmond­juk egymásnak, ha valamelyi­künk nem tölti itthon a hétvé­gét — mondja Deres Zoltán, aki a pécsi Hőerőműben mű­vezető. — Az is természetes, hogyha náluk készül valami fi­nomság, abból kerül kóstoló hozzánk és fordítva. — Erzsiké néni túrósbélését nem lehet utolérni — toldja meg a felesége. — S olyan szívesen adja! Nagyon szeret­jük őket, az egész családot. Talán azért értjük meq egymást ilyen jól, mert hasonlóan élünk, gondolkodunk. • A 65. házassági évfordulót vasárnap ünnepli Horváth Já­nos és felesége a lányukkal, özv. Radó Nándornéval, két unokájukkal, Radó Gyulával, Teszári Árpádnéval és család­jukkal. Ott lesz a három déd­unoka is. Ez az ünnep — vas­lakodalom. Családi körben ün­nepelik. Ekkor tartják a lányuk születésnapját, két unokájuk, Gyuláék 21. és Irénkéék 15. há­zassági évfordulóját. Az ünnepi ebédet a lányuk főzi, Erzsiké néni süti a káposztás és a tú­rós rétest, az unokák és a dédunokák dolga a tortákról, aprósüteményekről és italról gondoskodni. És szinte minden­ki kap majd ajándékot virág kíséretében. De a legszebb csokrot azok­ból az ünnep- és hétköznapok­ból köthetik, amelyek ezt a nagy családot így összetartják. Török Éva előállított készüléket a közel­múltban mutatták be az érc-, ásvány- és cement-előkészítő berendezéseket gyártó kölni, cégnek, amely a jövő év első felére máris több mint 200 ezer dolláros rendelést kötött le, és vállalkozott a műszer nyu­gat-európai elterjesztésére is. Magyar mérőműszer az NSZK-ba Kérdőíves felmérés indul Pécsett Mi a véleménye munkáról, erkölcsről, világnézetről? A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Filozófia Tan­széke 1982 óta foglalkozik a Magyar Tudományos Akadé­mia megbízásából a jelen- ! kori magyar társadalom szo­cialista tudatának vizsgála­tával. Feladatuk országos megbízatás, amelynek téma­vezetője dr. lóri János, a JPTE egyetemi docense, a filozó­fiai tudományok kandidátu. sa, aki negyedszázada fog­lalkozik valláskutatássa'l. Azért érdemes szólni ezek­ben a napokban erről a té­máról, mert most indul el ennek egy átfogó pécsi kuta­tása, amit dr. Jóri János így mutat be": —■ Körülbelül egy évtizede kezdődött meg a Magyar Tu­dományos Akadémia', a ha­zai egyetemek, kutatóintéze­tek munkatársainak bevoná­sával egy olyan feltárómun­ka, amely az egész magyar társadalom jelenkori állapo­táról kíván képet adni. Nem egyes személyekről. hanem a ma jellemző tendenciákról ai társadalmi struktúra, az életmód és a tudat területén, ahogy ez a címben is benne- foglaltatik: „A társadalmi struktúra, az életmód és o tudat Magyarországon.” Azt szeretnénk feltárni, hogy a mai magyar . társadalomban valójában hogyan élnek az emberek, milyen értékeket tekintenek fontosnak, mi a véleményük néhány problé­máról, íqy például a munká­ról. az élet értelméről, az er­kölcsről és a vallásról. — A kutatás jelenlegi sza­kaszában Pécs város felnőtt lakosságát szeretnénk mind­. erről megkérdezni. Minden századik pécsi lakost válasz­totta ki a számítógép, és így mintegy 1200 pécsit keresnek fel kérdőívekkel a munkatár­saink. A válaszadás termé­szetesen önkéntes, és mint a szociológiai felmérések ál­talában, név nélkül történik. A válaszokat ezután számító­gép dolgozza fel, és kizáró­lag tudományos elemzések anyagául szolgálnak. Éppen ezért számítunk arra, és egy­ben kérjük is a pécsieket, hogv segítsék hozzá munka­társainkat e kutatómunka si­keres elvégzéséhez. — Milyen témákra terjed­nek ki ennek a tudatvizsgá­latnak és magának a kérdő­ívnek a kérdései? — Elsősorban az életről, az élet különböző problémái­ról való vélemények érdekel­nek bennünket. Szóba kerül e kérdésekben a vallás is, de nem olyan szempontból, hogy a kérdezetteknek mi a véleményük a hitről, hanem, hogy az élet különböző terü­leteihez, és ebben a vallás­hoz való viszonyuk miként fest. Tudjuk, hogy vannak végső világnézeti kérdések, amelyekre csak egyféle vá­laszt lehet adni, a minden­napi életben viszont nem az a fontos,* hogy mi választja el e téren az embereket. Sok­kal fontosabbak azok az azonosságok, amelyek össze­kötik a hívőket és a nem hí­vőket. Nevezetesen az, hogy mindkét részről olyan cél ér­dekében tevékenykednek, amely ezt a mai magyar éle­tet akarja humánusabbá ten­ni, olyanná, hogy abban min­denki megtalálja a maga he­lyét. Az a cél, hogy ezzel a kutatással tévedéseket és még létező előítéleteket osz­lassunk szét mindkét olda­lon, Olyanokat például, hogy aki vallásos, eleve nem lehet a haladás képviselője; illetve másfelől, ha valaki nem hivő, eleve erkölcstelen ember. Mindkét vélemény előítélet, ugyanakkor azonban azt kell látnunk, hogy a mindennapi életben, a közös célokért hivők és nem hivők nagyon jól együtt tudnak dolgozni. — Eddig miiyen tapaszta­latokat szereztek e kutatások területén? — Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán a különböző tanfolyamok hallgatói közül 289 embert kérdeztünk meg. Ami a hívőket illeti, 850 sze­mélyt, a katolikus, a refor­mátus és a baptista egyház híveit Pécsett és Debrecen­ben. Érdekes tapasztalat, hogy a szélsőséges vélemé­nyektől eltekintve, a válasz­adók jó részét mindkét meg­kérdezett csoportban főként az érdekli, hogy embertársa mit cselekszik, hogy képes-e önzetlenül áldozatot vállalni, cselekedni, dolgozni. E két — az alapvető világnézeti kérdésekben egymást kizáró — csoport feltérképezése után a most kezdődő pécsi vizsgálat tulajdonképpen a legkülönfélébb meggyőző­désű emberek véleményét szeretné összegyűjteni embe­ri magatartásról, helytállás­ról. munkáról, erkölcsről és természetesen a vallásról is. — Kik vesznek részt ebben a munkában? — Hatvan kérdezőbizto­sunk, aki ezekben a napok­ban felkeresi az ezer pécsi lakost, a Janus Pannonius Tudományegyetem fiatal ok- i tatói és hallgatói, közül kerül ki. Mint említettük, én vagyok a kutatás témavezetője, mun­katársaim Somogyi János, a POTE egyetemi adjunktusa, dr. Kovács Árpád főiskolai j adjunktus, a Pollack Mihály Műszaki Főiskoláról, szerve, zőtitkárunk pedig dr. Kerék­gyártó István, a JPTE adjunk­tusa. — Van-e valamilyen sajá­tos kérésük a megkérdezen­dő pécsiekhez? — Először is köszönetét mondok mindazoknak, akik őszinte válaszaikkal eddig is segítették a munkánkat, és egyben kérjük a most érde­kelteket, hogy ne tartózkod­janak a válaszadástól. Hi­szen mint mondtam, teljes névtelenségben maradnak a válaszadók, másrészt pedig kutatásainkban azt keressük, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt bennünket. Mert az alapkérdés úgyis az, ! hogy az ember mit cselek- , szik. Cselekedhet a szocializ- ; mus ügyéért bármelyik ma- . gyár állampolgár, hivő vagy ateista. Ebből a szempontból ( önmagában még nem érdem az. hogv valaki nem hivő, mint ahoav az sem lehet szé- qyen voqv hátrány, hogy va­laki vallásos. — Publikáció vagy a ku­tatás folytatása várható-e a közeljövőben? — Kezdenek már megje­lenni folyóiratokban vagy pe­dig egyedi kiadványokban azok az írások, amelyek a JPTE Filozófiai Tanszékének kutatásaival függenek össze. Ha pediq lezárul ez a kuta­tási szakasz, szeretnénk or­szágossá tenni ezt a vizsgá­latot. amelv Magyarországon a több ízben megkezdett, majd megszakadt kutatáso­kat folytatná. Mindenesetre mi megpályáztuk a Magyar Tudományos Akadémiánál e munkálatok továbbfolytatá­sának és országosra való ki- terjesztésének lehetőségét. Gállos Orsolya Fotó: Lauer Györgyi Baranyai tájak: a püspökszenti ászlói arborétum

Next

/
Oldalképek
Tartalom