Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-01 / 240. szám

*84. szeptember 1., szombat Dunántúli napló 5 Ti* éive szakmunkások Dolgozni keményen Kerekasztal a Pannónia 84-en Szövetkezeteink a külpiacokon Nincs exportminőségre ösztönözve a termelő Feldolgozottságot, színvonalas csomagolást igényel a piac A szövetkezetek exportlehető­ségeiről rendeztek kerekasztal- beszélgetést Harkányban, a Pannónia '84 szövetkezeti szak­embertalálkozón. A kötetlen beszélgetésen részt vettek a külkereskedelmi vállalatok — a TERIMPEX, a HUNGARO- COOP, a MONIMPEX, a TSZKER vezetői, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium és a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának képviselői is. A vitát dr. Zel­ler Gyula vezette. A közgazdaságtudományi kar tanszékvezető tanára beve­zetőjében hangsúlyozta, az export ma létkérdés a mező- gazdaságban, tekintve, hogy a megtermelt áru egyharmada kerül évente exportra. Fontos, hogy a szövetkezetek érdekel­tek legyenek a kivitelben, s a külpiaci igényekhez rugalma­san igazodva alakítsák tevé­kenységüket. Közelebb a világpiachoz A beszélgetés témája a cím­től eltérően nem akörül for­gott, hogy konkrétan mit érde­mes a szövetkezeteknek exportra termelniük, és mit nem, sokkal inkább arról folyt, hogyan le­hetne közelebb vinni a terme­lőket a világpiachoz, javítani az exportban való érdekeltsé­güket. A termelők képviselői­nek véleményét Varjas Gyula székesfehérvári tsz-elnök fo­galmazta meg. Kijelentette: a termelőszövetkezetek ma leg­többször nem tudják, hogy az áltaíuk előállított termék — gabona, hús stb. — exportra, vagy belföldi felhasználásra kerül. A jelenlegi átvételi árak nem közvetítik a termelőnek a külpiac értékítéletét. Míg a ko­rábbi években egyes cikkekből — baromfi, bárány, stb. — a termelő exportár-visszatérítést kapott, mára ez megszűnt. Ma semmi nem ösztönzi a szövet­kezeteket, hogy exportra ter­meljenek, s mivel nem fűződik hozzá érdekük, nem is figyel­nek oda. A termelés export­orientáltságát véleménye sze­rint az teremtené meg, ha a többlet export árualapból be­folyt többlet’ deviza egy részét a termelők visszakapnák, s egy elkülönített számlán kezelve a devizából modern technikát importálhatnának a még jobb export árualapok előállításá­hoz. Ez a termelői igény irreális, — ez csendült ki a vita során megfogalmazott válaszokból. A devizagazdálkodás decentrali­zálása a jelenlegi világgazda­sági helyzetben nem járható út. Vörös Imre, a TERIMPEX vezérigazgatója a külkereske­delmi vállalat és a termelők közé beékelődött közbülső Iá­zisok — szervezetek — számá­nak csökkentésében jelölte meg az előrelépést. Míg a TERIM­PEX 0,7 százalékos haszonkulcs- csal dolgozik, addig egyes közvetítő vállalatok 15 százalék hasznot vágnak zsebre. Export visszatérítést a külkereskede­lem akkor adhatna a termelő­nek, ha legalább 5 százalékért dolgozhatna, mint a gépipari exportot lebonyolító külkereske­delmi vállalatok teszik. Véle­ménye szerint egyébként nem magát az exportot, hanem a minőséget kell megfizetni. A külkereskedelmet nem az ér­dekli, hogy hány kilós a ser­tés, hanem hogy mennyi ka­rajt és sonkát lehet belőle ki­termelni. Dániában például 100 kiló sertésből 23 kiló o hasznos húshozatal, Magyar- országon csak 18 kiló. Ameny- nyiben e minőség nem javul, úgy könnyen visszaeshet az agrártermékek exportja. Magasabb feldolgozottság A vitázó felek egybehangzó véleménye szerint a mai hazai árszabályozó rendszer az átla­gos minőségnek kedvez, az extrém minőséget nem ismeri el. Ezek az árak sokkal inkább szolgálják az üzemi jövedelem­szabályozást, mint a minősé­gi termelés fokozását. A szövetkezetek exportérde­keltségét a magasabb feldol­gozottsági fokkal lehetne javí­tani. A tsz-ek részaránya a termelésben 80 százalékos, de a feldolgozásban nem számot­tevő. Az állami gazdaságok e téren lépéselőnyben vannak, mivel időben kiépítették a ter­mékfeldolgozási vertikumokat. A saját termelésű szőlőjüket százalékban borként, pezs­gőként adják el, sőt az alap­anyag 30 százalékát szőlőként felvásárolják. A magasabb fel- dolgozási fok jobb exportesélyt jelent. A TOT, a TSZKER és a minisztérium képviselői a har­kányi kerekasztal beszélgetés­ben a vertikumok kiépítésére bíztatták a szövetkezeti vezető­ket, saját erőből vagy társu­lásból, de mindenképp ez a járható út, ha az exportból származó előnyöket ki akarják használni. Fontos az áru külső megjele­nése, a csomagolás színvonala és az export-szállítások üte­messége is. Kosteczki Roland, a MONIMPEX főosztályvezető­je hivta fel erre a figyelmet rámutatva: nyolc hetes szállí­tási határidővel fejlett tőkés országok piacára nem lehet palackos bort exportálni. Igen sok külföldi töltősort állítottak üzembe, mégis temérdek a reklamáció, s ezek 50—60 szá­zalékban emberi mulasztással függnek össze. Ötszázezer tanulót uarnak az őszi betakarításnál Fiatalemberek: 10 éve szereztek szakmunkásbi­zonyítványt, 10 éve léptek a felnőttek táborába. Dolgoznak az önálló eg­zisztencia megteremtésé­ért, családjukért, jövőjük­ért — nem napi 8 órá­ban. Mindabból, ami a szabad idő fogalomköré­be tartozik, az aktív vagy passzív szórakozás, abból nekik alig jut. Mind a négyen a So- piana Gépgyár munká­sai. Azonos évben, azo­nos vállalatnál, hasonló szakmában startoltak. Szeretik munkájukat, büszkék eredményeikre. Céltudatosak, és céljaik elérésében tántoríthatat­lanok. MQIIer András — Szerintem a legfőbb do­log, azt csinálni, amihez kedve van az embernek, amibe nem un bele. Van, aki horgászik, más bélyeget gyűjt: én akkor érzem jól magam, ha valami különlegesen nehéz feladatot kapót, az alaktalan vasdarab­ból alkatrészt csinálok ... — mondja Müller András forgá- .soló. Nős, két gyermeke van. A 28 évével éppen abban a korban, amikor az ember előteremti az élethez szükséges javakat. Nyolcéves igénylési idő után az idén fölkerült a tanács lakás­kiutalási listájára. Ha igaz, az idén új otthonba költözik. — Már éppen itt az ideje, hogy véget érjen az albérleti élet: drága is, nehéz is így. Feleségem gyesen van, ez min. dent meghatároz. Futok a pénz után ... Ez nem anyagiasság, a meg­élhetés vastörvénye. A vállalat­tól 5500—6000 forint körül ke- es. Az albérlet, s az ahhoz fű- :ődő kiadások 4000 forintra N rúgnak. Ezért lépett be a vál­lalati gmk-ba, dolgozik szom- baton-vasárnap, dolgozik mun­kaidő után. — Ez jellemző? — A korosztályombelieknél igen. Hajtani kell, pedig én is el tudnám képzelni másként a szabad időmet! Nyaralni még együtt a csa­láddal nem volt — a nagyob­bik gyerek 5 éves múlt —, a szabadságidejéből egyszer-egy- szer néhány napot kivesz, s ak­kor együtt a család. Müller András a vállalati pártvezetőség tagja. E funkció ( arra jó, hogy tökéletesen meg- ' ismerje a belső életet, a gon- Jokkal, vívódásokkal, örömökkel egyetemben. — Most jó a vezetés — ondja —, ilyen évek ritkán idódtak a Sopiana életében. Félévkor tízmillióval túlteljesí­tettük a tervet, a fizetések is évről évre emelkednek — nyolc­tíz százalékkal! — Tennivalók? — Még mindig van javítani való a munka szervezettségén, a munka intenzitásán. — ön a jövedelmével elége­dett: a túlmunkákkal, a gmk- val együtt havi tízezer fölött ke­res ... — Jobb volna ezt túlmunkák és egyebek nélkül megkeresni. De ha nem megy! Müller András lakatosnak ta­nult, aztán átnyergelt a forgá­csoló szakmára. Nem bánta meg. Az anyagiakban nulláról indult, csak önmagára számít­hatott. — Keményen meg kell dol­gozni minden forintért. Reggel 6-tól este 6-ig. Meddig csiná­lom? ... Ki tudja? Nem teszem függővé semmitől. * Merlinq Péter szintén a haj­tás emberek közé tartozik, a gyár köszörűse — különben for­gácsoló a szakmája. Független fiatalember — egyelőre még. — Falusi gyerek vagyok — mondja —, szüleim Fekeden laknak. Én ott tanultam élni az életet, ott tanultam mea a mun­ka szeretetét. Ott nemigen ta­lálkozhat ücsörgő-semmittevő emberekkel. Ha végeznek a munkahelyükön, dolgoznak a ház körül, nevelik az állatokat, művelik a kertet. — S mégis Pécset választot­ta? — Nem biztos, hogy Pécset. Inkább a szakmámat, a munka­helyemet, a Sopiana légkörét, a munkatársakat. Tiz év hosszú idő, az otthoni barátok szétszé­ledtek, családot alapítottak: már minden ideköt. Elmondja, sikerült annyit ösz- szegyűjtenie, amiből egy pécsi házat megvesz: nősülni készül, így hát ez a tíz év nem múlt el nyumtalanul. — A szakma? — Édesapám beszélt rá, jó érzékkel. Eddig nem bántam meg, s nem is fogom. — Az otthon? — Elég távolra került. Bár, Merling Péter ha időm engedi — s ez egy fiú kötelessége is —, mindig hazamegyek. Édesanyám hús­levesét, finom süteményeit, a ház légkörét nem lehet feladni. Focizom is a véméndi csapat­ban. Az élet célját Merling Péter így fogalmazza meg: boldog családi élet, becsületes életvi­tel úgy a munkában, mint a munkán kívül — és az anyagi javak. Na nem toronyóra lánc­cal, de úay, hogy hiány sem­miben se legyen. — Ez munkával elérhető? — Szívós munkával — igen. * Fülöp Árpád gépszerelő-gép­lakatos, 1974. szeptember 2-a óta a Sopiana szakmunkása. Közel 25 forintos órabérrel és megannyi túlmunkával — gmk- tag ő is — sikerül biztosítani a megélhetését. Legutóbb egyben fizették ki a gmk-munkát. 21 500 forintot kapott három hónapért. — Mit kezd a pénzzel? Nevet: — Hol van már az! Házat építek, s oda a világ minden pénze belefér. Berkesden lakik feleségével, 22 hónapos kisfiával. A felesé­ge nagyanyjánál laknak, amíq el nem készül a ház. Vett fel 170 000 forint OTP-kölcsönt, a napokban kap a vállalattól 60 000 forint kamatmentes köl­FUlöp Árpád csont, s most azon igyekszik, hogy októberig megszerezzék a lakhatási engedélyt. Szép nagy ház lesz, nekik minden igé­nyük, álmuk valóra válik. — Hogy tudnék megállni, pihenni?! Több ezer forintos részletet fizetek, már a ház- kölcsönt is törlesztem, meg valamiből élni is kell. De vál­lalom, ha tetszik — a felesé­gemért, fiamért, magamért. Próbálja más is utána csi­nálni. Hajnal fél négykor kel, megeteti a jószágot — otthon húscsirkét termel egy társával elég nagy tételben —, fél 5- kor buszra ül, 6-kor megkezdi a munkát, 2 óra 10-kor ebé­delni megy, aztán folytatja to­vább gmk-szinten 6-ig. Utána irány haza, építi új házát. És napról napra folytatódik elöl­ről, ugyanaz... — Három éve építkezem, alig a semmiből indulva szorí­tottam ki az új házat. Hatal­mos, szép ház, tetőtér-beépí- téssel, központi fűtéssel . . . A tanulóifjúság segítségét az idei őszi betakarítási mun­kákban sem nélkülözhetik a mezőgazdasági üzemek. Dénes Lajos mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes, a diákok foglalkoztatásának elő­készületeiről az MTI-nek el­mondta: az idén más évekhez viszonyítva a növények érésé­nek eltolóaása miatt szeptem­ber eleje helyett csak a hó­nap végén várják a tanulókat a földeken és a gyümölcsösök­ben. Ugyanakkor számolni kell több termény egyidejű érésé­vel, ami a szedési munkák tor­lódását vonja maga után. Nagy Tibor Nagy Tibor szerint az a leg­szebb pillanat, amikor a sok­sok élettelen alkatrészből ösz- szeállított berendezés egyszer csak megindul, s végzi a ki­szabott munkát, dobozol, tu­bust készít, palackokat zár le. Egy-eqy ilyen géppróba ünne­pi pillanat. Tibor Pellérdről jár be dol­gozni. Nős, nagyobbik fia most kezdi az első osztályt, a kisebbik három esztendős. Házat épít rokonnal, barát­tal, kollégával összefogva. Ed­dig 260 000 forint van benne, de mindez csak az anyagár... Lassan beszél, mintha gon­dolataiban nem is itt járna. Mi az oka? — Kicsit fáradt vagyok — mondja, — de megiszom egy kávét, s túlleszek rajta. Dél­után még bent kell marad­ni... Megpróbálom provokálni: — Mikor aludta ki magát úgy istenigazából? Rázza a fejét. Őt mindig az ébresztőóra kelti, s ha lefek­szik, nem kell elringatni, álmat­lanság nem gyötri. — Legutóbb 82-ben aludtam néhány kiadósat: tartalékos katonai szolgálatra hívtak be . .. — Milyen az élete? — Építkezni, családot eltar­tani és nagylábon élni nem le­let egyszerre. De csak átver­gődünk, aztán majd biztosan könnyebb lesz. — A túlmunkákat meddig viszi magával? — Ki tudja. Ha kész a ház, a műhely, az itteni gmk-t ab­bahagyom, s megpróbálom a lakatos szakmában a munka utáni szolgáltató tevékenységet, kiváltom az ipart. Mindenki tudja, ma két lehetősége van az embernek: vagy kiáll sopán­kodni vagy megfogja a szer­számot és termel. Kozma Ferenc Maletics László felvételei Mindez fokozott szervezést, és fegyelmet követel dz üzemek­től, s az iskoláktól egyaránt. Az állami gadaságok, terme­lőszövetkezetek és az iskolák többsége jó előre megállapo­dik a munka feltételeiben, he­lyében, s idejében. Az idén a tavalyihoz hasonló számban, megközelítően 500 ezer tanuló vesz részt a betakarításban. Többségük a szőlő szüretébe, a gyümölcs szedésébe kapcso­lódik be, illetve a zöldségfélék betakarításában működik köz­re. Több ezren konzervgyárak­ban, hűtőházi üzemekben se­gédkeznek. A diákok általában öt nop- ra cserélik fel az iskolapadot a mezőgazdasági munkákkal. Többségüket naponta lakóhe­lyükről szállítják a földekre, gyümölcsösökbe. Egy részüket az állami gazdaságok, és a tsz-ek őszi táborokban fogad­ják. Az előírás szerint a diákok a végzett munka után járó bért közvetlenül kézhez kapják a gazdaságoktól. Az üzemek a tavalyihoz hasonlóan az idén is várhatóan mintegy 170—175 millió forintot fizet­nek ki a diákoknak. Szerződéses fegyelmet Laczli Dániel, a MÉM főosz­tályvezetője a szerződéses fe­gyelemről szólt, a párhuzamos exportjogok szélesítéséről és az árucserében rejlő előnyökről, de ennek kedvezőtlen kísérője­lenségeiről is, ami a hazai, ún. kemény cikkek puhításában je­lentkezik a külföldi partnerek­nél. Végül rámutatott, hogy to­vábbi lépések szükségesek a külkereskedelmi munka korsze­rűsítésében, a külkereskedők érdekeltségének javításában is. —Rné—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom