Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-01 / 240. szám

6 Dunántúlt napló 1984. szeptember 1., szombat Nyugdíjban, a jövőnek dolgozva... Mit csinál most Miska bácsi? Feleségével az üdülőhöz teraszán Néha régmúlt eseményekre jobban képesek vagyunk visz- szaemlékezni, mint felidézni a tegnap történteket. Lám, el­felejtettem dr. Fáy Mihály pon­tos címét: Tomruk, Tobruk, Topruk, az utcanév sem, a házszám meg különösen nem jut eszembe, pedig nemrég mondták. A Balaton északi és keleti partjának találkozásá­nál, Almádi és Fűzfő között két évtizede sincs, hogy a nyaralótelep épülni kezdett. Türelmesen keresem. Hat év előtti utolsó beszélgetésünk talán minden mondata, han­gulata él bennem. — Májusban volt, a szél a fa illatát hozta az irodába. Kinn, a MOFA aprítóiában lehet máskor csak ilyen tisztán érezni. Az üzemcsarnokokban a rostokra tépett fa elveszti illatát, formáját, szilárdságát... A prés alól kikerülő táblák már a modern világ eayik alapanvaaaként (jármű, bú­tor, hűtőszekrény, építőanyag, csőmre óléi par), nliq-aliq em- |éVe*te+n»k a fára. Az első táblákból készítették annak idején Miska bácsi efső író­asztalát. a kopott, sötétbarna bútordarabot eavszer szabad­sága alatt lopták ki irodáiá- ból. cserélték úira. Most a Mohácsi Farostlemezgyár kis „múzeumában" őrzik. Az igazqatóval életének ne­héz szakaszairól beszélaet- tünk. Mintha most is látnám: a kétméternyi keménytartású férfi (pedig akkor már két sú­lyos beteqségén esett át, ak­koriban támadták országos la­pok régebbi, állítólagos rossz beruházási döntésekkel kap­csolatban is), szokott ruháját viselte: hófehér ing, bordó kardigán munkásnadrág. Fe­je felett egy farostlemezre írt jelmondat volt: „Az igazmon­dás jó emberi tulajdonság.” — Mindig akkor völt a leg­nehezebb, amikor nem láttam munkám eredményét. Lehetséges, hogy nem pon­tosan úgy fogalmazott, mint miként most felrémlik, de az értelme biztosan ez volt: el­viselhetetlennek érezte, ami­kor üzemzavar, vaay akár csak karbantartás miatt csend volt a gyárban, amikor a levegőből kitisztult a fa illata. Ha éjsza­ka nem hallotta az aprító mor­cosát zúgását, felébredt... Megszokta a rönkök zuhaná­sát, a vágókések rikoltásának, a prés sivításának hangját. Huszonhárom évig a gyár ki­csiny vendégszobájában élt, csak hét végén utazott haza Budapestre, vagy nyáron a Balaton-oartra, a családhoz. A nyugdíjazás előtti utolsó beszélgetésünkkor azt mond­ta : — Nehéz lesz megszokni a csendet, újabb célokat, újabb kockótatokat újabb munkát kell keresnem. Ha már az em­ber nem dolaozik. nem is él . .. Lejutok a Balaton partjáig, tisztázódik, hogv az üdülőte­lep neve Topruk, a miniszok­nyás lány. a fejkendős asszony nem ismeri dr. Fáy Mihályt. Egy helyen építkeznek, ponto­san megmondják hol lakik. Sőt, ha nem találom otthon, biztosan öccsénél, dr. Fáy Andrásnál lesz a szomszéd utcában, a vízaknát építik — mondják készségesen. Valóban a betonozással baj­lódnak, dehát a vezetékes víz minden fáradságot megér. Né­hány lépés Miska bácsi „me­seháza”, így nevezik a szom­szédok. A Balaton mellett nem sürget a munka — úgy tűnik, őszinte öröm a váratlan láto­gatás. Még nincs idő a házat megnézni, Baranyáról, Mo­hácsról kell előbb mesélni, Miska bácsi feleségét csak­úgy érdekli mint férjét. Elő­ször találkozunk, de hót onnan jöttem, ahol a férje életének java részét töltötte. Mutatja, hoay Miska bácsi mit kapott Mohácson a kollégáitól, ami­kor búcsúztatták: művészi ki­vitelű , busómaszk, egy buzo­gány, kereplő, farostintarzia. — Ez a mohácsi sarkunk itt Fűzfőn — mondja Fáy Miska bácsi, Pesten is van egy ilyen zúga a lakásunknak. Mohács, Mohács... A ki­tüntetései felől kérdezem (Népköztársasági Érdemérem, Szocialista Munkáért Érdem­érem, Munkaérdemrend arany fokozat, Szocialista Hazáért Érdemérem, Szocialista Ma­gyarországért Érdemérem, s természetesen tucatnyi más ki­tüntetés), de ő arra a leg­büszkébb, hogy Mohács dísz­polgára. Pedig de messze kez­dődött az életút: — Csongrádban, a Tisza partján születtem, tizennyolc éves koromban Csepelen a Neményi testvérek papírgyá­rában egyik fuvaros segítségé­vel kaptam munkát. Az öregek azt mondták: öcsém, itt csak rendesen lehet dolgozni, majd mi megmondjuk, hogy mikor ne dolgozzál. Meg is mond­ták, de akkor aztán senki sem dolgozott, így volt pél­dául a 12 órás munkanap ki­harcolásakor. Esteledik. A lugas már ár­nyékot vet a „meseház” nap­palijára, ahol beszélgetünk, az unoka a kis szobában már a Tenkes kapitányát nézi. A szomszédok már nem jönnek olyan gyakran mint amikor a honfoglalás volt itt a Balaton- parton. A Fűzfői Papírgyár mérte akkoriban az olcsó tel­keket, a régi papírgyári mun­kások egész sora telepedett A MOFA erőmüvi rési» ide. Fáy András, Miska bácsi öccse, volt még nemrégiben is a gyár igazgatója. Miska bá­csi fia is „papírgyáros”, ő hív­ta fel a figyelmet a Stúdió 83- ban látott értékes könyvek zú­zására. Esteledik, illenék búcsúzni, dehát éppen negyedszázada, hogy elkészült az első tábla nagyipari módszerekkel előál­lított farostlemez Mohácson s mi a beszélgetésben még csak a harmincas évek végénél tar­tunk, akkor lépett be egyéb­ként (1938) Miska bácsi az illegális kommunista pártba ... — A kényszer hozta magá­val, hogy a farostlemez-gyár­tás kísérleteit megkezdjük, Szegeden egy elhagyott ma­lom épületében a Cserepes- soron. Én még sosem hallot­tam róla, egy leningrádi szak­író faipari könyvében néhány lexikális utalás volt minden elméleti tudomány, amit elő­ször felfedeztem. Dr. Fáy Mihály gépész- és faipari szakmérnök doktori disszertációját arról írta, hogy miként változtatja meg a fa­rostlemez fizikai tulajdonsága­it, szilárdságát, esztétikai meg­jelenését a fakéreg. Itt a szép kis ház a Balaton . partján. Szőlő, kert veszi kö­rül, a betonozás is az elébb még munkát adott, mégsem kerülhető ki a kérdés: mit csi­nál most, Miska bácsi? Dr. Fáy Mihály néhány ré­gebbi gondolatát megsárgult újságlapról idézem: „...dol­gos gyerekeket akartam ne­velni. feleségem segítségével sikerült. Nem az én felada­tom, hogy életem másik nagy célját, a MOFA, az itteni dol­gozók szolgálatát hogyan tel­jesítettem. Volt olyan tervem, hogy embereket oktassak bár­milyen katedráról, vagy tudo­mányos munkát folytassak. A gyárban a mindennapi gon­dok mellett sajnos ez nem tel- jesedhetett. De egészséges­nek, további munkára alkal­masnak érzem magam, nem fogom az időmet malmozással tölteni...” (1978). — Érdekes szembesítés — mondja kissé bizonytalanul. Felesége említette, hogy egy éve a látása nagyon megrom­lott, a sötétedő szobában ta­lán nem látta, hogy úgy ol­vasom fel, amit mondok, hir­telen bizonyára elképzelni sem tudja, hogy idézem hat év előtti szavait. — A Faipari Tudományos Egyesület végrehajtó bizott­ságának tagja vagyok. Az MTESZ szeniorok tanácsában is dolgozom... Nem szabad elsikkadnia annak a nagy szakmai tudásnak, ami az öre­gekben van — mondja várat­lan határozottsággal. A Fa­ipari Tudományos Egyesület­ben a szemtanúk hitelességé, vei állítjuk össze a magyar fa- és papíripar négy évtizedes fejlődését, a faipari kutatás, a mérnök- és üzemmérnök-kép­zés fejlesztésének lehetőségein dolgoznak. S ez persze sosem lehet független a múlttól. A faipar mindig is szétfor­gácsolt volt — mondja Fáy Miska bácsi. — A MOFA most például az Ipari Minisztérium­hoz tartozik, de a MÉM-től sem füaaetlen, a KPM, az ÉVM használja termékeit, a szövetkezeti mozgalom is szer­vesen kapcsolódik az iparág­hoz — elemzi a nyugdíjas igazgató máig is alapos isme­retekkel a helyzetet. — Múzeumot akarunk lét­rehozni Sopronban. Az ősem­ber első szerszáma és fegyvere is a fa volt, a szakmák egész sora a fára épült, s a szakmák egész sora szűnt meg a fa­iparban. Meg kell őrizni, meg keli menteni ezek szakmai kul­túráját, szerszámait, emléke­it... Program?, Álmodozás? — merülhet fel a kérdés szá­munkra, akik a mindennapi tennivalóinkban már-már el­süllyedve, sokszor aligha aka­runk a múltra gondolni, s de­hogy is számítunk arra, hogy jövőnkre sem gondolunk. — Sok régi munkatársam­mal találkozom a szakmából, igazgatókkal, munkásokkal ... Azt mondják, nem .mennek már vissza a gyárba, minek akadozzanak... A MOFA mostani igazgatója, Steindl Laci, a többiek sosem mu­lasztják el, hogy megnézze­nek ... Lombosi Jenő Helyünk a világban Kis ország vagyunk — véle­kedik a legtöbb magyar, ha hazánknak a világban elfog­lalt helyéről elmélkedik. Való­jában a népesség számát te­kintve a világ országainak csak egyharmada nagyobb ha­zánknál, a 34 európai ország közül pedig csupán 13. Eddig nem alakult ki az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem és az életszínvonal nemzetközi össze­hasonlításának megbízható módszere, de legszerényebb becslések alapján is kétség­telen, hogy e téren hazánk egyike azoknak az ipari or­szágoknak, amelyek aránya a világ összes országához ké­pest mintegy 15 százalék. Ugyanakkor ebben a csoport­ban is igen nagy különbségek mutatkoznak, s a magyar nép­gazdaság itt a közepesen fej­lettek közé tartozik. Az elmúlt negyedszázad fo­lyamán Magyarország bizo­nyos nemzetközi tekintélyre tett szert, olyanra, amivel sem az osztrák—magyar monarchia időszakában, sem a két világ­háború között nem rendelke­zett. Az utóhbi kér évben kü­lönösen gyakori, hoav szoci­alista. nvuqati és feilődő or­szágok államfői, miniszterel­nökei és eqyéb vezető szemé­lyiségei látoaatnak el hozzánk, vagy vendégül látják a mi ál­lami- és oártvezetőinket. A kelet-nvuqati oolitikai fe- •szültséqek és a viláaqazdasági válsáaiel'enséqek megnöveke­dése ideién mikéopen tudta a Maayar Néoköztársaság ooli­tikai és aazdasáo-diolomáciai mozaóskörét növelni? Ennek .eayik alaovető oka, hoay Maqyarorszng őszinte, korrekt, meabízható és — ami a nemzetközi kapcsolatokban igen jelentős — következtés, tehát kiszámítható politikai partner. Egyséaes a Varsói Szerződés, a KGST többi or- száqával, s kész az eayüttmű- ködésre minden állammal, párttal és mozgalommal, amely a békéért tevékenykedik. Bár a magyar néogazdasáq a hetvenes évek közeoe óta — a kelet-nyuqati oolitikai fe­szültségek növekedése, a vi- láqgazdasági válság és az intenzív gazdaságnövekedési szakaszra való áttérés követel­ményének egylWeiű jelentke­zése miatt — nehéz helyzetbe került, maradéktalanul eleget tesz nemzetközi fizetési kötele­zettségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy képesek vagyunk a qazdasógpoloitikai hibákat korrigálni. Az energia- és nversanyagárrobbanás, továb­bá a nyugati kereslet-válság annak idején, 1974-ben dollár- elszámolású kereskedelmi mér­legünkben 600 millió dolláros passzívumot okozott. Ezt tetéz­te, hogy a következő években az életszínvonal és a vállalati beruházások volumene tovább növekedett, anélkül, hoqv nem- rubél elszámolású kivitelünk követni tudta volna behozata­lunkat. Ezt az irányzatot sike­rült megfordítani 1980-ban és 1981-ben nemrubel elszámolá­sú kereskedelmi mérlegünk már naayiából kieavenlített volt, 1982-ben pedig 17. 1983- ban 23 milliárd forint többlet­tel zárult. S az elmúlt évben konvertibilis devizákban mu­tatkozó adósságállományunk is csökkent. Manvarorszáa eleget tett — az időközben igen magasra emelkedett kamatlábak élle­nére is — mindenkori külföldi fizetési kötelezettségeinek és nem kérte hiteleinek átüte­mezését, amint azt számos más eladósodott ország meg­tette. Ez viszont azzal a köve­telménnyel jár, hogy a nemze­ti jövedelem néhány százalék­kal csökkentett értékét lehet csak belföldi felhasználásra fordítani, továbbá, hogy a bruttó hazai termék évenként csupán 1—2 százalékkal növe­kedhet. Ez a tudatos gazda­ságpolitika tette lehetővé, hogy csatlakozzunk a Nemzet­közi . Valutaalaphoz és a Vi­lágbankhoz, ami kedvezően hat vissza a hitelfelvételi le­hetőségekre, továbbá azt, hogy hazánk megbízható adós ma­radjon. A lelassult gazdaság- növekedés kétségtelenül nehe­zíti termelési és kiviteli szerke­zetünk szükséges átalakítását, de ennél sokkal nagyobb kárt okozott volna, ha fizetésképte­lenséget jelentünk be. Ilyen esetben uqyanis romlanak a hitelfelvételi lehetőségek, szi­gorodnak a feltételek és. a gazdaság kényszerpályára ke­rülhet. Igen előnyösen befolyásolta népaazdaságunk megítélését, hogy mezőgazdaságunk nem csuaán a lakosság ellátását és a kivitelt fedezi, hanem a hús­termelésben és a növényter­mesztés eqyes szektoraiban Dánia és Hollandia után Euró­pában a leghatékonyabbnak számít. A aazdasáqirányítási rend­szer korszerűsítése, politikai rendszerünk demokratikus irá­nyú továbbfejlesztése, párosul­va azzal a világszerte elismert ténnyel, hogy hazánkban szi­lárd a belpolitikai helyzet, uavancsak egyik forrása a bi­zalomnak. Elismert tény, hogy Ma- gyarorszáa maradéktalanul megvalósítja a Helsinki Záró­okmány ajánlásait, sőt sok te­kintetben kezdeményezően lép fel, íay például az utazások kölcsönös megkönnyítése, a fiatalok turizmusa és hason­lók érdekében. Nemzetiségi politikánkat a lenini elvek ve­zérlik, feszültségek nincsenek. Bebizonyosodott, hogy a szo­cialista állam az egyházzakkal iaen jó kapcsolatot tud kiala­kítani, s íav például a Luthe­ránus Viláqszövetség budapesti nagygyűlése az első volt, amit szoniolsta országban tar­tottak. A különböző egyházak és felekezetek együttműködnek az állammal és egymással a béke érdekében; marxisták és hívők együtt munkálkodnak társadalmunk előrehaladásán. A világban elfoglalt helyün­ket tovább kell javítanunk és erre képesek is vagyunk. Nagy erőfeszítéseket igényel a nem- . zetközi fizetőképesség és az életszínvonal megőrzése, ille­tőleg a későbbi életszínvonal­emelkedés megalapozása, ami csak a népgazdaság haté­konyságának fokozásával érhe­tő el. Ez nemcsak gazdasági feladat. El kell érnünk, hogy az oktatás, a képzés, a szerve­zés fejlesztésével olyan mobi­litás jöjjön létre társadalmunk­ban, amely kellően rugalmas reagálásra ad módot, más fe­lől megsokszorozza a kreativi­tást, az innovációs készséget. Ilyen módon jobb egyensúly alakul ki aközött, amit a kül­világtól igénylünk és amit oda adni tudunk. Gyovai Gyula, a Magyar Külüqyi Intézet igazgatója Jobb és több szén Visontáról Egyenletesen javult a szén minősége az idén Visontán — ez tűnik ki a mátraaljai szén­bányák Thorez bányaüzemében most elkészült összegezésből. Nem a geológiai viszonyok vál­toztak meg, hanem gondos szervezéssel, korszerű műszerek alkalmazásával érték el az eredményt. A minőség javítá­sával a Gagarin Hőerőmű Vál­lalat kérésének tettek eleget; a jobb fűtőanyag ugyanis ke­vésbé veszi igénybe a tüzelő- berendezéseket. Az idén már számítógépek segítségével tartják számon, hogy a művelés alatt levő terü­leten mikor, milyen a fejtett szén minősége, illetve kalória­értéke. A műszerek által jel­zett adatok birtokában a ter­melésirányítók azonnal intéz­kedhetnek, hogy megfelelő hő­értékű szén kerüljön az erőmű­be. Az idén négymillió-nyolc- *■ százezer tonna szenet termeltek ki Visontán, amelynek fűtőérté­ke átlagosan 1569 kalória, a tervben szereplő 1500 kalóriá­val szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom