Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-29 / 268. szám
Fegyverrel a békéért A hó vastag leple szinte mindent befed, a föld barnasága, sárgászöldje csak imitt- amott bukkan elő, a felengedett fagy nyomán a havas, lucskos sár ragad a bakancsra. A vezényszavak egymás után pattognak, a feküdjre nem lehet azt mondani, hogy de kérem, átázik a ruhám, a rohamnál nem lehet kikerülni a térdig érő tócsákat, s a kilométeres futást sem lehet abbahagyni, mondván, nem bírom tovább... A feladatot, amit a fegyveres erőknél, testületeknél nem utasításra, hanem parancsra hajtanak végre, teljesíteni kell. Az eskü a hivatásosoknál és sorállományúaknái erre kötelez. Aki egyenruhát visel, szép hivatást teljesít, de vele szemben nagyobbak az elvárások, így természetes, hogy társadalmunkban nagy megbecsülés, tisztelet övezi. Ennek egyik formája, hogy minden év szeptemberében azokra tekintünk, akik vállalják e nagyon nehéz munkát, akik fegyverrel a kezükben vigyáznak országunk biztonságára, államhatáraink sérthetetlenségére, belső rendünkre, nyugalmunkra, békénkre. Szeptember 29-e, az 1848- as pákozd—sukorói győzelem emlékére 1951 óta a fegyveres erők napja, 23 esztendeje pedig ezen a napon köszöntjük a Magyar Néphadsereg katonái mellett a többi fegyveres erő és testület tagjait. Azok előtt tisztelgünk ezen a napon, akik Hunyadi, Dózsa, Bocskai, Thököly, Rákóczi, Kossuth katonáinak és honvédéinek, a Szovjet-Oroszországban harcoló magyar internacionalistáknak, a Tanácsköztársaság vöröskatonáinak, a spanyol polgárháborúban részt vett magyar önkénteseknek, az antifasiszta ellenállóknak méltó utódai, forradalmi hagyományaink őrzői. Társadalmunk biztosítja, hogy fegyveres erőink jól felszereltek legyenek, ütőképes egységekből álljanak, a Varsói Szerződés védelmi szövetségén belül eleget tehessenek feladataiknak. Pártunk legutóbbi kongresszusán határozatban rögzítette, hogy népünk a nemzetközi viszonyok alakulásának megfelelően minden szükségest megad ahhoz, hogy fegyveres erőink megfeleljenek küldetésüknek. Azért, hogy amiben élünk valóság maradjon, s melyről Somlyó György a költő, oly szépen írt ...........csak a béke f ékezheti meg a békében is tomboló indulatot, mindazt, ami önnön bensejében is ott vicsorog, csak a béke a jó pásztor, az okosan terelő, az ősi juhász, a szilaj csikós, aki minden vad mént megzaboláz, csak a béke a rettenthetetlen, villámszemű idomár, aki előtt értelmes alakot ölteni kényszerül az idők mélyéből üvöltve gomolygó mindenféle homály, csak a béke, a béke szelídítheti meg bennünk a rengeteg irdatlan őskori, bozontos, uszonyos, ormányos, cézár-fejű, pápasörényű, pénz-pikkelyű, ágyu- agyarú, föld-agyú fenevadat, amit a háború ránkvadított az évezredek alatt." Roszprim Nándor Läufer László felvételei
