Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-29 / 268. szám

1872-ben merült fel első ízben, hogy a Nemzeti Színház épületében mind kevésbé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy évre rá pályázatot hirdettek oz Ope. raház palotájának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fogadta el. A munkák 1875 őszén kezdődtek, a megnyitó előadásra 1884. szeptember 27-én került sor.

A színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezettel látták el, s már 1895-ben bevezették a villanyvilágítást. Ybl Miklós palotája, amelyet a magyar képzőművészet jeles személyiségei díszítettek freskóikkal, szobraikkal, való. ban ékessége volt a századvég rohamosan fejlődő fővárosának.

Az előadásokat eleinte mó- sodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operarepertoárját az új épületbe, A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, majd 1893-tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester, Nikisch Artúr szavatolta.

A repertoár kialakításában kezdettől kettős cél vezette a társulat igazgatóit: a ha- ayománv ápolása és az értékes új alkotások stínrevitele. Ősbemutatójuk után viszonylag kis idő elteltével így ju. tottak el hozzánk Mascagni, Puccini, majd — századunkban — Richard Strauss operái. A közönség persze, elsősorban az arisztokrácia és a pénzarisztokrácia soraiból

Az Operaház száz éve

verbúválód'ott. A munkóstö- meqek, de még a kereskedőpolgári rétegek számára is elérhetetlen volt az opera- előadás.

Fénykora volt a társulatnak a/tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott az Operában, mint Hevesi Sándor. A zenei színvonalról a remek olasz karmester, Egisto Tango gondoskodott. 1917-ben színre került Bartók táncjátéka, A fából faragott királyfi, egy évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt.

1919 őszétől a felszabadulásig a műfaj ismét a tehetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukása után Operaházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányító karmestere, tehetségtelen igazgatók kormányozták, a szubvenció pedig csekély volt. 1925-ben Radnai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, akinek volt művész^ és szervezési koncepciója ehhez a munkához. Ö vezette be a bérleti rendszert, biztosítva ezzel a polgári közönség részvételét. Vállalkozott egv sor magyar és külföldi bemutatóra (Kodály: Háry

János 1926, Székely fonó 1932, Stravinsky: Petruska

1926, Milhaud, Hindemith,

Respighi művei). Szándéka, hogy bemutassa Bartók pantomimjét, A csodálatos mandarint, megfeneklett a magyar reakció ellenállásán. 1930-ban került az együtteshez Ferencsik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervező-rendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harangozó Gyula balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű, a felszabadu. lás utáni operajátszásban is meghatározó jelentőségű énekes és Sergio Failoni iTar- mester szerződtetése is Radnai nevéhez fűződik. Utóda, Márkus László a neves prózai rendező igazgatóként folytatta az értékek védelmét s magas színvonalon tartotta az előadásokat.

Az ostrom alatt az Opera, ház tagjainak menedékül szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai közétartozott az a tíz év — 1946— 1956 —, amikor Tóth Aladár, a kiváló zenekritikus volt az iqazgató. Budapestre hívta Otto Klemperert, a korszak legnagyobb karmestereinek eqyikét. Mozart, Beethoven, Verdi. Wagner alkotásait a legmagasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasztalatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a magyar balett.

Kivételes érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan érdeme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspolitikájának ellenállva, megmentette Operahá. zunk roppant becses alaprepertoárját.

Tóth Aladár igazgatása idején nyílt meg az Operaház a dolgozó tömegek sokasága előtt, neki köszönhető, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, s ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat kereste fel előadásaival,

1959—1966 között Nádasdy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős modern külföldi opera, s nevéhez fűződik az új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós elsősorban a Wagner-kultusz felélénkítése terén ért el nagy eredményeket, s folytatta a magyar ősbemutatók sorozatát, 1977-ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését.

Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884-től üzemben levő pompás, teljesen zajtalan színpadi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban. tönkrement. A hetvenes években fokozatosan le kellett mondani különböző színpadi hatásokról, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színi előadások tartására. A színpad- technikát múlt századi beépítése óta soha fel nem újították, 1945-ben is csupán az épületet ért belövések nyomait tüntették fel.

Az „anyaszínház" bezárása után Operaházunk eddigi legnehezebb korszaka következett, hiszen az Erkel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balettjátszásnak. E nehéz esztendőket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vészelte át az együttes, miközben Ybl Miklós palotáját az építők vették birtokukba.

Az Operaház rekonstruk- ciójo a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A megnyitás centenáriumán, szeptember

27-én elfoglalhatta a közönség az újjávarázsolt Opera- ház nézőterét.

Breuer János

Magyarországi

szlovénvidék

Könyv a nyugati végekről

A komlói együttest Szabó Szabolcs vezényelte

A Mecsek Kórus a Milánói Scala előtt

Baranya megyei kórusok külföldön

E

seményekben gazdag nyara volt az idén a komlói pedagóguskórusnak. Júliusban a VII. nemzetközi kórustalálkozó vendégeként öt jól sikerült koncertet adott a lengyelországi Gdansk városában és annak környékén. Szeptember első napjaiban pedig az olaszországi Forli város meghívására két hangversenyen képviselte a magyar zenekultúrát. A cserekapcsolat első lépése már évekkel ezelőtt megtörtént, amikor a komlói Steinmetz Miklós Szakközépiskola leánykara és a San Paolo gyermekkar találkozott egymással. Most a felnőtt együttesek is kicserélhették tapasztalataikat, hiszen ez év júniusában a Forli Városi Vegyes Kar Nella Sérvedé/ Cioia karnagy vezetésével kellemes zenei élményben részesítette a siklósi várkápolna, majd a mánfai műemléktemplom közönségét.

A komlói Pedagógus Kamarakórus műsorának egy részét az olasz énekkari kultúra előtti tiszteletadás jegyében állította össze, így emlékezhetett a bel- láriai és a Forli város hangver II

senytermében rendezett koncertjén Palestrina, Marenzio, Gesualdo, Vecchi, Monteverdi, Chedini, Bettinelli művészetére. A kórust Szabó Szabolcs vezeti.

A zeneértő és hálás közönség ízelítőt kaphatott a magyar kórusművekből is: a hazai népdalok, népdalfeldolgozások (Bárdos Lajos, Birtalan József) sikere mellett üde színt jelentettek a Farkas-, Karai-művek. Nagy tetszést váltott ki a két legmodernebb alkotás (Szoko- lay Sándor „Himnusz-töredék" és Fehér András, „Tedd a kezed” című kompozíciója) is. A kórus igazi teljesítménye azonban Kodály, „öregek" című

meghatóan szép művének tolmácsolása volt.

A két előadás forró hangverseny-légkörében énekelt ráadásszámok, az olasz emberek kedvessége, a sok-sok figyelmesség, a mindenre kiterjedő vendégszeretet — mind azt bizonyították, hogy a magyar kóruskultúra baranyai követeként Romagna-tartományban járó komlói énekkar szívélyes fogadtatásra, igazi barátokra talált. Schraub Éva

I

I bel canto non ha frontiere (Az éneklés nem ismer országhatárokat) — írta egy héttel megérkezésünk előtt a Cit- ta Nostra című hetilap az olasz- országi Cernuscóban a pécsi

8. HÉTVÉGE

Mecsek Kórusról. Immár negyedik alkalommal találkoztunk a Milánó közelében lévő városka kórusával szeptember elején.

Programunk a városházán tiszteletünkre adott fogadással kezdődött. A város polgármestere köszöntött bennünket, s kifejezte reményét, hogy városaink kapcsolata a kultúra más területeire is kiterjed. Felkérésére a két karnagy, Arnoldo

Invernizzi és Tillai Aurél kézfogással erősítette meg kórusaink barátságát, majd az erre az alkalomra készített emléktárgyak átadására került sor. Pécs képviseletében Nagy Sándor, az Ifjúsági Ház igazgatója köszönte meg -a meleg fogadtatást.

Hivatalosan három hangversenyen léptünk fel a vendéglátó kórussal Cernuscóban, illetve a környező városokban. Műsorunkon német (Haydn, Bruckner) olasz (Donizetti, Rossini, Monteverdi) és magyar (Kodály, Bárdos) mesterek művei szerepeltek. Ráadásként mindhárom koncerten Genée és Herzl darabját, az olasz zenei kifejezésekből összeállított

„Tálján salátát" énekeltük nagy sikerrel. Testvérkórusunk romagnolai népdalokat és Verdi operakórusokat adott elő, átéléssel és erőteljesen. Műsorukat néhány igazi olasz stílusú szólista produkció egészítette ki.

A hangversenyek befejező részében került sor az összkari művekre Arnaldo Invernizzi vezényletével. A már Pécsett is megszólaltatott Vivaldi-művet, a Glóriát a helyi zeneiskola zenekara kísérte. Kórusunk tagjai — az Ifjúsági Ház vonósai — vendégként beültek a zenekarba: véqül a két /kórus Verdi operáiból, a Nabuccóból és a Lomberdőkből adott elő egy- egy részletet.

Kórusunk tetszést aratott az olasz közönség körében. Igyekeztünk tudásunk legjavát nyújtani, hiszen városunkat, hazánkat képviseltük, s úgy éreztük,

hogy a szép éneklés tovább erősíti kapcsolatunkat, barátságunkat az olaszokkal.

Itáliai programunkat számos városnézés és kirándulás gazdagította. Ahol lehetőség nyílt, megragadtuk az alkalmat az éneklésre. így pl. tisztelegtünk Leonardo da Vinci festménye, az Utolsó vacsora előtt. Megcsodáltuk a milánói Dómot, jártunk a Scalánál — ahol négy éve egy balettelőadást láthattunk. Lift repített fel a Pirelli ház 30. emeletére, a Sfor- za-kqstélyban pedig Michelangelo szobrában, a befejezetlen Pietában gyönyörködtünk.

Egész napos kiránduláson voltunk a Ligur-tenger partján és vendéglátóink az Alpokba is elvittek bennünket, rövid sétát tettünk a Bergamo fölötti hegyekben.

Testvérvárosunk mindent megtelt, hogy jól érezzük magunkat. Mivel már barátként vártak bennünket, számos ebéd-, illetve vacsorameghívásnak tehettünk eleget. Ezeken az étkezéseken általában 7—8 fogá- sos menüket szolgáltak fel (spagetti, rizottó, polip, rák, kagyló stb.). Ilyenkor közelről eredetiben ismerhettük meg az olasz családi hangulatot (lásd mozifilmek). Pl. egyik este ötgyermekes tenorista barátomhoz voltam hivatalos, ahol 24- en vacsoráztunk együtt.

Barátságunk a cernuscói kórus tagjaival tovább erősödött, és várjuk, hogy ismét találkozzunk velük — Pécsett.

Tillai Gábor

Szlovéniában, Jugoszlávia észak-nyugati köztársaságában évek óta létezik egy könyvsorozat, amely kötetenként a köztársaság egy-egy régiójának néprajzi topográfiáját jelenteti meg. E sorozat legújabb kötete magyar—szlovén együttműködés keretében először ad közre néprajzi topográfiát a jugoszláv határokon kívül élő szlovén népességről, éspedig a magyarországi Szlovén vidékről.

Ljubljana—Szombathely olvasható a kiadás helyeként a kötet címlapján, hiszen a kiadók a ljubljanai Edvard Kardelj Egyetem Tudományos intézete és a szombathelyi Savaria Múzeum. A publikáció anyagi támogatásában is közösen vettek részt magyar és szlovén szervek, a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Főosztálya. a Vas megyei Tanács, művelődési osztálya és a Szlovén Kutatási Közösség Ljubljanából. A kötet abban is különbözik az eddigiektől, hogy két nyelven, magyarul és szlovénül jelent meg.

Szerzője Mukicsné Kozár Mária a szombathelyi Sava- rio Múzeum néprajzkutatója, aki maga is a hazai Szlovénvidékről származik. Férjével, Mukics Ferenccel azon nemzetiségi fiatalok közé tartozik, akik elsőkként végezték el Ljubljanában a bölcsészkart. Az egyetem után hazatérvén Mukicsné Kozár Mária muzeológusként, szülőföldje kutatójaként helyezkedett el a Savaria Múzeumban, férje pedig nemzetiségi újságíró, a győri rádió szlovén nyelvű adásait szerkeszti, és külső munkatársként a pécsi ' televízió nemzetiségi adásaiban is részt vesz alkalmanként.

Hazánk kevéssé ismert tájegysége a Rába menti Szlóvénvidék, A terület elnevezésében tapasztalható bizonytalanságra is fényt derít ez a kötet: magyarul a vidéket helytelenül „Vendvidék, nek" hívták. Egykor ez az elnevezés az egész Murán- túlt jelentette s vett egy kalap alá szlovéneket és horvá- j tokát. Vas megye Tanácsa végül határozattal állt a tudományosan megalapozott terminológia mellé, és foglalt állást 1981-ben o „szlovén" : elnevezés mellett.

Mukicsné Kozár Mária • könyvét nagy örömmel és el- * ismeréssel fogadták Ljublja- j nában. Úttörő lépés annak a területnek a feltérképezésé- I re, amely Szentgotthárd mél- S lett, a Rába folyótól délre, a magyar—jugoszláv—osztrák határ közé ékelődik. A Szlo- J vénvidék jelenleg hét közsé- t get foglal magába. Apátist. vánfalva, Orfalu, Kétvölgy, I Felsőszöllnök, Alsószöllnök, Rábatótfalu és Szokonyfalu ' lakossága 90 százalékban , szlovén nemzetiségű, és közei ( 650 szlovén él a terület köz- j pontját képező Szentgott- j hárdon is.

Erről a vidékről beszélve ’ nem lehet említetlenül hagy- 1 ni Pável Ágoston alakját, aki ] századelőtől kezdve tárta fel j és publikálta a Szlovénvidék, I az ő szavaival „a vasi grá- | nie” nyelvi, néprajzi kin- I cseit, és úttörő munkát vég. I zett a szlovén népköltészet ] és irodalom magyarra' ülte- 1 tésében. Néprajzi kutató- I munkája fontos támpont Ko- I zár Mária könyvében is, j amely azonban — lévén szó I 20. századi néprajzi topográ- I fiáról — más feladatokat I teljesít. Ez a kötet rövid, de I teljes áttekintést nyújt a föld- I rajzi helyzet, a nyelv, a törté- | nelem bemutatásával, feltár. I ja a Szlovénvidék társadalmi I életének alakulását és kitér I a művelődés, a kulturális ] élet közösségszervező mozzanataira. Pontos leírását kaphatjuk olyan archaikus szokásoknak, mint amilyen a rönkhúzás, vagy olyan különleges népi ételízesítő készítésének, amilyen a tökmag- olaj. A demográfiai változások, a terület gazdasági fejlődésének, a hagyományos életközösségek felbomlásának bemutatása után nyelvjárási térképpel és archív fotókkal zárul a nagy körültekintéssel készült kötet.

Gállos Orsolya