Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-11 / 220. szám
A sásdi bevásárlóközpont Sásd és társközségei Megfontolt munkaterv a kistelepülésekért — Szembe merünk nézni a társközségeink lakóival. Sóba sem ígérgettünk — mondja Szilágyi Mihály, a sásdi nagyközségi tanács elnöke. Legutóbb Oroszlán kellett szembenézni a tanácsi vezetés, nek o helybéliekkel, mert itt tartotta a testület kihelyezett ülését. S a tanácskozás igencsak harcias volt a törpevízmű ügye miatt. Mi tagadás, tizedik éve megoldandó felqdat. Nem mondhatott mást a tanácselnök, mint azelőtt, saját erőből nem tudják megoldani. Hét és félmillió forintba kerül a községi vízmű. Sásd egész éves fejlesztési alapja 2,7 millió forint. Amit a tanács tehetett? ötszázezer forintot költött a tervekre, amelyek elkészültek. és további ötszázezer forinttal hozzájárul a kivitelezéshez. Kezdeményezte a vízműtársulás szervezését. Nyolcvan családi házat kötnek a vezetékre. a családok 25 000 forintos hozzájárulást vállaltak, amit tíz év alatt kell törleszteni. Szilágyi Mihály említette, a falugyűlésen öten szavaztak a törpevízmű ellen, aztán, amikor a belépési nyilatkozatot kellett aláírni, ők voltak az elsők. Számítottak a Bikali Állami Gazdasáa támogatására is, de az csak a négy szolgálati lakás után kötelező százezer forintot vállalja. Többek között emiatt húzódott el a vízmű megvalósítása — mondta Vass Béla a megyei tanács vízügyi osztályának főelőadója —, de a meqyei tervekben szerepel az oroszlói vízmű megvalósítása, jövőre, szándékuk szerint pótolják a hiányzó pénzösszeget, és megkezdődhet a munka. Ősszel hirdet versenytárgyalást a sásdi nagyközségi tanács a leendő kivitelezőknek. S természetesen bízik abban, hogy jövőre már a jól haladó munkákról számolhat be az oroszlóiaknak. Egy hosszú mérkőzés győzelemmel zárul a község lakóiért... — Nem most kezdtünk foglalkozni a társközségeinkkel — mondja Szilágyi Mihály — tizenöt éve megfontolt terv szerint dolgozunk. A hatvanas évek végén megvizsgáltuk a helyzetet, hogyan lehet az em- berek helybenmaradásót biztosítani? Elbeszélgettünk velük, mit akarnak és mi az, amit 4. HÉTVÉGE adni tudunk. Megértették, ma már a külön kívánságlisták megszűntek. Sásdnak hat társközsége van. Oroszló. Meződ, Vázsnok, Fel- sőegerszeg. Varga és Pálé. Mintegy ötezer ember él itt. — Az első az út volt, mert az elvándorlások emiatt történtek. Nem lehetett a falvakat megközelíteni. 1970—74. között bekötő utat kapott Meződ, Vázsnok, Felsőegerszeg és Varga. A villanyhálózattal nem volt gondunk. Következett az egészséges ivóvízellátás. Négy településen tartályos szolgáltatás van, amit megszoktak, elfogadtak az emberek, járható útnak bizonyult. Oroszlán és Vázsnokon kell megoldani a vezetékes ellátást, mert itt számíthatunk nagyobb arányú építkezésekre, itt tudunk olcsó telkeket biztosítani. A VII. ötéves terv elején kutat fúrotunk Új családi házak Oroszlán Vázsnokon, ahol két alternatíva van: kútról viszik a vizet, vagy a lakosság hozzájárulásával vízműtársulás alakul — mondja a tanácselnök. — Következett az oktatási program. — Folyamatosan megszűntettük a községi egy-négy osztályokat legutóbb Oroszlán. Sás- don szakrendszerű oktatást biztosítunk. Jóval kedvezőbb helyzetben vannak most a gyerekek, egyenletesebb a felzárkózás, kevesebb a bukás. Varga cigány gyerekeinek kollégiumi ellátást adunk Sásdon. Egyszerűen nem kaptunk oda szakképzett pedagógust. Azóta Vargán három cigánytelepet számoltunk fel. S az egészség- ügyi ellátás is Sásdon van. Most készítünk elő egy tervet: minden községben berendezünk egy helyiséget rendelőnek — többnyire a művelődési házban, vagy ahelyett —, az egészségügyi szempontból hozzánk tartozó Bodolyabéren és Kishajmáson is. Kéthetente megy ki az orvos és helyben rendel. Méq a nyáron szeretnénk megvalósítani. Legutóbb Páléban és Meződön újították fel a boltokat. Az utóbbit szinte az alaptól újra kellett építeni. Vázsnokon pedig még idén sorra kerül a bolttatarozás. Vargán idén gázcseretelepet létesítenek — lakossági hozzájárulással, ugyanez a lehetőség megvan Pálén is. A választásokra készülve rendbeteszik a községi középületeket: idén Oroszlán és Felsőegerszegen, jövőre Meződön, Vargán és utána folytatódik a program. — Ezeket a terveket határozták meg az év eleji falugyűléseken. — A gondokat, problémákat nem gyűjtjük, amit tudunk, rögtön megoldunk — mondja Szilágyi Mihály — a tisztségviselők havi fogadóórái ezért is inkább baráti beszélgetések. És minden alkalmat megragadunk arra, hogy megértsük egymást. Új hagyományunk, hogy most már az öregek Napját sem csak Sásdon tartjuk, nagy sikerük van a kihelyezett kis ünnepségeknek. Persze, ezek is amolyan kis falugyűlésekké alakulnak időnként, de így van jól. Beszélgetünk a közös dolgainkról . . . G. M. Läufer László felvételei Válaszd az ételét! Szülőszobán Titokzatos ez a szoba. Az ember bizonytalanul lép be az ajtaján, s még jó, hogy segítenek fölfeküdni az ágyra. Egyedül talán ezt sem tudná. Szorong, tele van feszültséggel, várakozással ... Szinte nem is látja, hogy mi van körülötte, de idegennek, hidegnek tűnik minden ... Nagy Sándornénak ez a munkahelye. Huszonkét év óta szülésznő, ebből a 22-ből 21- et a POTE szülészeti Klinikáján töltött. Ma is itt dolgozik. Egy hatgyermekes ivándár- dai család ötödik gyermeke. A sors iróniája, hogy hátuk közül egyedül ő született kórházban. — Mondta is az édesanyám, hogy soha többet nem szülne — Amikor a felvételi helyiségben a vizsgálattal eldőlt, hogy tényleg szülés előtt állunk, már elkezdődik az előkészítés, Szeretném, ha élhinnék a leendő édesanyák, hogy az első ilyen művelet, a beöntés, egészen egyszerű, legfeljebb kissé kellemetlennek nevezhető dolog. Nem sokkal ezután megkérjük őket, hogy jöjjenek be a szülőszobára^ s feküdjenek fel az ágyra. A vajúdás kórházban — emlékezik nevetve, — mert nem engedték leguggolni. Akkor egészen más volt minden, de én csak hallomás alapján tudom elképzelni, hogy milyen lehetett a konyhaszéken való, meg a guggolva szülés. Ráadásul —■ ahogy ezt nagyanyáink mesélték — nem volt ritka a két- három napos vajúdás sem. Az ivándárdai kislányból véletlenül lett szülésznő. A rádióban hallotta, hogy tanulókat keresnek a pécsi képzőbe, s jelentkezett. — Nagyon nehéz volt otthonról elszakadnom — meséli. — Én addjg csak Csillebércen voltam két hétig nyaralni, de akkor is olyan honvággyal, hogy azt hittem, sose lesz vége a tábornak. Aztán megszoktam a bentlakást és egyre jobban érdekelt, amit tanítottak. Ma vezető szülésznő, Ő a felelős azért, hogy mindig elegendő steril anyag, műszer és törlő legyen a szülőszobán, az ő gondja, hogy a fokozott gondozást igénylő tízágyas szobában kétóránként hőmérőzzék és naponta ultrahangra és fe- hérvérseitszóm ellenőrzésre menjenek az asszonyok, közben természetesen segédkeznie kell a szüléseknél. — Ma hármat szültünk — mondja és végigsimítja a homlokát. — Fáradt? — Á, dehogy! Ez egy viszonylag csendes, jó nap volt. Normális szülések, minden komplikáció nélkül, egészséges gyermekekkel. — Mi a szülésznő dolga? alatt rendszeresen hallgatjuk a szívhangokat, figyeljük a fájásokat. Ezt az orvosokkal együtt csináljuk. Amikor közeledünk az utolsó, a kitolási szakhoz, elmondjuk az édesanyáknak, hogy egy-egy fájás érkezésekor vegyenek mély lélegzetet, hogy aztán a levegőt visszatartva addig préseljenek, amíg a fájás tart. A szünetekben pihenhetnek, erőt gyűjthetnek a következő nyomáshoz. Most jön az igazi szülésznői feladat, de Nagyné megunja, hogy értetlenül figyelem a magyarázó mozdulatait. Áttessékel a tanterembe, ahol a szülő nőt imitáló modell és a rongybaba segítségével bemutatja, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy minél könnyebben, anyát és gyermeket egyaránt védve és segítve, rövid idő alatt világra jöjjön a gyermek. Gyors, határozott és mégis finom mozdulatok ezek, minden ujjának megvan a helye, s most már látom, hogy milyen sokat jelent az ő fogása ahhoz, hogy kisegítse előbb a fejet, aztán-a gyermek egyik, majd másik vállát. Nagy Sándornénak két gyerke van. Tamás fia 14 éves. Ő, bő egy óra leforgása alatt megszületett. — Emlékszem, a Tichy Teri volt a szülőszobás madám, s ugyanúgy odajött hozzám beszélgetni, mint a többi édesanyához. Ilyenkor egyébként nagyon jó, ha van valaki az ember mellett, de én ismertem a szülőszobát, megszoktam a hangulatát, szerettem volna egyedül lenni. így aztán mondtam neki, hogy nálam elég, ha csak szívhangokat hallgat. A ma mór 12 éves Piri lányomnál viszont csaknem megjártam. Egy csütörtöki napon temettük a bátyámat, s az elvesztése nagyon megviselt. Rákövetkező kedden elkezdődtek a fájások. Nem szülhetek, nem szülhetek, még nincs itt az idő ismételgettem magamban, hisz alig voltam túl a 36. héten. De a fájások csak jöttek, erősödtek, s mit volt mit tenni, telefonáltam a férjemnek a mentőkhöz, hogy jöjjön haza, vigyen be a klinikára és aztán maradjon otthon az akkor 16 hónapos fiunkkal. Szerencsére Piroska is egészségesen jött a világra, csak a 2350 gramm súlya jelezte, hogy korábban, mint ahogy kellett volna. — Egy szülésznő biztosan ncqyon fegyelmezett, de a szülőszoba körül egész délelőtt olyan csönd volt, mintha üres lett volna, holott három gyermek született. Az pedig nem lehet, hogy mindhárom szülő nő szakmabeli édesanya volt?! — Nem, nem — nevet Nagy- r.é —, az a helyzet, hogy amióta bevezettük a fájdalom- mentes szülést, azóta nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki kiabál, jajgat. Mindenkit megkérdezünk, akarja-e, s ha nincs kizáró ok, akkor folyamatosan kapja a fájdalomcsillapítót, nyugodtan viselkedik, beszélget. A beszélgetés pedig nem hallatszik ki a folyosóra. Pedig a szülés végén, amikor már kezünkben a baba, ugyancsak hangoskodunk! Egy egészséges újszülött, egy sima szülés, nemcsak az édesanyának, nekünk is öröm. Azt hiszem, megbo- csájtható, ha egymás szavába vágva újságoljuk, hogy milyen a bőre, mekkora a haja, hány grammos és milyen hosszú. Ilyenkor bennünk is oldódik a feszültség és nem tudjuk megállni, hogy ne dédelgessük egy kicsit az újszülötteket. Különösen azokat, akik olyan elevenek, hogy a nagy rugdalózás, kapkodás közben úgy elkapják a köldökzsinórt, hogy győzzük kiszedni a kezükből! Egyszerű ez a szoba. Eltűnt a szorongás. Milyen jó, hogy most hagyják nyugodtan pihenni az embert, hagyják, hogy szokja a gondolatot: gyermeke született, öt ágy van a szülőszobában. Sima, fehér ágyak. Az ablak előtt fa lombja hajladozik, s ott a sarokban egy kisasztal, rajta a telefon. Ez csöngött jó néhányszor az elmúlt órákban, s mindig akadt valcki, aki felvette, aki azt mondta, hogy minden rendben, jól holadunk, tessék egy kicsit később újra érdeklődni. Nagyszerűnek, melegnek tűnik minden .. . Török Éva
