Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-11 / 220. szám

A sásdi bevásárlóközpont Sásd és társközségei Megfontolt munkaterv a kistelepülésekért — Szembe merünk nézni a társközségeink lakóival. Sóba sem ígérgettünk — mondja Szilágyi Mihály, a sásdi nagy­községi tanács elnöke. Legutóbb Oroszlán kellett szembenézni a tanácsi vezetés, nek o helybéliekkel, mert itt tartotta a testület kihelyezett ülését. S a tanácskozás igen­csak harcias volt a törpevízmű ügye miatt. Mi tagadás, tize­dik éve megoldandó felqdat. Nem mondhatott mást a ta­nácselnök, mint azelőtt, saját erőből nem tudják megoldani. Hét és félmillió forintba kerül a községi vízmű. Sásd egész éves fejlesztési alapja 2,7 mil­lió forint. Amit a tanács tehe­tett? ötszázezer forintot köl­tött a tervekre, amelyek elké­szültek. és további ötszázezer forinttal hozzájárul a kivitele­zéshez. Kezdeményezte a víz­műtársulás szervezését. Nyolc­van családi házat kötnek a ve­zetékre. a családok 25 000 fo­rintos hozzájárulást vállaltak, amit tíz év alatt kell törleszte­ni. Szilágyi Mihály említette, a falugyűlésen öten szavaztak a törpevízmű ellen, aztán, ami­kor a belépési nyilatkozatot kellett aláírni, ők voltak az el­sők. Számítottak a Bikali Állami Gazdasáa támogatására is, de az csak a négy szolgálati la­kás után kötelező százezer fo­rintot vállalja. Többek között emiatt húzódott el a vízmű megvalósítása — mondta Vass Béla a megyei tanács vízügyi osztályának főelőadója —, de a meqyei tervekben szerepel az oroszlói vízmű megvalósítása, jövőre, szándékuk szerint pó­tolják a hiányzó pénzösszeget, és megkezdődhet a munka. Ősszel hirdet versenytárgya­lást a sásdi nagyközségi ta­nács a leendő kivitelezőknek. S természetesen bízik abban, hogy jövőre már a jól haladó munkákról számolhat be az oroszlóiaknak. Egy hosszú mér­kőzés győzelemmel zárul a község lakóiért... — Nem most kezdtünk fog­lalkozni a társközségeinkkel — mondja Szilágyi Mihály — ti­zenöt éve megfontolt terv sze­rint dolgozunk. A hatvanas évek végén megvizsgáltuk a helyzetet, hogyan lehet az em- berek helybenmaradásót bizto­sítani? Elbeszélgettünk velük, mit akarnak és mi az, amit 4. HÉTVÉGE adni tudunk. Megértették, ma már a külön kívánságlisták megszűntek. Sásdnak hat társközsége van. Oroszló. Meződ, Vázsnok, Fel- sőegerszeg. Varga és Pálé. Mintegy ötezer ember él itt. — Az első az út volt, mert az elvándorlások emiatt történ­tek. Nem lehetett a falvakat megközelíteni. 1970—74. között bekötő utat kapott Meződ, Vázsnok, Felsőegerszeg és Var­ga. A villanyhálózattal nem volt gondunk. Következett az egészséges ivóvízellátás. Négy településen tartályos szolgálta­tás van, amit megszoktak, el­fogadtak az emberek, járható útnak bizonyult. Oroszlán és Vázsnokon kell megoldani a vezetékes ellátást, mert itt szá­míthatunk nagyobb arányú építkezésekre, itt tudunk olcsó telkeket biztosítani. A VII. öt­éves terv elején kutat fúrotunk Új családi házak Oroszlán Vázsnokon, ahol két alternatí­va van: kútról viszik a vizet, vagy a lakosság hozzájárulá­sával vízműtársulás alakul — mondja a tanácselnök. — Következett az oktatási program. — Folyamatosan megszűntet­tük a községi egy-négy osztá­lyokat legutóbb Oroszlán. Sás- don szakrendszerű oktatást biz­tosítunk. Jóval kedvezőbb hely­zetben vannak most a gyere­kek, egyenletesebb a felzárkó­zás, kevesebb a bukás. Varga cigány gyerekeinek kollégiumi ellátást adunk Sásdon. Egy­szerűen nem kaptunk oda szakképzett pedagógust. Azóta Vargán három cigánytelepet számoltunk fel. S az egészség- ügyi ellátás is Sásdon van. Most készítünk elő egy tervet: minden községben berende­zünk egy helyiséget rendelő­nek — többnyire a művelődé­si házban, vagy ahelyett —, az egészségügyi szempontból hoz­zánk tartozó Bodolyabéren és Kishajmáson is. Kéthetente megy ki az orvos és helyben rendel. Méq a nyáron szeret­nénk megvalósítani. Legutóbb Páléban és Mező­dön újították fel a boltokat. Az utóbbit szinte az alaptól újra kellett építeni. Vázsnokon pe­dig még idén sorra kerül a bolttatarozás. Vargán idén gázcseretelepet létesítenek — lakossági hozzájárulással, ugyanez a lehetőség megvan Pálén is. A választásokra ké­szülve rendbeteszik a községi középületeket: idén Oroszlán és Felsőegerszegen, jövőre Me­ződön, Vargán és utána foly­tatódik a program. — Ezeket a terveket határozták meg az év eleji falugyűléseken. — A gondokat, problémákat nem gyűjtjük, amit tudunk, rög­tön megoldunk — mondja Szi­lágyi Mihály — a tisztségvise­lők havi fogadóórái ezért is in­kább baráti beszélgetések. És minden alkalmat megragadunk arra, hogy megértsük egymást. Új hagyományunk, hogy most már az öregek Napját sem csak Sásdon tartjuk, nagy si­kerük van a kihelyezett kis ün­nepségeknek. Persze, ezek is amolyan kis falugyűlésekké alakulnak időnként, de így van jól. Beszélgetünk a közös dol­gainkról . . . G. M. Läufer László felvételei Válaszd az ételét! Szülő­szobán Titokzatos ez a szoba. Az ember bizonytalanul lép be az ajtaján, s még jó, hogy segítenek fölfeküdni az ágyra. Egyedül talán ezt sem tudná. Szorong, tele van feszültséggel, várakozással ... Szinte nem is látja, hogy mi van körülötte, de idegennek, hidegnek tűnik min­den ... Nagy Sándornénak ez a munkahelye. Huszonkét év óta szülésznő, ebből a 22-ből 21- et a POTE szülészeti Klinikáján töltött. Ma is itt dolgozik. Egy hatgyermekes ivándár- dai család ötödik gyermeke. A sors iróniája, hogy hátuk kö­zül egyedül ő született kórház­ban. — Mondta is az édesanyám, hogy soha többet nem szülne — Amikor a felvételi helyi­ségben a vizsgálattal eldőlt, hogy tényleg szülés előtt ál­lunk, már elkezdődik az előké­szítés, Szeretném, ha élhinnék a leendő édesanyák, hogy az első ilyen művelet, a beöntés, egészen egyszerű, legfeljebb kissé kellemetlennek nevezhető dolog. Nem sokkal ezután megkérjük őket, hogy jöjjenek be a szülőszobára^ s feküdje­nek fel az ágyra. A vajúdás kórházban — emlékezik nevet­ve, — mert nem engedték le­guggolni. Akkor egészen más volt minden, de én csak hal­lomás alapján tudom elképzel­ni, hogy milyen lehetett a konyhaszéken való, meg a gug­golva szülés. Ráadásul —■ ahogy ezt nagyanyáink mesél­ték — nem volt ritka a két- három napos vajúdás sem. Az ivándárdai kislányból vé­letlenül lett szülésznő. A rádió­ban hallotta, hogy tanulókat keresnek a pécsi képzőbe, s jelentkezett. — Nagyon nehéz volt ott­honról elszakadnom — mesé­li. — Én addjg csak Csillebér­cen voltam két hétig nyaralni, de akkor is olyan honvággyal, hogy azt hittem, sose lesz vé­ge a tábornak. Aztán megszok­tam a bentlakást és egyre job­ban érdekelt, amit tanítottak. Ma vezető szülésznő, Ő a felelős azért, hogy mindig ele­gendő steril anyag, műszer és törlő legyen a szülőszobán, az ő gondja, hogy a fokozott gon­dozást igénylő tízágyas szobá­ban kétóránként hőmérőzzék és naponta ultrahangra és fe- hérvérseitszóm ellenőrzésre menjenek az asszonyok, közben természetesen segédkeznie kell a szüléseknél. — Ma hármat szültünk — mondja és végigsimítja a hom­lokát. — Fáradt? — Á, dehogy! Ez egy vi­szonylag csendes, jó nap volt. Normális szülések, minden komplikáció nélkül, egészséges gyermekekkel. — Mi a szülésznő dolga? alatt rendszeresen hallgatjuk a szívhangokat, figyeljük a fájá­sokat. Ezt az orvosokkal együtt csináljuk. Amikor közeledünk az utolsó, a kitolási szakhoz, elmondjuk az édesanyáknak, hogy egy-egy fájás érkezésekor vegyenek mély lélegzetet, hogy aztán a levegőt visszatartva ad­dig préseljenek, amíg a fájás tart. A szünetekben pihenhet­nek, erőt gyűjthetnek a követ­kező nyomáshoz. Most jön az igazi szülésznői feladat, de Nagyné megunja, hogy értetlenül figyelem a ma­gyarázó mozdulatait. Áttessé­kel a tanterembe, ahol a szü­lő nőt imitáló modell és a rongybaba segítségével bemu­tatja, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy mi­nél könnyebben, anyát és gyer­meket egyaránt védve és segít­ve, rövid idő alatt világra jöj­jön a gyermek. Gyors, határo­zott és mégis finom mozdula­tok ezek, minden ujjának meg­van a helye, s most már lá­tom, hogy milyen sokat jelent az ő fogása ahhoz, hogy kise­gítse előbb a fejet, aztán-a gyermek egyik, majd másik vállát. Nagy Sándornénak két gyer­ke van. Tamás fia 14 éves. Ő, bő egy óra leforgása alatt megszületett. — Emlékszem, a Tichy Teri volt a szülőszobás madám, s ugyanúgy odajött hozzám be­szélgetni, mint a többi édes­anyához. Ilyenkor egyébként nagyon jó, ha van valaki az ember mellett, de én ismertem a szülőszobát, megszoktam a hangulatát, szerettem volna egyedül lenni. így aztán mond­tam neki, hogy nálam elég, ha csak szívhangokat hallgat. A ma mór 12 éves Piri lányom­nál viszont csaknem megjár­tam. Egy csütörtöki napon te­mettük a bátyámat, s az el­vesztése nagyon megviselt. Rá­következő kedden elkezdődtek a fájások. Nem szülhetek, nem szülhetek, még nincs itt az idő ismételgettem magamban, hisz alig voltam túl a 36. héten. De a fájások csak jöttek, erősöd­tek, s mit volt mit tenni, tele­fonáltam a férjemnek a men­tőkhöz, hogy jöjjön haza, vi­gyen be a klinikára és aztán maradjon otthon az akkor 16 hónapos fiunkkal. Szerencsére Piroska is egészségesen jött a világra, csak a 2350 gramm súlya jelezte, hogy korábban, mint ahogy kellett volna. — Egy szülésznő biztosan ncqyon fegyelmezett, de a szü­lőszoba körül egész délelőtt olyan csönd volt, mintha üres lett volna, holott három gyer­mek született. Az pedig nem lehet, hogy mindhárom szülő nő szakmabeli édesanya volt?! — Nem, nem — nevet Nagy- r.é —, az a helyzet, hogy ami­óta bevezettük a fájdalom- mentes szülést, azóta nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki kiabál, jajgat. Mindenkit meg­kérdezünk, akarja-e, s ha nincs kizáró ok, akkor folyamatosan kapja a fájdalomcsillapítót, nyugodtan viselkedik, beszél­get. A beszélgetés pedig nem hallatszik ki a folyosóra. Pe­dig a szülés végén, amikor már kezünkben a baba, ugyancsak hangoskodunk! Egy egészséges újszülött, egy sima szülés, nem­csak az édesanyának, nekünk is öröm. Azt hiszem, megbo- csájtható, ha egymás szavába vágva újságoljuk, hogy milyen a bőre, mekkora a haja, hány grammos és milyen hosszú. Ilyenkor bennünk is oldódik a feszültség és nem tudjuk meg­állni, hogy ne dédelgessük egy kicsit az újszülötteket. Különö­sen azokat, akik olyan eleve­nek, hogy a nagy rugdalózás, kapkodás közben úgy elkapják a köldökzsinórt, hogy győzzük kiszedni a kezükből! Egyszerű ez a szoba. Eltűnt a szorongás. Milyen jó, hogy most hagyják nyugodtan pihen­ni az embert, hagyják, hogy szokja a gondolatot: gyermeke született, öt ágy van a szülő­szobában. Sima, fehér ágyak. Az ablak előtt fa lombja haj­ladozik, s ott a sarokban egy kisasztal, rajta a telefon. Ez csöngött jó néhányszor az el­múlt órákban, s mindig akadt valcki, aki felvette, aki azt mondta, hogy minden rendben, jól holadunk, tessék egy kicsit később újra érdeklődni. Nagyszerűnek, melegnek tű­nik minden .. . Török Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom