Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-19 / 228. szám
Dunántúlt napló 1984. augusztus 19., vasárnap Négyven- • • • • ötösök Csendes beszédű ember Neu Géza. Kint °z újhegyi szőlőben nyaral két unokája, ha végez a munkával, szalad ki ő is. — Tegnap kijöttek elém a lurkók, s az egyik mondja: a mami zöldbabfőzeléket csinált, igen finomat, de azért hagytunk neked is, papa! A szénbányák újhegyi üzemében élte le munkáséveinek nagy részét, ott gépkezelő ma is. Tizenhat évesen, 1945-ben lépett be a pártba szülei nyomdokain. Édesapja már nem él. Édesanyja, aki szintén 45-ös párttag, ma 82 esztendős. Derűs bölcsességgel nézi dédunokáit: ezt szerettük volna, erről álmodoztunk a háború után ... — Tényleg ezt? — Nagyon csóró gyerekek voltunk mi — mondja Neu Géza —, s persze, hogy álmodoztunk a szebbről, jobbról. A 45 utáni évek még semmiféle támpontot nem adtak, s már akkor jobb volt, ha egy idő után nem jegyre adták a kenyeret, lisztet, cukrot, ha volt munka, ha volt biztos megélhetés. Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy ez meg ez lesz 40 év múlva, kinevetem. S látja, ilyen az ember, sose elégedett, azt mondja, mehetne jobban, kereshetnék többet, olcsóbb lehetne az élet... Crzenkovics Márton szervezte meg Újhegyen a pártot — orosz nő volt a felesége —, s ő volt később a MESZHART- nól a szovjet főmérnök tolmácsa. Neu Géza akkoriban műszerésztanuló volt. — Mindenki mondta, apám is, a kommunista párt a munkásoké. Hol volt a meggyőződés? Csak bizalom, hogy végre mi is megmondhatjuk, ' mi fáj, mit akarunk. Utána formálódtam, tanultam, s lettem, ha úgy tetszik, meggyőződé- ses kommunista. Édesapja is a bánya akal- mazottja volt, a régi erőműben dolgozott. Akkoriban Neu Géza számára a párt az ifjúsági életet jelentette, lelkesen szervezték a rohammunkákat. — Csasztuskák, kultúres- ték... hát azok is. Solymosi Janival, Ginder Rudival fúvós- zenekart szerveztünk, s az RBernhardt Gyula gárdisták egyenruhájában jártunk a nagygyűlésekre, demonstrációkra. Amikor a Széchenyi téren felállították a jelképes akasztófát a feketézők részére, mi is ott fújtuk az indulókat ... Neu Géza a munkásőrök között alapító tag, rajparancsnok volt. Kitüntetései között ott a Haza Szolgálatáért, a Munka Érdemrend arany, a Bányász Szolgálati Érdemérem mindhárom fokozata. — Elégedett? — Már hogy ne lennék az. Tizenhat éve a szénmosó párt- alapszervezetének titkára vagyok, a munkámat elismerik, megbecsülnek. Kell-e ennél több? Legfeljebb az, hogy a további 40 évben se legyen a világban, s főleg itt háború, hogy azokat a kínlódásokat unokáim ne érezzék ... * 302 nap nem nagy idő; eny- nyi van vissza az aktív munkából Bernhardt Gyulának, a Mecseki Szénbányák munkaügyi osztályvezetőjének. Aztán jöhet a nyugdíj. — Ritmust kell váltani, aktív munkát az aktív pihenés követi. Várom is már, gürcöltem eleget, belefáradtam ... — Úgy hallottam, hogy ön sértett ember, mit jelent ez? Ltegyint: — Más is van így. Bennünket korán leírnak, nem kíváncsiak a véleményünkre, s ha mondjuk is, csak legyintenek. Megértem, ■ más időket írunk, más szelek fújnak a pártban is. De azért maga is elhiheti: 40 éves pártmunkás tapasztalat azért csak valami! Hol van a kommunisták harcossága, kiállása?! Figyelni az életet, szóvá tenni a visszásságokat, törvénnyel ellenkezőket. A kommunistának — s én is így vallom — ez alapvető köteles- séae! Egy paksaméta iratot vesz elő: levelezései. Rádiónak, újságnak, tv-nek ... — Akkoriban mindenért meg kellett küzdeni, gyötrődni, most meg látom, hogy milliós értékek mennek veszendőbe, hogy vandál pusztítás folyik egy-eay lakótelepen, hogy a maszek munkának van csak miNeu Géza nősége... Higgye el, látja ezt minden tisztességes ember, csakhát ma már az emberek közömbösek. Miért? Közömbössé tették őket a hivatalok, azok a pillanatok, amikor az ügyintéző csak legyintett, amikor a háta mögött csak megmosolyogták a tenni akarót... Bernhardt Gyula 19 évesen lett párttag Komlón, amikor Földesi Hermann, Császti István, Ginger János szervezték a pártot. Aztán belépett a MA- DISZ-ba, s MADISZ-titkárként szervezte a fiatalok életét. Falujárások során adtak kultúrműsorokat Hetényben, Egre- gyen, Mánfán, egyfelvonásoso- kat tanított be. . . Részt vett 1947-ben a prágai VIT-en. Dolgozott pártmunkásként, s az ellenforradalom mint a komlói tröszt személyzeti osztályvezetőjét érte. — Kevesen tudták, hogy hof a helyük. Az emberek megbolondultak, föl akartak számolni mindent, jöttek fegyverekkel. Komlón igen hideg szelek fújtak akkor. A munkásőrséget megalapítottuk, aztán jött a Marosán-beszéd, jött a tavasz... Bernhardt Gyula megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. — Mit látnék ma örömmel? Hogy lábaljon ki ez a gazdaság a mélyvölgyből, hogy jöjjön a 60-as évek gyorsabb ütemű fejlődése. — Az elmúlt 40 év? — Gyorsan elmúlt. Vallom; igen szép korban lehettem aktív, cselekvő ember, jutott minden napra valami tennivaló, s ennél többet nem várhat senki. Dolgoztam, politizáltam — utaztam nyitott vagonban Kaposvárra a Rákosi-nagygyűlés- re —, s most néha azon veszem magam észre, hogy gyermekeimnek mesélek. Persze nem „de bezzeg az én időmben", hanem csak úgy. S azok meg hallgatják, s ha megállók, mesélj csak apu — mondják —, olyan jó hallani ... * Lévárt György családja Szlovéniából települt a Pécs környéki bányavidékre, s akkor r4 i Jvk ■Él mTB v'V-FW% Y-w3- tj 1945. április: Az Országház, ahogy Budáról látszott Lévárt György még h-val írták a nevüket. Idővel a b lekopott. A vasasi kertes ház unokáktól lármás, s Gyuri bácsi a 70. esztendejébe lépve is még a fia kifejezett óhaja ellenére végigpermetezte a kert végében termő 400 négyszögöl szőlőt. Hunyorít: — Nem látszom én ötven- nek sem ... Az anyám 93 évesen halt meg, én 95 leszek, s küzdők majd azért az 5-ért is, hogy jöjjenek virágcsokorral az úttörők, s megkérdezzék: Gyuri bácsi, mi a hosszú élet titka? Bemegyünk a nagyszobába, kellemes a lehúzott redőnyök mögött. — Ajkán léptem be a pártba 1945-ben — mondja. — Hogy miért ott? Ennek története van. Itt a Thomen-aknán is éhségsztrájkot szerveztek 1937- ben, s Gyuri bácsi a szervezők között volt. — Lementünk a negyedik szintre, ott aztán elmondtuk az embereknek: sztrájk lesz. Ott a kas, aki akar, még felmehet. Nem ment senki . .. addig, amíg üzenték föntről, a bánya engedett. Megkaptuk a béremelést. Persze, hogy becsaptak bennünket, s a 11 szervezőt elbocsátották. Nekem is mennem kellett. Lévárt György bejárta a hazai bányákat, de amikor jelentkezett, előkerült a „fekete könyv”, s nem vették föl. Politikai — mondták, — s aki 37- ben politikai volt. annak nem volt pardon. Még ott sem, ahol kellett a vájár. — Tizenkét évesen kezdtem dolgozni, mint napi fiú, s higy- gye el, nem álltam meg, hacsak más nem állított meg. Ajkán a bányaigazgató megkérdezte: — Ugye, maga sztrájkolt? — Igen. — Miért bocsátották el? — Mert nagyobb darab kenyeret akartunk. — Maga politikai? — Mi az, igazgató úr? — Hát nem tudja? S elővette a fekete könyvet, s föllapozto. — Tudja maga azt jól! De én mégis fölveszem egy föltétellel, Itt tartsa a száját! Megértett? Jolán-aknán dolgozott a felszabadulásig, aztán visszajött Vasasra. Bort hoz be, üdítőt, kávét. — Szeretem a hosszúlépést... szóda nélkül. Sok párt volt akkoriban, de Lévárt György a kommunistákat választotta. Látta, a szoc- demek között is van munkásáruló, akinek nemigen ízlik az új élet — Ma? — A pártban sosem csalódtam, csak legfeljebb néhány párttagban, Van, amikor valami nem stimmel, s én nem igen szeretem a mesedélutánokat. Itt ötvenhatban sem állt le a munka, nem akadt „annyi hős”, mint másutt. A munkásőrséget is megszerveztem, ma is tagja vagyok. Szilikózissal kerültem rokkantsági nyugdíjba, de ma is az a legszebb napom, amikor bemegyek az üzembe, s valaki azt mondja: „Na gyere gráner, menjünk le, nézzünk szét egy kicsit...” p“”1"“1 ......... T erepjáröban ülök a terepjáróban az ágazatvezető mellett és a hepehupás földutat figyelem. Az egyik mélyedésben félzsáknyi búza hever. Valahogy kilöttyenhetett az utánfutóból. Az ágazatvezető mérges, — na ennek utánanézek mondja. Fiatal ember egyébként, alig harminc fölötti. Kimegyünk a határba, megnézni az aratókat, aratógépeket. Az ágazatvezető a kormány mellől kis mikrofont akaszt le, és beleszól: — megcsináltátok a gépet? — Igen, lehet jönni érte — hangzik a válasz.— Aztán mással beszél: — kivitték már a kaját és az üdítőt? — Most indultak. Mire odaértek, ott feszünk mi is. Ahogy megyünk tovább, egy másik ilyesforma korú ismerősöm jut eszembe. Ő most valahol Budapest körül tapossa a terepjárója gázpedálját. Már éjfél körül elindult valahova az Alföldre piaci áruért. „Viszonteladó”, ahogy ma mondják. Nem volt nehéz megértenem, hogy diplomás ember létére miért vállalkozik ezekre a fárasztó országjáró utakra. — Egy-egy jó akcióval több mint tízezret is megkeresek. Megveszem az árut, viszem a piacra és eladom. Még ki sem szállók a kocsiból, már ott a vevő. Néhány nyári hónap alatt ezzel annyit keresek, hogy a munkahelyemen csak alibi gyanánt dolgozom. Megyünk tovább a terepjáróval, beszélgetünk. Az ágazatvezető parancsnoki testtartásban, szinte hadve- zéri méltósággal az arcán ül a volán mögött. Az aratási ütemtervet már jóelőre elkészítették. öt-hat fajta búzát aratnak ebben a tsz-ben, a fajták érési idejének a sorrendjében. Az ágazatvezető elégedett, hiszen eddig minden az ütemterv szerint halad. A hét végére befejezik az aratást. — Mikor kezdtek reggel? — Hétkor indulnak a gé- • pék. Nyolc falu tartozik a tsz-ünkhöz. Óriási a terület és persze a felelősség. Kiérünk egy hatalmas, porfelhőbe burkolt szektorba. A gépek éppen ürítenek, aztán leállnak. A kombájno- sok egy másik terepjáró körül gyülekeznek. Megérkezett a szendvics és az üdítőital. Lassan falatoznak, iszogatnak, Látszik, jólesik nekik a cseppnyi pihenő. Csupa fiatalember. Harminc körüliek. — Milyen munkakörben vannak ők nálatok? — kérdezem az ágazatvezetőt. — Kiemelt szerelők valamennyien. A gépjavító-műhelyünkben speciális munkákat végeznek. Ök készítik fel a gépeket az aratásra. Ök javítják a nyugatról behozott monstrumokat is. Ilyenkor aztán beülnek a betakarítógép volánja mellé. És irány a tábla reggeltől estig, ami belefér . .. — Miért pont hétkor kezdtek? — Meg kell várni, amíg fölszárad a harmat. — Milyen az idei termés? — Nálunk 53 mázsa termett hektáronként. Hatalmas árok húzódik a tábla szélén. Az árok partján megállva elbeszélgetünk a múltról is. A tizenöt—húsz évvel ezelőtti földek, aratások jutnak eszembe. — A mai termés az akkorinak a két-háromszorosa — mondja az ágazatvezető. Megtudom, hogy a hajdani kaszások, akik virradat előtt kezdtek, hogy még har- I matos búzát vághassanak, egy-e_gy holdat vágtak le fejenként. Ezek a gépek pedig tíz hektárt esznek meg naponta úgy, hogy kicséplik és I a szállítójárművekbe töltik a búzát. Az ágazatvezető kideríti, ki volt a „búzaszóró" jármű vezetője. Félrehívja egy kicsit, beszél vele, aztán visz- szajön. — Ezek a kiszóródások elég nehezen elkerülhetőek — mondja, pedig minden évben foglalkozunk a témával? Országosan óriási méretű veszteséget okoz ez a madárteríték. A kombájnosok lassan befejezik az uzsonnát. Fölzúgnak a gépek, hatalmas porfelhőbe burkolóznak és elindulnak a táblán. Beszállunk a terepjáróba. Az ágazatvezető ismét beleszól a mikrofonba: — tíz perc múlva ott leszünk — mondja a gépjavítóműhely vezetőjének. — Megnézem a gépet, aztán kihozzuk tőletek. Tíz ilyen rádió van a tsz- ben. Azon az elnök a főagro- nómus és a párttitkár bármikor, bárhova kiszólhat, tájékozódhat. Az ágazatvezetőknek is van ilyen rádiójuk. Gyakorlatilag ez a rádió- rendszer behálózza az egész tsz-t. Az elnök minden ágazattól napi jelentést kap és szinte óráról órára követni tudja a munkák alakulását. Az ágazatvezetők általában a rádión keresztül organizálják, irányítiák a területükön folyó munkát. Az ágazatvezető gázt ad. Alig több. mint harmincéves. Tizenkét éve dolgozik a tsz- ben. Itt is lakik, szolgálati lakásban. Végzettséae szerint növénytermesztési üzemmérnök. A napokban fia született. Néha hazauarik, megnézi az asszonyt és a gyereket. — Jó lenne otthon is egy ilyen készülék — mondja nevetve Akkor óránként hazaszólhatnék ... Lehet, hogy valamelyik nagyobb ünnepre meglepem egy ilyen rádióval magunkat. . . Ahoay megyünk . befelé, a gépjavító műhely felé, ismét eszembe jut „viszonteladó" ismerősöm. Talán megint jó üzletet kötött. Most mehet hazafelé. Ha este megkeresném. 'hullafáradt volna, és alighanem a nagy hiénákra panaszkodna, akik miatt nem tizenötöt, hanem csak tizenkettőt keresett. Ha néha ösz- szefutok vele, általában gondterhelt. Gondolatai szinte kizárólag a pénz körül forognak. — Miért nem nősülsz meg már? — kérdeztem egyszer tő'e. — Hia ahhoz nagyon sok pénz kellene — mondta kesernyés mosollyal. Az volt az érzésem, abban a pillanatban is. valahol úton volt. A oaorikaárakon törte a fejét. Aavában a Bosnvák- oiac hajnali kéoe ködlött fel. Láttam, nincs is jelen. Megérkezünk a szerelőműhelyhez. — Hát akkor viszlát — mondja az ágazatvezető. — Megyek, mert kell a gép. Együttlétünk alatt egy szót sem váltottunk a boldogságról, a helytállásról, az önbecsülésről és annak forrásairól. Most azonban mégis úav érzem, mindvégig ezek körül jártak a gondolataim. Eszembe jutottak a tizenöt év előtti — vonatablakbóí látott — elhanyagolt földek, letöretlen kukoricatáblák, meg sok minden . .. Valamiféle leckét kaptam — valamiből, ami valamennyiünket érint — valamilyen formában. Visszanézek, látom, már kanyarodik is ki a gép a szerelőműhelyből. Gyorsan keli ilyenkor cselekedni, hiszen aratásidő van. És ilyenkor nagy dolgok dőlnek el. Nincs idő a filozofálgatásra. Bebesi Károly Kozma Ferenc
