Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)

1984-08-19 / 228. szám

u Dunántúli napló 1984. augusztus 19., vasárnap Alkotmányosság A szocialista társadalom­építés eszköztárában kezdettől fogva kiemel­kedő helyét foglalt el az al­kotmány, amelyet a társadalmi és állami rend jogi alapnor­májának és alapvető politikai dokumentumának minősítünk. Az alkotmánynak híven kell tükröznie a szocialista társa­dalmi berendezkedés fejlettsé­gi szintjét és pontosan kell megfogalmaznia a további ha­ladást szolgáló követelménye­ket. A magyar alkotmányos élet természetes megnyilvánulása ezért az alkotmány időnkénti módosítása és az alkotmányos szabályozás tárgyainak gyara­podása. Egyik mellőzhetetlen feltétele ez az alkotmány nor­maanyaga és az alkotmányos valóság egybeesésének, vagyis a fiktivitás elkerülésének. A politikai hatalmat gyakorló szervek tevékenységének célját és kereteit, az állampolgárok alapvető jogait és kötelessé­geit meghatározó alkotmány következetes valóraváltásához mindnyájunknak alapvető ér­deke fűződik. Ebben az össze­függésben állítjuk, hogy alap­törvényünk továbbfejlesztésé­ben és végrehajtásában, vagy­is a szocialista alkotmányos­ságban a társadalom önbecsü­lése fejeződik ki. Az 1972. évi átfogó alkot­mányreform óta harmadszor módosította az országgyűlés az alkotmányt. 1975-ben a képvi­selők, a tanácstagok, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész megbízatási idejének egységesítéséről, azaz 5 éves időtartamáról rendelke­zett az alkotmánymódosító tör­vény. Az 1976. évi alkotmány- módosítás pedig visszaállította a képviselők és a tanácstagok általános választásának egy­idejű tartását. Az 1983. évi II. törvénnyel végrehajtott alkotmánymódosí­tás öt tárgykört érint. Ezek kö­rében az alkotmányossági fel­ügyelet hatékonyabbá tétele érdekében előírja a módosított alkotmány, hogy az országgyű­lés a képviselők és más szak­emberek sorából Alkotmányjo­gi Tanácsot választ. A parla­ment ez év áprilisában külön törvényt alkotott az Alkotmány- jogi Tanács szervezetéről, hatás­köréről és működésének rend­jéről, ' egyben megválasztotta az alkotmányvédelem 9 képvi­selőből és 7 külső szakember­ből álló új szervét. Erre a testületre az a feladat hárul, hogy alkotmányossági szem­pontból rendszeres figyelem­mel kísérje az állami szervek normaalkotását, megvizsgál­ja az alkotmánysértést jelző bejelentéseket és segítse elő a feltárt alkotmánysértések ki­küszöbölését. Ennek keretében — határidő megjelölésével felhívja az alkotmányellenes rendelkezést kibocsátó szervet a fogyatékosság megszünteté­sére, indokolt esetben felfüg­gesztheti a kifogásolt jogsza­bály végrehajtását. Ha ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, az adott ügyben döntésre jogosult szervhez for­dul. A törvény a döntés jogát az alkotmánysértési ügyekben je­lentős mértékben decentralizál­ta. Az Alkotmányjogi Tanács felhívása alapján a helyi köz­ségi, városi, fővárosi—kerüle­ti — tanácsok és szerveik ál­tal alkotott jogszabály és jogi iránymutatás alkotmányos­ságáról a Fővárosi Tanács, il­letve a megfelelő megyei ta­nács végrehajtó bizottsága dönt. Ha az alkotmányellenes­nek minősített jogszabályt, il­letve jogi iránymutatást a Mi­nisztertanács tagja, országos hatáskörű szerv vezetője, vagy a Fővárosi Tanács, illetve a megyei tanács vagy végrehaj­tó bizottsága alkotta, a dön­tésre a Minisztertanács jogo­sult. Az országgyűléshez fordul az Alkotmányjogi Tanács ak­kor, ha a vázolt eljárás a Mi­nisztertanács által alkotott jogszabály és jogi iránymuta­tás, a Legfelsőbb Bíróság irányelve és elvi döntése, va­lamint a legfőbb ügyész által kibocsátott jogszabály és jogi iránvmutatás tekintetében nem vezet eredményre. Az ország- gyűlés jogosult dönteni az előbbi ügyek alkotmányossá­gáról is, ha a döntésre elsőd­legesen hivatott szervek hatá­rozatával szemben vita merül fel. Az alkotmánymódosítás ered­ményeként a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagjává vált, azáltal az országgyűléshez, az Elnöki Tanácshoz és Miniszter- tanácshoz fűződő viszonya a miniszterekével azonos. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy hatékonyabbá váljon a népi ellenőrzés közvetlen kormány­zati irányítása, továbbá, hogy a népi ellenőrzés tapasztalata­it a Minisztertanács áttételek nélkül, folytonosan hasznosít­hassa a kormány Irányító mun­kájában. Az alkománymódosítás pon­tosította és továbbfej­lesztette a választási rend­szer alkotmányi megalapo­zását. Félreérthetetlenül kinyil­vánítja immár az alkotmány, hogy a helyi tanácstagokat a választópolgárok választókerü­letenként egyénileg — tehát nem lajstrom alapján —, az országgyűlési képviselőket túl­nyomórészt ugyancsak válasz­tókerületenként, a képviselők mintegy 10%-át, kb. 30—35 közéleti személyiséget pedig országos választási lista alap­ján választják a választópolgá­rok. Azt már az új választójogi törvény (1983. évi III. tv.) álla­pítja meg, hogy az országos választási listán a képviselője­lölteket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli a népfrontba tömörült politikai, társadalmi és érdekképviseleti szervek javaslatai alapján. Az országos választási listán meg­választott képviselők tehát anélkül hasznosíthatják kiemel­kedő tapasztalataikat az or­szággyűlés munkájában, hogy valamely választókerület prob­lémáihoz kötődnének. M int ismeretes, a központi ágazati és funkcionális irányításban a minisz­tériumok mellett több, ún. or­szágos hatáskörű igazgatási szerv is részt vesz. Közülük je­lenleg 12-nek (pl. az Országos Anyag- és Árhivatalnak, a Ma­gyar Nemzeti Banknak, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nak) az élén az Elnöki Tanács által kinevezett államtitkár áll. Az eddigi alkotmányi szabályo­zás szerint az országos hatás­körű szervek élén álló állam­titkárok csak az állami szervek­re és a gazdálkodó szervekre vonatkozóan bocsáthatták ki jogszabályokat. Az állampol­gárok jogait és kötelességeit azonban ezek a normák nem érinthették. A módosított al­kotmány feljogosítja e tiszt­ségviselőket, hogy a Minisz­tertanács által meghatározott feladatkörükben az állampol­gárokat is jogosító, illetve köte­lező rendelkezéseket alkothas­sanak, amelyeket a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. Nagy horderejű az alkot­mánynak az a módosítása, amely megváltoztatta orszá­gunk állami területi beosztását, megszüntette a járásokat és a járási hivatalokat, szükségessé tette, hogy a korábbi járási állami és társadalmi szervek elnevezése, illetékességi terüle­te és feladatai megváltozza­nak. Ennek alapján az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott az érintett állami szer­vek (bíróság, ügyészség, rend­őrség, földhivatal, honvédelmi igazgatási szervek, KÖJÁL stb.) szervezetének korszerűsítésé­ről (1983. évi 25. tvr.), valamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. tv. módosításáról (1983. évi 26. tvr.). A helyi és a területi ta­nácsi irányítás korszerűsítése keretében az ország 105 váro­si tanácsa, valamint az Elnöki Tanács által városi jogú nagy­községi tanáccsá minősített 34 községi tanács tisztségviselőire és szakigazgatási szerveire az a sajátos feladat hárul, hogy településükre (városukra, nagy­községükre) vonatkozó felada­taik és hatáskörük gyakorlásán kívül közreműködjenek az El­nöki Tanács által megállapított körzetükben, az ún. városkör­nyéken elhelyezkedő községi tanácsi szervek megyei irányí­tásában és felügyeletében, e községek tanácsi szakigazgatá­si döntéseivel szemben másod­fokú fórumként szerepeljenek, valamint, hogy előmozdítsák saját tanácsi testületeik és az említett községi tanácsi testü­letek mellérendeltségi jellegű együttműködését. Hangsúlyo­zandó ugyanis, hogy irányítás és felügyelet szempontjából a községi tanács végrehajtó bi­zottsága a megyei tanács vég­rehajtó bizottságával áll füg­gőségi viszonyban. Az is sokat ígérő következmé­nye az alkotmányreformnak, hogy az 1985. évi általános választások napjától a közsé­gi közös tanács nem székhely társközségében megválasztott tanácstagok elöljáróságot al­kotnak. Az elöljáróság képvise­li a közös tanácsban és más szervek előtt a társközség la­kosságának érdekeit, szervezi közösségi életét, dönt a ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zök felhasználásáról és a jog­szabály által hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. Az új irányítási, felügyeleti, együttműködési kapcsolatok alapvető célja, hogy bővüljön a helyi tanácsok hatásköre és önállósága. Javuljon a funkció-* nálisan kapcsolódó települések közötti politikai, ellátási és igazgatási együttműködés, bő­vüljön a társulás gyakorlata. Az ügyintézés kerüljön még közelebb az állampolgárokhoz, legyen gyorsabb és szaksze­rűbb. Az irányítás és a köz- igazgatás egyszerűbben és hatékonyabban segítse a' tár­sadalom- és gazdaságpolitikai célok, a terület- és település- fejlesztési törekvések megvaló­sítását. A felszabadulás óta végbe­ment nagy társadalmi változá­sok eredményeként alkotmá­nyos életünkben szélesre tárul­tak a demokrácia és az állam- polgári alapjogok érvényesülé­sének lehetőségei. A megvaló­sulást előmozdító feltételek között kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a társadalmi közösségek és az állampolgá­rok elvárásai, igényei és köz­reműködési készsége szeren­csésen találkoznak a társadal­mi és állami irányító fórumok­nak a realizálódást előmozdító erőfeszítéseivel. Az emberköz­pontú, a társadalmi haladást szolgáló szocialista állam ér­dekelt az alapjogok kiterjesz­tésében és érvényesítésében. Az alapjogok többségének gya­korlása ugyanis egyaránt szol­gálja az egyén javát és a tár­sadalom építését. Az alapjo­gok többségének igénybevéte­le a szocialista társadalom ön­irányításának, az állami tevé­kenység támogatásának és el­lenőrzésének is eszköze. A szocialista állam akkor képes betölteni az alapjogok érvényesülé­sét segítő funkcióját, ha az ál­lamapparátus minden egysége, különösen a helyi népképvise­leti és államigazgatási szervek, továbbá a vállalatok és inté­zetek, valamint a társadalmi szervezetek és a hírközlő orgá­numok körültekintően végzik az alapjogok megvalósulását célzó feladataidat. Az alapjo­gok megvalósulása kedvező politikai és gazdasági feltéte­lek mellett is e szervek munká­jától, valamint az állampolgári kötelezettségek színvonalas teljesítésétől függ. Dr. Adóm Antal egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának elnöke A Dowty-berendezés szerelésén dolgoznak a Révész-csapat bányászai. Läufer László felvétele A legjobb vájár a Dowty Talán húsz méter leljet a parkoló István-akna régi üzem­épületének bejáratától, elég nagy azonban ez a távolság, hogy öt régi barátommal is ta­lálkozzam. Persze, hogy na­gyon örülünk egymásnak, csak­hogy mire a portához érek, oda a jókedvem. Valameny- nyien jóval az ötvenen innen vannak még, s lám az ötből négy már nyugdíjas, vagy ép­pen most van folyamatban az obsit. Az üzemorvosi rendelő előtt talán többen várakoznak, mint reggel leszálláskor a kas előtt. Sarkadi Kálmán üzemve­zető-helyettes keserűen mond­ja: a létszám-tervezéskor már számítunk arra, hogy negyed­évenként hússzal kevesebben leszünk, de idén már alaposan túlléptük ezt a számot. Nyolc­vannál tartunk, öregszenek, sokat betegeskednek régi bá­nyászaik . . . Valahogy ellentmondásosnak tűnik, hogy István-aknán most csupa fiatal vezető dolgozik, öreg bányászok — fiatal ve­zetők. Csete András az üzem­vezető, Szilas László a főmér­nök, Sarkadi Kálmán .., Aztán kiderül, hogy csalóka látszat, hiszen valamennyiük mögött legalább két évtizedes bá­nyászmúlt áll. Nem is beszé­lünk tovább az idő múlásáról, a betegségekről, a sok-sok már rehabilitált ismerősről, hi­szen arról akarok riportot írni, mit csinálnak István-aknán, hogy megkönnyítsék a bányá­szok munkáját, meghosszabbít­sák munkáséveiket, megment­sék egészségüket, s mindemel­lett teljesítsék termelési fel­adataikat is. — Ami nem lesz könnyű — mondja Szilas László. Kjersák József tervezési csoportvezető bányamérnök gyorsan kiszá­molja, hogy a vállalat az év hátralévő részében százötven- ezer tonna szenet vár üzemük­től, s ezt mindenképpen ki kell bányászniuk. Ezért is olyannyi­ra fontos, hogy az új komplex feitésbiztosító. jövesztő és szál­lító-berendezés mielőbb a he­lyére kerüljön. Hihetetlenül ne­héz feladatnak tűnik ez is, az aknaház előtt sorakoznak a pajzsok, a Kossuth-bányai gépüzem dolgozói itt javítják, újítják fel őket, hiszen Kossuth- bányán már működtek. Egy- egy 6,7 tonna súlyú, elképzel­hető, hogy milyen sok gond­dal, energiával jár, míg a: fej­tésbe kerülnek. A bányában megláttuk, hogy a hatalmas monstrumok mé­giscsak engedelmeskednek a bányászoknak. A bánya negye­dik és ötödik szintje között az I. nyugati keresztvágat 4-es telepi fejtésében folyik a sze­relés. Judt István fejlesztési fő­mérnökhelyettes néhány perces pihenőt ad magának és embe­reinek. A katonaságnál sem keményebbek a parancssza­vak, mint itt. Nem is csoda, egyetlen elhibázott mozdulat is végzetes lehet. — Naponta hat, műszakon­ként két pajzsot szerelünk be. Bányászok, gépészek, szállítók összehangolt munkájára van szükség. A bányásznap utáni első munkanapon itt termelni kell! — mondja Judt István. Aztán gyorsan elmondja a be­rendezés adatait. Százhúszmil­lió forintba kerül, természete­sen ebbe az összegbe a ka­paró és jövesztő is beletarto­zik. Nyolcvan pajzsot építenek be az átlagosan 30 fok dőlé­sű fejtésbe. A dőlés mentén 94 méter lesz a front és csapás­ban remélhetően 200 métert haladhat előre a berendezés. — Bárcsak 1200 lehetne — mondja —, hiszen a szerelés adja a legtöbb munkát. A tel­jesítmény itt két és félszer ak­kora lesz, mint egy másik fej­tésben. Révész János fejtési csapat- vezető vájár közbeszól, hogy bárcsak olyan hosszú lenne a széntelep, hogy milliméteresre kopjon a kaparó, ' — Ez a Dowty a legjobb vájár — mondja. — Egyszer már dolgoztunk vele. Igaz, ak­kor csak 10 pajzs volt itt Ist­ván-aknán, de az is sokat se­gített rajtunk. Judt István egy­szerűen megmagyarázza, hogy mennyire megkíméli majd a gép az itt dolgozókat: — Az otthoni tennivalókra háromszor annyi erejük marad, ezt biztosan megígérhetem. Eszembe jutnak a barátaim, akikkel a portán találkoztam, s már nem is tűnik annyira tréfának az egész, hiszen a bánya annyira kifacsarja az embereket Révész János, mint­ha kitalálná, mire gondolok: — Csontos ez a telep, na­gyon kell nyomni a gépet, pe­dig három-négyszáz robbantó­lyukkal megrázatjuk, de na­gyon kemény ez. Négy arany után az elmúlt évben csak ezüst jelvényt kap­tak, elfáradtak a csapat tag­jai, sok volt a balesetük is. Pedig a kiváló vájárok egész sora dolgozik náluk: J. Tóth László néldául immár 33 éve, Balázs Ferenc, a csapatvezető­helyettes éppen abban az év­ben született, amikor társa először leszállt a bányába. Mi- sángyi Ferenc. Langer László, Kincse Miklós, Baumann György, Virág Dezső, Tasi Jó­zsef . . ., hogy csak néhányat említsünk a legjobbak közül. Remélhetően, most majd köny- nyebb lesz a munkájuk. Har­minchat bányász, hat lakatos, három villanyszerelő dolgozik naponta, az említett 150 000 tonnából 60 000 ebből a fej­tésből kerül ki még az idén.. De hát még visszavan a sze­relés, s hát magától nem men­nek helyükre a berendezés egységei. Pedig nagyon sok okos ötlettel fejlődött mór a Mecsekben a Dowty, méltán viseli a Dowty-Mecsek nevet. Bccskó László újítása például a szállítókocsi, amellyel a napszintről egészen a fejtésig gurulhat a pajzs. A vállalat műszaki osztályán dolgozó mérnök másik ötlete, hogy olyan fordító korongot szer­kesztett, amellyel a sínről könnyen beforgalhatók a paj­zsok a fejtési pásztába. Ugyancsak szellemes megol­dás, hogy a maróhenger a fejtéskísérő vágatát is kijövesz- ti, a bányászoknak csak az ugyancsak újításnak számító biztosító berendezést kell be­építeniük. Megyünk lefele a fejtésben, a csillogó szénben jókora fe­hér homokkő beágyazás. Talál­gatjuk, hogy a marótárcsa el- bír-e ezzel. — Okos gép ez — mondja Csirke János aknász — leáll, lefullad a jövesztőgép. Rob­bantással széttörjük a követ, aztán mehet a gép tovább. Lenn az alapvágaton egy ugyancsak új típusú talpszedő­gép dolgozik, egész vasutas csapat nem haladt itt csákány­nyal, fejtőkalapáccsal, lapáttal naponta annyit, mint az egy óra* alatt. — A gépészet, a szállítás, s hát természetesen Révészék is, a Dowty szolgálatában áll­nak — mondja Sarkadi Kál­mán. — A második félévbe meghatározott cselekvési prog­ramunkat szinte brigádokra, egyes emberekre felosztottuk. A felszabadulási és kongresz- szusi munkaverseny-vállalások szervesen ehhez a feladathoz kapcsolódnak. Nekünk is, a vállalatnak is ki kell jutqi a mélypontról. A nap minden órájában ennek jegyében kell dolgozni, pillanatnyi lazítás nélkül. S nemcsak fizikai erő­feszítéssel, hanem ésszel is. Az orvosnál álló hosszú sor­ra gondolva az előbbire úgy érzem nincs is mód, szellemi erőfeszítésekre inkább. István- aknán. a látottakból ítélve, ezt meg is teszik. A város felé haladva eljö­vünk az épülő István ltl-as ak­na mellett, az aknahózat ala­pozzák már, új. korszerű bá­nya lesz itt, bár nem feledhe­tem, amit a bányában mondott az egyik vájár: — Épül, épül, korszerű lesz, de ki fog benne dolgozni? — Aztán eszembe jut Szilas László megjegyzése: a Dowty utolsó vizsgája lesz nálunk a Mecsekben. Ha most sikerül a tervezett teljesítményt elérni (És sikerülnie kell! — erősíti meg.), akkor ezt fogjuk alkal­mazni, ez megkíméli az ember egészséqét, erejét..., köny- nyebb lesz a bányamunka ... Akkor’ bizonyára lesz elég bányász az új üzemben. De csak akkor. ., Lombosi Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom