Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-07 / 185. szám
Olajiszapcsata (3.) Ellentmondások Pécsett, a Szigeti úti autójavitó kisvállalatnál föld alatti aknában gyűjtik az olajiszapot, ahonnan konténerekbe szivattyúzzák és elszállítják. Fotó: Proksza László Lássuk csak: hogyan állunk a víztelenítő berendezéssel? Emlékeztetőül: ezzel a berendezéssel lehet jelentős mértékben csökkenteni az „olajiszap- termelőknél” felgyülemlő veszélyes hulladék térfogatát, amelynek révén a szállítási költségek komoly hányada megtakarítható. Mint az OKTH- nál hallottuk: a MAGÉV-nél és a 13-as, kaposvári Volánnál szerezhető be 20 000 forintért. Pamuki Imre, a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat szerszámosztályának vezetőie: — Olajszűrőt árulunk, nem víztelenítőt. Ennek foqyasztói ára 77 800 forint, a vállalatoknak körülbelül 10 000-rel kevesebb, de így sem nagyon fogy, mert aránylag drága. Ezzel együtt azonban egy elmés gépről van szó, íróasztalnyi nagysáqú, elektromos energiával működik, használata révén teliesen tiszta olajat nyerhetnek vissza. — Ebből a berendezésből mennyit adtak el? — Országosan száz volt „terítve”, ebből nekünk Pécsre tíz jutott, nyolc még mindig megvan ... — Honnan származhat az az információ, hogy a MAGÉV víztelenítőt is árul? — Víztelenítőt? Fogalmam sincsen róla... Nem is volt nálunk soha! Azt hallottuk, hogy a kaposvári Volánnál is kapható a víz. telenítő. Kerekes Imre, a műszaki fejlesztési és beruházási osztály vezetője: — Ilyen berendezésünk nincsen, nem is volt. Mi magunk is „természetes úton” választjuk szét az olajiszapot a víztől, vagyis betonkádba gyűjtjük, ott hetekig szikkad, majd egy vállalat a sűrű anyagot elszállítja. Úgynevezett forgótárcsás olajleszedő berendezést valóban csinálunk — 20— 21 000 forint az ára —, de az nem alkalmas víztelenítésre. * Bizonyára sokakat — mint ahogy minket is — meglep a hír: az olajiszapot talajerő javítására is fel lehet használni. (Az olajiszappal kapcsolatban a „talaj” kifejezés valóban előfordul, csak más összefüggésben: olajfaló baktériumtörzsek kitenyésztésével foglalkoznak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen — a végeredmény egyelőre kétséges. Ez azonban nem azonos az olajiszap talajerőjavításra való felhasználásával.) Mindenesetre ezzel kapcsolatban kikértük dr. Álló Miklósnak, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének véleményét is. 4. HÉTVÉGE — Kizárt dolognak tartom — mondta —, hogy az olajiszap erre alkalmas legyen. Utak építésénél a talaj tömörítésére használatos ugyan az olajiszap, de mezőgazdasági területeken éppen fordítva, a talaj lazítására van szükség... * És most a már sokat emlegetett garéi hulladéktárolóról. Ne menjünk bele a részletekbe, egyelőre rögzítsük azt, amit Bátai Jánostól, az UNIBER mélyépítési osztályának helyettes vezetőjétől hallottunk: „vergődik" az olajiszap elhelyezését lehetővé tevő beruházás, ha egészen finoman akarunk fogalmazni. Vergődik, mert jó négy évvel ezelőtt volt az, amikor az érintett vállalatok a garéi beruházásban való részvétel mellett döntöttek. El is készült egy program, amit azonban — elsősorban az OKTH észrevételei miatt — módosítani kellett — víztelenítő, a lerakás technológiája, átmeneti, vagy végleges legyen a hulladéktároló —, végül a tervet az OKTH az érintett 22 vállalattal együtt múlt év novemberének végén jóváhagyólag tudomásul vette. — Éppen a napokban — folytatja Bátai János — járt le annak a pályázatnak a határideje, amit a garéi hulladék- tároló kiviteli terveire hirdettünk meg. Érkezett néhány boríték, de hogy ezekből melyiket fogadják el a vállalatok, még nem lehet tudni. Sok mindent kell figyelembe venni, beruházási lehetőségeket, megfelelő megoldást, s nekem úgy tűnik, ezek egyúttal a kivitelezés akadályait is jelentik. Ha a vállalatok pénzére várunk, nem lesz itt hulladéktároló tíz év múlva sem ... Hát akkor? Szóba jöhet néhány olyan ország és cég, akik megfelelő formában közreműködhetnének a beruházás megvalósításában. Az UNIBER ilyen külföldi partnert keres — biztatónak minősítve eddigi tárgyalásaik eredményét —, ám nagyon sok kapura kell kitenni a zöld jelzést, ha ezt tartjuk az egyedüli jó és lehetséges megoldásnak. Lehetséges megoldás, ha már külföld felé kacsingatunk, ugyanis több van. Például az egyik osztrák olajtermelő cég által alkalmazott eljárás — a bécsi medencében dolgozik —, naponta 20 000 köbméter olajiszaptól kénytelenek megszabadulni egy olyan területen, ahol a felső humuszréteg alatt 60—80 méter vastagságú kavicsréteg húzódik. Ebbe mélyítenek nagy gödröket, „bélelik” megfelelő anyagokkal, (agyag, bentonit) nyerik vissza a felszínen összegyűlő olajat, s mindezt úgy, hogy az osztrák főváros vízellátását a legkisebb mértékben sem veszélyeztetik. Olcsónak tűnik, s Garéban nem kavics van, hanem tömött agyag, vagyis a legkevésbé áteresztő réteg I Maradjunk tehát Garénál: a megvalósításhoz szükséges ösz- szeget Bátai János 20 millió forintban jelöli meg. Ez meghaladja az AFIT-nái sejtett mintegy 13—14 milliót. Végül is mondhatnánk: egy mindenképpen megoldásra váró probléma esetében még a 20 millió sem sok. Ha van honnan venni... * Többször esett már szó a Talajerőgazdálkodási Vállalatról is. Az olajiszap szállítójaként számos céggel áll kapcsolatban. — Álltunk! — emeli fel az ujját figyelmeztetőleg Könczöl László műszaki igazgató-helyettes. — Korábban az OKTH hallgatólagos beleegyezésével vittük el a vállalatoktól az olajiszapot Garéba, de az 1982. január 1-én életbe lépett rendelet óta változott a helyzet. Kaptunk egy levelet a Húsipari Vállalattól — amelyik egyike a garéi ideiglenes tároló gazdáinak —, hogy a jövőben ide csak zsíros, konyhai hulladékot szállíthatunk. A tilalom februártól tart. Fel kellett bontani a szerződéseinket. Említi az idei áprilist Könczöl László is: ekkor — a Talajerőgazdálkodási Vállalat kezdeményezésére — hívták össze a 22 vállalat újabb értekezletét, ahol az OKTH pécsi felügyelőségének képviselője ismét megerősítette: szó sem lehet arról, hogy Garéba olajos iszap kerüljön. Felvetették a „talajerősök": ők saját erőből ekészítenének ott egy ideiglenes tárolót, hogy addig is legyen hová hordani a veszélyes hulladékot, amíg a közös beruházás el nem készül. Erre sem kaptak engedélyt. — Most akkor mi van az olajiszappal? — Azt én nem tudhatom, mit csinálnak vele a vállalatok. Egy megoldásuk marad: „kiskapuznak” vele, vagyis úgy és ott szabadulnak meg tőle, ahogy és ahol tudnak... Mi egyébként nem csak a szállításból eredő bevételünk alapján vagyunk érdekeltek, hanem vállalatunk is tagja a 22 tagú társaságnak. Mi több: szeretnénk majd üzemeltetésre is átvenni az új beruházást. Elkészültében a bizalmunk nem nagy: ugyan, miből futja erre az érintetteknek? — Most milyen feltételekkel vállalkoznának az olajiszap elszállítására? — Ha lenne hol — engedéllyel — leraknunk, tehát ha nem kellene büntetéstől tartanunk. Lát valami közelebbi megoldást? Semmit...-(Folytatjuk.) Mészáros Attila r Allomáskezelők Vonatra várva ... Gróf József kémesi állomáskezelő, A hajópadlós váróterem tárva-nyitva. Az egyszerűen berendezett helyiség bútorzatát akkor készíthették, amikor a kémesi állomás épült a századfordulót követően. A fal mentén vasvázas padok, a sarokban Carben szeneskályha, mellette barnára festett faláda, benne szén, gyújtásnak való. A pénztárablakot függöny takarja. Kérdem a két pályamunkást, merre találom Gróf József állomáskezelőt. Mondják: Beugrott Kémesre, gyorsan megfordul a kerékpárral. Délután kettőre jár, a következő vonat négy óra tájban érkezik. Utána ismét minden elcsöndesedik. Gróf József magas, erős ember. A kerékpárt a főnöki hivatal feliratú ajtó mellé támasztja és beljebb tessékel. — Valamikor sokkal nagyobb forgalom volt a bares— villányi vonalon. Ma egy pár teher- és hat pár személyvonat közlekedik naponta. Sokan autóbusszal járnak át Siklósra, Harkányba, Pécsre, Vajszlóra. Ettől függetlenül a szerelvényeink ki vannak használva. Havi átlagban ezerötszázra tehető a fizetőutas, a pénztárforgalom 12—16 ezer forint között ingadozik. A beszélgetést a telefon csöngése szakítja meg. — Egy vagon műtrágya érkezik — ad felvilágosítást a vonal másik végén érdeklődőnek Gróf József. — A tsz-ből hívtak. A vajsz- lói erdészet és a tsz a legnagyobb szállítópartner. Leginkább rönkfót és terményt raknak vagonba. Nyugodt, csöndes hely ez a szolgálat szempontjából. Korábban Dombóvár-alsón, Villányban, legutóbb pedig Somogyudvarhelyen teljesítettem szolgálatot. A lakás miatt kértem az áthelyezésemet hat évvel ezelőtt. Az emeleten lakunk a feleségemmel, meg a lányommal és az unokámmal. A szolgálati lakbér mindössze 185 forint. De jöjjön, nézzen körül nálunk! A kerekeskút mellett tenyérnyi virágoskert, odébb kacsák és libák kákádnak a délutáni napsütésben. A szolgálati lakás följárata az állomásépület túlsó oldalán nyílik. A panellakás nagyszobájának is beillő konyha tele virággal. A hóromszárnyas szobaablakok a vágányokra néznek ... — Apám korán elhalt, még 1937-ben. Az 56 pengős özvegyi nyugdíj aligha lett volna elég a hat gyerek eltartására. Korán munkába kerültem az ő nyomdokain haladva. Csak polgárim van, így megrekedtem az állomáskezelői rangnál. 1948 szeptemberében kerültem a vasúthoz, s negyven éves szolgálat után mehetek majd nyugdíjba négy esztendő múlva. A munkára nem panaszkodhatom: havonta 182 óra a kötelező szolgálat, de most is több lesz ennél vagy hatvannal, a szabadságok miatt. A tizenkét órás nappali műszak után egy teljes nap szabad, ha éjszaka dolgozom, akkor 48 óra a pihenőidő. így van lehetőségem a ház körüli dolgokra. Állatokat tartunk, amit lehet, megtermelünk. * — Ismeri-e a Gróf Józsefet? — kérdem Balassa Jánostól, a néhány kilométerre levő Vitézipusztán. — Hát hogyne! Régi jóbarátok vagyunk. De mi is rokkanunk ám idővel, mint ahogy az állomás! Körbe járjuk a kiszolgált épületet, Balassa János mutatja a megroggyant tetőt. A környezet amúgy hangulatos: az épület körül fenyők, gyümölcsfák, kút és ólak. — Harkányból kértem át magam Vitézipusztára. Kétúj- falun építkeztem, de a házat a lányomra írattam. Négy év múlva nyugdíjba kerülök, kiköltözünk ide az asszonnyal. Balassa János több mint 24 éven át tartalékosként szolgált, legalább ötven állomáson helyettesített. Dolgozott Nagyatádon, Berzencén, Ócsárdon, Keresztespusztán, Sellyén. Ahová a vezénylés szólította. — Valamikor cipésznek tanultam Siklóson, de nem ment az üzlet a szövetkezetnél. Azóta is őrzöm a szerszámokat, a kaptafakollekciót. Egy éve megvettem a varrógépet, hogy folytathasson majd a szakmát. Időközben jelentik, hogy Kétújfalu irányából eljött a vonat. Balassa János elhúzza a pénztárablak függönyét. — Hova utazol, komám? — kérdi az üveg előtt álló fiatalembert. — Drávafokra. — Van, amikor mindössze 3—4 jegyet adok e| — folytatja. — A személyforgalom egyenlő a nullával. De menjünk ki, mert megérkezik a 38116-os bares—siklósi vonat! A két kocsiból álló piros szerelvényen néhányon ülnek, hazafelé igyekvő pályamunkások. — Még két évvel ezelőtt is nagy forgalom volt ezen a részen. Ar erdészet kétezer négyzetméteres rakodóhelyet bérelt, de azóta megszüntették a gazdasági vasutat. KAMAZ- okat vettek, azokkal szállítják a fát, így aztán egyik évről a másikra 550 vagonról 350-re esett vissza a forgalom, idén meg még kevesebb lesz. Ha Drávafokon nagy rakodóterületet készítenek, akkor Közép- rigócig nem lesz szükség a vonalra. A gazdaságok többsége Szigetváron adja föl a továbbítandó szállítmányt. így tesz a kétújfalusi tsz is. Az utasok is elpártoltak tőlünk. Vannak olyan szerelvények, hogy Barcstól Sellyéig mindössze hárman-négyen utaznak rajtuk. Sellye után élénkül meg jobban a forgalom Siklós és Szentlőrinc irányába. Hiába, a személykocsikkal és az autóbusszal nehéz ma már versenyezni. Itt van például Endrőc: szinte minden háznál gépkocsi van, miért is gyalogolnának egy kilométert Vitézipusztáig. Lassan négy óra. Balassa János bezárja az állomást, lejárt a szolgálat. Azt már az ajtóban mondja, hogy még az idén ki szeretne költözni Vitézipusztára, a kétszoba kony- hás szolgálati lakásba. A kapunál még megjegyzi: — Nyugalmat szeretnék már! Eleget utaztam, mint tartalékos. Aludtam asztalon, várótermi pádon, ki tudja, hol nem még. Vitézipuszta senkinek sem kellett. Nekem viszont tetszik. Olyan jó kútja van, hogy a környékről mindenki odajár vízért. Gazdálkodni is lehet: bevetettem két darab földet kukoricával, megterem a krumpli és a bab is. Kell ennél több? Salamon Gyula Balassa János Vitézipusztán szolgál (A szerző felvételei)
