Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-28 / 206. szám

Csillapíthatatlan a magán­építkezők téglaigénye, így a téglagyártás hosszú távon is biztos üzlet. Szükséges és ki­fizetődő tehát a téglagyára­kat fejleszteni. A téglagyártás teljes automatizálása azonban a szűkös pénzügyi lehetősé­gek miatt még várat magára. © A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat villánykövesdi téglagyárában a vállalat nyolcmilliós beruhá­zással bővítette az égető és a gyártókapacitást, sok, nagyon megerőltető fizikai munkát megkönnyített. Ennek elle­nére sok még az embert pró­báló, nehéz fizikai munka. Ilyen kérges tenyeret még nem láttam. Nikolics Pál sze- nező napjában 18 tonna ke­vert szénport lapátol a szalag­ra és az előtörő garatjába. Gondolom, sokat keres. — Havonta megvan a há­rom és fél ezrem — mondja, nem épp dicsekedve. Az asz- szony is keres itt annyit, és hol van az ő munkája az enyémhez. Pedig ő csak asz- szony... Az agyagbányában zúgva- zakatolva-csörögve, lassan' araszol sínpályáján a kanalas kotrógép, engedelmeskedve Vári Tibor mozdulatainak. A kanalak megállás nélkül ha­rapják a ferde agyagfalat, s a „falatot" ráejtik a szállítósza­lagra. A parányi fülkét mono­ton zúgás, csikorgó hangok töltik meg és az álmosító ráz­kódás. — Nagyon kell figyelni mindenre. A hasítás nem le­het se több, se kevesebb nyolc centiméternél .. . — Mennyit keres? — Ezer tégla után kapok hat forintot. így kijön a havi négy és fél—ötezer. © Az irodán Török Tibor ke­mence-csoportvezető, Kovács Sándorné irodavezető és Ko­vács Zoltán, a nyersgyártós művezetője készségesen beszél a téglagyár múltjáról. A tízes évek elején mészégetőként in­dult, a húszas évek közepén kezdték itt a téglagyártást. Ki­lenc éve leálltak, az emberek a siklósi téglagyárba jártak át dolgozni. Akkor túlkínálat volt téglából. Aztán fordult a vi­lág. Volt év, hogy 8 millió kis méretű téglát is gyártottak. Azóta nyugdíjba ment a törzs­gárda java, a létszám jelenleg 54, s két nyugdíjas égető is rendszeresen bejár dolgozni. A beruházás öt új fészert, a kemencében hat új égető­kamrát és a kemence egység- rakatos ki-berakodásánál két dízel-targoncát jelentett. A targoncákat a mohácsi tégla­gyár adta kölcsön. A bérek számolgatásra kész­tetnek. Az ezer első osztályú tégla árának hat-nyolc száza­lékát kapiák mea azok, akik a téglát gyártják, illetve a gyár­tást irányítják. Ez nem sok. Ügy is fogalmazhatnám: ke­vés. S milyen nehéz munkáért! a fülét előbb-utóbb kikezdi a zaj. — Ideje volna ezeket kicse­rélni, mert már ki vannak hajt- va — közli, és elnézést kérve újra nyeregbe száll. Megrak­ták az asszonyok a három- szintes kocsikat nyerstéglá­val... A vágógépnél asszonyok kapkodják le kettesével-hárma- sáva| a nyers magasított tég­lákat — mert nyáron csak ilyet gyártanak — és a szállí­tókocsira teszik. Az alapszint megtelt, lehajtják az első, a második raklapot is. Napi 30— 50 ezer nyerstéglát vesznek le, tesznek a kocsikra. A magasí­tott nyerstégla súlya megha­ladja a 4,5 kilót. Tessék ki­számítani, hogy hány tonnát emelnek naponta. © A kemencék padlástere az égetőké. A folyamatos üzem nélkülözhetetlen láncszeme most épp Tornai Gyula, aki négy éve nyugdíjasként emel­geti a kemence tüzelőnyílásait elfedő fémsapkákat, benéz a nyíláson, és ha halványodni véli a lyuk alatti téglarakat vö­rös izzását, szénport lapátol be. Az inas, idős férfi 33 évi téglagyári munkájának csú­csát az jelenti, hogy nyolc éve égető. — Nincsenek műszereink, így a rutin, a tapasztalat dönt, hogy a rakat izzása eléri-e a 900—1040 fokot. Ez a Hoff- mann-féle hagyományos égeté­si eljárás, a bányai előtörőberT az agyagba kevert szénpor és az itteni tűz együttesen égeti ki a téglát. A kemence tűz-körforgalma folytonos. A mostani hatkam­rás bővítés miatt csak már­ciusban gyújtottak be, de majd addig jár körbe-körbe a tűz, amíg csak van kiégetni való tégTa a fészerek alatt, a táro­lókban. Aztán a karbantartás idejére hagyják kialudni az égetőkemencét. © A téglagyártást sok minden hátráltathatja. Leginkább az időjárás. A téli-tavaszi fagyok megbénították a nyersgyár­tást. Három hete a felhősza­kadás 16 000 kis méretű és 151 000 magasított nyerstéglát mosott szét. Villánykövesden is kétféle mércével számolnak: a nyers­gyártással és az égetéssel. Az előbbinek mindiq meg kell ha­ladnia az utóbbit, ha folya­matossá akarják tenni a ter­melést. A nyersgyártás az idő­járástól, az égetés a nyers­gyártástól függ. Az idei évben kis méretű egységben számolva — ez az önelszámolás alapja a tégla­iparban — 7,6 millió nyers­téglát és 7,3 millió égetettet kell gyártaniuk. A nyári idő­szakban dolgoznak szombat­vasárnap is. így több téglát kí­nálhatnak — bár korántsem eleget. Murányi László Az Ikarus új városi busza — nagyobb kényelem Pillantás Szeged iparí vásárára Nádtetős hétvégi ház Igazán jó nyaruk van a sze­gedieknek. Zajlik a Péccsel vál­takozva, kétévenként rendezett ipari vásár, rajta kívül a sza­badtéri játékok és más kultu­rális rendezvények, nem utolsó­sorban a Tisza-parti strandok kínálnak változatos programle­hetőséget, mozgatnak meg nagy tömegeket. Minket ezúttal a vá­sár vonzott Szegedre. A szegedi nagypiacon, a Marx téren épített kiállítói csar­nokokban és környékükön igazi vásári kép és hangulat fogadja o látogatókat. A terület óriási és jól áttekinthető, a kiállítók 34 ezer négyzetméternyi terü­leten osztozkodhattak, ennek egynegyede fedett. Nem lehet panasz a részvételre, soha eny- nyi kiállítót nem látott még Sze­ged, a kisiparosokkal együtt 355 hazai és 194 külföldi vál­lalat és szövetkezet mutatja be termékeit. Lehettek volna még többen is, ám egyesek jelent­kezését hely hiányában már nem tudták fogadni. Mire ez a nagy felhabzás? Nos, a rendezők a „koncepciót” úgy fogalmazzák és ismételge­tik minduntalan: a szegedi se­regszemle az újdonságok vásá­ra. Dicséretes törekvés, ámbár a jelszó nem hangzik valami eredetien, nincs a világnak olyan vására, mely ne az újdon­ságok bemutatásának igényével lépne a nagyközönség elé. Eb­ből a szempontból nézve a Sze­gedi Ipari Vásáron nagy csillo­gás nem vakított, vannak ter­mészetesen újdonságok, a kiál­lítást azonban mégis azok a termékek uralják, amelyeket mór láttunk valahol, az üzletekben kaphatók. Ez persze nem a vá­sárrendezők kritikája, sokkal in­kább a termékszerkezetét csak lassan megújító (megújítani tu­dó) iparé, a szegediek végső­soron arra vállalkoztak, hogy lehetőséget adjanak az ipar megújulási törekvései felmuta­tásának. Más kérdés, indo­kolt-e az aranyeső, mármint az, hogy a rendezők összesen 19 különdíjjal és 48 vásárdíjjal hal­mozták el a kiállítókat. Orszá­gos seregszemléken sem oszta­nak ennyit. Túlzás, még akkor is, ha nem nehéz az előrelátó szándékot felfedezni, a díjazot­takat viszont szeretnék látni a következő vásáron is, a díszes herendi váza erre megfelelő emlékeztető. Legalább ennyire zavaró a vásár esetlegességei, vegyes fel­vágott jellege. Van itt minden­féle a beruházási javak és o fogyasztási cikkek világából. Holott a világ éppen a vásárok szakosítása irányába halad. Tá­vol áll tőlem, hogy mindezzel a Szegedi Ipari Vásár — a vidéki vásárok — létjogosultságát megkérdőjelezzem. Végsősoron a vállalatok döntik el, kell-e, hasznos-e számukra a vásár, s ha ők úgy döntöttek, megéri a szereplés, bízzuk rájuk a dol­got. Azt a véleményemet vi­szont megkockáztatnám, a vi­déki vásároknak nincs még ki­forrott, marketing szemlélettől áthatott, a hazai és a nem­zetközi gazdasági viszonylato­kat is szem előtt tartó elgon­dolásuk és arculatuk. Itt persze óhatatlanul kény­szerülünk az egybevetésre. Meg kell vallani, hasonlóan tarka képet mutatnak a Pécsi Ipari Vásárok, viszont nálunk az utóbbi időben sokkal inkább méltánylandó, a szakosodás irányába mutató törekvések kezdenek kirajzolódni. Gondo­lok itt vásárunk olyan, a fo­gyasztói igényeket jól megcél­zó hangsúlyaira, minthogy ki­rakatával segítséget kíván nyúj­tani a családi- és hétvégiház­építőknek, a barkácsolóknak, a háztáji termelőknek, fel akarja mutatni az energiatakarékos megoldásokat, nem különben — akárcsak a szegedi — fóru­ma akar lenni a magyar—jugo­szláv határ menti árucserének. Más kérdés, hogy mindennek látványos megjelenítése a je­lenlegi szűkös és szétszórt te­rületen, iskolai tantermekben lehetetlen, de a rendezők leg­alább tudatában vannak, még mindig az útkeresés időszakát A salgótarjániak új gáztűzhely családja — elektromos szikrával gyújtható élik, olyannyira, hogy megbí­zást is adtak a Pécsi Ipar: Vá­sárok koncepciójának marke­ting szemléletű újrafogalmazá­sára. De térjünk vissza a Tisza- partjára! Irigylésre méltó a kül­földi részvétel, a vásáron ott van termékeivel Szeged min­den testvérvárosa, Odessza, Sza­badka, Lódz és a finnország­beli Turku cégei. A legnagyobb számban természetesen a jugo- szlávok, akikkel a két város kö­zelsége miatt érthetően sok- szálúak és erősek a gazdasági kapcsolatok, a barátság. Hogy a testvérvárosok részvétele im­már nem pusztán demonstráció, arra példa az odesszaiakkal va­ló kapcsolatépítés is, éppen a vásárokon való szereplés ala­pozta meg azt az áruházi cse­rét, ami a szegedi Centrum Áruház és az odesszai közpon­ti állami áruház között jött lét­re, s ami az idén már oda — vissza 100—100 ezer rubel ér­tékű áru szállítását irányozza elő. Ugyancsak figyelemre méltó a szegediek vásárán a kisvál­lalkozások jelentkezése. És fel is találják, igyekeznek jól el­adni magukat, például két kis­szövetkezet tombolajegyeket árusít azzal, hogy záráskor ki­sorsolja a vásáron felállított, 250 ezer forint értékű házikó­ját. Rokonszenves vonása a sze­gedi kiállításnak, hogy sokan árusítanak is, a harminc kéz­műves kisiparos mellett leg­alább ugyanannyi nagyvállalat és szövetkezet, alkalmi áron, helyenként slágercikkeket. Azért sok mindenen meg­akadt a szemünk. A Salgótar- jani Vasöntöde és Tűzhelygyái ősszel dobja piacra korszerű, rendkívül tetszetős, elektromo: szikrával gyújtható gáztűzhe­lyeit, ezeket ellátják mindenfé­le tartozékkal, grilltepsivel és nyárskészlettel, a luxuskivitelű tűzhely sütője alul-felül, együti és külön-külön is fűthető. Lop­juk a napot, hirdeti a Villamos- szigetelő és Műanyaggyár, nap­energiával működő, hordozható szabadtéri zuhanyzót kínálva, óra 2770 forint. De szívesen hű- sölnénk az előregyórtott ele­mekből készült hétvégi házban, melyhez a nádtetőt a sóndor- falvi termelőszövetkezet szállít­ja, a házikó ára 110 ezer forint. Láttunk vitorlázó repülőgépet is, 600 ezerért kínálta a szom­bathelyi Autójavító Vállalat tanúbizonyságát adva rugalmas profilváltásának. Van egy francia kiállítója is a szegedi vásárnak. Az avignoni cég blokktégla-gyártó be­rendezését kínálja. A tégla nem akármilyen anyagból, némi ce­ment vagy mész hozzáadásával nyersföldből, magas nyomással préselve készül, egyaránt alkal­mas teherhordó- és válaszfalak, padlóburkolatok készítésére. Végezetül a kisiparosok utcájá­ban egészen kurióz portékákra leltünk, nevezetesen a reumo- és izomgörcsoldó tapaszra, to­vábbá egy Etiópiából származó faliszőrmére 25 ezerért — a szűcs szerint 28 apácamajom kikészített bőréből varrták. Miklósvári Zoltán Sok még a nehéz fizikai munka 355 hazai, 19A külföldi kiállító Fokozatosan korszerűsítik a villánykövesdi ténlagyárat © Tordai Andor, az agyagbó- nya szalagkezelője huszonkét éve kezdte, azóta harmadszor van újra itt. A környékbeli könnyebb munkák és jobb ke­reseti lehetőségek csábították el kétszer is. Felidézi az általa korábban végigdolgozott idő­szakot, szinte irigykedve mondja: — Most már könnyebb. Gé­pesítve van szinte minden. De könnyebb, valóban? Nikolics Zoltán csillerakó­ként kezdte, harmadik hónap ja dízel-kuli vezető. A kuli a zötyögő síneken vontatja a te­li csilléket, vagy tolja maga előtt az üreseket. A pöfögő, szebb napokat látott kuli ki- rázza az ember lelkét, a ve­zetője nyakig olajos-koszos, és A szerző felvétele Számítógép a közigazgatásban Korszerűsíteni kívánja a köz- igazgatási ügyintézést, szoro­sabbra fűzni a közigazgatás szálait a megyei tanács és á helyi tanácsok között a Nóg- rád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, ezért bekapcsoló­dott a tanácsigazgatósi infor­matikai és számítógépes min­tarendszer kimunkálásba. Az Államigazgatási Szerve­zési Intézet irányításával ki­bontakozó kísérlethez, mint egyes témák rendszergazdája csatlakozott a .nógrádi testület. A számítógép alkajmazásának hagyományai vannak a me­gyében: már korábban beve­zették a költségvetési, fejlesz­tési és a lakossági adóztatási adatok számítógépes tárolását, feldolgozását, A következő lépés a belső információ komputerizálása: az elektronikus rögzítés és feldol­gozás rendszerébe kerül az ügyiratkezelés, a hatósági sta­tisztika, a személyzeti nyilván­tartás és a feladatnyilvántar­tás. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom