Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-28 / 206. szám
Előttük van az a nagy pillanat, amikor meghallják újszülött gyermekük sírását Olyan jó lenne legalább egy percre megál- lítan őket! Megmondani nekik, hogy lehet májfoltos az arcuk, vastag a derekuk, nehézkes a járásuk, mégis ők a legszebbek. Megkérdezni tőlük, hogy vannak, mi lesz a gyermek neve, mikorra várják a szülést? Ehhez azért nincs bátorságunk. De ha az utcán szembejövő várandós nővel ösz- szeakad a tekintetünk, egy mosolyból, egy meleg szemhunyorításból is megérzi, mi az, amiért szívesen megállítanánk... A kezét a fotel karfájára igazítja. A sötétkék alapon színes, apró virágmintás ruha rásimul a hasára. Nyugodt, kisimult az arca, mosolyog a szeme. Hegedűs Jánosné, Ildikó most várja a második gyermekét. A fia, Szilárd, 7 éves. Férjével együtt mindenképp két gyermeket szerettek volna, amíg albérletez- tek. nem akartak testvért Szilárdnak. Most januárban költöztek a pécsi Kovács Antal utcai két és fél szobás OTP öröklakásba, és augusztus végére számítják a második gyermeket. Hármuk közül, Szilárd az, aki legtürel- metlenebbül várja ezt az időt, kijelentve, hogy neki „teljesen mindegy, hogy mi lesz, csak fiú legyen”, s már nevet is választott neki: Bence. Az édesapa inkább kislányt tippel, Zsuzsannát. Ildikónak pedig mindegy, — csak egészséges legyen — mondja ő, neki az volt a fontos, hogy most 35 évesen megszülhesse a másodikat, mert később már nehezebben szánta volna rá magát. Szilárd 36 hétre született, 2600 grammal, s ez nyugtalanította őket. Igaz, Ildikó épp akkor vizsgázott a Tanárképző Főiskolán, lehet hogy az izgalom is közrejátszott a kisfiú korábbi érkezésében, s a másodiknál semmit sem akar kockáztatni. Most sem fogyaszt szeszesitalt, nem dohányzik, rendszeresen szedi a gyógyszereket, vitaminokat. Hét hónap alatt hét és fél kilót hízott, ez szélén, a malomi családi házak pedig a szomszédban. Csu- torásnéval néhány évvel ezelőtt már találkoztam. Mint az elsők között főiskolát végzett védőnő 1978-ban arról beszélt, hogy nincs elkeseredve, amiért nem vették fel az Orvostudományi Egyetemre, hanem átirányították az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karára, Szegedre. — Gyermekorvos szerettem volna lenni, s az a lényeg, hogy most is gyermekekkel foglalkozhatom — mondja. — Igaz, csak kicsikkel, de hát nem akkor a legaranyosabbak? Nekünk is van egy kétéves kisfiúnk, s minden, ami vele kapcsolatban lényeges, azt feljegyzem. Azt, hogy mikor fordult hasra, hogy mikor kezdett mászni, hány hónapos korában kezdte a járást, mi volt az első értelmes szava, s most már az aranymondásai vannak soron. Újszülöttek ideális. — Szerencsés vagyok — nyugtázza mosolyogva — nem Terhességvizsgálat ultrahanggal a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján Proksza László felvételei kívánok többet enni most sem, és a folyadék sem hiányzik. — Mivel tölti a napjait? — A lakásban mindig van mit tennem — mutat körbe a szobában —, pedig még nem is vagyunk teljesen berendezkedve. Most várjuk a Pécsi Bútorgyárból az előjegyzett sötétszínű heverőket. Minden nap főzök, sokat olvasok és varrni tanulok. Egyszerűbb dolgokat eddig is megcsináltam, de talán a gyerekruhák is sikerülni fognak. Nemrég vesztettük el édesanyámat, neki szólni sem kellett, hogy varrjon meg egy- egy darabot. . . A gyermekruhákra később lesz szükség, de egy szekrény már tele van csecsemőholmikkal. Pelenkákkal, kisingekkel, cumisüvegekkel, babaolajjal, fültisztító pálcikákkal. — Ezek még Szilárdé voltak? — Részben igen, de a cumisüvegek, cumik teljesen újak. Szilárdnál nyolc cumisüveg „fogyott", ezért most már eleve hatot vettem. Megbontja a rendet: előveszi a legkisebb 150 milliliteres üveget. — Ezt már egészen kiskorában ő is meg tudja majd fogni, bár remélem, hogy csak gyümölcslevet, teát iszik majd belőle ... * A védőnővel Csútorásné Piák Ildikóval átsétálunk az utca másik oldalára. Az út és a járdák gyűrűjében itt még vadvirágok nyílnak. Pipacs és szarkaláb. Itt vagyunk a város 6. HÉTVÉGE Ha majd jön a testvér, nagyon jól össze tudom hasonlitani Péterrel, s róla is szeretnék ilyen naplót vezetni. Remélem, hogy később nekik is élmény lesz visszaolvasni. — Annak idején ugye Bá- lics és Donátus volt a körzete? — Ott is szerettem dolgozni, de amikor lakást kaptunk Lvov- Kertvárosban, átkértem magam ide. — Ott és akkor több volt a várandós édesanya és a csecsemő, akiket rendszeresen látogatott. — Két körzetet vittem, mert helyettesítettem, de ettől függetlenül valóban többen voltak. Tudom, hogy az egész várost tekintve ma kevesebb a várandós édesanya, kevesebb az újszülött, de ez itt nem érezhető. Ahogy épülnek az új lakások, jönnek a fiatalok. Most 13 édesanyám és 18 csecsemőm van ezen a területen, de a további lakásátadásokkal remélem, hogy még többen lesznek. * A harmadik emeleti lakásban ajtót nyitó fiatalasszonyon még nem látszik, hogy gyermeket vár. Vrászlai Ferencné, Marika nemrég töltötte be a ne-' gyedik hónapot, s most már arra a pillanatra a legkíváncsibb, amikor megmozdul a gyermeke. — Tudom, hogy az elsőnél még nehezen veszi észre az ember a legelső apró mozgást, de én nagyon örülnék neki, ha ez nekem sikerülne — mondja. — Egy-két hét múlva ez esedékes lesz, úgy tudom. — így igaz — bólint a védőnő, de hozzáteszi: — Marika is sokat olvas, főleg a várandóságról, gyermekgondozásról szóló könyveket. — Milyen könyvei vannak? — Szülői mesterség, Anyák könyve. Csecsemőgondozás, gyermeknevelés, Születésünk titkai, Orvos a családban. Szülőszoba, — tessék belépni — és van még jó pár, de a címükre hirtelen nem emlékszem. Na és rengeteg mesekönyvem. — Már a kicsinek? — Hát... igen — válaszol kissé bizonytalanul és gyorsan hozzáteszi: óvónő vagyok, mindig sokat meséltem a gyerekeknek és szerencsére szívesen olvasom is a nekik szóló történeteket. A szakkönyvekben a legtöbb kérdésére közérthető választ talál, de azért mindig akad valami, amire nem kap kielégítő magyarázatot. — A legutóbbi ultrahang vizsgálaton megkérdeztem, hogy mit jelent ezen a lapon szereplő — mutatja a nyomtatványt — biparietalis átmérő. Mondták, hogy a fej két falcsontja közötti távolságot. De azt is szeretném tudni, hogy mi a lényege az AFP-nek — fordul a védőnőhöz —, bár még nincs meg a vizsgálati eredményem. — Akkor ne is nyugtalankodjon — mondja Csútorásné. — Az eredményt egyébként mi kapjuk meg a labortól, de ha nem lenne jó az értéke, már telefonáltak volna, hogy menjen kontrollra. Ez a gyakorlat. Az AFP pedig lényegében egy fehérjeszint vizsgálat a vérből, illetve a vizeletből. A súlyos rendellenességek létezésének többszörös vizsgálattal való bebizonyosodása esetén a terhesség még ilyenkor is megszakítható. De ilyenről itt szó sincs. Látta az ultrahang-képernyőn a babát? — kérdez visz- sza a védőnő. Marika szeméből eltűnik az aggodalom, s percekig beszél arról a két alkalomról, amikor a képernyőn ő is felfedezhetett egy aprócska sötét foltot, amelyről jól tudja, hogy a születendő gyermeke. Részletesen elmeséli, miként kenték fel a hasára azt a zselészerű anyagot, amely megkönnyíti a gép érzékelőfejének mozgását, hogy miként próbálta félig felülve meglesni a képernyőt egészen addig, amíg az orvos meg nem nyugtatta, hogy mihelyt jól látható lesz a magzat, feléje fordítja a képet. — Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is lettem óvónő — magyarázza —, de ez azért más. Gondolom, hogy másként fogok örülni, ha az én gyermekemet simogathatom, ha az enyém mond nekem valami szépet. Megbeszéltük a férjemmel, hogy mihelyt kikerülünk az albérletből, nekünk is kell gyermek. Most márciusban költöztünk ide, s ugyanebben a hónapban egyes jelek alapján én már nagyon reméltem, hogy várandós vagyok ... * Olyan jó látni, hallani, hogy milyen kíváncsisággal, szeretettel várják a pillanatot! Vajon tudják-e, hogy sok a titkos irigyük? Mert akad-e izig-vérig édesanya, aki — annak ellenére, hogy az érzékszervekre alapozva eldöntötte, hogy már nem vállalkozik több gyermek szülésére, — ha csak egy pillanatra is, de ne irigyelné őket? Azért, mert ők most élik az élet legértelmesebb, legcsodálatosabb várakozásának hónapjait, mert előttük van az a pillanat, amikor meghallják újszülött gyermekük sírását.. . Török Éva Könyvszemle Bevezetés a marxista filozófiába „ . .. A következő oldalakon még azokban az esetekben is, amikor nemzetközi di- menziójú kérdésekről van szó, ezeket annak függvényében közelítettem meg, ahogyan a mai Franciaországban konkrétan fölvetődnek. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ezen a kontextuson kiviil is megállják-e a helyüket, azt egyedül a magyar olvasó képes megitélni.” — írja a magyar kiadáshoz készült előszavában Lucien Séve. Könyve, a Bevezetés a marxista filozófiába 1980- ban jelent meg Párizsban, s magyarul nemrég a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, Loppert Csaba, Nagy János és Székely Andorné fordításában. Mi teszi szükségessé ezeket a mondatokat? Talán nem egységesen értelmezendő-e a marxista filozófia bárhol a világon? S a nem egységes értelmezésnek vajon milyen okai vannak? Melyek azok az értelmezési eltérések, melyek indokoltak, helyénvalók, attól függően, hogy mely országban, milyen társadalomban születnek, s melyek azok, amik dogmatiz- musként, vagy revizionizmus- ként lényegi elkülönülést mutatnak a marxista filozófiától? Mi, magyar olvasók saját" történelmünkből is tudjuk, hogy a marxista filozófia oktatása, népszerűsítése nem független az adott idő politikájától. A politika az, amely céljai érdekében támaszt keres ideológiájához a filozófiából — ezért a dolgok logikája szerint bizonyos dolgokat felerősítve, másokat tompítva kezel egy adott korban. így az is természetes, hogy egy fejlett tőkés államban ma másként íródik a marxista filozófiába „bevezető könyv", mint ahol a szocialista társadalmi rend egy elmaradott feudál-kapitalis- ta talajon jött létre. Lucian Séve elsődlegesen nem megtanulásra szolgáló könyvet írt, hanem olyant, ami a marxista, tehát a történelmi, tudományos és dialektikus gondolkozásban segíti az olvasót: nem tételeket fogadtat el, hanem a marxista filozófiára jellemző gondolkodásmódot igyekszik elsődlegesen „megtanítani". Azok a tankönyvek, ismertetők, melyek nem állják az idő próbáját, abban a hibában szenvednek ugyanis, hogy túlságosan kötődnek koruk politikai viszonyaihoz: az elméletből arra fordítják figyelmüket, ami a napi gyakorlat alátámasztásául szolgál. Ám a marxista gondolkodás éppen ellentétes folyamat: a valóságból kell kiindulnia, azt kell elemeznie a dialektika módszerével, hogy úgy térjen vissza a valósághoz, hogy tudja: mi az, amit meg kell és most meg lehet változtatni a valóságban, s azt milyen módon. Amikor Marx a „Téziesek Feuerbachról" címen ismert munkatervében azt írja, hogy: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték: a feladat az, hogy megváltoztassuk", akkor nemcsak saját és Engels munkásságát különíti el a korábbi filozofikusokétól, hanem irányt szab annak a történelmi folyamatnak, amelyben az ember tudatos társadalomformáló képessége kapja meg a főszerepet, Nyilvánvaló, hogy a világ mindig is változott: ám e változás nem igényelte az emberek tudatos részvételét, akik cselekedtek, ahogy arra lehetőséget adott nékik a társadalmi törvények sokasága. A dialektikus történelmi materializmus volt az első a filozófia két évezredes történeiében, amely felismerte, hogy — a természethez hasonlóan — a társadalomban . is törvényeknek megfelelően változnak az események: a filozófusnak tehát a törvények mek- ismerésében kell szorgalmaznia társadalmát, nem pedig magyaráznia azt, amiről nincs elég tudásunk, vagy nagyonis hézagosak az ismereteink. A megismert törvények azonban nem hagyhatók figyelmen kívül. Mert erre is tudunk példákat saját történelmünkből: amikor például figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy a szocialista társadalom átmeneti társadalom a tőkés árutermelő és a kommunista társadalom között. Márpedig a szocialista társadalom is árutermelő társadalom, tehát hatnak az árutermelés törvényei is — még akkor is, ha erről nem vesz tudomást a politikai vezetés és a tényleges helyzetet felváltja az elérendő céllal. A voluntarista politikának a gazdaság, következésképpen az egész társadalom látta a kárát Az ötvenes évek az áruviszonyokat figyelmen kívül hagyó szemlélete súlyos következményekkel járt: de azzal a felismeréssel él, hogy vissza kell térni a marxi—lenini világszemlélet lényegéhez. Ami példánknál maradva annyi, hogy megtudjuk: a szocialista építés egyes fázisaiban hogyan és mi módon változik az árutermelés: ennek milyen törvényszerűségei vannak. S az így megismert törvények ismeretében változtassuk meg azt amit lehet a távolabbi cél elérése érdekében, ami ugyancsak a példánál maradva — az áruviszonyok megszüntetése a társadalom és az egyének szükségleteinek maradéktalan érvényesítése által. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a marxista fiozófiónak ne lenne egy időtálló magja: de ez a mag a módszere: a dialektikus történelmi szemlélet. Marx, Engels, majd Lenin munkássága éppen ezért élő ma is: a valósághoz való viszonyuk az, ,ami elsődlegesen elsajátítandó annak, aki a marxista filozófia iránt vonzódik. A marxizmus tudatos ellenségei, vagy „jóakaratú" felülbírálói éppen azt a va- lósáqhoz való viszonyt irtják ki belőle, amikor támadják, vagy „korszerűsítik" a marxizmust—leninizmust. Marx mélyrehatóan elemezte a kapitalizmus viszonyait: megállaoításainak egy része természetszerűleg csak arra vonatkozik — tudatlanság vagy rosszakaratú- ság azt várni A tőkétől, hoay teljes' magyarázatát adja ma az állammonopolista kapitalizmusnak is. Lenint sem kiigazítani kell például az imperializmus vizsgálatában, hanem alkotó módon továbbfejleszteni — mégpedig mindig a kor valóságából kiindulva: a mai imperializmus természetszerűleg nem ugyanolyan, mint a századfordulóé volt; ma tény a két társadalmi rendszer létezése. ami visszahat az imperializmusra is stb. Lucian Séve könyvének érdeme, hogy nemcsak a nyolcvanas évek Franeiaor- száqának szemszögéből taglalja a dialektikus történelmi materializmust, bár a magyar olvasónak sok újdonságot ielent például, ahoqy vitatkozik a nagy hatású — Sartre által képviselt — francia egzisztencializmussal. A Bevezetés a marxista filozófiába péidaadó abban, hogy nemcsak tárgya, hanem módszere is dialektikus, történelmi és materialista: egy tett a világ pozitív meghaladásáért — tehát kommunista. B. L.
