Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-21 / 199. szám

Sopianaetöl északra

Római villát kutatnak Komlón

Kifeszített napernyő hívja fel o figyelmet a régész állomáshelyére Komló szélén, a sikon- dai dombtetőn. Római villát tár fel az épülő sikondai városrész közelében Katona Győr Zsuzsa, a Janus Pannonius Múzeum régésze. Dél és egy óra között jár az idő, éppen ebédszünet van, és o nap tüzét most könnyű szellő teszi elviselhetővé. Tegnap alig mozdult itt a levegő, mondják oz ott dolgozók, és nagyon nehezen telt az idő délután ötig.

Első pillantásra talán szokatlannak tűnhet, hogy nem Pécs, az egykori Sopianae környékén, vagy a Mecsek déli lábánál vezető út táján tárnak fel római villát, hanem Komlón. Pedig a dolog nem eavedülálló. Burger Aliz 1958—59-ben a közeli Me- csekjánosiban tárt fel római villát. A közelmúltban, 1976-ban Kárpáti Gábor régész talált a dávidföldi Zengő utcában későrómai téglasírt, majd a környéket bejárván, rengeteg római téglára és kőtöredékre bukkant, éppen a most kutatott domboldalon. Minderről készült a múzeumban egy feljegyzés. Tavaly o komlói honismereti szokkör hívta fel a római korral foglalkozó régész, Katona Győr

„Simon Béla festészete, melyet ez az új, állandó kiállítás elénk tár az élet teljességét próbálja felölelni; gazdagon, színesen — belesűrítve az idő tűnő, mégis megfogható és jellemző pillanataiba” —, hallottuk a megnyitó, beszédben Siklóson, a Simon Béla Képtár avatóünnepségén. Az összegyűlt barátok, tisztelők és pályatársak, úgy gondolom, a megvalósulás az állandó tárlat létrejöttének együttes örömével tekintettek körül a négy helyiségben, ahol Simon Béla Munká- csy-díjos festőművész három korszakának fő művei immár végleges, állandó otthonukra leltek Siklós város Tanácsának áldozatkészségéből.

Sok barátja volt, sokan emlékezünk ró. Egyéniségének közvetlen és mélyen emberi vonásait, kesernyésen bölcs „gó- bés” humorát nehéz volna elfelejteni. Simon Béla ezenfelül tanítványok százait bocsátotta útra, beoltva őket egy életre a rajzkészség, a művészi szép iránti vonzódás ismeretvilágával. így mi, akik ismertük személyesen, festői világának újra és újrafölfedezésére fogunk; akik csak hallottak művészetéről, azok pedig a rácsodálkodás öröméért fognak elzarándokol8. HÉTVÉGE

Zsuzsa figyelmét a város környékén található lelőhelyekre.

— Amikor kiderült, hogy a sikondai út mentén lakótelep épül — mondja az indításról Katona Győr Zsuzsa —•, halaszthatatlanná vált a terület megkutatása. Ezt a feladatot Komló város Tanácsával is sikerült elfogadtatnunk, s így idén májusban megindulhatott a leletmentő ásatás az ő anyagi támogatásukkal. Jobb ugyanis pár évvel korábban elvégezni a leletmentést, és nem megvárni, mire a ponelépítők a sarkunkba érnek.

A régésszel körbejárjuk az eddig feltárt szelvényeket. Kirajzolódnak az egyes helyiségek falai, ám oz egykori padló olyan hepehupás, mintha földrengés dúlta volna szét.

— Valóbon, mintha egy holdbéli tájon járnánk —, mondja a laikus észrevételére a régész. — Azért ilyen egyenetlen a helyiségek padlózata, mert padlófűtés volt az egész épületben, függőleges oszlopok tartották a felső padlószintet, omi idők folyamán leroggyant az oszlopok körül.

— Mit mondanak a leletek az egykori villáról, annak rendeltetéséről?

ni a siklósi vár tövében álló képtárának termeibe.

Életműve tükre nem mindennapi életútjának. A Fogarasi havasok aljáról indult, hogy Kolozsvárott megkezdett képző- művészeti tanulmányait a negyvenes évek elején Szervátius Jenő ajánlásával Szőnyi István tanítványaként fejezze be Budapesten. A háborús kataklizma után került Baranyába, egy apró Dráva menti falucskába, Alsószentmártonba, ahol csaknem másfél évtizeden át néptanítóként nevelte-oktatta az ottani délszláv és cigánycsaládok gyermekeit. Ez a korszaka, miként az első két terem képei (Alsószentmártonban és első pécsi éveiben készült művei) is bizonyítják, meghatározó lett művészete egészében.

Magyarságára, székely—magyar gyökereire mindig büszke volt, de kiválóan beszélte a szász dialektust és a románt is. A gyerekeket románul, magyarul, ha kellett sokacul tanította; s a faluval, az emberekkel való meghitt kapcsolata nélkül aligha születtek volna meg a művészi kifejező erőben olyan gazdag művei, mint a barna arcú Cigány madonna, a Cigánytemetés vagy a falusi népélet megannyi más, jellegzetes kékek, vörösek, sárgák színárnyalataival sugárzó alkotása. Vagy a tájak, a baranyai lan- kák-hegyek, a Siklós-környéki szőlők, présházak hangulata, mélyen lírai táj-piktúrájában.

— Annyit tudunk, és ez hart előkerült éremből datálható, hogy az épület o 4. század végén elpusztult. Nem: erőszakos rombolás következtében, hanem mert lakói elhagyták. Az épületet kívülről fűtötték, megtaláltuk a fűtőhelyiséget, a fűtővezetéket. Rengeteg üveg kerül elő a területen, valószínű, hogy o villának üvegablakai voltak. Szürke meg barna, házihasználatú kerámiát hoz felszínre a leletmentés, és zöldes, barnás mázú tetőfedőtéglákat. Találtunk egy északnyugat tájolású terrozzópadlóval burkolt hatol- mas termet, amelynek félköríves apszisa volt.

Gyönyörűen falazott részletet látunk az egyik szelvényben.

— Jártak itt kőművesek, panelszerelők az építkezésről —, mondja Katona Győr Zsuzsa —, és bizony ők is elismeréssel adóztak ennek az 1500 évvel ezelőtti falazásnak. Precíz, pontos kidolgozása, időtálló volta valóban ámulatra méltó.

A lakótelepet egyébként a Tolna megyei Állami Építőipari Vállolat építi, és mint a régész elmondja, nagyon sokat segítenek a kutatáson dolgozóknak. Hideg-meleg víz, telefon, és ha kell, egy létra vagy bármi, ez mind tőlük származik.

Munkácsy-díját vette át éppen, amikor megismertem, 1971-ben. Akkor már túl volt mintegy 30 önálló és gyűjteményes kiállításán; s a kritika is több ízben fölmérte, áttekintette festészetének művészeti körökben nagyrabecsült, elismert egyéni világát, amely egybehangzóan a magyar piktúra élvonalában állt.

S ez nemcsak a szakmai berkekben alakult így. Simon Béla művészetét a közönség is nagyon szerette. Hiszen képei hatása alól nemigen szabadul az, aki szereti a szépet, az igazat. Sajátos, egyéni színvilágában és formáiban úgy tudott modern, mai festő lenni, hogy el- mondanivalója minden szépre fogékony, egészséges lelkű emberben érzelmi húrokat penget meg. Ahogyan egyik értékelője is megfogalmazta: műveiben dialektikusán és igazi művészj érzékkel haladta meg a „figu- ratív-nonfiguratív” ellentétet, s alkotó folyamataiban a tézisből

Az ásatáson diákok is dol- goznok. Négy történelemszakos — Németh Zsuzsanna, Komáromi Judit, Kovács Erika és Krázi Csilla — töltött ottjártunkkor egy hetet ezen a munkán. Az ő feladatuk volt a cserepek letisztítása.

— Most vizsgáztunk éppen római korból — mesélték —, de egyébként is nagyon érdekes belekóstolni abba, hogy miként zajlik egy ilyen feltárás.

Orvostonhollgató is van a társaságban, Szalai Ferenc ötödéves medikus.

— A paleopatológia és az antropológia érdekel, és ebből a témából írom az államvizsga- dolgozotomat is. Annak idején a pécsi, Székesfehérvár utcai római sírok csontanyagát vizsgáltam át antropológiai szempontból. Egy nogyobb népesség átlagéletkorára, egészségi állapotára, a betegségek jellegére kophat választ az ember a paleopatológia és az ontropológia segítségével.

— Miként kerül közel egy medikus a régészethez és a történelemhez?

— Érdekelt mindkét terület, az antropológiával pedig egyébként is foglalkozom, hiszen orvos leszek. Nos, innen a találkozás.

Közben eltelik az ebédszünet, oz ásatás dolgozói felveszik o munkát. — Vajon milyen eredmény várható ettől a kutatástól? — kérdezzük végül Katona Győr Zsuzsától.

— A fő kérdés ezen a területen, hogy hol jöhetett át a Mecseken a Sopianaeből északra vezető út. A korábban említett komlói, mecsekjánosi leletek, o világgazdaságok jelenléte, vagy a Magyaregregyen, a vár alatt ismert római őrtorony arra utal, hogy meg kell találnunk az utat ezen a környéken. Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ találni. Éppen ezért az is tervem, hogy a szántások idején, mivel erre igen vékony a termőtalaj és a leletek közel vannak o felszínhez, minél több terepbejárást végezzek a további nyomok felkutatása végett.

Gállos Orsolya

és antitézisből a festészet lendületével szintézis született. Ez egyik legsajátosabb vonása. Szerette mondogatni: „A népi motívumvilág, a havasalföldi táj, a székely, a baranyai délszláv és cigányfolklór — mindez találkozott bennem ..."

Ebből a szintézisből születhetett meg Simon Béla „színekbe zárt pillanatainak” művészete. Akár korai műveit, akár a talán leggazdagabb tematikájú szentmártoni vagy a hatvanashetvenes évek már Pécsett született alkotásait szemléljük. Csak úgy, ha a negyedik szobában levő szénrajzait, diópácait, akvarelljeit tekintjük végig.

Simon Béla —- most négy éve — korán és váratlanul ment el közülünk. Művészete nemrég állandó, végleges otthonra lelt Siklóson. Nem messze göntéri aprócska szöllejétől, hová mindig szívesen visszahúzódott, vázlatfüzetével, bejárva a Ten- kes-vidék megkapó tájait.

W. E.

Új állandó képtár a siklósi várfalak tövében

Simon Béla művészete / otthonra lelt

Az amatör színjátszó mozgalom helyzetéről

Beszélgetés

Keleti István igazgatóval

Az amatőr művészet egyidős a hivatásos művészettel, de a jelenleg is ismert amatőr művészeti mozgalom az elmúlt száz évhez kötődik, annak szülötte. A felszabadulás után átalakult, mennyiségileg, minőségileg is gyarapodott. A majd négy évtizednyi idő alatt hol „csúcsformáját" élte, hol ki- sebb-nagyobb nehézségekkel, megakadásokkal küzdött, de mindig túljutott az átmeneti problémákon. Hol tart ma az amatőr mozgalom egyik ága, a színjátszás, ezen belül is a gyermekszínjátszás? A kérdéssel Keleti Istvánhoz, a budapesti Pinceszínház igazgatójához, rendezőjéhez, az Amatőr Színjátszók Országos Tanácsa elnökéhez fordultunk, aki nemrégiben szemináriumvezetőként vett részt a Pécsen megrendezett IX. országos gyermekszínjátszó szemináriumon.

— A szemináriumon is elhangzott és a közvéleményt is foglalkoztatja az a gondolat, miszerint az amatőr színjátszás egyfajta válságba jutott. Mi az ön véleménye ennek a kérdésnek a megítéléséről?

— A helyzetet nem látom ilyen tragikusnak. Az idén több alkalommal is láthattuk az amatőr színjátszók produkcióit. A Pinceszínházban o budapesti diákszínjátszók találkozója, a Budapesti Művelődési Központban a Gyermekvilág című pályázatra jelentkezett együttesek fellépése. A pécsi szeminárium más jellegű volt, a továbbképzésre épült, de ezen belül is láttunk, elemeztünk gyermekszínházi produkciókat. Ezekre és saját tapasztalataimra hivatkozva mondom, hogy nem érzem a válság jeleit, akkor sem, ha vannak is jelenleg nehézségek.

— Mégis mi lehet az oka a borúlátó véleményeknek?

— Az amatőr színjátszó mozgalom fénykorát a hatvanas- hetvenes évekre teszik. Ez annak tudható be, hogy a színjátszó mozgalom minden más művészetnél mozgékonyabban, közvetlenebbül reagált a társadalom akkori kérdéseire. Naprakészen válaszolt azokra mind a klasszikus, mind az újabb színdarabokkal egyaránt. Azóta megszűnt a színjátszás közvetlen politikai funkciója. Sokan, akik a korábbi hullám szülöttei, ezt hiányolják a jelenlegi mozgalomból, és ezért érzik hanyatlónak. Ez nem jelenti azt, hogy a mozgalom továbbra is ne lenne kapcsolatban a társadalmi élet problémáival, csak nem ad közvetlen útmutatást. Az viszont tény, hogy a gazdasági élet nehézségei a színjátszó mozgalomban is éreztetik a hatásukat olyan formában, hogy pl. a felnőtt, ifjúsági színjátszók és vezetőik kevésbé érnek rá ezzel foglalkozni, inkább a második, harmadik gazdasággal törődnek anyagi megfontolásból. A gyermekszínjátszásban az okozza a problémát, hogy a tanárok rendezői, színjátszó vezetői tevékenységét anyagilag nem ismerik el, szakköri pótdíjat kapnak, ami elenyésző összeg. A tanfolyamok egy része is önköltséges, amit a

tanár nem tud a saját zsebéből fizetni, utazni. S vannak iskolák, ahol nem is nézik elismeréssel ezt a munkát.

— ön miért tartja fontosnak a gyermekszínjátszás létét?

— A művészetek módot adnak az önkifejezésre, a minket körülvevő világ jobb megértésére. Az iskolában is kedvelt dramatikus játékok nevelési hatásáról sokan írtak, szóltak már. Improvizációkból, etűdökből, élethelyzetekből, játékos formákból építkeznek, fejlesztik a személyiséget, élményszerűséget kölcsönöznek pl. egy történelmi tanyanyagrészletnek. De, amint azt Előd Nóra kísérletei is bizonyítják, a nyelvoktatásban is remekül beválik. Az elsajátításban, az interakcióban is nagy jelentőségű, noha kizárólagosan iskolai forma. A gyermekszínjátszásnak is elő- iskolája lehet. A gyermekszín- játszós definíciójához tartozik, hogy esztétikai értelemben vett produkciót is eredményez. Talán ennek hasznosságát már nem is kell kifejtenem;

.

— A pécsi szemináriumot eredményesnek tartja?

— Pécsett felváltva rendeznek gyermekszínjátszó fesztivált és szemináriumot. Ez utóbbi a továbbképzés hasznos formája. Az idén több új arccal is találkoztunk, azt hiszem, sokan to- nultak a látottakból, elhangzottakból. Az egyik • legfontosabb cél a dilettantizmus elleni küzdelem.

— Nem minden tanár vagy művelődésházbeli színjátszó csoportvezető születik rendezői, dramaturgi rátermettséggel. Honnan kaphatnak segítséget a munkájukhoz?

— A tanárképzésben, tanítóképzésben szeretnénk lehetőséget biztosítani egyfajta drámatanári képzettség megszerzésére, fakultatív módon. A közművelődésben rendszere. sen szerveznek tanfolyamokat, továbbképzéseket, ezek gondja a már említett önköltséges, ség. S még valami. Az országos diáknapok bemutatói el. vesztették korábbi eredetiségüket, főleg szervezési módosulások miatt, és egyfajta „generál lepényevéssé” alakultok Ezen jó lenne változtatni. Budapesten már tettek lépéseke- a folyamatos, rendszeres, éven kénti „megmérettetésre", be mutatkozásra szükségük var az együtteseknek. Igen fontos hogy működési területükön i: módjuk legyen a sokszori fel lépésre, mert ezalatt csiszoló dik. a produkció.

— ön évtizedek óta gyakor latban és elméletben is fog lalkozik az amatőr színjátszás sál. össze lehetne foglalni eg mondatban a véleményét mozgalomról?

— A mozgalom tovább é szükség van rá. A nehézsége pedig a hasznára válnak, hi szén kihullanak a rostán azol akik hamar föladják és ner igazán alkotó tevékenysége végeznek.

Barlahidai Andrea

Simon Béla: Barátok