Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-21 / 199. szám
Üj üzleti lehetőség A pécsi gomba 'híre eljutott Svédországba is. Köztudott, hogy a svéd konyha egyik legfontosabb nyersanyaga a gomba, amelynek egy tekintélyes részét importból szerzik be, illetve külföldön termeltetik meg, amennyiben a termelő hajlandó alkalmazkodni az Igényeikhez, és az ajánlat üzletileg sem hátrányos számukra. A feltételt mindig a vevő szabja meg, a svédek csiperkegombát akarnak vásárolni konzerv formájábon, garantáltan jó minőségben, évi 800 tonnás mennyiségben. A közelmúltban külkereskedők jártak Pécsett gombaex- port-ügyben, s megkezdték a tárgyalásokat az éirntettek'kel. Ekkora mennyiségű export- árualap megtermelését egyetlen gazdaság nem tudja vállalni, de a kistermelők bevonásával ez megvalósítható. Konzervgomba - svéd exportra Pécs és a megye gombatermesztési adottságai rendkívül kedvezőek. A laskagombával ellentétben — amely fólia alatt is termeszthető — a csiperkegomba előállításához nagy pá- ratartafmú pincék szükségesek. Csak iPéesett 2500 pince "van a város alatt, e pincék relatív páratartalma 70—90 százalékos, tehát gombatermesztésre ideális. A másik nagy adottság a Pécsi Állami Gazdaságban felépült, fermentáló, gombaföld- előállító üzem, amely a gazdaság saját szükségletén túl képes ellá*ni gombafölddel a kisterrareéők- széles táborát is. A kistermelői bázis megteremtésében a Baranya megyei Tsz Szövetség kíván lépni tagggazdaságain keresztül. A tárgyalások ezen a vonalon is megkezdődtek a tagszövetkezetekkel, amelyek a jó exportpiac édrekében vállalnák a háztáji gombatermesztés megszervezését. Tekintve, hogy a vevők a saját ízlésüknek megfelelő minőségben és csomagolásban — 2,5 kilós dobozokban — kérik a terméket, sokáig nyitott kérdés volt, ki legyen a gyártó? A tárgyalások során megkeresték a Pécsi Zöldért Vállalatot is, amelynek Mohácsi Tartósító üzemében nemrég fejeződött be a teljes rekonstrukció. Az üzletet lebonyolító INTERCOOP RT. Külkereskedelmi Vállalat tolmácsolta a vevő ajánlatát, amely szerint a svédek hajlandók — késztermék ellenében — gombakonzerv- gyártó gépsort kihelyezni. Ezzel kialakulna a teljes vertikum a megyében. Fontos leszögezni, hogy az ígéretesnek kínálkozó üzlet még nincs megkötve. Mindez egyelőre csak lehetőség. Új piacra bejutni és ott talpon is maradni nem könnyű. Ez nagyon körültekintő, mindenre kiterjedő szervezőmunkát, gondos előkészítést kíván. A munka megkezdődött. A következő lépésben már konkrét üzleti ajánlatot tesznek a felek, s az ajánlotok mérlegelése után hoznak végleges döntést.- Rné Gyorsaság, minőség - több bér Mozaiklapok Pécsváradról Negyedszázados az l-es üzem Feszes munkatempót diktálnak a gyártósorok az ország legnagyobb mozaiklap-gyártó üzemében, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezetben. A gyorsaságra különösen az első félévben volt szükség, amikor is főként exportra dolgoztak: Algériának 30 000 négyzetméternyi csiszolt és színes mozaiklapot gyártottak, 8,5 millió forintért. A megrendelő a Duna—Tisza- közi Állami Építőipari Vállalat, mely iskolákat épít az algériai Souk-Ahrasban és Annabában. A kollektíva tavaly tanulta először a minőségi exportmunkát, amikor Líbia és Algéria megrendelésére 23 000 négyzetméter, főként csiszolatlan mozaiklapot szállítottak. Belépve az üzemcsarnokba, első pillantása szembetűnő, hogy a szalagok, az automatikait feszes tempót diktálnak. A lelően keverték-e össze a hozzávaló adalékokat. A csiszológépen gyémánt fejek végzik az utolsó simításokat. Hét éve dolgozik a nagy csiszológépen Őri Istvánná. Februárban 500, márciusban 2500 forint export utáni célprémiumot kapcít. — Egy lap sem horzsolod hatott, nem törhetett, nem válhatott sarkatlanná. Mint a hímes- tojásokra, úgy vigyáztunk mindegyikre. Alájuk, közéjük farostlemezeket tettünk. Még idén ismét szeretnék exportra dolgozni. „Mindenes" immár 11 éve Müller Erzsébet, vagyis felváltva kever, présel, csiszol, itömít, meózik is. — Az átnézés után a szállítók itt szegelték le a ládákat. Nem kivételeztek velünk. MegAz V-ös üzem vezérlőberendezése Az idén milliárdos lesz a MOFA Még /984-ben áttérnek a földgáztüzelésre a Mohácsi Farostlemezgyárban - Két kecsegtető lehetőség: az MDF és a nyílászárók Az idén mór több, mint egy- milliórd forint árbevételt remélnek a Mohácsi Farostlemez Gyárban! Július 1-én éppen negyedszázada indult be az l-es üzem, abban az évben mindössze ötezer köbméternyi kemény farostlemezt gyártottak — 1984-ben ennek csaknem húszszorosát tervezték piacra küldeni. A farostlemez eszi az energiát A Duna mellé települt gyár történetében a nagy nekilendülések, a mélypontok nagyobb hullámzást mutatnak, mint a gyár mellett hömpölygő folyó. A farostlemezgyártás gazdaságosságát a mindenkori igények mellett legnagyobb mértékben az energiaköltségek befolyásolták, hiszen a rostjaira feltépett fából csak nagy teljesítményű gépek segítségé, vei lehet a bútorgyártás, a járműipar, s számos más iparág fontos alapanyagát előállítani. Könnyen belátható, hogy most, amikor az energiaárak rohamosan nőnek (a MOFÁ- ban például a gőz előállítási költsége az elmúlt négy év alatt 253 százalékkal, a villamos energiáé 207 százalékkal emelkedett), milyen erőfeszítések árán képes gazdaságilag fejlődni, 1984-re 80—81 millió forint nyereséget terveztek, minden remény megvan arra, hogy el is érik — rekonstrukciós programokat végrehajtani, a munkások bérét emelni, ex- p-rtképes termékeket gyártani, gyártmányfejlesztésre gondolni... Most folyik például a gyári erőmű rekonstrukciója, amelynek során az óránként 55 tonna mostani gőzfejlesztő kapacitás 80 tonnára emelkedik, és évente 8000 tonna olaj lesz kiváltható, ugyanis még ebben az évben földgázzal fűtik majd az erőművet. Sokszor felvetődik a kérdés: érdemes-e itthon farostlemezt gyártani. Az évi százezer tonna farostlemez gyártása csaknem 230 millió forint értékű energiát emészt fel, és az 1 milliárdos árbevételből több, mint 900 milliót tesz ki a vállalat összes költsége. A válasz mégis immár 33 esztendeje, hogy igen, érdemes! Ugyanis a farostlemezgyártás alapanyagának nagy hányada hulladék. Értéktelen anyagból állítanak elő itthon nélkülözhetetlen terméket, 1984-ben Olaszországba 8000 köbmétert szállítanak, Jugoszláviába kisebb mennyiséget bútorért, Pakisztánba pedig cipőért cserélve. Kinek a kedvére tegyünk? Dr. Steindl László, a MOFA igazgatója ki tudja hányadszor teszi fe| magának és munkatársainak is a kérdést, amikor a néhány éve kikísérletezett új termékük, az MDF után érdeklődöm. Ez a tömbösített, megmunkálható, sokcélú anyag alkalmas székek gyártásától az autóbuszok padlózatáig a legkülönfélébb felhasználásra. Budapesten, a BKV legforgalmasabb járatán például egy autóbusz padlózatát ebből készítették, a gépjármű minden alkatrészét már háromszor ki kellett cserélni, csak az MDF- padlózat bírta ki az évek során az igénybevételt. Belföldi és külföldi megrendelésük bőven lenne, sajnos éppen a laminá- tos üzem kapacitását kellene igénybevenni az MDF gyártására, az pedig a legjövedelmezőbb termékük. Nagyon jó eredményt értek el a MOFA és a Faipari Kutató Intézet közös szolgálati szabadalma alapján előállított nyílászáró családdal. Nem kell magyarázni milyen jelentős ez, hiszen évente 300 000 nyílászárót kell importálnunk. Ez a program egyébként az alternatívája az MDF-gyártásnak, amely 500 milliós beruházást igényelne, míg az utóbbi ennek tizedét. Sajnos, az 50 millió is hiányzik, pedig évente 200 000 nyílászárót tudnának a fejlesztést követően előállítani. Partnereket keresnek, de ma nagyon nehéz tőkeerős társakra lelni. így aztán a „kinek a kedvére tegyünk” kérdésre önmarcangoló válasz adódik csak, hiszen a kétségkívül nagy jelentőségű szellemi tevékenységből született értékes termékek tömeges előállítása még várat magára. Magasabb minőségi szint Az 1984-re tervezett 90 000 köbméter keményfarostlemez tulajdonképpen mennyiségben megfelel a múlt évi 95 000 köbméteres termelésnek, ugyanis a vevők az eddiginél vékonyabb lemezt kérnek, amelyek minden tulajdonságában meg kell felelni a korábbinak. Négyzetméterben tehát a termelés mennyisége nem változik, csak súlyban, köbméterben. Lakkozott lemezből 4,2 millió, míg lamináltból 2,2 millió négyzetmétert gyártanak az idén. A két utóbbi választékban ismét bővült, tucatnyi szín és mintázat közül választhat a vevő. A VII. 5 éves tervben várható, hogy ezen a termékszerkezeten jelentősen változtatni lehet, a termelő egységek rekonstrukciója ugyanis öt-hat évnél tovább már nem halasztható. Az l-es üzem például negyedszázada 10 000 tonna évi kapacitással lépett termelésbe, az immár négy éve „O” értékű berendezés idén is 15 000 tonnát gyárt. A lll-as üzem 1985-ben íródik le, 20 000 tonnás névleges teljesítményénél másfélszeresen többet termel. Miközben a termelő egységek jövőjéről gondolkodnak a MOFÁ-ban. a legfőbb termelőerőről való gondoskodás már ma sürgető feladatát kell megoldaniuk. A folytonos munkarendben dolgozó munkások egyharmada vidékről jár be dolgozni, az évi 53 100 forint átlagos kereset bizony ehhez a munkához nem túl magas. Kutatják a lehetőségeket, mint legutóbb az éjszakai pótlék emelésével a legkisebbeket is megragadják, hogy munkásaikat megtartsák. Lombosi Jenő szoktam ezt a hajtást, 'hasonló a feszültség a belföldre termeléskor. Elégedett az exportált cikkek minőségével Laurinyecz Pál üzemvezető is. Szerinte a tavalyinál 'is jobb. — A felületek finomabban csiszoltak, egyenletes a szemszerkezet, gondos a termékmozgatás és tárolás. Tavaly nyújtott műszakokat vezettünk be, idén nem került erre sor. 'Mindenki a számára legmegfelelőbb helyen dolgozhatott a szalagban, ahol a maximumot hozhatta. — Az exporttervet úgy teljesítjük — magyarázza Resszer Ferenc főkönyvelő —, bogy közben maradéktalanul ellátjuk a belföldi vásárlókat. A siker esetén célprémium jár, ami fokozatosan beépül a havi keresetekbe. Az elmúlt esztendőben 210 000, míg idén 300 000 formt export után járó pluszbérhez jutottak a munkások. Gond, bogy a 10—15 éves olasz gépsor az önerős felújítások ellenére is elöregedett. Szükség lenne egy nagyarányú gépi beruházásra, egy 30 fős vállalati gazdasági munkaközösség alapítására, hogy ismét évi 420 000 négyzetméter lapot gyártson az üzem. Jelenleg 360 000 négyzetméter mozaik készül. Pénz kell, amit az ismételt exporttermelésből teremthettek elő. Csuti J. minőség nagymé.tékben a dolgozótól függ. — Most egyenletesebben végeztük az'exportmunkát, mint tovaly — mondja Gál Istvánne meós. — így is főleg a szemem fáradt el, mert nagyon kellett figyelni. Mindig jöttek az idegen ellenőrök, mindegyik lapot megvizsgálták. Főként azt nézték, hogy mennyire épek a sarkok, az élek. Műszakonként 30 munkás dolgozik. Kialakult egy stabil gárda, amely magas szinten ért a technológiához, a gépkezeléshez. A présgépek asztalai körbe- forognak. Egy asszony gumi- kesztyűs kézzel eligazítja a masszát, amire újabb rétegeket már a félautomata berendezés terT. A billenős leszedő acéüctpokra 20—25 másodpercenként négy mozaik csússzon ki. A-tán fülsértőén csattannak az acéllapok, miután a két leszedő nő párba ölelve leemelte a préselt lapokat. Szirmai Józseféé nyolc éve leszedő. Egy műszakban 4— 5000 mozaikot emel le, helyez ef az egyséyrG'ko'nánvfca. — Akár az új ruhára, úgy kell vigyázni mindegyikre. Nem az állandó ollóstól, a fizikai erőkifejtéstől, hanem a túlzott összpontosítástól merítem ki. Az export-hajráért a 4000— 4500 forintos havi átlagkeresetemre most 300—400 forint célprémium jött. A másik leszedő Szántó Simonná, szintén nyolc éve van a szakmában. A gépzaj alapján megáliapítcm. hogy milyen ütemben jón a mozaik, megfsHÉTVÉGE 5.
