Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-15 / 163. szám
© Dunántúli napló 1984. június 15., péntek 35 év a barátság szolgálatában A varsói Magyar Kulturális Intézet A közelmúltban a varsói Magyar Kulturális Intézet vendégeként magyar—lengyel barátsági rendezvényeken vettem részt Lengyelországban. Megragadva az alkalmat, tájékoztatást kértem az intézet igazgatójától, dr. Nagy Lászlótól, munkájáról, amellyel eredményesen járulnak hozzá a lengyel—magyar barátság erősítéséhez. Kettős ünnep — Intézetünk harmincöt évvel ezelőtt alakult meg. Létrejöttét akkor a Magyarországgal szimpatizáló lengyelek kezdeményezték, munkájukat társadalmi alapon szervezték meg. Kezdetben mint értelmiségi társaság működött, de később hivatalos intézménnyé fejlődött, tevékenysége mind jobban szélesedett. Fő feladatává vált, hogy mindenekelőtt kulturális eszközökkel az egész országban szélesítse az ismereteket Magyar- országról. Tíz évvel ezelőtt köl- tötzött intézetünk a jelenlegi székhelyére, Varsó központjába, s ettől kezdve működésének minden feltételét a magyar állam vállalta magára. így hát most tulajdonképpen egyszerre ünnepeljük a 35. és a 10. évfordulót is, hiszen az új körülmények és kedvezőbb feltételek között az elmúlt évtizedben sokban gazdagodott intézetünk tevékenysége. — Milyen rendezvényekre hívná fel a figyelmet, melyek ehhez az évfordulóhoz kapcsolódtak? — A legkiemelkedőbb nyilvánvalóan az a díszünnepség volt, melyet az elmúlt év végén rendeztünk. Ezen részt vettek az itteni közélet ismert személyiségei, az egész országból meghívtuk a lengyel—magyar baráti társaságok vezetőit, ünnepi beszédet művelődési miniszterünk 'helyettese tartott. Elismerően szólt ez alkalommal tevékenységünkről a lengyel kulturális miniszter is. Széles körű nyelvoktatás — Nyilvánvaló, hogy ez igen fontos esemény volt. De mit nyújtottak az érdeklődők széles köre számára? — Készült egy reprezentatív kiadvány, amelyben áttekintettük az intézet 35 éves munkáját, kiemelve hozzájárulásunkat a két nép barátsága erősítéséhez. Arra gondoltunk, '-ogy az évforduló kapcsán nem kívánunk úgymond „rendkívüli" vagy különösebben „reprezentatívabb" rendezvényeket szervezni az érdeklődők számára, hanem a megszokott programjainknak megfelelően biztosítottuk a lehetőséget az új magyar filmek megtekintésére, kiállítások, baráti találkozók szerepeltek programunkban. Szeretném kiemelni a Borsod megye népművészete című kiállításunkat, amely az évfordulóhoz kapcsolódóan és igen nagy érdeklődést váltott ki. Ez egyébként egy kiállítássorozat része volt, intézetünk folyamatosan mutatja be Magyarország különböző tájegységeit. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a legsikeresebbek, a legtöbb látogatót vonzzák. Lengyel barátaink akár a zenében, az irodalomban vagy a képzőművészetben nem elsősorban a modern törekvéseinkre kíváncsiak, hanem azokra, amelyek legszebben őrzik a magyar népművészet és kultúra hagyományait, azt keresik, ami igazában magyar sajátos jegyekkel bír. tünk olyan metodikát dolgozott ki, amely tartalmazza, hogyan kell napjainkban lengyeleknek a magyar nyelvet oktatni. A baráti társaságok segítsége — Szó volt már a lengyel- magyar baráti társaságokról. Milyen ezekkel az intézet kapcsolata?- Számunkra nélkülözhetetlen a segítségük. Ez a baráti társaság itt igen szervezett, jelentős a taglétszáma, önkéntes a belépési lehetőség, tagdíjat fizetnek, vajdasági vezetőségeik vannak. Az ország küAz intézet székhelye a lengyel főváros központjában- Mi segíti elő a legjobban a két nép kölcsönös ismereteinek szélesítését?- Kétségtelenül a magyar nyelvoktatás, amelynek érdekében sokat tesz intézetünk. Nem hiszem, hogy van még ország Európában, ahol olyan sokat tanulnának magyarul, mint Lengyelországban. Ennek több oka van. Sokan turistautakra, üdülni jönnek Magyarországra, s ezek szeretnék a legfontosabb magyar szavakat elsajátítani. Az utóbbi években mind több azoknak a száma, különösen a fiatalok körében, akik alaposabban kívánják a magyar nyelvet elsajátítani, hogy eredetiben olvashassanak kulturális értékeket, vagy tanulmányozhassák az őket érdeklő magyar nyelvű szakirodalmat. Ehhez mi sok segítséget tudunk nyújtani. Kiváló nyelvkönyveink vannak, működik a nyelviskolánk jól berendezett audiovizuális laboratóriummal, felkészült nyelvtanárok végzik az oktatást. Ez a tevékenység nem korlátozódik Varsóra, hanem az egész országban, közel harminc városban segítjük a magyar nyelv- oktatást, a tárgyi és személyi feltételek erősítésével. Intézelönböző részeiben velük együtt szervezzük kulturális rendezvényeinket, barátsági estjeinket. Az évforduló kapcsán igen sok városban került erre sor. Ugyanakkor a vajdasági barátsági társaságok is sokat tesznek a kapcsolatok szélesítése érdekében. Különböző magyar városokkal tartanak kapcsolatot, ezek keretében kölcsönös utazásokat szerveznek, megismerkednek üzemek, tsz-ek, intézmények dolgozóival, sőt szívesen vállalkoznak arra is, hogy hazánkban a nyári és őszi mezőgazdasági munkák idején dolgozzanak, saját szabadságuk terhére. Intézetünk nagyon tiszteli a baráti társaságok vezetőit, aktivistáit, rendszeresen felkeressük őket, vagy meghívjuk ide Varsóba, hogy egyeztessük munkaprogramjainkat. Az idén több helyen nagyszabású lengyel—magyar barátsági napokat rendeztünk, ezek közül különösen jól sikerültek a krakkói és katowicei programjaink. Meggyőződésünk, hogy a további eredményes munkánk feltétele ezeknek a kapcsolatoknak szélesítése, erősítése.- Köszönjük a tájékoztatást! M. E. Jó időben a hangulatos kerthelyiségben is megtérítenek Fotó: MaleticsL. A dömörkapui turistaház Érdemes újra felfedezni A buszvégállomásig még ontja a meleg aszfalt a benzin, és olajszagot, de ha lekanyarodunk a dömörkapui turistaházhoz, hirtelen megtisztul a levegő, mintha az ember kilépne füstköd burokból egy kristálytiszta légtérbe, ahol még a nap is fényesebben csillog a fákra- bokrokra megült ezüst-harmaton. Mögöttünk a zajos város, előttünk a kitárulkozó Mecsek erdősége, amely a közeli haragos-zöldből szürkés-kékbe úszik el a távolba, Árpád-tetőn túl a Komló fölötti hegyvonulat irányába. Meghökkentően gyönyörű vidék ez, még akkor is, ha a gyükési külszíni fejtés roppant erejű kotró és markológépei valóságos öblöt vájtak a völgy fölötti oldalból. Ez sem tart örökké, egyszer majd a gépek nyomát — a szén elfogytával — ismét növényzet borítja be, feledtetve a „kényszer-műtét” látványát. A turistahóz éttermének ablakából jó évekkel ezelőtt még látni lehetett — kora tavasz- szal, mielőtt a szőlők életre keltek volna — a tőkék között kibúvó fekete foltokat, a kitermelésre váró szén jeleit. Ennek a kedvenc hegyi vendéglőnek kertjében sárgára festett kerti asztalok és a hozzá kapcsolódó — vastag üveglapokkal magasított — padok vonzották az alkalmi kirándulókat a már annyira áhított tavaszi napfÜTdőre. Az újhagymás zsí- róskenyeret már akkor „feltalálták" és fel is tálalták, mellé a jó hiden söröket, egyebeket. Az akkor még olajos padlás (ki törődött vele?) étteremben az őszi-téli közönség is jól érezte magát illatos forralt borok és remegő kocsonyák társaságában, de hát emlékezetesek a mai napig is a családias szilveszteri, farsangi mulatságok. Aztán egy időre — évekre — elcsendesült a turistához világa. Lassan, de — ahogy pénz jutott rá — felújításra került a ház: új kőpadlózat, központi fűtés, konyha- és söntésbővítés, korszerű berendezéssel. A munkálatok — ma már erőteljesebb ütemben — folytatódnak: rendbe hozzák az emeleti szállodaszobákat, és a hozzá csatlakozó szomszédos Mecsek-gyöngye, illetve Kakukk szállót. A szállás elfogadhatóan olcsó ma is, (120—220 forint) csak kevesen tudják. Bár ez is viszonylagos: — Gyakori kívánság, hogy lakodalmi rendezvény után az ifjú házasok itt töltenek el több napot, csendes és szép környezetben — mondja Gál Béla üzletvezető. Napjainkban erős a versengés a vendéglátóiparban, az már köznapi tapasztalat. De mivel lehet „megfogni" a vendéget? — Mondjuk a jó konyhával. Aztán szerényebb árakkal . .. Az étlapon — az átlagár — 30—40 forint, de a rántott sertésborda — meg kell hagyni, ízlésesen tálalva — már hatvan forint. De az olcsóbb ételek között a legkedveltebb a belsőség, amelyre rendszeresen érkeznek a törzsvendégek. Aztán ilyen „apróságok", mint a házi készítésű pogácsa (vajas), vagy a túrós és meggyes rétes, amelyekből egyetlen vasárnapon 300 adagot adtak el ... Valóban „házi készítmény”? — Igen. Nem mirelit alapanyaggal dolgozunk, hanem a főzőasszonyaink hazai szokáshoz híven készítik el — gyúrják, nyújtják, töltik, hajtogatják — a pogácsát, illetve a rétest. Juhász László fiatal szakács a megye falvait járja — mindig szakít rá időt — és tájjellegű recepteket jegyez fel, légin ■'bb Fekeden kutatott hagyományos sváb ételek receptjei után. Gál Béla mondja. — Erről jut eszembe, hogy júliustól kezdve minden pénteken sváb vacsoraesteket renMáté Zoltán úszómester Valamikor „sikk" volt úszómesternek lenni, tetőtől talpig fehérben, síppal a szájban flangálni a medence szélén. Mostanában viszont ez már nem tartozik a kiváltságos, hőn áhított fogalko- zási ágak közé, kevesen szánják rá magukat, hogy ilyen munkát vállaljanak. A maiak egyik képviselője Máté Zoltán, a pécsi Hullámfürdőből, aki már a hetedik esztendeje úszómester. A 30 éves fiatalember robosztus alakját, tekintélyt parancsoló fellépését az e strandra látogatók jól ismerik. — Régen hét évig versenyszerűen úsztam, a vízzel ekkor kerültem közelebbi ismeretségbe. ló pár évig Baján laktunk, nyáron alig lehetett esténként kicsalogatni a Sugovicából, annyira szerettem tempózni a hullámokban. Visszaköltöztünk Pécsre, elhelyezkedtem a Vízműnél, először úszómesterként alkalmaztak, meg is ragadtam itt — magyarázza á pályaválasztás okát Máté Zoltán. Külön vizsgát kell tenni ahhoz, hogy valaki úszómester lehessen. Uszodafelügyelet, elsősegélynyújtás, úszóoktatás, versenyszabályok ismerete — ezek a tantárgyak, amelyekből jól kell felelni. Szerencsére eddig csak néhányszor kellett fuldoklót kimentenie, de munkája mindig akad a medence szélén. Mert, ahogy sorolja, sokan felelőtlenül ugrándoznak az emberekkel teli vízbe — olykor-olykor sérülést okozva. Többen beszeszelve vigéc- kednek a medencében, életüket kockáztatva. — Nemegyszer elhangzott már, de nem árt újra és újra óva inteni mindenkit: ittasan, teli gyomorral, lelhevül- ten senki se merészkedjen a vizbe. Szomorú tragédiák mondatják velem: a szülők felügyelet nélkül csak az úszni tudó gyerekeket engedjék a strandra. Jó tanács a leinőttek számára is, hogy aki nem „vízbiztos", az ne menjen a mély vizbe. Sajnos, majdhogynem általános tapasztalat, hogy fegyelmezetlenek a vízben a fürdő- zők, senkire és semmire sincsenek tekintettel __ mondja a z úszómester. Nem bánta meg, hogy ezt a foglalkozást választotta, amely a Hullámban télen- nyáron elfoglaltságot jelent számára. Még eqy darabiq. Mivel a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán harmadéves, nemsokára épületgépész lesz belőle. A víztől azonban már diplomásként sem tud elszakadni, olyan állást szeretne, amelynek valamilyen módon a strandhoz, a vízhez van köze. H. L. dezünk, minden alkalommal más-más menüvel. — Kikből ál| a turistahóz vendégköre? — Kialakult egy „törzsgárda": ők kivétel nélkül pécsiek, a hét bizonyos napján feljönnek, a belső teremben nagy ulti- és römicsatákat vívnak. Frissen sült pogácsa, vagy rétes várja őket. Aztán a közeli és távoli turisták. Hétvégén nagyon sok család itt költi el ebédjét, vagy vacsoráját, de szívesen várjuk a kirándulókat is, akik a magukkal hozott hideg élelmet az első teremben fogyaszthatják el, rendesen terítünk számukra, evőeszközökkel, étkészlettel. A „bakancsosok" véqül is turistaházba érkeznek, tehát elemi kötelességünk. hogy otthonias körülményeket teremtsünk számukra. A kerthelyiség szélén bizony megnőttek a fák és a díszcserjék, okos kertész ollójára várnak. Az alsó kerthelyiségről van szó, mert a felsőt mór rendbehozták, a hajdani, utcai gázlámpákra emlékeztető kandeláberek alatt jól is érzi magát a vendég. Gá| Béla és „együttese” — vagyis munkatársai — igazán helyénvaló ötletet szeretnének megvalósítani: társadalmi munkában építenének eqy kuglipályát. A teke sportot űzők most felszisszennek a „kugli” említésére, de itt valóban kugliról van szó. Lehet, rövidebb lesz a pálya a versenyszabványként előírtnál, de sebaj: a hely annyi, amennyi. Fát nem vágnak ki, csupán csákánnyal, lapáttal faragnak le az oldalból annyit, amennyi szükséges. Várható, hogy egy nagy- vállalat kibéreli munkásai részére egyik szállót. A lakók szórakozását célozza a kuglipálya is. , Dömörkaput érdemes újra Rab Ferenc WWItipyiir fciiittirq Vfirsftbqrt
